Konyári Óvoda Katica csoport
Az „optimizmus” mint fogalom, nehezen megfogalmazható a gyermekek számára, de a pozitív dolgok kiemelése a mindennapjaink része. Szívesen segítettek a gyerekek a hála plakát elkészítésében, amit az ősz jegyében terveztünk meg. A nagyok már önállóan is tudnak megfogalmazni egy-egy szituációban jó dolgokat, majd közösen is megbeszéljük a célhoz vezető legjobb utat.

Majd megnövök én!
Gyermekeink többsége a szüleik által végzett munkát szeretné felnőtt korában folytatni. Mindannyian meg tudták indokolni, hogy miért választanák azt a szakmát.
Voltak olyan gyerekek akik: – traktoros, kertészként dolgoznának és sok pénzt tudnának keresni, mint a szüleik.
– katonák, rendőrök azért lennének, hogy elfogják a bűnözőket, és megvédjék az embereket.
– a fogorvos, körmös szakmát pozitív tapasztalat alapján választották a lányok.
– régészetet azért választotta egy kisfiú, mert nagyon érdeklik a dinók, és többet akar tudni
róluk.

Optimista történetek!
Egy négy éves kisfiú játékrepülővel érkezett egy nap az óvodába. Játék közben eltörött a repülője. Kérte, ragasszam meg!
Azt válaszoltam- Nem olyan egyszerű megragasztani ezt a repülőt!
Kisfiú válasza: – Magasra ugrani sem olyan egyszerű, de megtanultam azt is!

Mi együtt és mégis mástól vagyunk boldogok!

Fújtunk mint a szél, külön külön majd együtt, majd a hangunkat egymásnak átadó mozdultsorok is kísérték! Végig táncoltuk a pozitív gyerek dalt, majd értelmeztük a szöveget. A gyerekek egyszerűen megfogalmazták, számukra a pozitív gyerek azt jelentette hogy jó gyerek vagyok! Meg is mutattuk mozdulat játékkal egymásnak, hogy ki miben a legjobb, mi az amit szeretnek csinálni. Meg kellett agyerekeknek ismételni társaik mozdulatát, amelett hogy nagyon élvezték a játékot, megerősítést is kaptak egymástól.Tódi törpe meséjének hallgatása közben a sünivel mi is megtanultuk a varázsmondókát, illetve folytattuk is, mindenki elmondta a sünikének mi az amit szépnek lát! Idén a kezünkkel formáltuk csak a varázsszemüveget, s megjegyeztük hogy ez bármikor elővehető, ha valami miatt szomorúak lennének. Voltak akik emlékeztek a tavaly készített szeüvegekre is s van akimég most isőrzi otthon. A mese után beszélgettünk arról, hogy a szüleik boldogok, s elégedettek az életükkel, s hogy mit gondolnok ők mikor lesznek boldogok. A kezünkkel varázsgömböt formáltunk, amibe mindenki belenézett selmondta milyen felnőttnek látja magát. Varázsgömbünkbe le is rajzoltuk ki mi lesz ha felnő? Zárókörként szomorú vidám arc játékot játszottunk, majd táncoltunk Bagdi Bella pozitív gyerek vagyok dalára!