Szomorú és vidám táblákat készítettünk, és sokat nevettünk közben. Megtanultuk, hogy minden rosszban van valami jó. Felfedeztük, hogy mindenben megtalálhatjuk a jót.
Az optimizmus gyakorlása
A színezd ki feladatban a tanulók a pesszimista mondatokban fedezték fel a pozítivumot, és írták át a mondat tartalmát, hogy mitől lesz jobb az aktuális érzés, hangulat. A feladat során felfedezték, hogy mit jelent az, hogy érdemes a jó dolgokat meglátnunk a bajban is.
Szent István Általános Iskola Rimóc
Így lát minket a sólyom.
Az iskolánk udvarán folyamatos vendég egy madár. Szép nyári táborozás emlékét őrzi.
Így lát minket a sólyom.
Az iskolaudvarunkon is van egy szép madarunk, aki egy nyári táborból maradt nálunk.
Az osztályomnak most már nem volt idegen a Boldogságóra. Várták az új tudást, feladatokat. Az „Elvárásaink” feladatot választottuk, amiből igazán jó és hasznos beszélgetés lett. Sokat tanultak a diákok egymásról, és én is jobban megismerhettem őket egy másik oldalukról. Páran pólót is terveztek, örömmel osztották meg ötletüket a többiekkel.
A dalhoz sok ötlet gyűlt össze, a rímfaragás volt a nehezebb része.
Elsős Csoda-csapatommal az optimizmus gyakorlása során is követtük az előző alkalommal megismert sémát. A hónap dalát most is együtt tudtuk énekelni, hiszen korábban már többször meghallgattuk azt.
Mivel a gyerekek még nem tudnak olvasni, így állatok segítségével kezdtük a POZITÍV életérzéssel való megismerkedést.
A Pesszimista gyerek című történet felolvasása után tovább beszélgettünk arról, hogy milyen érzés mindenben meglátni a jót, mindig a jó és pozitív dolgok felé fordulni. Mint kiderült, majdnem az osztály fele érezte úgy, hogy nem indult jól a napja, szomorúnak, kedvetlennek mondták magukat. Páros, majd csoportmunkában nevetésversenyt rendeztünk, és örömmel, mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy az óra végére senkit sem hagytunk szomorúan. Példák során beszéltük át, hogy a mi döntésünk, hogy mosolygunk, vagy lefelé áll a szánk széle. Hiába esett az eső odakint, mi akkor is megkerestük benne a szépet, és kihasználtuk a bent töltött időnket arra, hogy apró, mosolygós szíveket készítsünk. A kézműveskedés során elárulták, hogy többüknek van olyan családtagjuk, akire ráférne egy kis mosolygás, ezért a szívet nekik szánták, de én is kaptam egyet, hogy mindig emlékeztessen rá, hogy bármi is történik, „örökké nem eshet”. Az óra végi meditáció során azt éreztem, hogy mennyire elgondolkodtató, hogy ilyen sokan a szüleiket szeretnék optimistábbá, mosolygósabbá tenni, de közben meg itt vannak ezek a pozitív gyerekek, akik a mosolyukkal, a mosolygós szívükkel megteszik az első lépést a változás felé. Azt hiszem, ma is megérte „mosolygósnak” lenni. :)
(A hónapban varázsgömböt / varázsképet is készítettünk, melyen a gyerekek a 15 évvel későbbi felnőtt életükről adtak ízelítőt, de ezek a képek majd 15 év múlva lesznek „megmutatva”…)
Fürtábrát készítettünk közösen, majd mindenki megalkotta a saját „optimista tükötképét”.
Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dala jó hangulatot teremtett közben.