Az őszi szünet miatt az óvodai csoportjaink összevonásra kerültek. Ez jó alkalmat adott mások megismerésére, érzelmek kifejezésére. A témát kedvenc mese festésével indítottam, megcélozva azok pozitív gondolatait (érdekes volt, hogy kevesen választottak klasszikus meséket, inkább napjaink animációs filmjei a kedvencek). Az általuk mesélt történetek végén minden jóra fordult, a legtöbben a vicces helyzeteket kedvelték. A heti projekt témájához, a „Tök jó hét”-hez, Hamupipőke történetét kapcsoltam. Érzékeltettem, hogy Hamupipőke értékes volt és ezért a végén minden jóra fordult az életében. Varázs-tökszemüveget készítettünk, megbeszéltük, hogy volt-e olyan, hogy rosszul indult valami az életükben és a végén jó lett a kimenetele. Aki mondott történetet, feltehette a tökszemüveget. Kedves kis élethelyzetek derültek ki a gyermekekről. A végén táncoltak, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok zenéjére. Majd amikor kimentünk az udvarra, tovább fokozódott az optimista hangulat, mert ott mindenki szívesen, vidáman segített a levelek összegyűjtésében, s közben jókedvűen dicsérték egymást: „De jó, ezt te is meg tudod csinálni!”, „Képes vagy rá!”.
Az optimizmus gyakorlása
Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola
A tulipánná változott királyfi c. magyar népmeséhez kapcsoltam a hónap témáját. A főhős nem adja fel, harmadszorra kiállja a próbát, s elnyeri jutalmát a mesében.
A mesét irodalom órán feldolgoztuk. 2 további tanóra keretében foglalkoztunk az optimizmus témakörével. A ráhangoló gyakorlatok után a királyfi bőrébe bújtunk, s az első, második majd a harmadik próba után is kihangosítottuk érzéseinket, gondolatainkat.
Volt nevettető verseny, optimista házunk színezése, majd a jövőbe repültünk s kis pillangók hátára megalkottuk elképzelt világunkat.
Az optimizmus téma feldolgozása remekül alakult a szitakötő csoportban, a sok hiányzás és betegség ellenére is. A csoport kis létszámmal végezte el a feladatokat és a gyakorlatokat. Mi plakátot készítettünk ebben a hónapban, ahol mindenki azt a tevékenységet végzi, amelyben a legvidámabb és a nap legjobb része az óvodai mindennapok során.
Készítettünk kinek milyen az arca, mikor mérges, szomorú, vagy vidám rajzokat is , illetve használtunk a mindennapi reggeli körünk folyamán hangulatkártyákat is.
Kemecsei Református Hétszinvirág Óvoda és Tipegő Bölcsőde
Majd megnövök én…
A csoportunkba járó gyerekek vegyes életkorúak. Összetételüket tekintve nyolc lány 16 fiú.
20 gyerek hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családból származik. Ebből is következik eltérő szocializációjuk, eltérő képességeik és készségeik, amelyeket mindenféleképpen figyelembe kell venni a kérdésemre adott válaszok tekintetében. Így van ez a jövővel kapcsolatos vágyaik, álmaik esetében is.
6 kis csoportos gyerektől semmilyen választ sem kaptam, annak ellenére, hogy lehetőségük volt megfigyelni a jövőjükkel kapcsolatos elképzelésről szóló csoportos beszélgetést.
Egy kiscsoportos kislány esetében megfigyelhető a szülői minta, mert ő is sepregetni szeretne a bölcsőde környékén, mint az anyukája, és gyereke is lesz, amikor felnő, ahogyan az a saját családjában van.
Egy kiscsoportos kisfiú minden vágya, hogy hajóskapitány legyen, egy óriási hajón, és még magas hegyen szeretne szánkózni.
Három középsős gyerek esetében megdöbbentő választ kaptam.
Az egyik kisfiú rendőr szeretne lenni, mert nekik van gumibotjuk és azzal lehet verekedni,
A másik kisfiú gyilkos lesz, ha felnő, és a család kutyáját fogja megölni, mert az mindig megmarkolja.
A kislány csupán babázni szeretne, amikor felnő kettő babával, es ott szeretne élni ahol most, az anyai nagyszüleinél.
Nagycsoportosok esetében már egy kicsit színesebb választ kaptam.
A két nagycsoportos kislány közül az egyik rendőrlány szeretne lenni, vigyázni akar az emberekre meg a gyerekeire, de férjet nem szeretne.
A másik lány szép házban szeretne élni a gyerekeivel, meg a férjével, és ő gondoskodna róluk, mint ahogy anya gondoskodik róluk.
A fiúk válasza tipikusnak mondható. Többen szeretnének tűzoltók, vonatvezetők, mentősök, lenni, segíteni akarnak az embereknek.
Vannak kivételek, akiknek álmait, vágyait már korábbról is ismerjük. Ők kitartanak az elképzelésük mellett, mert az egyik fiú katona lesz, imádja a puskákat és tetszik neki a katonák ruhája, tudja magáról hogy magas, erős, pont olyan, mint amilyenek a katonák.
Egy másik fiú tűzoltó szeretne lenni, Nyíregyházán szeretne élni, venne magának egy farmot is, ahol sokat dolgozna, lenne traktorja, amit vezetne, vigyázna a gyerekére, megtanítaná traktorozni.
Másik gyerek karatés szeretne lenni, jól kigyúrni a testét, hogy mindenki megnézze és a gyerekét is megtanítaná karatézni.
Van, aki vadász szeretne lenni, Budapesten szeretne élni, mert tetszik neki, amit a tévében lát a városról. Van, aki az apukája vállalkozásában akar majd dolgozni, szép kerítést fog gyártani. Van, aki tudós lesz, mert azt mondják, hogy nagyon okos, és apával, anyával akar együtt lakni. Van olyan gyerek is, aki imádja a számítógépet, azzal akar dolgozni, ő akarja majd irányítani. A gyerekének meg fogja engedni, hogy sokat játsszon a gépen.
Megnyugtató, hogy valamennyi gyerek családban képzeli el az életét, az 5—7 évesek vágyaikat is megfogalmazzák, amik később célokká válhatnak.
A beszélgetésekből következik, hogy néhány gyerek esetében komolyabb odafigyelésre van szükség.
Kemecsei Református Hétszinvirág Óvoda és Tipegő Bölcsőde
Majd megnövök én…
A csoportunkba járó gyerekek vegyes életkorúak. Összetételüket tekintve nyolc lány 16 fiú.
20 gyerek hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családból származik. Ebből is következik eltérő szocializációjuk, eltérő képességeik és készségeik, amelyeket mindenféleképpen figyelembe kell venni a kérdésemre adott válaszok tekintetében. Így van ez a jövővel kapcsolatos vágyaik, álmaik esetében is.
6 kis csoportos gyerektől semmilyen választ sem kaptam, annak ellenére, hogy lehetőségük volt megfigyelni a jövőjükkel kapcsolatos elképzelésről szóló csoportos beszélgetést.
Egy kiscsoportos kislány esetében megfigyelhető a szülői minta, mert ő is sepregetni szeretne a bölcsőde környékén, mint az anyukája, és gyereke is lesz, amikor felnő, ahogyan az a saját családjában van.
Egy kiscsoportos kisfiú minden vágya, hogy hajóskapitány legyen, egy óriási hajón, és még magas hegyen szeretne szánkózni.
Három középsős gyerek esetében megdöbbentő választ kaptam.
Az egyik kisfiú rendőr szeretne lenni, mert nekik van gumibotjuk és azzal lehet verekedni,
A másik kisfiú gyilkos lesz, ha felnő, és a család kutyáját fogja megölni, mert az mindig megmarkolja.
A kislány csupán babázni szeretne, amikor felnő kettő babával, es ott szeretne élni ahol most, az anyai nagyszüleinél.
Nagycsoportosok esetében már egy kicsit színesebb választ kaptam.
A két nagycsoportos kislány közül az egyik rendőrlány szeretne lenni, vigyázni akar az emberekre meg a gyerekeire, de férjet nem szeretne.
A másik lány szép házban szeretne élni a gyerekeivel, meg a férjével, és ő gondoskodna róluk, mint ahogy anya gondoskodik róluk.
A fiúk válasza tipikusnak mondható. Többen szeretnének tűzoltók, vonatvezetők, mentősök, lenni, segíteni akarnak az embereknek.
Vannak kivételek, akiknek álmait, vágyait már korábbról is ismerjük. Ők kitartanak az elképzelésük mellett, mert az egyik fiú katona lesz, imádja a puskákat és tetszik neki a katonák ruhája, tudja magáról hogy magas, erős, pont olyan, mint amilyenek a katonák.
Egy másik fiú tűzoltó szeretne lenni, Nyíregyházán szeretne élni, venne magának egy farmot is, ahol sokat dolgozna, lenne traktorja, amit vezetne, vigyázna a gyerekére, megtanítaná traktorozni.
Másik gyerek karatés szeretne lenni, jól kigyúrni a testét, hogy mindenki megnézze és a gyerekét is megtanítaná karatézni.
Van, aki vadász szeretne lenni, Budapesten szeretne élni, mert tetszik neki, amit a tévében lát a városról. Van, aki az apukája vállalkozásában akar majd dolgozni, szép kerítést fog gyártani. Van, aki tudós lesz, mert azt mondják, hogy nagyon okos, és apával, anyával akar együtt lakni. Van olyan gyerek is, aki imádja a számítógépet, azzal akar dolgozni, ő akarja majd irányítani. A gyerekének meg fogja engedni, hogy sokat játsszon a gépen.
Megnyugtató, hogy valamennyi gyerek családban képzeli el az életét, az 5—7 évesek vágyaikat is megfogalmazzák, amik később célokká válhatnak.
A beszélgetésekből következik, hogy néhány gyerek esetében komolyabb odafigyelésre van szükség.
Októberben két osztályban (5.E és 6.C) heti rendszerességgel tartottunk boldogságórákat. Így összesen 5-5 óra állt a rendelkezésünkre, hogy az optimizmus témakörét körbejárjuk.
Az ötödikesek nem ismerték/értették az optimizmus szót, ezért felrajzoltam a táblára egy félig telt korsót, majd azt mondtam: Nyújtsa fel a kezét, aki szerint ez a korsó félig tele van – ti vagytok az optimisták, akik szerint pedig félig üres, azok a pesszimisták. Aztán persze szinonimákkal körülírtuk.
Mindkét osztály ugyanazt a feladatot választotta: tablót készítettünk a valóra vált álmokról. Egyik órán maguk választotta színes lapokra lerajzolták, hogyan képzelik el az életüket 20-30 év múlva, milyen álmaik vannak. Másik órán felragasztották egy plakátra, s mindenki egyesével bemutatta az osztálytársainak, hogy mit rajzolt, mit szeretne elérni.
A gyerekekkel megbeszéltük, hogy mi az optimizmus. Ezek után le kellett írjanak egy-egy velük megtörtént esetet, melyben szóba kerül az optimizmus is.
Bárdos L. Ált.Isk. Kazinczy F. Tagintézmény
Oktòber végéig gyakoroltunk: pozitívnak lenni,a jót meglátni,jó dolgokról beszélni és jól esett 🙂