Az optimizmus gyakorlása
Elmeséltem az októberi mesét: Tódi törpe varázsszemüvege. Beszélgettünk a meséről.
Varázsszemüvegeket készítettem, a gyerekek pedig kidíszítették. Felpróbáltuk, közben mondogattuk: Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat! Megcsodáltuk benne a környezetünket.
Kiszínezték Tódi törpe házát, amit a munkafüzetből fénymásoltam ki.
Elkészítettük az optimizmus jelét. Műanyag tányért körberajzoltunk, kivágtuk, sárgára színeztük, mosolygós szájat, szemet rajzoltunk rá. Volt olyan gyerek, aki ötöt is készített. A munkákat (mint ahogy a többit is), kitettük a Boldogóvoda hirdetőtáblára. A szülőknek leírtam néhány gondolatot az optimizmusról, hogy ők is érezzék az optimizmus gyakorlásának lényegét.
Tükörjátékot játszottunk. Aki belenézett a tükörbe elmondta, szerinte milyen jó, pozitív tulajdonságai vannak. A kisebbeknek segítettünk.
A csoportban több a kisebb gyerek, és olyan fiúk, akik nem nagyon szeretnek rajzolni, ezért nem erőltettem, hogy rajzolják le, amiben ügyesnek érzik magukat, inkább a feladatlapot színeztettem ki, és elkészítettük az „Értékeim fáját”. Megbeszéltük, milyen ágak kerüljenek a fára. Előre elkészített virágokra rárajzolták a jelüket, és a megfelelő ágra ragasztották.
Többször mondogattuk a múlt hónapban tanult mondókát, az ismert mutogatással: Nap, nap, nap, fényes nap…
A foglalkozást a Világomban minden rendben van című dallal vezettem be. Erre a zenére többször is összegyűltünk, táncoltunk a hónapban. Relaxációs gyakorlatnak az „égig érő fás” gyakorlatot és az ingaóra lendül jobbra-balra ellazítást vettem be. Tényleg elcsendesednek ezekre a gyakorlatokra, így könnyebb a beszélgetés a szőnyegünkön. Elmeséltem a gyerekeknek: reggel ahogy jöttem az óvodába, láttam egy fakopáncs-t az egyik oszlopon, és ez jó érzéssel töltött el. Mondtam a gyerekeknek, hogy mindennap vár ránk valami jó dolog. Kérdeztem: Veletek milyen jó dolog történt ma? A gyermekek is mondtak néhány dolgot, madárról, kutyáról, sőt az egyik kislány megjegyezte, hogy ma Kristóf nem sírt, amikor érkezett az óvodába. Ez jó alkalom volt egymást megdicsérni valamiért. Tanulgattuk a Hipp-hopp… kezdetű mondókát, majd meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok… dalt, amit a gyerekek utána is szívesen dúdolgattak. Mindenki megpróbálta lerajzolni mosolygós önmagát.
2019.október 31.