Első körben elmentünk az „optimista sétánkra”. Nem volt egyszerű a gyerekeknek arra a sok csodára figyelni, amivel utunk során találkoztunk. Amikor visszaértünk az óvodába igyekeztünk mindent felsorolni, amit csak láttunk, amivel találkoztunk. Sok apró élménnyel gazdagodtak a gyerekek, bár nem mindegyiket tudták megfogalmazni, de együtt sikerült mindent számba vennünk. Azután úgy gondoltam, ha már apróságoknál tartunk, akkor apró dolgokat pakoltunk a lábunkkal. Na ez alatt viszont jó nagyokat nevettünk, de voltak akik elkeseredtek, mert nem sikerült megoldaniuk a feladatot. Számukra egyénileg nyújtottam segítséget, hogy mindenképpen sikerként éljék meg azt a közös játékot! Végezetül egy mesebeli mocsáron kellett átkelnünk úgy, hogy csak 3 db kisebb méretű sziklánk (babzsákunk) volt, amiket egymás után kellett mindig pakolni, hogy átjussunk egyik partról a másikra.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimista, pesszimista hozzáállásról beszélgettünk az ötödikes diákokkal. Örömmel tapasztaltam, hogy az optimizmus közelebb áll hozzájuk. Példákon keresztül mutatták meg hogyan gondolkodnak. Optimista és pesszimista szemüveget használtunk. Vidám hangulatban telt az óra.
Boldogságóra 5. osztály
Csatlakoztunk a Világ Gyalogló (HÓ)nap rendezvényhez és az Ördög-árokba kirándultunk.
Gyönyörű időben, jó hangulatban telt a mai túra. Rácsodálkoztunk a természet szépségeire, a varázslatos őszi erdőben feltöltődtünk testileg- lelkileg.
Utolsó tanítási napon ellátogattunk az első osztályosokkal Bakonynánára, a Faluvége Családi Birtokra. Mielőtt elindultunk, még borús volt az idő és kicsit az eső is cseperészett, de optimistán tekintettünk az előttünk álló napra, és végül csodálatos időben gyönyörködtünk az elénk táruló színes, őszi természetben. Némi gyaloglás után kedves kísérőink bemutatták nekünk a birtokukon élő állatokat a gyerekek nagy örömére, és szinte az egész csapat vállalkozott rá, hogy megérintse, megsimogassa a lovat, ezt a hatalmas állatot, majd fel is ültek a hátára és kantárszáron vezették őket. Bátran viselkedtek a kis elsősök, bizakodóan teljesítették a kihívást ezen az optimista napon, ahol ezernyi élménnyel gazdagodtak.
Ebben a hónapban kollégiumunk csatlakozott a Világgyalogló hónap programjához. A gyerekekkel összesen 6 és fél kilométert tettünk meg. Megtekintettük a város fontosabb pontjait, épületeit, emlékműveit, parkjait, és végül végigsétáltunk a Duna partján.
A túra tervezésekor nagy szükségünk volt az optimizmusra, mert sokan úgy vélték, hosszú az útvonal, biztos nem fogják tudni végig csinálni. Mi lesz, ha a kisebbek elfáradnak. Van köztünk egy óvodás is! A túra során mindenkinek volt párja, akire figyelnie kellett, de természetesen mindenki figyelt mindenkire.
Külön öröm, nem is apró, hogy többen szívesen bementek volna pl a Csatatéri Emléktemplomba, vagy rácsodálkoztak egy-egy szoborra, mókusra a parkban.
Végül kellemesen elfáradva értünk vissza a kollégiumba. Többen várják már a következő túrát.
Készítettünk a nagyobbak segítségével egy térképet is, melyen bejelöltük az útvonalunkat.
A gyerekek nagyon büszkék voltak magukra! Megérte optimistán állni a programhoz:)
Boldogságóra
Október
Az Optimizmus gyakorlása
A 2024/2025 nevelési év második hónapjában az optimizmus témát a „Tök jó hét” projektünkhöz kapcsoltuk. A töklámpások készítése gyermeki ötletek alapján készültek. Így lett egy szív szemű, mosolygós szájú tök jó tökfejünk, ami már a varázsszemüvegben várta a gyerekeket. Beszélgettünk arról, hogy miért mosolyoghat vajon. Ki miért szokott mosolyogni. a szív szemű, mosolygós tökfej. Előre elkészítettem a saját varázsszemüvegemet is, abban vártam én is a gyerekeket. Ahogy érkeztek és meglátták, máris motiválttá váltak, sorban jöttek, hogy szeretnének készíteni ők is. Az elkészült varázsszemüveget mindjárt fel is tették, abban játszottak. Majd a beszélgető körben beszélgettünk arról, hogy ez egy olyan varázsszemüveg, amin keresztül minden szépet megláthatunk. Meg is neveztem, hogy optimizmus szemüveg. Ez ismeretlen fogalom a 3-6 éves gyermekek számára, nehezen is közelítették meg. Segítő példákkal törekedtem bemutatni nekik, mit is jelent valójában. Majd egy képzeletbeli sétára indultunk a csoportban felfedezni ki mit talál szépnek, jónak, örömtelinek a napban és próbáltuk azokat megfogalmazni. Ez nem volt könnyű a gyerekek számára. Meseként Tök jó projekt tervezett meséjét vittem be, Móricz Zsigmond: Iciri-piciri c. verses meséjét. Azért esett erre a választás, mert ebben is megjelenik az optimizmus, boldogság, öröm, hisz az iciri-piciri kis macska optimistán gondolta, hogy ha neki vág az útnak megleli a két kis tekergőjét, a végén pedig örült amikor megtalálta őket. Fő feladatnak tűztük ki a közösséghez való tartozás érzését erősítését, az egymás különbözőségeinek elfogadását, a másikban való pozitív személyiségvonások meglátását, a képzelet, fantázia fejlesztését, az élménybefogadását, és a mesehallgató magatartás alakítását. A tervezett feladatokat sikeresen valósítottuk meg. A mesét csendben, figyelmesen hallgatták végig mindannyian. A mese feldolgozásba az optimizmust, mint témát is sikeresen fogalmazták meg egy ketten a nagycsoportosok közül. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kezdeményezési lehetőség volt a témához az éppen zajló projektünk, a gyerekek motiváltak voltak, így sikeresen tudtuk ezt a témát is megvalósítani.
Zalavár, 2024.10.30.
Egy szép őszi napon a gyerekekkel sétáltunk a saját készítésű optimista szemüvegeinkkel a városunk központjában. Az volt a kitűzött feladatuk, hogy megfigyeljenek épületeket, növényeket, tárgyakat, amelyek mellett nap mint nap elmennek, anélkül, hogy különösebben szemügyre vennék. Nagy öröm volt a felfedezéseiket hallgatni.Igazi csodák vesznek körül bennünket, csak észre kell vennünk az apró, kis tárgyakban is a szépet.
A foglalkozás elején meghallgattuk az optimizmus hónap dalát ( Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok ). Kifestettük, majd kivágtuk az optimizmus jelét.
Tódi törpe történetének meghallgatása után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen jó lenne, ha mi is egy varázsszemüvegen át látnánk a világot. Így mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét. Színeztek, vágtak, ragasztottak, majd jó hangosan ismételtük:
„Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt,
Szebbé válik minden benne, amit megmutat!”
Ezután felvették a szemüvegeket és csupa szép, jó, kellemes dolgokat mondtak el, amit láttak vele.
Egy hatalmas tükörben is megcsodálhatták magukat, elmondva pozitív tulajdonságaikat, mire képesek, egymást segítve, biztatva. Majd le is rajzolták mosolygósan önmagukat.
Délután hazavitték a szemüvegeket, mert elmondták, hogy szeretnék otthon feltenni anyának, apának, hogy ők is csupa jó dolgokat láthassanak. Volt olyan kisgyerek, aki a testvérének is készített szemüveget.
A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. Érdeklődéssel hallgatták a „Pozitív gyerek vagyok” című dalocskát, amire jókedvükben táncra perdültek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és elutaztunk vele együtt „optimista mezőre”, hogy megismerjük „Tódi törpe varázsszemüvege” történetét. A témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi az „optimizmus” szó jelentése, milyen érzés lehet optimistának lenni, mi a különbség az „optimizmus” és a „pesszimizmus” között, melyik érzés lehet a jobb. Elkészítették saját „varázsszemüvegüket”, amit haza is vihettek.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a mosolygós smiley-kat, amik elhelyezésével feljutottunk a második lépcsőfokra. Közben hallgattuk a „Boldog vagyok” című dalt.
Októberben nagy hangsúlyt fektettünk az optimizmus gyakorlására. Elsőként tisztázásra szorult a fogalom, melyet többszöri beszélgetések keretében igyekeztünk megérteni. Napszemüvegeket, mint optimista szemüvegeket használtunk arra, hogy meglássuk minden valós-és elképzelt helyzet jó oldalát. Számos szituációt felvetettem, melyekre egészen jókedvre derítő reakciók születtek. Az osztályunkban mindig sokat nevetünk, így a mosoly világnapján még inkább igyekeztünk egymást megmosolyogtatni. Fejlődési szemléletmódú nyújtó gyakorlattal tanítgattuk magunkat/egymást az adódó kihívásokkal, vagy csupán egy pillanatnyi rosszkedvvel szembenézni. A Fújj kitartóan! és Juss ki a labirintusból! játékot többször játszottuk, hogy lássuk, mekkora kitartásra vagyunk képesek. Legnagyobb meglepetésemre az egymással farkasszemet néző gyerekek nagyon komolyan vették a feladatot, igazán lelkiismeretesen játszottak. Az Aki… című játékkal szintén a kitartásra ösztönöztem őket, igazán élvezték. Első osztályosok lévén a tanévben többször fogunk válogatni az óvodás korosztálynak szóló feladatok közül is, ezzel bővítve a lehetőségeink tárházát.