Az októberi Boldogságóra témája az Optimizmus gyakorlása
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a téma feldolgozását „Nap imádás” szívtuk a levegőt, majd
kifújtuk magunkból a feszültséget, izgalmat, minden rosszat.
Zenehallgatás: Repülj velem c. dal Bagdi Bella előadásában.
Majd elmeséltem a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét, képekkel illusztrálva.
Beszélgettük a mese cselekményéről, a szereplőkről, hogy miért volt Sün Artúr szomorú
és hogyan tudta megvigasztalni Tódi törpe.
Ezután mi is elkészítettük a varázsszemüvegeket, a nagycsoportosok ollóval nyírták körbe
a kisebbek színezték, díszítették. Feltettük és vidám dolgokra gondoltunk.
Haza is vihették, hogy a szülőknek megmutathassák, kölcsönadhassák otthon, amire
biztatást kaptak tőlem. Lelkesedésük folyamatos volt.
Megélhették játékban, események megoldásában, beszélgetés alkalmával, hogyan tudják
jóra fordítani a történteket a szemüvegen keresztül.
Megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját a különböző mozdulatokkal, melyet a
kisebbek is nagyon élveztek.
Tükröt tartottunk magunk elé és megbeszéltük, hogy milyennek látjuk magunkat. Aki nem
mondta el/kisebbek/ ott a többiekkel közösen megbeszéltük, hogy milyennek látjuk mi.
Varázstükröt készítettem és arra színesceruzával mindenki a mosolygós arcát
varázsolhatta a többi gyermek elé.
Két különböző érzelmet kifejező kártyát kaptak, Szomorú Szilárd és Boldog Blanka képét,
vidám és szomorú arc ábrázolásával. A képen látható szomorú vagy vidám érzést utánozták.
Közösen készítettük az optimizmus táblát, mire mindenki boldogan tette rá a kezét.
A Boldogságórát egymás megölelésével fejeztük be.
Fontosnak tartottam, hogy a nap során, spontán helyzeteknél megálljunk egy-egy pillanatra
és keressük meg abban a jót. Ebben nagy segítségünkre van a zene, mely által együttes
erőnkkel vigasztalódunk. Többször is beszélgetőkörünkben felelevenítettük az eseményeket,
megnéztük a „varázsszemüvegünk” elénk tartva újra és újra milyen megoldások vannak még.
Nagyon élvezték ezeket a szituációkat. Több esetben említették, amiről az előző hónapban
beszéltünk, hogy milyen sok mindenért hálásak is vagyunk.
Segítő kérdéseimmel és saját példámmal, pozitív viselkedésemmel irányítom a gyerekeket,
hogy mi az, ami segítene neki megnyugodni, vidámabbá válni, mit lát a világban, milyen ha
ezt a helyzetet a varázsszemüvegben nézné, mit változtatna?
Optimista nézetet igyekszem erősíteni bennük azt az érzést, hogy képesek legyenek elérni
amit akarnak, szeretnének és a kisebb hibáikkal, gyengeségeikkel szeressék magukat és
egymást.

Óvodás életük második hónapjában bizony előfordul, hogy a gyermekek azt érzik, nem elég jók valamiben, a másikuk „ügyesebb”. Kolléganőmmel kiemelten figyelünk arra, hogy a gyerekek önképét sok-sok pozitív visszajelzéssel erősítsük.

Így a témát körbejárva együtt kerestük, beszéltük meg, hogy ki miben erős – a teljesség igénye nélkül.

Kiscsoprtosaink értékeinek fáját tesszük közzé sok szeretettel!