A decemberi hónap sok lehetőséget kínál a jó, szívből jövő cselekedetre. A havi mese, dal mellett készültünk a Mikulás érkezésére, családi adventi délutánra, karácsonyra. Mindhárom eseményhez kapcsoltunk valamilyen tevékenységet, amely a jóra, segítségre ösztönöz. Az adventi barkács délutánra mézeskalácsot sütöttünk a gyerekekkel – nagyon lelkesek, aktívak voltak, és izgatottan várták a napot, amikor megvendégelhetik szüleiket. Barkácsolás közben pedig átélhették az együtt töltött minőségi idő pozitív hatását.

Boldogságóra vázlat
A foglalkozás helye: Csillagfürt EGYMI, Zümi csoport
Ideje: 2024.12.17.
A foglalkozást vezeti: Borsodi Ádámné
Foglalkozás témája: Boldogító jó cselekedetek
A foglalkozás célja: Társas kapcsolatok erősítése.
A foglalkozás feladatai: Ajándékot nem csak kapni, de adni is jó.
Az ajándékozás örömének megismertetése a gyerekekkel.
1. Motiváció: Közös Karácsonyfa állítás a csoportban zenére.
Zene:Nini mesék: Adventi dal: Karácsony itt lesz már nemsokára

2. Téma feldolgozása: A kisegér mézeskalácsa című mese megtekintése.

3. Beszélgetés irányított kérdések és képek segítségével a meséről.
Kik voltak a mese szereplői? Mit talált a kisegér? Melyik állat kinek adta a mézeskalácsot? Miért volt boldog a kisegér, mikor visszakerült hozzá a mézeskalács?
Segítség képen képeket mutattam a gyerekeknek a meséből, ami segítette a mese feldolgozását, a kérdések megválaszolását. A képeket a gyerekek sorba tették a mese cselekménye alapján. A beszélő gyerekek szóban is elmondták a mese történéseit, míg a nembeszélő gyerekek a képeket megmutatva válaszoltak a hozzájuk feltett kérdésekre.

4. Zenére egymás megajándékozása egy öleléssel, puszival, simítással.
Boldogságóra erősségdalok: Szeretet

5. Karácsonyi manók készítése wcpapír gurigából ragasztással.
6. Lezárás: Ajándékozás
A gyerekek az intézmény csoportajándékozásánál kihúzott Értak 5-6 osztályát ajándékozzák meg karácsonyi manókkal.

Boldogságóra reflexió: Boldogító jó cselekedetek
A motivációnak választott dal, valamint a közös karácsonyfa állítás meghitt, családias légkört alakított ki a csoportban. A gyerekek közösen tervezték meg a fa feldíszétésének menetét, buzgón adták egymásnak a feltenni szánt díszeket. A téma feldolgozását elősegítő mese jól rávezette a gyerekeket az ajándék adás örömének a lényegére, valamint a szeretet és barátság kimutatásának a fontosságára. A mese képei nagy segítséget jelentettek a nem beszélő gyerekek számára a mese feldolgozásában. A feltett kérdések során rávezettem a gyerekeket arra is, hogy az ajándékokon kívül mivel tudjuk még meglepni és mivel tudunk kedveskedni azoknak, akiket szeretünk. A zenére egymás megajándékozása egy öleléssel, simítással, puszival segítette a már kialakult kapcsolatok elmélyítését, újak kialakítását.
Ezt követően papírgurigából karácsonyi manókat készítettünk a gyerekekkel vágás, ragasztással.
A tevékenység zárásaként az elkészült manókkal megajándékoztuk az intézményi ajándékozási húzásnál kihúzott Értak 5-6 osztályt. Az ajándékozás során a gyerekek nagyon izgatottak voltak, örömmel nyújtották át az elkészült manókat. A félénk, visszahúzódó gyermekek is új kapcsolatokat és barátságokat alakítottak ki. Az ajándékozás alkalmával a gyerekeken jól látható volt, hogy örülnek annak, hogy örömet szereztek másoknak.

December hónapban a Boldogságórákon a boldogító jó cselekedetek témáját dolgoztuk fel. Az ünnepi időszak különösen alkalmas arra, hogy a gyerekekkel közösen elmélyüljünk a másoknak való segítségnyújtás és az önzetlen cselekedetek örömében.

Az órát egy beszélgetéssel kezdtük, amelyben arról beszéltünk, hogy mik a jó cselekedetek, és miért érezzük magunkat boldognak, amikor segítünk másokon. A gyerekek örömmel osztották meg saját élményeiket, legyen szó arról, hogy segítettek a szüleiknek, vagy kedvesek voltak egy társukkal.

Ezután egy történetet olvastam fel, amely egy kisgyermek önzetlen tetteiről szólt. A mese kapcsán megbeszéltük, hogyan hatottak a jó cselekedetek a szereplőkre, és milyen érzéseket váltottak ki belőlük. A gyerekek remekül értették, hogy a kedvesség és a segítségnyújtás nemcsak a másik embernek, hanem nekünk magunknak is örömet okoz.

Az óra végén egy kreatív feladatot kaptak a gyerekek: rajzolják le, hogy kinek hálásak és miért. Csodálatos és szívhez szóló alkotások születtek – a rajzokon megjelentek családtagok, barátok, tanárok, és még háziállatok is. A gyerekek örömmel mutatták meg egymásnak a műveiket, és elmondták, miért választották az adott személyt.

Az óra során a gyerekek nemcsak a jó cselekedetek örömét élték át, hanem a hála fontosságát is. Úgy érzem, ez a téma különösen fontos volt ebben az időszakban, és bízom benne, hogy a gyerekek a mindennapjaikban is továbbviszik a tanultakat.

December hónapban járunk. A boldogságórák negyedik hónapjának a témája a Boldogító jócselekedetek. Ez a hónap az ünnepi előkészületekről szólt. Az adventi gyertyagyújtásról, a Mikulásvárásról, a család fontosságáról, a szeretetről, a jó cselekedetekről, a karácsony előtti előkészületekről.
A gyerekekkel megbeszéltük az advent jelképeit, a négy gyertya fontosságát (hit, remény, szeretet, békesség). Karácsonyhoz közeledve minden héten meggyújtottunk az adventi koszorún egy újabb gyertyát. Az első héten már nagyon vártuk a Mikulást. Elkészítettük a levelet a Mikulás számára, amelybe a gyerekek belerajzolták mit szeretnének ajándékba a nagy szakállútól. A szülők feladata volt, hogy feladják a levelet a postán, (jelképesen). Természetesen a gyerekeknek jól kellett viselkedniük, és otthon és az óvodában is. A Mikulás csak azoknak a gyerekeknek hoz ajándékot, akik jó cselekedeteket hajtanak végre. Minden jó cselekedetért, szívecskét kaptak jutalomként. Készítettünk mikuláscsizmát, sablon forma kivágásával, majd feldíszitették. Mikulást is készítettünk, vágással, összeillesztéssel ragasztással, rajzolással. A várva várt Mikulás megérkezett. A gyerekek örömmel fogadták a megérdemelt jutalmat, (a mikuláscsomagot) a jó cselekedetekért cserébe. Egész hónapban a család fontosságáról, a szeretetről, az ajándékozásról, a megbocsájtásról, a jutalomról beszélgettünk.Családrajzot készítettünk. Felidéztük az eddig tanultakat Jézus születéséről, születési körülményeiről, szüleiről, látogatóiról, a hírnőkről a helyszínről. A gyerekekkel megnéztük a betlehemi játékot, amelyet a másik csoport adott elő. Karácsony előtt készítettünk karácsonyfát. Fenyőforma sablon kivágásával, festéssel, díszítéssel. Üdvözlőkártyát is készítettünk, jó kívánságokkal tele az ünnepekre. Az angyalka a jóságot jelképezte, mi is legyünk olyan jók, mint az angyalok. A csoportszobánkban karácsonyfát is öltöztettünk, amely alá meglepetésként a „Jézuska” hozta az ajándékot. Kandalót készítettünk, és színes karácsonyi fényekkel, hangulatosabbá tettük az ünnep várást.

December érzelmekkel és jó cselekedetekkel teli hónap volt. Fontos volt számomra, hogy a gyerekeket ráhangoljam az ünnepekre. Különösen ügyeltem arra, hogy ne vesszen el ennek az időszaknak a varázsa. Megbeszéltük, hogy nem a drága ajándékok teszik szebbé a karácsonyt, hanem a szeretet, a hála, a béke és az egészség.

Megbeszéltük azt is, hogy mi énekekkel, versekkel és szorgos kezeinkkel tudunk jót cselekedni, szeretetet adni a Mikulásnak, a Jézuskának és a Családunknak. Feldíszítettük csoportszobánkat, téli tájat festettünk csoportunk ablakaira, a faliújságra is csodaszép alkotások kerültek, óvodánk udvarát is ünnepi díszbe öltöztettük. Hagyományos karácsonyi műsorral készültünk a szülőknek, nagyszülőknek, mely nagyon meghatóra sikeredett. Büszke voltam ovisaimra. Éreztem, hogy átélik az ünnep lényegét! A műsor végén minden gyermek kezében tartott egy papírból kivágott szívecskét, melyre különböző érzelmeket írtunk. Ezeket az érzéseket előtte megbeszéltük és egy zenei aláfestés kíséretében csoportunk karácsonyfájára akasztottuk. A hatás nem maradt el, szinte mindenki a szemeit törölgette a meghatottságtól. Boldog voltam, hogy megélhettem ezt a pillanatot.

Természetesen a Boldogságórára kitűzött feladatainkat is megvalósítottuk. Gyakran szóltak Bagdi Bella dalai, elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét is.

December hónap bővelkedett jó cselekedetekben, jó élményekben. Szeretnék erre néhány példát felsorolni:

- rengeteg szülői segítséget kaptunk a projektjeink megvalósulásához, melyet tiszta szívből megköszöntem a karácsonyi ünnepélyen
- egy csodás séta keretében kolléganőimmel megtekintettük a Komarnoban található fényudvart, így zártuk az évet
- óvodásaimmal képeslapokat készítettünk a magányosan élő idős embereknek
- egyik délután adventi készülődésre vártuk a családokat
– Vöröskereszt bázisóvodaként intézményünkbe vártuk a helyi Nyugdíjas Klub tagjait egy kreatív délelőttre
- részt vettünk a város által szervezett „Élő adventi naptár” elnevezésű rendezvényén, ahol az esti órákban vendégül láttuk az arra látogató ablakvadászokat
- kolléganőimmel közösen feldíszítettük csoportunk fáját és egy kis ajándék kíséretében megköszöntük egymás munkáját, odafigyelését, türelmét
- a hétköznapokon szívesen adományoztam és szívesen tettem olyan dolgokat, aminek mások örülnek (lépcsőházunk feldíszítése)

A fent leírt élmények feltöltöttek, energiát adtak, boldoggá tettek!
Köszönöm!

December hónap igazán mozgalmasan telt a Katica csoportban és az óvodánkban. Sorra érték egymást a programok az adventi időszakban, a gyerekek nagy örömére.
Hirtelen olyan gyorsan teltek a napok, hogy észre sem vettük és eljött a karácsony, vele együtt pedig egy megható esemény is: a dajka nénink, Kati néni 40 dolgos éve után nyugdíjba vonult. Éppen úgy alakult, hogy az utolsó munkanapja az óvodai fenyőünnep napjára esett. Már napokkal korábban izgatottan készültek a gyerekek, a munkatársak és a szülők, hogy szép emlékekkel, sok szeretettel búcsúzhasson kedves munkahelyétől a dadusunk. Katika az évek során nagyon megkedvelte a boldogságóra foglalkozásokat, és ezeken a napokon különösen jó kedvvel csatlakozott a kezdeményezett játékokhoz. Fájó szívvel, de boldogan ölelve engedtük útjára a hónap jelmondatával: „Jobb veled a világ!”
A hónap ajánlott meséjét részben már ismerték a gyerekek, mivel pont a ‘Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán?’ című mesével ismerkedtünk az adventi utolsó napokban. Könnyen megértették így a lényeget és a mesébe szövött játékok, válaszok is kifejezték a gyerekek együttérzését mind a kiscsillag, mind Ábel és családja felé. Megbeszéltük, hogy készíthetnénk mi is kis csillagokat, amiket elajándékozhatnánk. Nagyon tetszett az ötlet a gyerekeknek, és már siettek is az asztalokhoz, hogy minél egyedibb, kedvesebb, aranyosabb csillagok készülhessenek. Néhányan a nagycsoportosok közül, már nevet is írtak a csillagra, a legtöbben pedig mosolygó arcot varázsoltak rá. Miután elkészültek a csillagok, átlopakodtunk a szomszédos Gomba csoportba, hogy meglepetésként a gyerekek átadhassák a csillagjukat valamely kisbarátjuknak, egy öleléssel a ‘Jobb veled a világ!’ jelmondattal. Természetesen a felnőtteknek is jutott bőven ölelés, de még kiscsillag is. Mindenki vihetett haza is családtagjainak. Bella dalát- „Jó emberré csak a szívemmel válhatok’- a hónapban többször is hallgattuk, egyfajta elcsendesülésre is használtuk, mikor például az adventi gyertyákat gyújtottuk vagy a délutáni pihenőre készültünk. A gyerekek elérzékenyülve, megnyugodva hallgatták és énekelték.
Az önbizalom program témájáként a pozitív énkép került sorra, aminek kapcsán mi a „Milyen karácsonyfadísz lennél?” kezdeményezést valósítottuk meg. A barkácsos asztalnál mindenféle kimaradt anyagból, papírból, dekorgumiból, csomagolópapírból bátran alkothattak a gyerekek különböző karácsonyfa díszeket. Gabi óvó néni megmutatta hogyan kell csíkokból egymásba fűződő karikákat készíteni, ami ékesítheti a karácsonyfát. Talán nem is gondolnánk, hogy ez a mai gyerekeknek tetszene, hiszen már kevésbé divat, de nagyon jó elfoglaltságnak találták, sőt azon versengtek ki tud hosszabb láncot készíteni. Elég hosszú időre lekötötte ez a feladat a gyerekek figyelmét, amit persze a bemutatás követett. Mindenkitől megkérdeztük: -„Elégedett vagy a munkáddal?” – mosollyal és tapssal jutalmaztuk mindannyiukat.
Az erősségprogram ajánlott témája a szeretet volt. Ezek közül a Fuss!Ölelj! játékot, még a mesefeldolgozás közé beiktattuk, nagyon jól sikerült. Igazi szeretet áradat keringett körülöttünk. Ugyan ezt tapasztalhattuk a „Szeretetfolyosó” játék során is, ahol olyan érett gondolatokat fogalmaztak meg egymásnak a gyerekek, amit nagyon jó volt hallani: – „Olyan jó, hogy mindig játszol velem!” -„Szeretem amikor segítesz nekem felöltözni!” – „Szeretem benned, hogy mindig mosolyogsz!” , nekem pedig azt mondta az egyik nagycsoportos kisfiú: -„Köszönöm, hogy ilyen szép és okos dolgokra tanítasz minket.” Az új dajka nénit, Aranka nénit is hívtuk, jöjjön és próbálja ki a szeretet alagutat, ami nagyon tetszett neki. A gyerekek nagy szeretettel és sok öleléssel fogadták. Utolsó játékként a „Tükör a dobozban” című játékot játszottuk el, ami számomra az egyik legklasszabb feladat volt és biztosan fogom még alkalmazni, valamint arra biztatok mindenkit, hogy próbálja ki akár otthon is a gyermekével. Egy cipősdobozba egy tükröt rejtettünk a kolleganőmmel, majd a doboz tetejét visszatettük. A körben ülő, kíváncsi gyerekeknek ezt mondtam: „Itt látható a világ legszeretetreméltóbb gyerekének a fényképe. Mindenki megnézheti.” Körbeadták a dobozt, amibe egyesével belekukucskáltak. Én mindenkinél újra elmondtam ezt a varázslatos, pozitív mondatot és megkértem őket, ha megtalálták őrizzék a titkot. Többen felismerték a helyzetet, hogy saját maguk, tehát „Én vagyok a legszeretetreméltóbb gyerek”, amit nagy mosoly követett. Voltak azonban olyan gyerkőcök is, akik a tükör mögé néztek és valóban egy fényképet kerestek. Őket egy kis iránymutatással vezettük el a megoldásig. Végül egy közös hatalmas öleléssel és csillagszórózással zártuk a boldogságóra hetet.
Az utolsó napon a ‘Hálás vagyok neked’ és a ‘Jobb veled a világ!’ képeslapokkal foglalkoztunk szabadidőben szívesen színezték, díszítették a gyerekek. Kitaláltam, hogy meglephetnénk a szomszédainkat, egy-egy ilyen levéllel hiszen év eleje óta felújítás miatt, a helyi vendégházban kaptunk helyet, s bizony előfordul, hogy nem vagyunk épp a leghalkabb szomszédok. 🙂 Az egyik szomszédunk nem volt otthon, nekik az ablakhoz rejtettük az üzenetet, a másik szomszédunk egy idősebb házaspár viszont igen. Talán hallhatta Feri bácsi az érkező gyerekeket, mert már nyitott kapu fogadott bennünket. Elmeséltük mi járatban vagyunk és átadtuk a képeslapjainkat. A hónap jelmondatát hangosan együtt mondtuk, s Feri bácsi erre könnyekig hatódott. Nagyon köszönte és elmesélte, hogy mennyire örül annak, hogy mi itt vagyunk, és hogy a kertben a gyermeki kacaj mennyire feltölti. Öt perc se telt el, az oviba visszaérve már szaladt is vissza Feri bácsi, s hálájuk jeleként frissen sült sajtos stanglit hozott nekünk, amit a felesége küldött. Szívesen beinvitáltuk, nézzen csak szét minálunk, s újra könnyek szöktek a szemébe, amíg a gyerekekben gyönyörködött. Megígérte, hogy tavasszal átfogja hozni a nyuszit, hogy megsimogathassuk. Igazi adventi csodaérzés volt ez a néhány perc. Az utcában lakik Éva, aki ismét kidíszített háza elé várt minket Mikulás alkalmából, így hozzá is eljuttattunk egy „Hálás vagyok” levelet, amit meghatódva talált meg a postaládájában, facebook posztjában utal erre. Köszönjük, hogy mosolyt varázsolsz az emberek arcára. Ezekkel az élményekkel, emlékekkel és szeretettel indult mindenki haza a tél szünetre.