Az órát egy rövid, gondolatébresztő kérdéssel indítottuk:
„Mit jelent számodra optimistának lenni?”
A tanulók többféle választ adtak, például: „Hogy nem adjuk fel, még ha nehéz is valami.”
„Hogy hiszünk benne, hogy jobbra fordulnak a dolgok.”
Ezután közösen megbeszéltük a különbséget az optimizmus és pesszimizmus között, és példákat hoztunk a hétköznapi életből. Próbáltuk újrafogalmazni a nehézségeket (pl. „Elrontottam a dolgozatot” helyett „Most hibáztam, de legközelebb jobban fog menni”).
Rájöttek: ők is képesek más szemszögből látni a dolgokat.
„Eddig mindig csak a rossz dolgokat vettem észre, de mostantól próbálok a jókra figyelni.”
A tanulók megtapasztalták, hogy a pozitív gondolkodás tanulható és alkalmazható a mindennapokban is. Célunk volt, hogy a diákok tudatosabban figyeljenek a jó dolgokra, és saját élményeiken keresztül gyakorolják a pozitív látásmódot.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimista szemlélet megismertetéséhez Bezzegh Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét dolgoztuk fel. Majd mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét. Valamint megbeszéltük, hogy az optimista szemléletmód nem azt jelenti, hogy nincsennek gondok, problémák, hanem azt, hogy igyekszünk, minden helyzetben meglátni a jó, pozitív dolgokat. Pl. ha esik az eső, az azért jó, mert a növényeknek szükségük van rá a növekedéshez.
A rossz dolgot hamarabb meglátjuk, mint a jót. Ezért is fontos a pozitív gondolkodás. Beszélgettünk a madarakról, hogyan látják a világot fentről az égből, ahonnan minden probléma eltörpülve látszik. Ezt követően minden tanuló rajzolt egy színes, boldog madarat.
Foglalkozás indításaként a „ Körbe-körbe-karikába relaxációs gyakorlattal indítottam, bevezetéseként a mosolygós és szomorú gesztenyefigurák segítségével beszélgettünk az optimizmus jelentéséről, valamint az ellentétéről. A téma feldolgozása „Tódi törpe varázsszemüvege” című meséjével történt, amit Boldog Dóri mondókájával indítottam.
Kérdéseket tettem fel a gyermekeknek, amelyekre egyesével válaszoltak:
Milyen lehetett a varázsszemüvegben látott világ?
Mi segít megnyugodni, ha szomorú vagy?
Mi okoz nektek boldogságot, örömöt? Mitől vagytok szomorúak ?
A beszélgetés során a gyermekek elmondták, hogy mi az, amire nagyon vágynak. A játékok mellett megfogalmazták, hogy szeretnének több időt, közös programot tölteni a szüleikkel, és két olyan gyermek is volt, akik szeretnék, ha a szüleik újra szerelmesek lennének egymásba.
Elkészítettük a saját varázsszemüvegünket, majd Bagdi Bella: „Pozitív gyerek vagyok” című dalára táncoltunk a gyermekekkel.
Lengyel Laura Óvoda Napsugár Tagóvoda
Almás kertben jártunk és már az indulás is örömtől sugárzó arccal indult. Láttunk targoncát is és az alma szedés ebben a roskadozó fákkal teli kertben fantasztikus hangulatban telt. Sokat énekeltünk, verseltünk. Volt, aki megoldotta, hogyan tudunk sok almát szedni egyszerre. Volt egy kislány, aki nem érte el a magasan lévő almát, így ugrott érte.
Lengyel Laura Óvoda Napsugár Tagóvoda
Almás kertben jártunk a gyerekekkel és kihasználva a természet szépségét, ajándékát boldogan énekeltünk. Külön öröm volt fáról szedni a finom gyümölcsöt.
Az almáskertben jártunk és nagyon jól éreztük magunkat. Énekeltünk, sokat szaladgáltunk és boldogan szedtük a fáról az almát. Természetesen a kóstolás sem maradhatott el.
Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„Napra forgó a napraforgó”
Foglalkozást kezdő ének:
Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalának meghallgatása. Szabad mozgás a zenére.
A téma bevezetése:
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
A csoportok két csapatra osztottam. Felmutattam nekik egy szomorú és egy boldog emotikont. A csapatoknak a feléjük néző bábnak megfelelően kellett viselkedni. Feladat: a boldog csapat vidítsa fel a szomorút.
A téma feldolgozása:
Előlibbent Boldog Dóra, aki rákezdett a kis mondókájára, a gyerekek már tudták is, hogy egy mese következik.
Mese:
Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege
Beszélgetés a meséről:
– Kik a mese szereplői?
– Mitől látta Tódi szebbnek a világot?
– Milyen lehet a szemüvegben látott világ?
Játék:
– Van egy varázsszemüvegünk. Felvettem. Megkértem az egyik gyermeket, hogy mondjon egy rossz dolgot, eseményt, stb. Hogy látom én a szemüvegen át?
– Ugyanezt játszottuk, csak a szemüveg most egy gyermeknél volt… Addig játszottuk, amíg mindenki sorra nem került.
Varázsszemüveg készítése
A téma lezárása:
Az optimizmus szimbólumának színezése.
Bevezetés:
– „Amikor azt hittem, nem fog menni, de mégis sikerült…” – történetmegosztás.
Fő rész:
• „Még” kártyák: „Nem tudom… → Még nem tudom.”
• Labirintusjáték: állomások nehézségekkel, megoldások keresése ( kártyás szerepjáték)
• Vitakör: „Miért fontosabb a kitartás, mint a tehetség?”
Zárás:
– Írj levelet egy jövőbeli „elkeseredett” önmagadnak – biztatás, emlékeztetők.
A gyerekekkel közös alkotótevékenység során optimista szemüveget készítettünk, mely segített abban, hogyan lássák meg a jót még a nehéz helyzetekben is.
A foglalkozás előkészületeként többféle papírszemüveget készítettem elő, hogy a gyerekek kedvükre választhassanak és saját ízlésük szerint díszíthessék fel. Ezen kívül készítettem egy saját optimista szemüveget is, amit bemutattam a gyerekeknek a beszélgetés elején. Elmeséltem nekik egy történetet, melyet elbűvölten figyeltek, majd ők is nekiláttak a saját varázsszemüvegük elkészítésének. Kiválasztották a nekik tetsző keretet, majd rajzoltak rá szíveket, virágokat – mindenki a saját egyéniségét tükrözte vissza a szemüvegén keresztül.
Miután elkészültek a szemüvegek, a gyerekek felpróbálták őket, és sokan el is meséltek egy-egy történetet, ahol valami kellemetlen történt velük, de aztán megpróbálták meglátni benne a jót – ahogy a „varázsszemüveg” mutatta.
A tevékenység végén közösen megtanultuk a szemüveghez tartozó varázsigét is.