Az idei tanévben a 10.A. osztállyal immár 2. éve dolgozunk együtt. Az erősségek program feladatait kezdtük el feldolgozni a tanulókkal. Az óra elején beszélgettük a tavalyi év tapasztalatairól és az idei tanév elvárásairól. Beszélgettünk az erősségekről és az önbizalomról, miért is fontos nekik? A tanulók legfontosabbnak a célok elérésében, a testi ellenállóképesség növelésében, a kihívások teljesítésében és a megjelenésben látták leginkább a fentebb említett két fogalom jelentőségét.
Megnéztük a karaktererősségekről szóló 10 perces filmet, majd beszélgettük ezek fontosságáról, szerepéről. A tanulók még nem tudták egyben átlátni az összes karaktererősséget, de egy-két erősség mindenkit megérintett és inkább ezek fontosságát, jelentőségét fejtették ki. (A korrektség, őszinteség, kitartás igen nagy számban fordult elő.)
Az óra végén meghallgattuk az önbizalom hegye relaxációt, majd mindenki megrajzolta a saját önbizalom hegyét.
Bevezető
Egy könyv adta az ötletet. Szerencsére ebben a tanévben az Etika órák is hozzám tartoznak, és gondoltam megfűszerezem egy kis önbizalomépítéssel.
Az első órán kimentünk a suli kértjébe, ahol körbe álltuk az osztály magaságyását. Telis-tele volt az előző tanévben elültetett növényeinkkel, melyek közül volt, amelyiken már megértek a termések, és volt olyan is, ami a nyári forróság miatt már rég kiszáradt, de olyanok is voltak, melyeket a gaz szép lassan megfojtott.
Megbeszéltük, hogy, mi történhetett a kerttel? Hamar kiderült számukra is, hogy nem gondoztuk a nyáron, ezért került ilyen állapotba. Ekkor mondtam nekik, hogy ahogy a kinti világban a kertet gondozni kell, úgy a belső világuk kertjét, a lelkünket, az érzéseinket is gondozni kell.
A termést hozó növények voltak a jó, pozitív gondolatok, és a gaz lett a negatív. Rájöttek, hogy a gaz hamar elfojtja a növényeket.
Aztán olvastam nekik egy mesét, amiben az érzéseket különböző szörnyek formájában mutatták be. Ezután beszélgettünk az érzések jelentőségéről, felismerhetőségéről. Hogy mennyire fontos, hogy tisztában legyünk velük, mert ezáltal tudjuk jól gondozni a kertünket. Házi feladatnak azt kapták, hogy le kellett rajzolni az egyik rettegett érzelmet.
A következő órán kiállítást csináltunk a rajzokból, és átbeszéltük, ki miért azt rajzolta. Végül azt is, hogy hogyan lehet ezeket a szörnyeket megszelídíteni, a barátunkká tenni. Miért fontos ez az önbizalmunk szempontjából?
Volt, aki félre értette a feladatot és boldogságot rajzolt, de nagyon érdekes, és végül mély beszélgetés alakult ki az órán. Hiszen mindenből lehet tanulni.
Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvoda
Az új nevelési év első hónapjában az új önbizalom program témájával foglalkoztunk. Nekem is nagyon megtetszett a történet a Meseszövő Manókról, amelyet aztán el is meséltem a gyerekeknek. Előtte azonban még a csoportunk Boldog órás „kabalájával” is megismerkedtek azok a gyerekek, akik újonnan járnak a csoportunkba. A hosszú nyári szünet után, mindenki magához ölelhette Csupaszívet, az új gyerekek be is mutatkoztak neki, a jelükkel együtt. Ezután azt kértem a gyerekektől, hogy feküdjenek le a szőnyegre, majd csukják be a szemüket és hallgassanak meg egy történetet egy izgalmas helyről, és azokról akik ott élnek. Miután a történet véget ért, kérdeztem a történetről, majd mindenki lerajzolhatta azt, ami a meséből őt megragadta. Szép, és színes rajzok készültek, amik aztán kiállításra is kerültek. Így mindenki megcsodálhatta a társak alkotásait is.
Szeptemberben megérkeztek a Ficánkák egy élményekben gazdag nyári időszak után. A hónapot sok más tevékenység mellett végig kísérte a hála gyakorlása és megismerkedhettek a Meseszövő Manókkal is.
A hála gyakorlásának témáját az évszakhoz kapcsoltuk. A foglalkozás kezdetén az őszi fákká változunk és eljátszottuk az” égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok” illetve a „fújj-fújj” elnevezésű mozgásalapú relaxációs gyakorlatokat. Majd Boldog Dóra „Kerekerdő kalandra” hívta a gyerekeket, hogy elmeséljen nekik egy történetet a Hálafáról. A mesét beszélgetőkörrel zártuk, amikor felsoroltuk a mesében szereplő állatokat, beleképzeltük magunkat a fa helyébe, jó érzés lehetett-e neki, amikor úgy érezte, hogy nem elég szép és ügyes vagy nem elég erős. Kitértünk arra is, hogy mitől lett jobban, harkály doktor jó tanácsot adott-e a kisállatoknak? A gyerekek a történettel könnyen megértették, hogy mi hozott jó érzést a fának. Végül egy gyertyát adtunk kézről kézre (csak az beszélhetett, akinél volt, a többiek a szavát figyelték) és mindenki választott egy valakit a csoportból, akinek elmondta, miért hálás neki azon a napon. Legtöbben az együtt játszásért fejezték ki hálájukat. Összegeztük is, hogy sokkal vidámabban érezzük magunkat, ha nem egyedül játszunk. A beszélgetőkör zárásaként, akinek volt kedve, elkezdhette kiszínezni a hála fáját saját elképzelése alapján. Aki esetleg nem színezett rögtön, az elkövetkező napokban a színező sarokban elérhette bármikor a színezőt. A hála témája ettől a foglalkozástól kezdve a beszélgetőkörök részeivé váltak, és napközben mi is többször használtuk a következő szófordulatot, ha dícsérni, megerősíteni szerettünk volna: Hálás vagyok, hogy …. eltetted a játékot, magad elé engedted, meg tudtátok beszélni stb. Többször hallgatták meg Bagdi Bella: Szép nap c. dalát is. Hálaszívet is elkezdtek készíteni, amire felragaszthatták, miért hálásak, ebben segítségül hívtuk a munkafüzetben található feladatlapon található szimbólumokat. nagy örömmel színeztek, vágtak, ragasztottak. A beszélgető körökben szép lassan egyre több lehetőséget soroltak fel, így elkészültek a hála buborékok is. Ezeket azért készítettünk el, hogy miután elmondták a beszélgetőkörben, kinek és miért hálásak azon a napon, a buborékba egy csillag nyomdát adhassanak hálájuk jeléül. Egyik nap a szülők iránti hála került porondra. A ki miért hálás a szüleinek kérdésre nagyon sok féle válasz érkezett: azért, mert elpusztult a kiskutya és kaptunk meglepetésből menhelyről másik kutyust vagy azért, mert mindig kapok kakaót, amikor lefekszünk vagy azért, mert ha szomorú vagyok, ad puszit vagy azért, mert nyáron elutaztunk és megnéztük a tengert. Kértük őket, hogy amikor hazamennek, jusson eszükbe és mondják is el a szüleiknek, ha hálásak, hiszen amikor a kispajtásoktól ők hallják, hogy valamiért hálásak, jó érzést éreznek, a szüleiknek is biztos örömet okozna, ha tudnák.
A hálafákból végül egy hálaerdőt készítettünk, ami a Meseszövő Manók Szóperenciás tengerét öleli át. A Meseszövő Manók életével is ismerkedtünk, akik Szív szigeten élnek, ami a Szóperenciás tenger közepén van. Az öreg halász és a tenger c. mesét is meséltük, ennek kapcsán megbeszéltük, hogy hálásak lehetünk azért, amink van. A mesében szereplő halról jutott eszünkbe, hogy a szóperenciás tengerben is élhet hal, ötleteltünk, milyen halak lehetnek benne. Megelőzőleg rajzoltak szivárványt is, ami a Süveghegyet veszi körbe, és rájöttünk, hogy ebben a tengerben él egy Szivárvány hal is, aki a hála buborékokat őrzi. Reméljük sikerül addig még több csillagot gyűjteni a buborékokba, amíg megmásszuk a Süveghegyet együtt!
Szülőin is beavattuk a szülőket a program témáiba. Kaptunk visszajelzést, hogy voltak gyermekek, akik otthon el is mondták, hogy miért hálásak. Örömmel tölt el bennünket, hogy felkeltette az érdeklődésüket és egymásra másképp kezdenek el figyelni.
Megbeszéltük, hogy milyen témák lesznek az Önbizalom programban. Felolvastam a lehetséges utakat, majd lerajzolták a diákok a saját önbizalomhegyüket. Bejelölték, hol tartanak most érzéseik szerint.
1 2
