Optimista varázsszemüveg
Az optimizmus gyakorlása
Az októberi órát már a drámaórán tartottam, mert így az egész osztály részt vehet rajta. A munkatervben szereplő dátumok így egész évben módosulni fognak egy kicsit. Mind a tervezés, mind a megvalósítás során kicsit elméletibb síkon közelítettük meg a remény/ optimizmus témáját.
1. lépés: az előző órán készített remény gondolattérkép felhasználásával meghatároztuk a fogalmat egy közös beszélgetés keretében.
2. lépés: meghallgattuk, majd megbeszéltük a remény erősségéről készített videót.
3. lépés: találtam egy rövid videót, ami Az élet játéka című regény animációs, sajnos kicsit lebutított változata, és megnéztük.
A rövid megbeszélés során korrigáltam egy kicsit, mert a regény fő üzenete – maga az öröm játéka- pontatlan, félreérthető formában hangzott el.
A 45 perc néha ellenség! Visszatérek majd úgyis ehhez a regényhez, a témához is később.
A gyerekek jók voltak, figyeltek.
Az optimista csodaszemüveg elkészítése nagy érdeklődést mutatott a gyerekek irányába. Hogy mi is lehet ez, mi célt szolgálhat, ki milyennek képzeli el… sok beszélgetés után mindenki elkészíthette a sajátját. Nem volt megkötés, hogy milyen eszközt használhatnak. Mindenki a saját kedve, ízlése, elképzelése alapján készítette el. Az elkészült szemüvegeket fel is vettük, és kipróbáltuk, hogy így, ezzel hogyan látjuk a világot, vagy a másikat. Párokban jelenetet kellett eljátszani osztályon belül, ami valamilyen rossz cselekedet, vagy konfliktus helyzetet teremtett szeptembertől az osztályunkban. Ezt elevenítették fel és oldották meg jól, barátságban, békességben. Könnyen rá lehetett világítani a gyerekeket a rossz magatartásra és maguk jöttek rá és javították ki egymás viselkedését. A játék végén mindenki eltette a tolltartójába a szemüveget, hogy ha szükséges legyen egy helyzetnél, szituációnál, játéknál, bármikor elő tudják venni.
Az ötödik osztály októberi alkotása az „Optimista Gyaloglók” címet kapta.
Az októberi boldogságórát elkészítette: dr. Beleznayné Váradi Anett Eszter
A mai foglalkozást az optimizmus szó értelmezésével kezdtük, majd ezzel kapcsolatos idézetekkel folytattuk, amit egyesével felolvastunk, és értelmeztünk. Ezután olyan feladatokat próbáltunk összeszedni, amelyekhez fontos az optimizmus. A gyerekek a sport, a tanulás, a munka szempontjából vélték úgy, hogy optimistának kell lenni. Ezután arra kértem őket, keressenek az interneten képeket olyan tevékenységekről, amelyekhez fontos az optimizmus. Az óra jó hangulatban telt, remélem, ezekkel a foglalkozásokkal elérem a célom, hogy legalább segítsek abban, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak a gyerekek.
Október hónapban az optimizmussal foglalkoztunk. Először a szót ismertettem meg a gyerekekkel, utána pedig megkértem őket, hogy az optimizmus szóhoz gyűjtünk még pozitív szavakat. Ezután pedig az optimizmus ellentét párját a pesszimizmust is megbeszéltük, és ide is gyűjtöttünk szavakat, majd megbeszéltük, hogy hogy viselkedik egy ember,aki optimista, és hogy,aki pesszimista. Erre el is játszottuk a mosolygós fejekkel a játékot. Nagyon örültem, hogy a csoport nagy része inkább az optimista csoporthoz akart tartozni, és csak három kisgyermek akarta eljátszani a pesszimista, szomorú embert.
Elolvastam a gyerekeknek Tódi törpe történetét, melyből a kedvenc jelenetüket utána le is rajzolták.
Október hónapban próbáltunk minden hónapban reggelente azzal kezdeni, hogy mindenkii pozítiv érzelmet mond.
Az osztályban kialakult bárátok, baráti körök meséltek arról, számukra mit jelent az optimizmus.
a derűlátás, bizakodás. Egy csapatban játszani testnevelés órán, együtt győztesnek lenni. A fiúk főleg ezt a gondolatot fogalmazták meg.
A lányok baráti köreiben a sikeres tanulmányi előmenetelben való bizakodás fogalmazódott meg, egyik lány diákom bizakodik egy sportkarrierben.
A hónap elején – október 1-én – az Idősek Napját ünnepeljük minden évben. Ebben a nevelési évben új óvodában, új csoporttal kezdtem a foglalkozásokat. Sikerült kialakítani a pécsi Páfrány Utcai Idősek Klubjával egy hagyomány és értékteremtő kapcsolatot. A klub tagjai nagyon szeretik a kisgyermekeket, szívesen fogadják az ovisokat. A vezetővel megállapodtunk abban, hogy évi 4 alkalommal fogjuk felkeresni az időseket, minden alkalommal egy kis meglepetéssel örvendeztetjük meg Őket. Első alkalommal voltunk a klubban, nagyon nagy szeretettel és örömmel fogadtak minket az idősek. Csodálatos volt látni, ahogyan boldog, mosolygós arccal figyelik a gyermekek játékát. Minden kisgyermek készített egy kis apróságot meglepetésül a néniknek, bácsiknak. A gyermekeket, az időseket és minket is átjárt a szeretet, szinte érezhető, tapintható volt a meghitt és különleges légkör. Az idősek arca felragyogott, amikor a gyerekek előadták nekik az általuk készített apró ajándékokat, és egy kedves kis dalt is énekeltek. A gyerekek nagy lelkesedéssel és nyitottsággal fogadták az időseket és érdeklődéssel fordultak feléjük, ami igazán szívmelengető volt.
Az ilyen találkozások nemcsak a gyerekek számára adnak értékes élményeket, hanem a társadalmi érzékenyítés szempontjából is fontosak. A kicsik megtanulják, hogy az idősek tisztelete, a generációk közötti kapcsolatok ápolása értékes dolog. Az idősek is újra átélhették a gyermekkor ártatlanságát és boldogságát, ahogy a gyerekekkel töltött idő egy pillanatra visszahozta számukra a fiatalság örömeit. A látogatás során látható volt, hogy a gyerekek egy-egy mosollyal, kézfogással, öleléssel mennyit tudnak adni, és hogy az idősek számára ezek a gesztusok milyen nagy jelentőséggel bírnak.
A hónap folyamán a gyerekekkel beszélgetünk majd az idősek tiszteletéről, a velük való kapcsolat fontosságáról, és arról, hogy milyen érzés volt megörvendeztetni őket. A gyerekek kérdezgettek az idősekről, és sokuknak természetesen felvetődött, hogy legközelebb milyen meglepetéssel készüljenek. Fontosnak tartom ezt a programot, mert hozzájárul a szociális érzékenységük és együttérzésük fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy megtanuljanak figyelmet, tiszteletet és szeretetet – ÉRTÉKET – adni.
Csoportomban az optimizmust a korcsoporthoz igazítva a színekhez, illetve a témához, ismeretanyaghoz kapcsoltam. A foglalkozás elején a csoportban levő kis színes labdákat használtam, megneveztük a színeiket, majd érzelmeket társítottunk hozzájuk. Mindenkinek más-más szín jelentette a jókedvet a fiúk nagy részének a kék, sárga, míg a lányok a pink, sárgát választották, a kedvenc színeiket társították a vidámsághoz. Meg is fogalmazták, hogy azért ez a szín jelenti a vidámságot, mert ez a kedvencszínük. A gyerekek nagyon szeretik a mozgásos feladatokat, ezért a relaxációs feladatok elvégzéséhez külön motivációra nincs is szükség, mint elkezdeni az adott mozgást a hozzá kapcsolódó mondókával. Miután jól kiengedtük a feszültséget, sokkal nyugodtabbak a gyerekek, jobban tudnak fókuszálni a mesére. Kitaláltam egy mesét egy kis katicáról, aki nagyon elszomorodott, hogy nem tud repkedni, kergetőzni a réten, mert esik az eső. Kis barátai segítettek neki, hogy megtalálja a pozitívumot a rosszban is, együtt megoldást találtak, és végül a rossz (esett az eső) jóra fordult, kisütött a nap, gumicsizmában ugrálhattak a pocsolyában és még a csodálatos szivárványban is gyönyörködhettek. A foglalkozás során sok- sok ismeretanyagot is érintettünk, színeket (labdák, szivárvány színei) időjárást, évszakokat, öltözködést, csapadék formákat. Végül példákat mondtam arra, hogy milyen az, amikor valami rossz történik, és mégis a végén megtaláljuk benne, felfedezzük, hogy abban is van olyan, ami jó véget ér, számukra pozitív. Ezeket a példákat a gyerekek eljátszották, amin jókat derültünk, nagyon élveztük a foglalkozást.
Pesszimizmus??? – Optimizmus!!!
Foglalkozásunk témája az optimizmus gyakorlása volt. A gyerekek nem túl vidáman érkeztek ezen a napod, mert egy osztályon belüli konfliktus beárnyékolta a napjukat.
A gyerekek körben ültek, és sorban válaszoltak a kérdésre: Milyen napod volt ma? A gyerekek csak röviden válaszoltak, úgy tűnik, az előzmények miatt nehezen oldódtak fel.
Ezután tisztáztuk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát, példákat is említettünk.
A kör közepére elhelyeztem a Szívmanó kártyajátékból a Ború és a Derű kártyát, majd a gyerekek húztak egyet az érzelemkártyákból. Megkértem őket, hogy a kihúzott kártyát helyezzék a Ború, vagy a Derű kártya alá, ha nem tudják eldönteni, hogy pozitív vagy negatív érzelemről van szó, akkor pedig középre. Ezek után egyesével megbeszéltük, melyik kártya hova került. A Ború kártya alá került érzelmeket megpróbáltuk optimistán nézni. Példákkal igazoltuk, hogy időnként a negatív érzelem is lehet hasznos a számunkra.
Ezek után elmeséltem nekik a szomorú királykisasszony történetét. Ezt a mesét többnyire már ismerték a gyerekek, megkértem őket, hogy most figyeljék a cselekményt témánk, az optimizmus szempontjából.
A mese után az osztályt két csoportra osztottam: az egyik csapat volt a bánatos csapat, a másiknak pedig az volt a feladata, hogy megnevettesse a szomorúakat, mint a pásztor a királylányt. Ezután cserélt a két csapat. Ekkorra már oldott volt a hangulat.
Ezután mozgásos feladat következett, a „Ha jó a kedved…” című dalra együtt táncoltunk.
A foglalkozás befejezéseként papírból készítettünk koszorút, mivel elkezdődött advent időszaka. A kézműveskedés ideje alatt halk zene szólt.
A Rókusis 1.c osztály októberben az optimizmust gyakorolta. A tanító néni folyamatosan igyekszik kialakítani a gyerekekben a pozitív hozzáállást a dolgokhoz.
Ebben a hónapban több tanórába is becsempészett olyan játékokat, gyakorlatokat, ami segít a gyerekek optimista szemléletét.
Dolgozat vagy nehezebb feladat előtt „optimista visszhang” játékot játszanak. Egy kicsit a tanító visszhangjaivá válnak és a következőket ismétlik:
– Hiszek magamban, meg tudom csinálni!
– Ügyes vagyok és a legjobb tudásom szerint fogok dolgozni!
– Ha elsőre nem sikerül, akkor sem adom fel!
– Büszke vagyok magamra, hiszen már nagyon sokat fejlődtem!
– Nincs lehetetlen, csak türelmesnek kell lennem!
A játék végén átölelik magukat. 🙂