Az október havi Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. Elsősorban arról beszélgettünk, hogy mi a különbség az optimista és a pesszimista gondolkodásmód között. Példákat, szituációkat elemeztünk, majd megvitattuk, hogy miért fontos a pozitív jövőkép kialakítása. Az óra végén egy színes plakátot készítettünk, amelyre pozitív gondolatok kerültek. Sok értékes gondolat hangzott el és számos pozitív visszajelzés érkezett a gyerekektől.
Az optimizmus gyakorlása
Októberben az Optimizmus gyakorlását helyeztük előtérbe a Harkály csoportban. Nem csak a gyerkőcök, hanem mi felnőttek is erre fókuszáltunk.
Először megbeszéltük, hogy mi a különbség az optimista (derűlátó) és a pesszimista ember között. A példák alapján könnyen megértették és nagyon sok optimista emléküket tudták felidézni. Relaxálás után eljátszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, melynek – természetesen – csupa nevetés lett a vége. Majd vidám arcokat rajzoltunk a mosdó csempéjére (dadus néni engedélyével) lemosható zsírkrétával, miközben hallgattuk a Pozitív gyerek című dalt.
Másnap elmeséltem a Tódi Törpe Varászszemüvege mesét, majd beszélgettünk róla. Megkérdeztem, hogy mit változtatnál az életben és a válaszok nagyon ütősek voltak: Anya és Apa soha ne veszekedjen!, Legyen mindenki egészséges!, Legyen béke mindenhol! (Vicces kategória: Legyen sütiből a föld!). Ezután elkészítette mindenki a saját Varázsszemüvegét, és abban játszottak. Később elmesélték, hogy a szüleik is gyakran felvették.
Játszottunk tükörjátékot, melyben kellett nekik egy kis segítség a belső jótulajdonságuk elmondásához. Majd ezek alapján elkészítettük az Értékeink fáját. Hihetetlen volt, hogy mennyire jól érezték azt, hogy miben erősek és miben kell még fejlődniük.
Voltunk sétálni a Horgásztónál, megnéztük a Lego története című animációs filmek, átbeszéltük Szutyejev – Okoska botocska meséjét, melyek mind telis tele voltak Optimista gondolatokkal.
Számomra a legérzelemdúsabb játék a Varázsfolyosó volt (kolléganőm ötlete alapján – kicsit megváltoztatva). Két oszlopban álltak egymással szemben a gyermekek, én megsimogatva, pozitív dolgokat a fülükbe súgva indítottam el a gyerekeket az egyik végéből, a többiek a simogatásaikkal terelték és a végén a dadus nénitől kaptak egy nagyon nagy ölelést.
Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Kiskunhalasi Tagintézménye
A Református EGYMI Kiskunhalasi Tagintézményének Csiga-biga csoportjába jelenleg 4 súlyosan-halmozottan sérült óvodás gyermek jár (3 lány és 1 fiú). Akik közül ketten már 7 évesek, egy gyermek 3, és a kisfiú pedig 4 éves.
Minden hónapban a csoporttagok képességeihez mérten próbáljuk a legügyessebben megoldani a feladatokat. Az optimizmus gyakorlásának hónapjában mi a vidámság perceit készítettük el a választható feladatok közül. Először meghallgattuk a hónap a dalát. Majd elkészítettük a plakátunkat, amihez minden gyermek kisebb-nagyobb segítséggel kiszínezte a saját képét és felragasztotta. Végül pedig a foglalkozás zárásaként felolvastam a hónap meséjét a gyerekeknek.
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Az elméleti háttér áttekintése után olyan gyakorlatokat végeztünk a gyerekekkel, amelyek segítették a pozitív életszemlélet kibontakozását, hogy mindig mindenben találjanak valami jót, hogy „reménykedő realisták”-ká váljanak.
1. Mondatok befejezése pesszimista és optimista nézőpontból
2. Pesszimista mondatok átfordítása
3. Az Ellis-féle ABC-modell tanulmányozása, alkalmazása
4. A választható feladatok közül a „Tarts ki!” címűt választottuk.
Így sikerült:
2019. 10. 20.
Ezt a napot sosem fogom elfelejteni. Ma került sor a csapatok utolsó nagy megmérettetésére a versenyen. Erőnléti feladatot kaptunk, ami sajnos nem az erősségem. Fal tetejére kellett felfutni egy lendülettel.
Sorba rendeződtünk.
A végén már mindenki felülről nézett, amikor én álltam a rajthoz. A harmadik nekifutás után sem sikerült feljutnom. Előre tudtam, hogy ez nem fog menni, de abban a pillanatban tényleg teljesen elkeseredtem. Fejben feladtam, és csak arra gondoltam, hogy miattam veszítünk.
Ekkor meghallottam a társaimat, ahogy a nevemet kiabálják, és azt, hogy meg tudom csinálni. Új erőt adott, hogy hisznek és bíznak bennem, és teljes erőmből nekifutottam. A fiúk megfogták a karomat, hogy segítsenek, így én is feljutottam a fal tetejére.
Hihetetlenül jólesett az, amit értem tettek! Megtanítottak bízni önmagamban, és arra, hogy sose adjam fel.
(Naplóbejegyzés)
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda, Közművelődési Intézmény és Könyvtár
Napi rendszerességgel játszunk relaxációs gyakorlatokat, mozgásos játékokat.
Megbeszéltük, hogy miért fontos hinni magunkban. Az udvaron egy kislány nem tudott valamit megcsinálni a játéka során. Buzdítottam, hogy meg tudod csinálni, ne add fel! Gyakorolta, és boldogan mondta, hogy sikerült .
Eljátszottuk a szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot. A lányok könnyebben mutatták ki az érzelmeiket, mint a fiúk. Mindenki ismerkedett a saját arcával egy tükör segítségével. Különböző arckifejezéseket figyeltek meg. A rajzolás már nehezebben ment. Néhány gyerek tudott arcot rajzolni.
Közösen kiszíneztük az optimizmus jelét.Meghallgattuk a Boldog vagyok és a Pozitív gyerek vagyok című dalokat.Táncoltunk is rá.
Optimizmus gyakorlása! Szükség van a gyerekeknek a pozitív, optimista gondolkodásmód elsajátítására, fejlesztésére, hogy lássák meg magukban, és egymásban is a pozitív értékeket, tulajdonságokat. Mert a boldogság tanulható! „Pozitív gyerek vagyok…!” Törekedjünk a boldogságra, s mosolyogjunk minél többet!😊 Varázsszemüvegünk segít a világot boldogabbnak, szerethetőbbnek, pozitívabbnak látni, és minden nap megtalálni a szépet, a jót! A gyermekek egyediségére, különlegességére, szerethetőségére, pozitív tulajdonságaira, valamint az optimista szemléletre, gondolkodásra fókuszáltunk! Vidám, mosolygós arcokat láttunk a tükörben, és a varázsszemüvegünkön keresztül.
😊👫👫👫❤
Mátészalkai Móricz Zsigmond Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola
Az októberi foglalkozást az optimizmus és a pesszimizmus fogalmak jelentés magyarázatával kezdtük. Beszélgettünk arról, hogy hogyan gondolkodik az optimista ember, milyen az optimista életszemlélet. Meghallgattuk és megtanultuk a „Pozitív gyerek vagyok” dalt, amelynek azóta is töretlen a sikere. Az udvaron, a szünetekben is ezt „fújják”. Készül a VALÓRA VÁLT ÁLMOK tablója. Tarts ki! címmel ötletes napló bejegyzést írt két tanulónk. Nagyon élvezték tanítványaim a NEVETÉSVERSENYT is. Bár a „vesztes” csapat kissé elszontyolodott, de sikerült hamar megvigasztalnunk őket.
Mátészalkai Móricz Zsigmond Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola
TARTS KI!
NAPLÓBEJEGYZÉS
2019. október 12.
Csörgött az óra. Elérkezett a várva-várt nap, a gyorsasági csapatverseny napja, amelyre hetek óta edzettünk. Vidáman ugrottam ki az ágyból. De a jó kedvemnek hamar vége lett, mikor kinéztem az ablakon. Egész éjjel esett, sár borított mindent és még mindig szemerkélt az eső. Hogy fogok én a csúszós akadályokkal megküzdeni? Nem félek – döntöttem el. Ez egy kihívás, el fogjuk érni a célunk a társaimmal, legalábbis mindent megteszünk érte.
9. 00 óra
A fiúk már vártak a regisztrációnál. 9. 30-kor startoltunk. Nagyon oda kellett figyelnünk, hogy egyszerre haladjuk. Nehezek voltak az akadályok, de minket azok sem állíthattak meg. Az utolsó feladattól mindenki rettegett, főleg én. Egyesével kellett felfutni a rámpára. Peti kezdte, aztán Feri és Tibi. Ügyesen megcsinálták. Már csak nekem kellett volna felszaladni. Sáros volt mindenem, cuppogott a vizes, csúszós cipőben a lábam. Neki futottam, de nem értem fel a tetejére. Újra próbáltam, kitartóan küzdöttem. A fiúk a rámpa tetejéről biztattak.
– Gyere! Ha elég magasra érsz, hogy elkapjuk a karod, tudunk segíteni. Felhúzunk.
„Három a magyar igazság.”- gondoltam. Sikerülnie kell.
Hatalmas lendülettel iramodtam az akadálynak. Még a szememet is becsuktam egy pillanatra, annyira koncentráltam.És akkor megéreztem a fiúk erős kezének szorítását a karomon. Óriásit dobbant a szívem az örömtől.
Így megnyertük a versenyt. A társaim odafigyelése, ereje és az én kitartásom, gyorsaságom nélkül nem vihettük volna haza az érmet. Büszke vagyok rájuk és boldog, hogy velük egy csapatban versenyezhettem.
Molnár Marianna
4. b osztályos tanuló
Móricz Zsigmond Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola
Mátészalka
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Másodikosaim között feltettük egymásnak a nagy kérdéseket:
– Milyen lesz a jövőm?
– Hogyan fogok kinézni vajon?
– Mi lesz a foglalkozásom, hobbim?
Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk, s rajzban születtek meg a válaszok.
A rajzok kifejezőek, érzelmekkel, célokkal telítettek, színesek lettek, s ez mindannyiunk számára pozitív élményt jelent.
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Az optimizmus gyakorlása a szabadban