Jót cselekedni mindennap kell . Mézikék lettünk , azt is rajzoltuk le. Bejelöltük, hogy melyik testrészünkkel tudunk jót cselekedni. Utolsónak rajzoltuk be a szívünket, mert minden érzelem onnan jön. Boldog új évet kívánunk!
Boldogító jó cselekedetek
A kezdő relaxáció után meghallgattuk a hónap dalát. A kőleves mese elolvasása után megbeszéltük miért jó egymással kedvesnek lenni, mi az a jó cselekedet, majd felírtuk a gyerekek nevét egy papírral,és mindenki a nap folyamán annak a társának segített, kedveskedett, rajzolt, akit húzott. Jó volt látni, ahogy a gyerekek egész nap azon gondolkoztak, hogyan lepjék meg egymást.
A decemberi hónap számunkra mindig különlegesebb és varázslatosabb a többi hónapnál. A boldogságórák témájának feldolgozását a Boldogító jó cselekedetekkel folytattuk, amely tartalmában kapcsolódott és segítette az adventi készülődés időszakát is. Az indító beszélgetőkörben személyes példákkal igyekeztünk megértetni a boldogság fogalmát. Arra törekedtünk, hogy azokat a jó cselekedeteket gyűjtsük egy csokorba, amelyekkel mindezt megéreztethetjük.
A gyerekekkel megbeszéltük, hogyan tudják egymást segíteni az óvodában, valamint hogyan tudnak segíteni szüleiknek az adventi készülődésben és a mindennapokban is.
A téma feldolgozásának sikeressége igazán abban mutatkozott meg, hogy a gyermekek megérezhették az örömszerzés érzését, olyan általuk talált jó cselekedetekkel, amelyek nem kerülnek semmibe.
December… Egy hónap, amely tele van szeretettel. Csodák hónapja a mi osztályunkban. Az 5 szeretetnyelv megvilágításában, sorba állítva sorolhatjuk azt a rengeteg csodálatos élményt, melyek által gazdagabbá váltunk, lelkileg, szellemileg.
Elismerő szavakkal köszöntük meg a legkisebb figyelmességet is, mellyel illettük egymást.
Minőségi időt töltöttünk el egymással, miközben megosztottuk élményeinket, sikereinket, örömeinket.
Ajándékokat osztogattunk egymásnak nap, mint nap. Szinte hihetetlen, hogy mennyi nagyszerű, értékes meglepetéssel szolgáltunk – mézeskaláccsal, manókkal, édességgel, naranccsal, gyümölcsökkel, írószerekkel, saját készítésű karkötőkkel, gyöngyökkel, csomagokkal, fenyőágakkal, díszítő elemekkel, karácsonyi cukorkákkal. Már- már hihetetlen volt az az igazi önzetlen jóság, amellyel megajándékoztuk egymást.
A felhívás a rászoruló gyermekek megajándékozására mélyen érintette az osztályközösségünket. Hoztunk dobozokat. Naponta töltögettük mindenféle jóval. Díszes papírral bevontuk. 4 gyerek, otthonról teljesen kész csomagot hozott. A nagy napon 19 csodálatos ajándékcsomagot tudtunk átadni a Plüsskommandó Mikulásának, melyeket tiszta szívvel engedtünk útjára Magyarország felé.
Karácsonyra egy egész órás előadással készültünk. Első részben moldvai néptáncokat adtunk elő, mellyel elkápráztattuk a több mint 100 fős nézőközönségünket. Ezt követően a zenés- hangszeres részben gyönyörködhettek kedves vendégeink. Egész osztálycsoporttal karácsonyi furulyacsokor szólalt meg, egyéni zongora, hegedű, furulya szólók következtek, majd kettes, hármas, négyes csoportokban egymást kísérve csendültek fel a szívet- lelket gyönyörködtető karácsonyi dallamok. Kis másodikosok lévén, nem kis dolog, hogy kétszólamú furulyamű is elhangzott.
A zárórészben egy kedves, vidám Betlehemes jelenet lepte meg a kedves szülők, nagyszülők, családtagok csoportját.
Elismerő dicséretben részesültünk a hálás nézőinktől, a befektetett komoly és értékes munkánk eredményeképpen.
De a legnagyobb öröm a mienk volt, hiszen szavakban kifejezhetetlen az, amit átéltünk a tanulás, a számtalan próba és az izgalmakkal teli előadás során! Megtapasztaltuk, hogy az az igazi öröm, amit megosztunk másokkal.
A műalkotásaink sem maradtak el. A Mikulás-rajzok és a Betlehemes műveink is elbűvölték nézőinket. Nem csoda, hiszen óriási lelkesedéssel, lelkünket átmelegítve készültek el munkáink.
Naponta körben állva szeretetetköröket alkottunk, méginkább figyelve egymásra. Ezek is olyan meghitt pillanatok voltak, melyeket elmondani lehetetlen, csak megélni lehet őket!
Kívánunk Mindenkinek egy szeretetben, egészségben és békességben gazdag új esztendőt, hogy mindenhová örömet, lelkesedést vihessünk, boldoggá téve másokat!
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Készítettünk közösen „jócselekedet-pörgyettyűt”. Egy 6-12 szeletes torta alapra ráragasztottak a gyerekek kis alakzatokat, melyeknek előre megbeszélt jelentésük volt. Minden reggel egy héten át új jótettet pörgettek ki, amit aztán egész nap gyakoroltak. Másnap beszámoltak, hogyan sikerült megvalósítaniuk az előző napi jó cselekedetüket.
Boldogító jó cselekedetek
December hónapban illetve január elején a foglalkozásokon a jó cselekedetek kerültek fókuszba.
A bevezető órán átbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi mindenben, milyen módon tudnak jót tenni egymással, családtagjaikkal, egyéb szeretteikkel. Elolvastunk erről néhány idevágó idézetet.
Kisorsoltunk egy-egy „titkos barátot”, akiknek az volt a feladatuk, hogy egy hónapon keresztül valamilyen módon segítsék a kisorsolt társukat. Nem árulhatta el senki, hogy kinek a nevét húzta ki, a hónap végén mindenkinek ki kellett találnia, hogy ki volt a titkos támogatója.
Karácsonyra „fordított ádventi” ajándékot készítettek a tanulók. Nem tudták előre, hogy kinek készül az ajándék. 24 napon keresztül kellett egy-egy apróságot összegyűjteniük, fontos volt, hogy ne csak tárgyak és édesség kerüljön a dobozba, hanem egy-egy jó kívánság, szép gondolat, szívhez szóló idézet is. A karácsonyi klubdélutánunkon körbe álltak a gyerekek születési dátumuk szerint, és a mellettük állónak kellett átadniuk az általuk készített csomagot.
Az új évre tőlem is kaptak a gyerekek egy-egy pozitív megerősítést.
A téli szünetben a családtagokat kellett segíteni, ezt a „ jó cselekedetek naplójában” rögzítették. A rokonok aláírásukkal igazolták, hogy megkapták a segítséget.
. Reflexió a decemberi Boldogságórás foglalkozásról
A foglalkozás témája : Boldogító jó cselekedetek
A foglalkozás vezetője: Gyenge-Kovács Judit
Ideje: 2024.12.18.
Helyszín: Városközponti Óvoda, 7624. Pécs, Budai Nagy Antal u. 5.
Tűzér utcai Idősek Otthona
A Boldogító jó cselekedetek témakört, egész hónapra kiterjesztettük. Az előző évben már hagyományteremtő céllal, alkottunk, és megleptük két idősek otthonának a lakóit, a gyermekek által készített karácsonyi üdvözlőlapokkal.
Idén szintén, lelkesen készülődtünk és valósítottuk meg, különféle nyomhagyási technikákkal a 130 db képeslap elkészítését. Időben el kellett kezdenünk, hisz a mindennapokban más – más program is várt a gyerekekre az ünnepi időszakban. Óvodánkban ilyenkor rengeteg programot szervezünk mellyel a gyermekek részére, minél emlékezetesebbé igyekszünk varázsolni az Adventi időszakot.
Kedveskedtünk számunkra kutyaterápiás foglalkozással, iskolások karácsonyi műsorával, Bábszínházba is elvittük őket,…stb, szóval a sok programmal, és élménnyel érzékeltettük velük a kedveskedés, örömszerzés érzését. Ezeket átélve, ők is nagyon motiváltak voltak, hogy kedveskedhessenek az időseknek, azoknak az embereknek, akik már magányosak, nincs senkijük, vagy nincs kivel tölteniük az év legszebb ünnepét, a Szeretet ünnepét, a Karácsonyt.
A képeslapok készítése mellett, egy kedves kis zenés, táncos, verses, dalos gyermekjátékkal is kedveskedünk 2024.12.18-án az időseknek, akik teljesen meghatódva fogadták a gyermekeket. Jó volt látni a mosolyt az arcukon, és néhány legördülő könnycsepp elárulta: IGEN, ÉRDEMES VOLT!!!!
….időt, energiát, sok-sok szeretetet, és alkotómunkát belefektetni, hogy örömet szerezhessünk, hogy megörvendeztethessük ezeket a kedves, magányos embereket! Nagy örömmel fogadták a gyermekek által készített ajándékokat, és a program végén ők pedig megvendégelték a gyermekeket!
A megvalósítás napján a Boldog Dórával való óvodán belüli programon is örömmel vettek részt a gyermekek, és izgatottan várták az idősekkel való találkozást!
Nagyon jó volt mindnyájunknak személyesen átélni ezt az élményt!!!
Boldogságóra 2024. 12. 19. Karácsony és a jó cselekedeteink
Loványi Tünde MMSZ
Sok szeretettel küldöm az első feltöltésünket.
Ma két osztályban is tartottam boldogság órát. 9. N és 9. C, szociális gondozó és óvodai nevelő osztályokban.
Sajnos a múlt héten beteg voltam, így a tervezett óra most, közvetlen a téli szünet előtt került megtartásra.
R: Hangulatjelentéssel kezdtük az órát.
Fáradtság és betegség volt jellemző leginkább, és már szerettek volna hazamenni a diákok. Ezt valahol megértem, mert valóban nagy a követelmény az iskolákban az oktatásban, és a téli szünet előtti utolsó napokban már a diákok is nagyon fáradtak. Az osztály fele hiányzott az amúgy is kis létszámú osztályokban.
R. folytatása: Az előző alkalom témájáról „Jó cselekedetek” megfigyeléséről, megírásáról kérdeztem a diákokat. Elhozták-e? Felolvasnák-e annak a személynek, akiről írták? Kiderült, hogy akit húztak, az ma nem jött iskolába. Azt beszéltük meg, hogy a januári alkalomra áttesszük ezt a beszámolót.
J: A továbbiakban a karácsony hangulatáról, a hozzá kapcsolódó érzésekről beszélgettünk.
Meghallgattuk Csondor Kata: Add tovább c. dalát, melyet többen ismertek, és énekelték.
Elsősorban kérdéseket tettem fel. Mit jelent számukra a karácsony, ez az ünnep?
Meglepő és megrendítő volt, amikor többen azt válaszolták, hogy nagyon keveset, mert amire szükségük lenne, azt nem kapják meg.
Vásárolni megvásárolják nekik a szülők, ismerősök és rokonok, amit kérnek (van, hogy hitel árán is), viszont amire valóban szükségük lenne, az a legkevésbé van jelen az életükben, ebben az ünnepben.
És hogy mit szeretnének, mire vágynak?
• az ajándékok helyett a családi közös ünnepi ebédnek, vacsorának az elfogyasztására, ünnepi hangulatára
• az együttlétre, amit a szeretteikkel töltenek el
• az egymásra való odafigyelésre
• és a közös családi beszélgetésekben találnák meg az örömforrást
(Úgy érzem ez nagyon őszinte megnyilvánulása volt a valódi szükségleteiknek.)
Többen említették a gyerekkorukat, amikor még varázslat volt számunkra az ünnep, de ez az idő elmúlt számunkra.
Sokak szülei elváltak, vagy nem élnek harmonikus kapcsolatban egymással.
A családi meghitt karácsonyi beszélgetések helyett a felnőttek sokszor politizálnak, a mobiljukat nézegetik, vagy étkezés után felállnak és dolga végzetten ki-ki megy, visszavonul a saját maga világába.
Elgondolkodtató számomra és úgy érzem, nehéz sors ma fiatalnak lenni. Minden felgyorsult, a szükségletek kielégítésére rengeteg a kínálat. És azt éreztem, hogy a mai fiatalságnak kevesebbre, leginkább a legfontos emberi értékekre lenne leginkább szüksége: figyelemre, elfogadásra, hitre, szeretetre.
És azon gondolkodtam, hogy vajon ők másként fogják az ünnepeiket megtartani, amikor felnőttek lesznek és családjuk lesz? Hogy ezeket a megfogalmazott vágyaikat, álmaikat meg fogják-e valósítani? Csak bízni tudok benne, hogy igen. Értékválság van, ezt érzem és tapasztalom az iskolában, a környezetemben, a világban.
A jó cselekedetekről is beszélgettünk: Kinek mit jelent jót tenni, és mikor tettek jót mostanában valakivel, valakikért?
Öröm volt hallani, hogy többen idős embereket segítettek. Felálltak a HÉV-en, villamoson, átadták a helyüket vagy előre engedték az idős embereket, mert a másik emberhez való figyelmesség és odafordulás fontos volt számukra. Többen is emlegették a szegény hajléktalan embereket, az ő megsegítésüket.
Beszélgettünk arról, hogy milyen érzések vannak ilyenkor bennük?
Leginkább a segíteni akarást, az örömöt a bennük lévő kedvességet a figyelmességet mondták. Ezek mind úgy gondolom fontos emberi, erkölcsi alapelvek és normák.
Beszéltem nekik a hála szerepéről az életünkben. Azáltal, hogy ők adnak másoknak figyelmességet, kedvességet, akár egy mosolyt, jó szót, ezáltal ők is sokat kapnak, mert amit önmagunkból adunk, azzal jót teszünk másoknak és magunknak is, ami jó érzéssel tölt el, és ez többszörösen megtérül számunkra. (Fontos, hogy ne ez utóbbiért cselekedjük a jót és adjunk figyelmességet, szerető kedvességet, támogatást a másik személynek.)
Feladatként kértem a diákokat, hogy karácsonyi motívumokra angyal, szív, hópelyhekre, írják rá, hogy mi számukra a jó tett, a jó cselekedet? Közben karácsonyi hangulatú zenéket hallgattunk.
Ezeket írták fel a diákok:
• rászoruló embereken segíteni, előre engedni idős nénit
• ölelés
• bátorító szó
• segíteni másokon
• a barátamnak segíteni, ha baj van
• anyának kávét készíteni
• anyának örömöt szerezni
• szeretem megölelni és megnyugtatni az embereket
• cicámnak kedvenc hamiját adni
• anyu helyett mosogatni
• barátom kedvenc sütijét elkészíteni
• barátaimat meglepni
• ott vagyok mindenkinek, ha bármi baj van
• osztozkodás
• szegény embereken segíteni, pénzt adni
• öreg embereket előre engedni bárhol
• közösen enni
• meglepetést adni
• látni, hogy örülnek a segítségnek
• megkönnyebbültség a lelkemnek
• jó érzet
• nevetést adni és mosolyt
• boldoggá tenni másokat
R: Úgy érzem és gondolom, hogy ennyi szép érzés és gondolat, segítő szándék csak jó emberek lelkében lehet. És minden ember legbelül jó. Ezt jó megerősíteni mindannyiunkban és a felszínre hoznunk.
Számomra nagyon igaz és bensőséges érzéseket, pillanatokat éltem meg a diákok őszinte megnyilvánulásaiban, érzéseik, gondolataik közvetítésében és jogos igényük megfogalmazásában. Az anyagi javakat felülírja számukra az együttesség élménye és megléte, az emberi kapcsolatok pozitív megnyilvánulása. Erre vágynak ezt szeretnék megélni az ünnepekben és a mindennapjaikban.
Tartsa meg, növelje és gazdagítsa a Jóisten ezeket a diákokat lelki tartalmaikban is, mert nagy szüksége van mindezen érzésekre, gondolatokra és tettekre a világnak, mindannyiunknak!
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok szeretettel:
Loványi Tünde
fejlesztő pedagógus
MMSZ Óbudai Technikum és Szakiskola
Szent Imre Katolikus Általános Iskola Mórahalom
A decemberi hónap várakozásában, a jó cselekedetek áradását érdekes módon könnyű volt a kisgyerekek számára bevonni. (Segítségnyújtás, türelem, meghallgatás, megosztások.)
Szívesen vállalták a beteg társaiknak a házi feladatok és az adventi naptár, Luca búza ültetését- eljuttatását.
Az év utolsó hónapjában elhozták a kedvenc plüsseiket, amik könnyítették a napokban a figyelem, a feladatvégzések motivációját. Változatos kötődések alakultak ki a kis kedvencekhez. Mindenki bemutatta, hogy mikor, hogyan került a birtokába ezeknek.
A fenyőfa és a csillag mesefeldolgozást érdeklődve dolgoztuk fel. Könnyen azonosultak a szereplők tulajdonságaival. Az illusztráció készítése zenés aláfestés mellett született meg a lapokon.
Gazdag érzelmek, közösségi tapasztalatok mélyülése mellett haladtunk az év legszentebb ünnepe felé.
December a szeretet és az ajándékozás hónapja volt, ezért különösen fontos volt számunkra, hogy a „boldogító jó cselekedetek” köré épüljön. Az osztályunkban mindenki izgatottan várta az alkalmat, hiszen tudták, hogy most nemcsak beszélgetünk a boldogságról, hanem aktívan tehetünk is azért, hogy mások is jól érezzék magukat.
Ajándék készítés – A szeretet kézzel fogható jelei
Az óra első részében kézműves ajándékokat készítettünk, amelyeket később a kisebb diákoknak szántunk. Mindenki lelkesen dolgozott: volt, aki színes könyvjelzőket rajzolt, mások karácsonyi képeslapokat készítettek, és akadtak olyanok is, akik szív alakú díszeket hajtogattak papírból. A munkát közben meghitt zene kísérte, ami még varázslatosabbá tette a pillanatokat.
Ahogy haladtunk, egyre több gyerek jegyezte meg, hogy már maga az alkotás is örömmel tölti el őket. Az egyik tanuló így fogalmazott: „Érzem, hogy akinek ezt a könyvjelzőt adom, biztosan mosolyogni fog. Ez a legjobb ajándék!”
Segítségnyújtás a kisebbeknek – A példaadás öröme
Az óra második részében az ajándékokat átvittük az alsóbb évfolyamok tanulóinak, és ott egy kicsit együtt játszottunk velük. A kisebbek boldogan fogadták az elkészült meglepetéseket, és az idősebb diákok türelmesen magyaráztak nekik, segítettek nekik az új játékokban vagy éppen a kézműves feladatokban.
Különleges élmény volt látni, hogy a 8.-osok, akik egyébként néha túl elfoglaltak a tanulás és a vizsgák miatt, mennyire nyitott szívvel fordultak a kisebbek felé. Az egyik tanuló, aki kezdetben kicsit feszengve indult az ajándékozásra, később mosolyogva jegyezte meg: „Ez nagyon jó volt! Jó érzés látni, hogy valaki örül annak, amit tőlem kapott.”
Közös értékelés – A boldogság körforgása
Az óra végén körbeültünk, és megbeszéltük, hogy kinek mit jelentett a jó cselekedet. A gyerekek elmondták, hogy bár az ajándékok elkészítése örömteli volt, még boldogabbá tette őket, hogy látták a kisebbek mosolyát.
Az egyik tanuló így összegezte az élményét:
„Most értettem meg igazán, hogy a boldogság nemcsak abban van, ha kapunk valamit, hanem abban is, ha adunk. Ez a nap bebizonyította, hogy a jó cselekedetek tényleg boldoggá tesznek.”
Összegzés
A Boldogságóra alkalma mindannyiunk számára különleges tapasztalat volt. Az ajándékkészítés és a segítségnyújtás megmutatta, hogy a szeretet és az odafigyelés apró, de meghatározó pillanatokat teremthet. A gyerekek nemcsak másokat tettek boldoggá, hanem önmagukban is megtapasztalták a jószívűség és a közösség erejét.
Ez az óra az év egyik legemlékezetesebb pillanata lett. Mindannyian úgy éreztük, hogy a boldogság valóban ott kezdődik, amikor adni tudunk valamit – legyen az egy kézzel készített ajándék vagy csak néhány percnyi figyelem és szeretet.