A december hónap nagyon sok eseményt jelentett a gyermekeknek. Tokaj város harmadik adventi gyertyagyújtásakor a Harangvirág csoport gyermekei adták az ünnepi műsort. Sok ünnepi verssel, dallal, dramatikus jelenettel, karácsonyi tánccal készültek. A hétköznapjainkba egy kis felüdülést jelentett a Boldogságóra. Az óra elején megbeszéltük, mit jelent nekik az jó cselekedetek gyakorlása. Számomra is meglepő volt mennyi ötletük volt. Saját példával erősítettem a gyermekeket, hogy nekem is milyen jól esik, ha gondolnak rám, egy-egy kis rajzzal, vagy akár csak egy mosollyal, jó szóval, vagy öleléssel. Kezdő relaxációs gyakorlatnak a „hintaszéket”játszottuk el. Jól esett egy kicsit ringatni magunkat, ellazulni. Bagi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalra, mindenki spontán táncolt, párosával, vagy egyénileg. A karácsony előtti időszakban nagyon fontos hangsúlyozni a jó cselekedeteket. Többször beszélgettünk a segítségnyújtásról, adományozásról és jótékonykodásról is. Azt a megtisztelő lehetőséget kaptuk, hogy az Idősek Otthonában is előadhatjuk ünnepi műsorunkat. Jó alkalom adódott, hogy megerősítést kapjanak arról, hogy az időskorúaknak milyen nagy örömet fognak majd szerezni. A varázsládából a gyermekek hívták elő mondókával Boldog Dórát, aki elmesélte nekik a Szívem kertje mesét. A mese végén szituációs játékokat játszottunk. Csoportunkból többen járnak dráma foglalkozásra és szívesen játszanak szituációs játékokat. Nagyon kreatívak voltak. Megbeszéltük, mi az, amit a jó cselekedetek által másoknak örömet tudunk okozni. Ez a játék vidám hangulatot teremtett, sokat nevettek. Madárbarát óvoda révén, nemcsak emberekkel, hanem állatokkal is lehet jót cselekedni. A labirintus megoldása változó megoldást eredményezett. Differenciáltam segítettem őket, a helyes megoldáshoz. Az óra zárásként, most egy kocsit másképpen, csak az tehette fel a lépcsőfokra a jelet, aki elmondott egy a jó cselekedetet, ami lehetett otthoni is. A sok-sok jó cselekedet után öröm táncot jártak, természetesen a „Boldog vagyok” legkedvesebb dalukra, ami vidám, felszabadult, örömteli hangulatot teremtett.
A sok próba, készülődés után bemutatták a gyermekek a karácsonyi műsorukat Tokaj városának, az Idősek Otthonában, az óvodai közösségnek. Boldogító jó cselekedetük most sok mindenkihez eljutott. A színes, zenés, verses, táncos, karácsonyi hangulatú előadásukkal, megmelengették az emberek szívét.

Megbeszéltük a gyerekekkel,hogy bizonyára a Mikulás bácsi is örülne, ha egyszer Ő is kapna ajándékot. Ezért a Süni csoport tagjai elkészítették a maguk kis papír angyalkájukat, amit díszes zacskóba rejtettünk. Elérkezett a várva várt nap és végre a mi csoportunkba is eljött a Mikulás. Verselés, dalolás és a csomagok kiosztása után a gyerekek is átadták ajándékukat.
„Hull a hó, hull a hó
mesebeli álom…”

Az adventi készülődés napjaiban minden nap igyekeztünk egymásra odafigyelve, apró figyelmességekkel meglepni egymást. Ehhez felhasználtuk a havi témánkhoz tartozó pörgettyűt is. A gyerekek nyitottak, befogadóak és kedvesek voltak egymáshoz, szeretettel fordultak egymás felé, ezzel is próbáltuk ünnepi diszbe öltöztetni a szivüket,

Decemberben a „boldogító jó cselekedetek” témakört dolgoztuk fel, melynek segítségével a karácsonyi ünnepre is hangolódtunk, érzékenyítő gyakorlatokkal és az egymásra való odafigyeléssel ismerkedtünk. A foglalkozás kezdetén az „Égig érő fa vagyok …” relaxációval oldottuk a feszültségeket és készültünk fel a negyedik megmérettetésre. Ezt követően a „Jó emberré csak a szívemmel …” kezdetű dallal, tánccal és Boldog Dórával örömtáncot jártunk.
Majd beszélgettünk arról, hogy miért fontos télen a madarak, állatok etetése. Hogyan tudunk még másoknak segítséget nyújtani. A beszélgetést követően a „Szívem kertje” című mesét hallgatták meg a gyerekek, mely után elmesélték a saját élményeiket és hogyan érezték magukat egy-egy helyzetben. Ezután játszottunk egy kis szituációs játékot is, melynek során az érzelmek jeleit és a szeretetnyelveket is felelevenítettük. A boldogság várhoz való eljutásunkban segítségünkre van Boldog Dóra, akitől megtudtuk milyen megmérettetés vár ránk. Mindenki kapott is egy kis papírszívet, melyet először kidíszíthetett sormintával, majd megbeszéltük, hogy akkor rajzoljuk rá egy csoporttárs jelét, ha valamilyen jó cselekedettel sikerült kedveskedni neki. A szívecskéket összegyűjtöttük és a hónap hátralévő részében figyeltük, vezettük ha valakinek sikerült társát segíteni, felvidítani, bátorítani. A „Jó szívű” cím elnyeréséért indítottuk a megmérettetést. A foglalkozás végén egy újabb örömtánccal zártunk és megszámoltuk még hány lépcsőfok van hátra a boldogság várunkig.