Október hónapban az optimizmus kapcsán sok időt szántunk az optimista és a pesszimista szemléletmód különbségeire.Megbeszéltük a két szó jelentését és beszéltünk az optimista szemléletmód testi-lelki hatásairól is. A gyerekek tudják már, hogy nem lehetünk mindig boldogok, de törekednünk kell arra, hogy minél több boldog pillanatot megéljünk. Ez optimizmus nélkül szinte lehetetlen. A sok beszélgető kör mellett használtuk a pozitív gyerek vagyok kártyát is és elkészítette minden tanuló a saját rövid és középtávú élettervét. Ezeket hazavitték a gyerekek, így igyekeztem a családokat is bekapcsolni.
Az optimizmus gyakorlása
Lippói Gárdonyi Géza általános Iskola
A diákok a rajzos feladatot választották. élvezték a munkát. Legtöbbjüknek konkrét elképzelésük van a jövőjükkel kapcsolatban. Érdekes volt hallgatni őket, mert 5. 6. osztályos tanulókról van szó.
Székesfehérvári Kossuth Lajos Általános Iskola
Nagy izgalommal várták már ezt az órát! Együtt énekelték a hónap dalát!
Stevan Sremac Á.I. Emlékiskola
Milyen lesz a jövőm? Mivel foglalkozok majd és lesz-e családom? Ezekre a kérdésekre születtek a rajzok.
Az 1. osztályosokkal beszélgettünk arról, hogy ki hol képzeli el magát 20 év múlva. Akad, aki rendőr lesz, vagy fodrász, de itt található a jövő állatorvosa és állattenyésztője is. De természetesen nem maradunk katona nélkül sem. Sőt itt tanulnak a jövő autóversenyzői is. 😊😊
Magyarpolányi Kerek Nap Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A második osztály tablója 21 évvel később. A tervek megvalósultak, mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretett volna.
Olyan varázsszemüveget készítettünk, ami biztos segít, ha baj van, és rajta keresztül valóban rózsaszínben láthatjuk a világot. És ez közelebb visz az optimista gondolkodás megalapozásához és elsajátításához.
Az FNO Intézményegységben 2019. 10. 15-én került sor a második Boldogság órára, melynek témája: Az optimizmus gyakorlása volt. A csoportot Fejlesztő Nevelés-Oktatásban résztvevő fogyatékos tanulók alkotják. Vidám hangulatú, eseménydús foglalkozást tudhatunk magunk mögött , melynek során a sérült tanulók igazán felszabadultan vettek részt. A zene, mint az önkifejezés egyik legjobb eszköze, valamennyiük életében meghatározó szerepet tölt be. A foglalkozás zárásaként a Soha nem adjuk fel című dal feldolgozása /gesztusnyelv jelrendszerével / a bennünk élő optimizmust mutatta /mutatja meg.
Elképzeltük, lerajzoltuk milyen lesz az életünk a jövőben.
Elkészült a mi kis Álomfánk.
