Kedves Olvasó!

A szegvári Kurca-parti Óvoda Kisvakond kiscsoportjának életébe ,,A hála gyakorlása”során alkalmazott szociális készségfejlesztő játékok pozitív, jótékony hatását kezdjük felfedezni, például egyes esetekben: reggeli szabadjáték ideje alatt a sírógyermekhez odamennek a társak megvigasztalni, hívják őt játszani még úgy is, hogy az otthonról hozott játékukat is szívesen kölcsönadják számára/egymásnak, mely életkoruknál fogva ez idáig nem volt jellemző a gyermekek részéről. Természetesen az őszinte, szívből jövő, hálás tekintet, mosoly és ,,Köszönöm!” sem marad el az eddig síró gyermektől.
Szívesen mutatják a szülőknek a ,,Reggel-délben-este”-plakátot és a ,,Hálafát” is.
Örömmel kérték és szívesen hallgatták meg többször a Hálafa történetét.

Októberben az optimizmus gyakorlása volt a témánk.
A csoportom életkori sajátosságát tekintve, rövidítve báboztam el a Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd a kollégámmal kooperálva elkészíthették a gyermekek a saját optimista varázsszemüvegüket is, melyet a tükörben meg is nézhettek, ,,ki is próbálhattak”. Örömmel viselték többször a héten, aki szerette volna haza is vihette.
Saját készítésű, történetet ábrázoló leporellómmal igyekeztem felkelteni az érdeklődést – visszacsatolva a mese szereplőihez – és még jobban elmélyíteni a mese mondanivalóját. Nagyítós feladatunk is itt valósult meg.
A leporelló négy lapból áll, melyet folyamatosan hajtogattunk szét.
Az 1. lapon, őszi fa látható, aki szomorú, hiszen folyamatosan veszíti el a faleveleit.
A 2. lapon: ,,Másnap igen szeles, esős időjárás volt. Nagy aggodalmára, szomorúságára az utolsó falevelet is elveszítette.”
,,Mindjárt kinyitom a 3.-4.oldalt is! Szerintetek hogyan folytatódhatna a történet? Tódi törpe mit adna a fának?”
,,A fának is egy optimista varázsszemüveget!” -Ekkor megbeszéltük, hogy van olyan szemüveg, ami nagyíthat is, mint egy nagyító. A mi varázsszemüvegünk is nagyíthat, meglátja a sok-sok falevél között a szépet és a jót!”-Kinyílik a 3.-4. lap is.
,,Adjuk rá a varázsszemüveget, mi is felvehetjük! Mit láthat a fa?”
,,Igaz elveszítette a faleveleit, de így lett az avar! Búvóhely az állatok számára!”
Nézzük meg kik rejtőznek a falevelek alatt. Süniknek, bogaraknak adott ,,meleg otthont”!
A gyermekeknek a szőnyegen lehetőségük volt a bábokkal eljátszani újra a történetet, mozogni, táncolni a Hónap dalára: ,,Pozitív gyerek vagyok”.Továbbá volt, aki ,,továbbfejlesztette” a mesét, például Csenge clics építőjátékból épített Tódinak egy varázsszőnyeget, hogy bármikor, bárhová, gyorsan eljusson, ott tudjon lenni, ahol nagy szükség van a varázsszemüvegére.
Lehetőséget adtunk továbbá, az eszközöket bármikor elkérni, illetve számukra elérhető helyre tettük azokat.

Összegezve, a gyermekek megtapasztalhatták azt, hogy a negatív, szomorú érzésből, helyzetből mi módon hozhatunk ki pozitív érzéseket, meglátásokat /öröm, óvás, védés, melegség stb./, ezáltal is új ismeretekhez juthattak, szókincsük bővült, csoportkohézió erősödött az együtt tevékenykedés által.
Kollégámmal a problémamegoldó gondolkodásmód megalapozását is törekedtünk elősegíteni, megalapozni a tevékenységek során.

E havi témánk feldolgozását a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. Ezután bevezetésként Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével igyekeztünk két csoportban, felváltva vidámságot, mosolyt varázsolni a szomorú arcokra. Folytatásként arról beszélgettünk, hogyan látják a gyerekeink a világot, miért voltak már szomorúak, illetve hogy mi az, amit szépnek látnak a világban. Ezt követően megtekinthették Ferenczei Éva: Bábjátékát. A mese befejezése interaktív módon történt, hiszen a gyerekek sok-sok hasznos tanáccsal látták el a mesében szereplő kisfiút, hogy mit kell tegyen azért, hogy meggyógyuljon, s mihamarabb otthon lehessen az anyukájáékkal. A mese mondanivalójának megbeszélése után a zárókörben Tükörjátékot játszottunk, főleg a nagyobbak részvételével, melynek során elmondhatták, hogy mi az amit szépnek, s jónak látnak önmagukról a tükörben. Itt szívesen segítettek jó tulajdonságaik felsorolásával társaik is. A jó tulajdonságokkal való feltöltődés által nagyobb önbizalmat kaphattak gyermekeink, s ezáltal igazán mosolygósak és boldogok lehettek, melyet rajzaikban, mosolygós önarckép formájában rajzban is megjelenítettek. Így a foglalkozás végére elkészültek optimista tükörképeink is.

Ebben a hónapban bevezettük, hogy minden nap reggeli előtt meghallgatjuk a Napindító útravaló dalt a Repülj velem CD-ről.A gyerekek reggelente már nagyon várják, hogy közösen énekelhessük.
A témára való rávezetésként elkészítettük a varázsszemüvegeket. Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok c. dalt. Közösen beszélgettünk arról, hogy ki volt már szomorú, és ki vidította fel. A Tódi törpe varázsszemüvege c. mese meghallgatása után megbeszéltük az optimista szó jelentését. Elővettük az elkészített szemüvegeket, melyekről kiderült, hogy varázslatra képesek. A gyermekek a szemüveget felvéve sokoldalúan megfogalmazták, hogy miért látják szépnek a világot. Megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, s el is játszottuk.

A gyerekek lerajzoltak olyan eseteket amik velük történt, ( elestek, vizesek lettek vagy beleesett a tóba) de a végén mindig volt valami kellemes élményük, illetve volt valaki aki átsegítette őket azon a bizonyos problémán. A csoportom nagyon hamar ráérzett az optimista gondolkodás lényegére. A foglalkozáshoz készítettünk optimista szemüveget, amivel még az udvarunkat is sokkal szebbnek látták.