Cél: A pozitív szemléletmód alapozása; annak felismerése, hogy mi dönthetjük el, hogyan nézünk egy helyzetre.
1. Ráhangolódás: Bagdi Bella dala (5 perc)
Tevékenység: Szabad mozgás a zenére, majd egy nagy közös „ölelés” (mindenki megöleli saját magát).
2. Játékos bevezetés: „Eső vagy Napsütés?” (10 perc)
Mozgásos játék, ami az érzelmi rugalmasságra tanít.
Helyszín: A terem közepe, udvar, nagyobb tér
Feladat: Szabadon sétáltak a gyerekek a teremben. Ha azt mondtam, „Borús az ég”, a gyerekeknek össze kellett kuporodni, mint egy szomorú kis gombóc. Ha azt mondtam, „Kisütött a nap”, mosolyogva fel kellett ugrani, kitárni a karjukat.
Plusz lehetőség: Mondtam egy „rossz” helyzetet (pl. elromlott a kedvenc játékom). Ekkor mindenki leguggolt. Utána megbeszéltük, „Hogyan javíthatnánk meg?” vagy „Mit játszhatunk helyette?”. Amint jött egy jó ötlet, mindenki felugrott „Napsütésbe”.
3. A Napocska és a Felhő – Interaktív mese (10 perc)
Meséltem egy rövid történetet egy kismadárról, aki elindul kirándulni.
A konfliktus: Útközben elkezd esni az eső.
Két nézőpont: 1. A kismadár sírhatna, hogy vizes lesz a tolla (Pesszimizmus). 2. Vagy örülhet, hogy végre ihat a tócsából és előbújnak a giliszták (Optimizmus).
Kérdés: „Ti mit mondanátok a kismadárnak, hogy ne legyen szomorú?”
4. Alkotó tevékenység: A Varázs-szemüveg készítése (15 perc)
Ez a foglalkozás fő eleme.
Eszközök: Előre kivágott papír szemüvegkeretek (kartonból), színes ceruzák, matricák, vagy akár színes celofán a lencsék helyére.
Feladat: Mindenki díszítse fel a saját Optimista szemüvegét. „Ez egy különleges szemüveg. Aki felveszi, az meglátja mindenben a jót!”
5. Lezárás: Pozitív kör (5 perc)
Tevékenység: Mindenki vegye fel a kész szemüvegét (vagy tartsa az arca elé).
Zárómondat: Menjetek körbe, és mindenki mondjon egy olyan dolgot, amiért várja a holnapi napot.
Búcsú: Egy közös, hangos „Szép napot!” kiáltás.

Az órát beszélgető körrel kezdtük. A gyerekek elmesélték, hogy érzik magukat. Többen az örömeikről, míg néhányan a gondjaikról beszéltek. Ezután két csapatban nevetés versenyt rendeztünk, mely nagyon jó hangulatot teremtett az óra további részéhez.
Elkészítettük az optimista esernyőket, közben Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát hallgattuk, mely annyira tetszett a gyerekeknek, hogy többször is meghallgattuk és még táncoltunk is.

Minden rendben lesz!
Meg tudod csinálni!
Reggelente beszélgető körrel indítjuk a napot, ezáltal a gyerekek kiadják magukból a feszültséget, és jobban indulhat a napunk. Mivel inkább a fèlelmeikről, rossz álmokról meséltek, ezért elhatároztam, hogy az optimizmus jegyében megoldjuk ezeket a problémákat. Minden beszélgetést egy általam kitalált motivációs mesével zártunk. Elsősök révén, az írás, olvasás tanulása is feszültséget keltett bennük. Volt, aki félt a sötétben, volt aki a szörnyektől riadt fel álmában, aki félt megsimogatni egy állatot. Ezért cicát simogattunk, sárkányt győztünk le, aki már közénk tartozik. A gyerekek kérése az volt a sárkány legyőzése után, hogy tegyünk neki új szívet, mert ő jó akar lenni, mert mi hiszünk benne. Jó volt ezt hallani! Rengeteget dolgoztunk csapatban, van egy biztató manónk, aki a jó hangulatról gondoskodik a csapatban. Az én iranyításommal, motivációs kártyák által megtanulták, hogy ne adják fel, ha nehéz megoldani egy feladatot, kérjenek segítséget, bíztassák egymást, és sikerülni fog. Egyre többet hallottam, hogy: Minden rendben lesz! Meg tudod csinálni! Légy optimista! Ne add fel! Lassan november végére a kis csapat reggelente már jó dolgokról, szép álmokról mesélt. Ritka volt a panasz, de ha volt is, rögtön elhangzott:
– Minden rendben lesz!
Az egyik mesèmből megtanultuk, hogy mindannyian kis csillagok vagyunk, utat mutatunk fenyünkkel a nehézséggel küzdőknek, mosolyt csalunk a szomorúak arcára. 🌟

Az optimizmus azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy a dolgok jóra fordulnak.
Akkor is próbálunk mosolyogni, ha valami nehéz.
Az optimista ember észreveszi a jót, és nem adja fel könnyen.
Ha optimisták vagyunk, könnyebb tanulni, játszani és segíteni egymásnak.
Erre az alkalomra egy nagyobb lélegzetvételű feladattal készültem nekik. Volt amit a tanteremben végeztek el, és volt amit a ligetben rollerrel vagy kerékpárral.
A ligetben a diákok kerékpáros és rolleres akadálypályán próbálhatták ki ügyességüket. A pálya izgalmas feladatokkal várta őket: kanyarok, szlalom, egyensúlyozás és „megállj!” pontok tették próbára a résztvevők figyelmét és mozgáskoordinációját.
Az alsó tagozatosok a gyalogos közlekedés alapjaival ismerkedtek. Gyakorolták a zebrán való átkelést, és megfigyelték az iskola környékén található közlekedési táblákat. A tantermekben közlekedési társasjátékokkal és kártyajátékokkal is bővíthették tudásukat, valamint saját közlekedési táblákat rajzoltak, amelyekből színes kiállítás is készült az aulában. A digitális tanulás sem maradt el: a gyerekek Wordwall-feladatokon keresztül ismételhették a tanultakat.

A csoporttal először az optimizmus és pesszimizmus különbségét fedeztük fel. Megértették, hogy az optimizmus olyan életszemlélet, amelyben a világ alapvetően jó hely, ahol az emberekben is sok jót találhatunk, és a dolgok végül rendeződnek. A gyerekek saját magukat is lerajzolták: mennyire tartják magukat optimistának. Így születtek meg a vidám rajzok magukról.