A mai foglalkozás középpontjában az optimizmus, vagyis a pozitív gondolkodás és a jó dolgok észrevétele állt. A gyerekek a mese segítségével megértették, hogy a nehéz helyzetekben is érdemes a jót keresni, és hogy a pozitív hozzáállás segíthet a megoldásban.
A történet során aktívan figyeltek, együtt gondolkodtak azon, hogyan változott a szereplő érzése és viselkedése, amikor optimistán kezdett tekinteni a világra.

A színező feladatban az érzelmeik kifejezésére kaptak lehetőséget. Különböző színekkel mutatták meg, mikor érzik magukat vidámnak, bátornak, vagy éppen szomorúnak. Ez a tevékenység segítette az önkifejezést és az érzelmek tudatosítását. A gyerekek örömmel osztották meg egymással, mely színek jelentik számukra az örömöt vagy a boldogságot.

A tükör előtti gyakorlat során minden gyermek megállt a tükörben saját magával szemben, és elmondott egy pozitív mondatot:
– „Ügyes vagyok!”
– „Sikerülni fog!”
– „Mosolygok, és jól érzem magam!”
Ez a rész nagyon vidám és bátorító hangulatban zajlott. A gyerekek láthatóan élvezték, hogy saját maguknak mondhatnak kedves szavakat, és közben mosolyoghatnak is. Többen újra is szerették volna mondani a „varázsmondataikat”.

A foglalkozás során a gyermekek megtapasztalták, hogy a pozitív gondolatok és a mosoly nemcsak a saját, hanem mások kedvét is jobbá tehetik. A hangulat derűs, elfogadó és támogató volt, a gyerekek figyeltek egymásra és örömmel vettek részt minden tevékenységben.

Összességében a foglalkozás elérte célját: a gyerekek megismerték az optimizmus jelentését saját élményeiken keresztül, és megtapasztalták, milyen jó érzés hinni magukban és a jó dolgokban.

Az optimista szemlélet nem azt jelenti, hogy mindig csak jó történhet velünk életünk során, hanem azt, hogy a rossz dolgokban is fel tudjuk fedezni a jót, meg tudjuk látni az apró csodákat, mind a természetben, mind pedig a családunk körében, a mindennapi életben, az óvodában.
A gyerekek még nem igazén értik ennek a szónak a jelentését, de Tódi törpe varázsszemüvegén keresztül mindenki tudott mondani egy-két jó dolgot, amit elképzelt, amikor belenézett.
Egymást is próbálták vicces, szeretetteljes jelenetekkel felvidítani, amikor arra kértem őket, hogy a szomorú gyerekeket próbálják jó kedvre deríteni. A kórházban eljátszott bábjáték mindenkit szereplésre sarkallott, a gyerekeket és a dolgozókat is.

A foglalkozást két vidám relaxációs gyakorlattal kezdtük, amelyeket a gyerekek nagyon élvezték — a nevetés és kacagás hamar betöltötte a termet, megteremtve ezzel a jó hangulatot. Ezt követően a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt énekeltük el, amelyhez egy egyszerű, játékos táncot is kitaláltam. A gyerekek örömmel csatlakoztak, és nagy lelkesedéssel vettek részt az énekes-táncos megnyitóban.
A bemelegítés után a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék következett, amely segített a gyerekeknek érzelmeik felismerésében és kifejezésében. Ezt követően a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét olvastam fel, amelyet egy szemüveg viselésével tettem még érdekesebbé és szemléletesebbé. A gyerekek figyelmesen hallgatták a történetet, és a mese végén izgalmas beszélgetés alakult ki a feltett kérdések nyomán. A válaszokból sokat megtudtam a gyerekek gondolkodásáról és érzéseiről, így még jobban megismerhettem őket.
A mese hatására többen kedvet kaptak arra, hogy saját varázsszemüveget készítsenek, ezért igény szerint erre is lehetőséget biztosítottam. A foglalkozás zárásaként, a nagy lelkesedésre való tekintettel, ismét elénekeltük és eltáncoltuk a „Pozitív gyerek vagyok” dalt.
Végül a „Boldogság vára” második lépcsőfokára felragasztottuk a pozitivitás jelét, ezzel is szimbolizálva a közösen megélt örömteli és pozitív élményeket.

A gyerekeket két csoportra osztottam. Az egyik csapat felé a szomorú arcú táblát mutatta fel az egyik kisfiú, a másik csapatnak pedig a vidám-boldog arcot egy kislány. Az arcukkal és a testükkel fejezték ki a táblán felmutatott érzelmet. Akik a szomorú arcú táblát utánozták, meglátva a másik csapat nevetését és vidámságát ők is elkezdtek nevetni közben. Sikerült őket is felvidítani, majd cseréltünk táblát.