Boldogságóra Program

TARTS KI!
NAPLÓBEJEGYZÉS
2019. október 12.
Csörgött az óra. Elérkezett a várva-várt nap, a gyorsasági csapatverseny napja, amelyre hetek óta edzettünk. Vidáman ugrottam ki az ágyból. De a jó kedvemnek hamar vége lett, mikor kinéztem az ablakon. Egész éjjel esett, sár borított mindent és még mindig szemerkélt az eső. Hogy fogok én a csúszós akadályokkal megküzdeni? Nem félek – döntöttem el. Ez egy kihívás, el fogjuk érni a célunk a társaimmal, legalábbis mindent megteszünk érte.
9. 00 óra
A fiúk már vártak a regisztrációnál. 9. 30-kor startoltunk. Nagyon oda kellett figyelnünk, hogy egyszerre haladjuk. Nehezek voltak az akadályok, de minket azok sem állíthattak meg. Az utolsó feladattól mindenki rettegett, főleg én. Egyesével kellett felfutni a rámpára. Peti kezdte, aztán Feri és Tibi. Ügyesen megcsinálták. Már csak nekem kellett volna felszaladni. Sáros volt mindenem, cuppogott a vizes, csúszós cipőben a lábam. Neki futottam, de nem értem fel a tetejére. Újra próbáltam, kitartóan küzdöttem. A fiúk a rámpa tetejéről biztattak.
– Gyere! Ha elég magasra érsz, hogy elkapjuk a karod, tudunk segíteni. Felhúzunk.
„Három a magyar igazság.”- gondoltam. Sikerülnie kell.
Hatalmas lendülettel iramodtam az akadálynak. Még a szememet is becsuktam egy pillanatra, annyira koncentráltam.És akkor megéreztem a fiúk erős kezének szorítását a karomon. Óriásit dobbant a szívem az örömtől.
Így megnyertük a versenyt. A társaim odafigyelése, ereje és az én kitartásom, gyorsaságom nélkül nem vihettük volna haza az érmet. Büszke vagyok rájuk és boldog, hogy velük egy csapatban versenyezhettem.
Molnár Marianna
4. b osztályos tanuló
Móricz Zsigmond Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola
Mátészalka

Képek