Miután rátaláltunk a Boldogság várára, eljött a lányokhoz Szomorú Szilárd , a fiúkhoz Boldog Blanka.A fiúk minden igyekezetükkel próbálták felvidítani a lányokat.Sikerrel is jártak.A vidámság „ragadós” !A boldogságunkat megmutattuk a szomszéd kis-és nagycsoportnak, közösen perdültünk táncra és énekeltünk Bagdi Bella: Ha boldog vagy… dalára, majd a vár második lépcső során elhelyeztük az optimizmus mosolygós jelét.
Köszönjük ezt a vidám napot!

Hiába jön a hideg a mi csoportunkban bár mikor jelen van a gyönyörű ősz, őszi leveleivel, őszi színeivel.

Optimistán néztünk a mai nap elé, hogy szép időnk lesz, és az őszi falevelekben játszhatunk

A Prücsök csoport ebben a hónapban elkészítette Szomorú Szilárd és Boldog Blanka bábokat. Mielőtt életre keltek, elénekeltük a kiscsoportos korunk óta napjaink részét képező „itt vagyunk, jó nekünk, hogy barátok lehetünk…” dalunkat,majd a segítségükkel eljátszhattuk, hogyan vigasztalhatunk és mitől vigasztalódunk. Összegeztük a játék végén, hogy az ölelést használta szinte kivétel nélkül mindenki, ám emellett a simogatás, a kedves beszéd, a csikizés is fontos szerepet kapott a szomorúak felvidításánál. Egy nap Boldog Dóra is megérkezett hozzánk, aki most az optimista mezőre repített minket. A mezőn eljátszottuk, hogy „hervad a virágom, éled a virágom…” és amikor feléledtek a virágok, meglátták Tódi törpét. A mese meghallgatását Tódi törpe házikójának színezésével zártuk. Következő alkalommal a mesét bábozva arra kérte őket Boldog Dóra, hogy képzeljék el, mit érezhetett a süni. A mese végén a beszélgető kör szabályainak segítségével megfogalmaztuk a süni érzéseit, majd festettünk is süniket. Őket az előző hónapban elkészített hálafánk alá helyeztük el. Szerettük volna, ha nekünk is lenne egy varázsszemüvegünk, ezért színezéssel, vágással, ragasztással készítettünk egyet. Aki felvette, rögtön a hatása alá került és kacagással, mosollyal „fertőződött” meg. A kíváncsiság többször a csoportunkban levő nagy fali tükör elé vitte őket, ott szemlélték magukat: szemüveg fel – szemüveg le. Egy újabb alkalommal az „itt vagyunk, jó nekünk….” dalunkkal körbeültük a szőnyeget. Arra kértem őket, hogy adjuk tovább az ölelést, még pedig úgy, hogy akinek adjuk, hozzá tesszük: „Jobb veled a világ, mert….” és fogalmazzák meg, választottjukkal miért jobb a világ. Volt, aki a legózást, volt, aki az udvari fogócskát, volt aki a kapott segítséget említette. Egy közös volt mindenkiben: az egymással eltöltött idő és figyelem keltett jó érzést bennük. A szemüvegeket hazavihették, és bárkinek kölcsön is adhatják. Kíváncsian várom a szemüveg „varázserejével” kapcsolatos történeteket a következő hetek reggelein, amikor megérkeznek a Prücskök hozzánk az oviba.