A hónap témáját – az optimizmust, 3 foglalkozás alkalmával dolgoztuk fel a csoporttal. Szokás szerint mesehívó furulyám hangja hívta a gyerekeket mesehallgatásra – mely ezúttal Tódi Törpe varázsszemüvegéről szólt. A mesét megismerve kiszíneztük a munkafüzetben felajánlott törpeházikót. A gyerekeknek nagyon tetszett és ki-ki ízléséhez mérten, gazdag színekben pompázóvá varázsolta. Megtanultuk Tódi törpe szebben látó mondókáját, mozgással kísérve. Ez a szemüvegről szóló történet, segített az egyik kislányunknak elfogadni azt, hogy éppen azokban a napokban, ő is igazi szemüveges lett. Ha felveszi a szemüvegét, már ő is másként látja a körülötte levő világot.
2. alkalommal saját mosolygós arcocskákat alkottunk papírból. Mindenki készített egy szomorú és egy vidám verziót. Utána kezdődött a játék. Különböző szituációkat soroltam, amelyeket a gyerekek átélhetnek és mindenki azt a figurát emelte fel, amelyik kifejezte az ő érzelmét azzal kapcsolatban. Ők is soroltak szomorúságra és vidámságra adó okot. Majd a szomorú dolgokban keresni kezdtük, hogy találunk-e bennük mégis valami kicsi jót. Segítségünkre volt egy kis műanyag játék szemüveg, aki azt viselte, elmondhatta gondolatát.
Utolsó foglalkozásunkat zenével kezdtük. A gyerekeket leginkább a hónap dalának ritmusa fogta meg. Táncoltunk rá kört alakítva úgy, hogy választottunk valakit, aki középen állt. Majd pár táncos mozdulat után választott egy másik gyermeket és cseréltek. Olyan figyelmesek voltak, hogy igyekeztek mindig olyan társukat választani, aki még nem állt a kör közepén. Ha a kicsik eltévesztették volna a nagyok rögtön reagáltak és kedvesen igazgatták a társválasztást és cserét. A táncos mozgás után, képességeihez mérten, mindenki lerajzolta magát az optimista tükörbe. Ezt követően, a téma zárásaként, a boldogság várának második lépcsőfokára kitűztük a mosolygós arcocskákat, az optimizmus jelét.

A gyerekeknek először a Tódi törpről szóló mesét olvastam el. Utána beszélgettünk róla, kérdéseket tettem fel nekik. Nem mindenki tudott a mese alatt végig figyelni, és a mese lényegét a legtöbben nem értették meg először, csak miután beszélgettünk róla. A mese kapcsán motiváltam őket, hogy készítsünk mi is magunknak saját varázs szemüveget, amivel meglátjuk minden helyzetben a jót. A munkafüzetben lévő szemüveget mindenkinek lefénymásoltuk, így mindenki úgy színezhette ki és díszíthette azt, ahogy ő szerette volna. A legtöbben szivárvány színűre csinálták, talán mert ezt kötik a jó dolgokhoz.

Az optimizmus
Fontosnak tartom, hogy ezt az életszemléletet erősítsük a gyerekekben, hiszen mind a személyiségükre, mind a világlátásukra kedvező hatással van, ha minden helyzetben a legjobbat keresik.
A hónap során igyekeztünk minél több célt kitűzni magunk elé, a kihívásokban kitartani, legyőzni az akadályokat. Többféle, sokszínű tevékenységek keretében érzékenyítettem a gyerekeket a pozitív pszichológia ezen területéhez. Úgy tűnt, hogy a célom elértem, a gyermekbarát tevékenységekben szívesen és örömmel vettek részt, nagyon motiváltak voltak.
A csoportra jellemző, hogy szívesen vesznek részt zenével kapcsolatos tevékenységekben. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dala nagy sikert aratott a csoportban. Elsajátítottunk hozzá egy könnyen tanulható koreográfiát is, mely a figyelmüket, mozgáskoordinációjukat, emlékezetüket is fejlesztette.
Új relaxációs gyakorlattal ismerkedtünk meg: a Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom… és a Malomkörzés.Ezeket később még a torna foglalkozás előkészítő gyakorlataiként is alkalmaztuk a kezeink megmozgatásához.
A téma bevezetéséhez eljátszottuk két csoporttal a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, ami igen eredményes volt, hiszen meg tudták nevettetni minden esetben a szomorú csapat minden tagját.
A Tódi Törpe varázszsemüvege c. mese nagyon jó lehetőségnek bizonyult a téma feldolgozásához, mely egy komplex tevékenységet biztosított a délelőtthöz. a gyerekek nagyon érdeklődőek voltak a mesehallgatás alatt, figyelmük folyamatosan fenntartott volt. A mese levezetéséhez megtanultuk a Szebben látó mondókát a kisebbeknek szóló változattal, amit el is mutogattunk. Ez hatással volt a további figyelmük fenntartására és a memóriájuk, mozgáskoordinációjuk, gondolkodásuk fejlesztésére.
Ezt követően elkészíthette mindenki a saját varázsszemüvegét, mellyel a finommotorikájuk és a kreativitásuk is fejlődött.
Az optimizmusuk erősítéseként eljátszottuk a Tükör-játékot és elkészítettük az Értékeim -fáját is. Ez előbbit önbizalmuk növelése céljából választottam. Azt tapasztaltam, hogy nem volt egyszerű megfogalmazniuk magukról jó dolgokat, ezért ehhez sok segítséget és mintát kellett nyújtanom.
Az Értékeim- fájához a munkafüzet 14. oldalán levő színezős feladat képeit használtam. Az ott levő tevékenységek képei lettel a fánk ágain az erősségeink. Ehhez, a mi pedagógiai programunk szerinti őszi témakörhöz igazodva, színes faleveleket készítettünk. Volt, aki többet is. Itt is tudtam a finommotorikájukat, kreativitásukat, egyéb képességeiket is fejleszteni a levélfestés technikájának megválasztásával. ( Fültisztító pálcikával pöttyöztük be és ollóval vágták ki a nagyok a levélformákat.)
Mikor ezek elkészültek, minden kisgyerekkel egyenként megbeszéltük és mindenki számára jól látható helyre elhelyeztük a faleveleket azokra a faágakra, amely erősségeket ő magáénak érez.
A hónapot a kórházi bábjáték előadásával zártuk, mely hétköznapi témájánál fogva közel állt a gyerekek érzésvilágához. Eljátszva a történetet, jól bele tudták élni magukat a szerepekbe. Úgy gondolom, mindenkihez eljutott a történet üzenete, hogy milyen fontos a pozitív hozzáállás a gyógyulás területén is.
Ezt követően kihelyeztük a boldogság várához vezető lépcsősor 2. fokára az optimizmus jelképét
Nem felejtve el a hála gyakorlását, az ismételten összegyűlt hálalisztből hálasütit is sütöttünk újra.

,,Majd megnövök én…”
(Kategória: írás)

Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt.
Bevezetésként meghallgattuk Bagdi Bella ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalát. Ezt követően megbeszéltük az ,,optimizmus” szó jelentését. Megállapítottuk, hogy a pozitív hozzáállásnak fontos szerepe van az ember életében. Óvodáskorban, a felnőtt segítségével az óvodás kitart a kihívások során, legyőzi az akadályokat.
A továbbiakban elkészítettük csoportunk „Majd megnövök én…” tablóját. E tevékenység keretén belül a gyerekek lerajzolták hogyan képzelik el jövőjüket, amelyet bemutattak társaiknak. Mindenki mondott egy-egy mondatot arról, hogyan képzeli az életét boldognak felnőtt korában.
Csabika: Fogok traktorozni, ha nagy leszek. A gépek boldoggá fognak tenni.
Abigél: Amikor nagy leszek, házat veszek anyának.
Janka: Állatorvos leszek.
Răzvan: Én szeretnék kamionsofőr lenni.
Fanni: Állatkeretben szeretnék gondozó lenni. Macikat akarok etetni.
P. Ábel: Harangozó akarok lenni.
Liza: Amikor nagy leszek, hercegnő szeretnék lenni.
Koppány: Mikor felnövök, állatokat akarok terelni.
Orsolya: Üzletasszony leszek.
Istvánka: Mikor én nagyra növök, vadász leszek.
Maya: Boldog leszek, ha lesz egy fiam és egy lányom.
Dávid: Autós gyárba fogok dolgozni.
K. Jázmin: Orvos leszek.
D.Dániel: Rendőr szeretnék lenni.
N. Jázmin: Balerina leszek, ha nagy leszek.
V.Dániel: Boldog leszek, mert szekeret hajthatok.
A ,,Zárókör” keretén belül a gyerekek elmondták,hogy hogyan érezték magukat a mai foglalkozáson.

Ebben a hónapban az optimista szemlélet kialakítása volt a célom. A téma feldolgozása során sokat beszélgettünk a gyerekekkel a hónap témájáról. A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséje nagyon tetszett a gyerekeknek, többször is szívesen meghallgatták. Lelkesen kezdtek hozzá a saját optimista szemüvegük elkészítéséhez. Teljes mértékben csak a pozitív dolgokat helyeztük előtérbe, s hihetetlen, de bevált. A játékok során lehetőségünk volt a kudarcok elviselésére, leküzdésére. Ezáltal könnyebben meg birkóznak a frusztráló helyzetekkel és meglátják azt is, hogy minden történésben van jó is. Összességében úgy gondolom, hogy a hónap során nagyon- nagyon sokat tanultunk.

A Boldogságóra programmásodik hónapja az optimizmus jegyében telt.
Óvodáskorban a mi feladatunk segíteni a gyermekeknek az előttük álló akadályok leküzdését és erősíteni kitartásukat.
Gyermekeinkkel varázsszemüveget készítettünk. Lelkesen színezték,vágták,majd szemük elé tartva varázslatos világba kerültek.Elmesélték milyen csodás dolgokat láttak. Például megtanultak kétkerekűn biciklizni, mert most még nem igazán tudnak. Megfogalmazták vágyaikat is, hogy Barbi babát kaptak, vagy más egyéb játékot.
Természetesen lelamináltuk a szemüvegeket, hogy tartósabbá tegyük, hiszen ezután bármikor elővehetjük, ha bíztatásra, bátorításra lesz szükségünk, vagy csupán rossz a kedvünk.
Hétvégére hazavihették és szüleikkel „gyakorolhatták az optimizmust”.

A szegvári Kurca-parti Óvoda Kisvakond középső csoportjában ,,AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA” Boldogságóra témájához érkeztünk. Nagy öröm számunkra, hogy a ,,Hála gyakorlása” téma után, a szeptemberi hónap meséjét többször kérték a gyerekek. Nagyon megkedvelték eme történetet.
Erre építettem e hónap témáját is, hiszen célom volt, hogy a gyermekek életkori sajátosságaikat figyelembe véve a jó – rossz, optimista-pesszimista szó jelentésével ,,barátkozzanak meg”. Magyarázattal történő beszélgetéssel igyekeztük megértetni ezen szavak jelentéstartalmát. Az ajánlott mese mondanivalója, igen nehéznek bizonyult. Úgy gondoltam, hogy a választható feladatok közül a ,,Majd meg növök én…” témát dolgozzuk fel együtt, közösen. A mese hallgatása, majd a beszélgetést követően, egy kopasz fát öltöztettünk fel, s tettük boldoggá úgy, hogy a gyermekek előre kivágtak az Ősz- tündér kérésére –előző nap-faleveleket. A falevelekre minden gyermek emotikonokat ragaszthatott, mely tükrözi az individuum erősségeit. Beszélgettünk arról, hogy ki miben jó?! – s ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz? – közben visszacsatoltunk a mesére/mesékre, hogy a mondanivaló még jobban megértésre kerüljön.
Az örömteli vizuális tevékenységet követően, szociális készségfejlesztő játékokat játszottunk, (,,Tükör-játék”, ,,Bizalom-vonat”, ,,Ragacsjáték”),ahol a játékos mozgásokkal, tevékenységvégzéssel, lehetőséget teremtettünk arra, hogy a gyermekek természetes mozgásigényét kielégítsük, illetve az egymásra való odafigyeléssel, szociális érzékenységet, derűs, harmonikus, együttműködést kialakítsuk, erkölcsi nevelés valósult meg azáltal is, hogy a mese tartalmi elemeiből idéztünk. A játékok lendülete az önkéntelen párválasztásra adott lehetőséget, így a társas kontaktusok erősítésre kerültek. Mindvégig egyéni segítségnyújtás mellett végezték a játékos gyakorlatokat a gyerekek. Folyamatos dicséretemmel, buzdításaimmal, ellenőrzés-értékelésemmel, a bátorító nevelés alkalmazásával ösztönöztem a tevékenységvégzésre a gyermekeket. A meseszerű elemek, eszközök alkalmazásával, a hangulati fokozás, érdeklődés fenntartása volt a célom. A bizalmi játékok által, az együttmozgással, a csoport kooperatív képessége fejlődött. A folyamatos magyarázatnak, dicséretnek, buzdításnak, differenciált segítségnyújtásnak köszönhetően, a lassúbb gyermekek kiemelt figyelemmel való kísérésével, a tevékenység folyamatában, konfliktus-, és balesetmentesen zajlott le.