Az októberi témánk az optimizmus. Relaxációs gyakorlatként „Körbe, körbe karikába..” játszottunk.
Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalára színeztek a gyerekek nagy örömmel és a végén már hangosan énekelték, sőt néhányan táncra is perdültek. A „Hogy vagy?” témabevezető kérdésre 3 színű smile-hoz szaladtak a táblához. A téma feldolgozása során az Egyperces interjúval kezdtünk párokban, majd csoportmunkában a mindig van megoldás keresztrejtvényt, a „Min nevetünk? rajzot készítették el. A szomorú királykisasszony meséjét kíváncsian hallgatták meg és közösen beszélgettünk arról, hogyan tudnánk megvigasztalni. Ismét csoportokban láttak hozzá az Optimista? Pesszimista? mondatok írásához. Ezután egyéni feladatként kapták meg, hogy pozitív megerősítő mondatokat írjanak magukról és ezt otthon gyakorolhatják majd tovább. Zárókörben megfogalmazták miért érdemes az optimista szemléletet erősíteni magukban, majd meditációban meg is erősítettük ezt egy mondattal. Minden gyermek mosollyal az arcán ment ki az óráról.
Az optimizmus gyakorlása
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
yúkanyó kenyere és a Boldogságóra illata
Közös Boldogságóra a Fáy óvodában – Együtt minden könnyebb!
Szeptember 30-án, a Népmese napján a mesék varázslatos világát vittük a 2. z osztályosokkal a szomszédos Fáy óvodába. A délelőtt közös meséje a Tyúkanyó és a kenyér volt, melyből két változat is elhangzott. Az elsőben Tyúkanyó egyedül dolgozik, miközben társai lustálkodnak. Ezt a történetet az óvoda minden aprósága meghallgatta.
A mese után a nagycsoportosok Boldogságórán vettek részt, mivel az óvodában is zajlanak már ilyen foglalkozások. Központi téma az optimizmus és az együttműködés volt. A gyerekekkel beszélgettem arról, milyen érzés, ha segítenek nekik, és milyen, ha ők segítenek másoknak. Az érzéseiket egy hangulathőmérőn is elhelyezhették. Ezt követően felvettük az optimista szemüveget és egy újabb mesét meséltem, melyben az állatok összefogtak és mindenki segített tyúkanyónak.
Közösen készítettük el a nap szimbólumát, a „Boldogság kenyeret”, amelybe minden kisgyermek beleadott valamit, ami szerinte boldoggá tesz minket – volt, aki szeretetet, más barátságot, segítőkészséget, vidámságot vagy éppen türelmet tett a kenyérbe.
A mesék tanulsága most is igazolta magát:
– Ha összefogunk és optimistán nézünk a világra, minden nap lehet egy kicsit „boldogságóra”.
Hálásak vagyunk az együttműködésért, a vendéglátásért és az ajándékba kapott pozitív üzeneteket tartalmazó könyvjelzőkért.
Jó volt látni, mennyire nyitottak és lelkesek voltak a gyerekek — a közös mese és játék igazi örömforrás lett mindannyiunknak.
Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvoda
Október 2. hetén egészséghét volt az ovinkban. Az optimizmus témakörét dolgoztuk fel. Érkezett hozzánk a héten az óvodai szociális segítő, aki bátorító mesével készült, különféle ételek kóstolásával kapcsolatban, a végén pedig a legbátrabbak, szemüket letakarva kaptak egy-egy falatot, és az ügyesebbek kitalálták, hogy mit is kaptak.
A boldogságórás mesék közül az Úgysemegy és Debizony történetét meséltem el a gyerekeknek.
Októberben az optimizmus témájával foglalkoztunk.
Először optimista mondatokat írtunk kis szívecskékre, amelyekkel megtöltöttük az optimista fánkat – így minden levél és szív jókedvet és reményt sugárzott.
Ezután egy mesét hallgattunk meg, ami arról szólt, hogyan láthatjuk szebben a világot, ha felvesszük az „optimista szemüveget”.
A mese után mi is lerajzoltuk a saját optimista szemüvegünket, és megbeszéltük, hogyan segíthet ez nekünk abban, hogy a nehéz helyzetekben is meglássuk a jót.
Nagyon vidám, inspiráló óra volt, tele pozitív gondolatokkal és mosollyal.
Optimizmus-október
1. Először megbeszéltük labdadobással, hogy kinek mit jelent az optimizmus:
Az alábbi válaszok jöttek: rossz helyzetben megtalálja a jót, optimista, mindig pozitív, okos, jó nézete, jókedvű, an, hogy a helyzet nem pozitív, de látja benne a pozitívat, derülátó, a jót látja meg, saját magam, mondta egy tanuló.
2. Ebben a feladatban meg kellett nevezni, hogy mikor volt ő optimista utóljára
Az alábbi válaszok jöttek: mindig, tegnap, én a jövőben leszek, amikor megbuktam akkor mondta, hogy soha többet, minél több helyzetben akarok az lenni, forgalmi vizsgán.
3. Majd kártyákkal megnéztük, ki hogyan áll az optimizmushoz, illetve a jobb Veled a világ Alapítványából való Boldogságkártya sgíségével megnéztük, hogy kinek milyen motiváló idézet kell, hogy optimista legyen.
4. A következő mese hangzott el:
A HOMOKSZEMEK MESÉJE –Boldizsár Ildikó mesetárából
Egy folyó – távoli hegyekben fakadó forrásából – mindenféle vidéket keresztülszelt, míg végül a sivataghoz érkezett. Miként korábban minden más akadályon, ezen is megpróbált átjutni, de amint a homokba rohant, meglepve tapasztalta, hogy minden vize eltűnt. Mégis, a folyó szilárdan hitte, hogy sorsa átkelni ezen a sivatagon, ám erre nem volt mód. Ekkor egy titokzatos hang, amely magából a sivatagból érkezett, így suttogott:
– Ahogy a szél átkel a sivatagon, úgy a folyó is.
A folyó erre azt felelte, hogy nekiiramodott ő már sokszor a homoknak, de az mindannyiszor elnyelte a vizét. A szél repül, ezért tud átkelni a sivatagon.
– Ha a megszokott módon futsz neki, soha nem jutsz át. Csak eltűnsz, vagy mocsárrá változol.
Meg kell engedned a szélnek, hogy ő vigyen át téged célodhoz.
– De hogyan lehetséges ez?
– Úgy, hogy hagyod magad felszívódni a szélben.
A folyó számára ez a gondolat elfogadhatatlan volt. Hiszen soha semmibe nem szívódott még fel! Nem akarta elveszíteni saját magát. Ráadásul, ha egyszer elveszíti, ki tudja, visszanyeri-e valaha?
– Ez a szél szerepe – mondta a homok. – Felragadja a vizet, átviszi a sivatag fölött, és hagyja, hogy újra leessen. A lehulló esővízből újra folyó lesz.
– Honnan tudhatom, hogy igazat szólsz?
– Úgy van, ahogy mondom, és ha nem hiszed, ingovány lesz belőled, semmi több, de még az is sok-sok évbe telhet; márpedig az ingovány biztosan nem folyó.
– Nem maradhatok ugyanaz a folyó, ami most vagyok?
– Sem így, sem úgy nem maradhatsz az – suttogta a hang. – Egy részed, a lényeged, átjuthat, és újra folyó lesz belőle. Azért hívnak úgy a mai napig, aminek hívnak, mert nem tudod, melyik részed a lényeged.
Amikor a folyó mindezt meghallotta, távoli visszhangok kezdtek ébredezni a gondolataiban. Homályosan emlékezett arra, hogy valamikor – őt, vagy valamely másik részét talán? – karjaiban tartotta a szél. Rájött, hogy ha át akar jutni a sivatagon, nem tehet mást, csak azt, amit a homok mond neki.
Elengedett minden akarást, és rábízta magát a levegőre. Akkor a folyó párája fölemelkedett, a szél pedig ölelő karjai közé zárta: gyöngéden fölemelte, és könnyedén tovaszállt vele. Amikor sok-sok mérfölddel odébb egy hegytetőhöz értek, a szél hagyta, hogy a folyó párája puhán a földre hulljon. A folyó elméjébe véste tapasztalása legapróbb részleteit. Gondolataiba mélyedt, majd így szólt: „Igen, most megtanultam, ki vagyok én valójában.” A folyó tanult. A homok így suttogott:
– Mi nap mint nap látjuk megtörténni ezt, mert mi, a sivatag homokszemei, a folyóparttól egészen a hegyekig nyújtózunk.
És ezért van az, mint mondják, hogy a Homokba van írva az út, amelyet az Élet Folyójának követnie kell, hogy folytatódjon az utazása.
dervistörténet
Majd mindenkinek csokit osztottam, mert kéthetes Szlovák Erasmus tanulmányútról jöttem vissza.
Ismét jó hangulatú óránk volt, de hiányzó tanulók ismét voltak.
Balatonfüredi Fekete István Általános Iskola, 8230 Balatonfüred Iskola u. 2.
A gyerekekkel megbeszéltük az optimista szó jelentését. Beszélgettünk arról, hogy egy optimista beállítottságú ember hogyan áll egy probléma, nehézség, gond elé és egy optimista embernek milyen egy napja. Beszélgettünk iskolai életből vett példákról.
A feladatok közül az Optimista varázsgömb feladatot választottuk. Egyik pénteken a diákokkal Balatonfűzfő voltunk, ott boboztunk. Ez óriási élményt jelentett számukra, így sokan ezt kívánták. Mások szívesen elfogadnának egy autót, egy számítógépet, Labubut.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Az állatok világnapja kapcsán a gyerekek két héten keresztül ismerkedhettek az állatvédelm fontosságával, a felelős állattartással és az állatok szerepével a szűkebb és tágabb környezetükben. A házi állatok, vadon élő állatok és a világ állatai, különböző mindennapos játékos kihívások kapcsán kerültek előtérbe, ahol a saját élményű szociális tanulást erősítve leginkább, társas és mozgásos játékokkal találkozhattak a gyerekek, összegezhették eddigi tudásukat és új ismeretekre tehettek szert, valamint saját megfigyeléseket végezhettek, hogy pozitív élményekkel gazdagodva, aktív, állatvédő és természetszerető emberekké válhassanak. Kirándulást tehettek a helyi állatsimagatóba is. Az egész ódoda közösen alkotott egy mackót, így ezzel a kedves élménnyel zárult a programsorozat, erősítve a gyerekekben a közösségi összetartozás élményét.
Pozitívan látni a világot és mosolyogni csupán egy kis odafigyeléssel máris megy. Természetemnél fogva a vidámságot,jókedvet és derűt adom át a kollegáknak és a gyerekeknek egyaránt. Szinte minden nap beszélgettünk az érzésekről,milyen a kedvük,hogyan érzik magukat. Azt tapasztaltam, hogy egy kis játék és dal segítségével még azoknak a gyerekeknek is jó kedvük lett,akik sírdogáltak reggel. A mosolyt könnyen át lehet ragasztani más gyermek arcára. A Kuckó-Mackó csoportos gyerekekkel kiadtuk reggelente a bennünk lévő érzelmeket. Azt kértem tőlük,hogy akinek jó kedve van :tapsoljon és ugráljon, akinek rossz a kedve : toporzékoljon. Miután kiadtuk magunkból az érzelmeket egy nagy szeretet ölelést adtam át nekik,persze csak aki szeretett volna belőle. ( elárulom,hogy mindenki kért). Majd elénekeltük és eltáncoltuk „Ha jó a kedved” című dalocskát. Másnap Boldog Dóra látogatott el hozzánk és elhozta a derűt. Hozott nekünk egy mesèt,melynek a címe a Süni és az óriási tök. A mese a segítőkészségről, a barátságról szól ès arról,hogy hogyan lásd meg a rosszabb dolgokban is a jót. Dóra hozott nekünk optimista szemüveget,és a gyerekek elmesélték ,mit látnak benne ( nevetést,mosolyt, jó kedvet). Később az udvaron sétáltunk egy nagyot. Színes leveleket gyűjtöttünk és tök lámpást faragtunk,mert ezeket a csodákat ,mindd ősz apó küldte nekünk.
Az optimizmus gyakorlása a gyerekekkel a mostani foglalkozáson a tükörjátékkal volt a leghatátosabb. Mosolyogtak és kedveset mondtak saját magukra. Nagyon élvezték és jól érezték közben magukat.
A foglalkozást a Mai napon kezdetű verssel kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Ezután relaxációs gyakorlatnak a Lemegy a nap lankad a kar és az Égig érő fa vagyok kezdetű gyakorlatokat választottam.
Majd 3 játék következett: 1. Tükörjáték (nézz bele a tükörbe és mondj magadról valami szépet, jó tulajdonságot) 2.” Szeretettel ölellek” játék (egy gyerek bekötött szemmel ül, egy másik megöleli és ki kell találni, hogy ki ölelte meg) 3. Mozgásos játék (guggoljon le az, aki szeret rajzolni, stb)
Ezután a mese következett, mely az Örömvár könyvből a Varázsbonbon című mese. Majd kiszínezték az optimizmus jelét, közben beszélgettünk, hogy hogy érezték magukat, hogy érzik magukat.
Boldogságóra foglalkozásunk középpontjában ezúttal az optimizmus állt, ez volt a téma. Meghallgattunk és táncoltunk Bagdi Bella pozitív gyerek vagyok című zenéjére, majd elmeséltem Toldi törpe varászszemüvege című mesét, megtanultuk a Szebben látó mondókát, Beszélgettünk a szomorúságról, örömről, hogy milyen lehet az a világ amit a szemüvegen keresztül látunk. Játszottunk tükörjátékot, amikor minden gyermek a tükörbe nézve elmondhatta, hogy ő miben jó, mi szép rajta, ez nagyon nehezen ment a gyerekeknek. Bagdi Bella zenéjére relaxáltunk, amiben egy csupa szép, csupa jó világot képzeltünk el, majd mindenki elkészíthette a boldogságszemüvegét. A végén pedig felragasztottuk a következő lépcsőfokot a boldogságvárunkhoz.
