Az advent közeledtével az ünnepvárásról beszélgettünk. Elmondta mindenki, hogy mit szeret ebben az időszakban. Kezdetben az ajándék kívánságaikat említették. Később az együtt töltött idő, az ünnepi készülődés és az öröm is szóba került. Így a szülőknek apró ajándék készítésével próbáltunk örömöt szerezni.

A Boldogság Virága

Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi falu szélén állt egy aprócska házikó. Ebben a házikóban élt egy vidám kislány, Lili.
Lili mindig mosolygott, mert hitt benne, hogy a boldogság olyan, mint egy kisvirág: ha szeretettel gondozzuk, egyre szebben nyílik.
Egy nap Lili sétálni indult az erdőbe, és egy különleges magot talált a földön. Olyan volt, mint egy apró aranyszem. Óvatosan felemelte, és hazavitte.
– Anyukám, nézd, mit találtam! – mutatta izgatottan.
– Ez egy varázsmag lehet – mondta mosolyogva az anyukája.
– Ültesd el, és gondozd szeretettel!
Lili gyorsan talált egy kis cserepet, beletette a magot, és minden nap öntözte. De nem csak vizet adott neki, hanem mesélt is neki, énekelt, és mindig szeretettel simogatta a leveleit.
Egy reggel, amikor kinézett az ablakon, ámulva látta: a magból egy csodaszép, szivárványszínű virág nőtt! És tudod, mi történt még? Ahogy Lili boldogan megérintette a szirmait, a virág apró, fénylő porocskákat szórt szét, és mindenki, akit elért, mosolyogni kezdett!
Az egész falu nevetett és örült. Az emberek kedvesebbek lettek egymással, segítettek, megölelték egymást. Lili rájött: a boldogság olyan, mint ez a varázsvirág.
Ha szeretettel ápoljuk, és másokkal is megosztjuk, egyre nagyobb és szebb lesz. Így történt, hogy az egész falu a boldogság falujává vált, és Lili élete végéig gondozta a csodavirágot – és mindenki szívében elültette a boldogság magját.
Itt a vége, fuss el véle!

JÓ CSELEKEDETEK GYAKORLÁSA

Az órát relaxációval indítottuk, a nyugtató Csillaglégzés technikáját gyakoroltuk.
A téma bevezetéseként mindenki sorban húzott a képes kártyák közül, melyek különböző társas szituációkat ábrázoltak, majd elmesélték mit látnak a képen. Ha jó cselekedetnek ítélték meg, akkor a mosolygós archoz rakták, ha nem, akkor a szomorúhoz.
Ezt követően arról beszélgettük, ők mikor tettek valamilyen jócselekedetet, és az milyen érzés volt számukra és milyen érzés volt annak, akinek ezzel segítettek.
A téma feldolgozásához A tündér újévi ajándéka c. mesét választottam. A mesében a gyerekek a tündértől egy fehér lapokból álló könyvet kaptak, amelyben a lapok minden jócselekedet után arany, ezüst színben pompázó, gyönyörű mintákkal díszített lapokká váltak, és amibe sajnos időnként egy-egy csúnya paca is került, ha a gyermekek veszekedtek, irigykedtek.
Ezt követően különböző szituációs játékot játottunk, melyek befejezését rájuk bíztam.
Arra biztattam ők maguk is kitalálhatnak vagy akár felelveníthetnek egy történetet, mely velük történt meg. Én magam is mindenkiről feleéevenítettem egy-egy olyan szituációt, amikor nagyon figyelmes, segítőkész volt valakivel, megerősítve ezzel is őket.
Megoldottuk a zoknipárosító feladatot, majd a foglalkozás lezárásaként meghallgattuk és közösen eljátszottuk a Ha boldog vagy… dalt és felragasztottuk a jócselekedetek jelét a Boldogság várához vezető utunk 4. lépcsőjére.

A foglalkozás célja a gyermekek érzékenyítése a jócselekedetek és a segítségnyújtás iránt, a közösségi érzés erősítése játékos, interaktív formában és az empátia, az együttműködési készségek fejlesztése. Az ünnepek közeledtével nagyon aktuális a hónap témája, a boldogító jócselekedetek. A ráhangolódás érzékenyítő beszélgetéssel történt: „Mi az a jócselekedet? Tudod, mi az a jócselekedet?” Példákat gyűjtöttünk és egyszerű történeteket meséltünk, amelyekben valaki segített másokon. Játékkal folytattuk „Mosoly kör” alakításával minden gyermek mondott egy kedves dolgot a mellette ülőről, majd a szeretet jelét , a szivecskét a gyermekek tenyérlenyomatával készítettük el.
A foglalkozás végén megbeszéltük: „Hogyan érezted magad? Milyen érzés jót tenni másokkal?” Meghallgattuk a szeretetről és segítségről szóló Gryllus Vilmos Mosolyogj rám címűdalt.