Ebben a hónapban a Boldogságóra foglalkozást összekapcsoltuk a Mentálhigiénés világnappal. A foglalkozás elején bekapcsoltam a gyerekeknek a Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalt, ami nagyon tetszett nekik, le is ültek a szőnyegre. Az én hangom című relaxációs gyakorlatot választottam erre a foglalkozásra. Megbeszéltük, hogy mindenkiben szokott lenni negatív érzés, például szomorúság, düh, stb. Ezt gyűjtsük most össze a testünk minden pontjáról, és ki fogjuk kiabálni magunkból. Az összes ablakot kinyitottam, majd mindenki jó hangosan kiabálhatott egyet. Amikor felemeltem a kezem, mindenki elcsendesedett, az ablakokat pedig bezártam. Így kizártuk a sok rossz érzést. Már csak a jó érzések maradtak bennünk. Ölelőkör következett, amit már jól ismertek a gyerekek. Boldog Dóra is megérkezett hozzájuk, őt is körbeadták, mindenki megölelte. Szomorú Szilárd és Boldog Dóra báb segítségével megbeszéltük, hogy valaki mitől lehet szomorú, vagy mérges, és hogyan segíthetünk rajta, hogyan vidíthatjuk fel. Sok érdekes dolgot mondtak a gyerekek „akkor leszek szomorú, ha anya mérges”. Hogyan segíthetünk? „jól kell viselkedni, és akkor anya nem lesz mérges, én pedig szomorú”. „én akkor vagyok szomorú, ha anya későn jön értem az óvodába” Ezen vajon hogyan segíthetünk? „Én játszanék vele addig, úgy hamar eltelik az idő.”. A beszélgetés után mese következett (Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mese). A végén közösen többször elmondtuk a mesében szereplő versikét. Mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét ragasztás, rajzolás technikájával. Majd ki is próbálták. A gyermekek képzelete szárnyalt, volt aki kastélyt, szivárványt, jó gyereket, virágot, stb. látott a varázsszemüvegen keresztül, többen mondták, hogy látom anyát, vagy apát. Ezt követően hoztam nekik egy kosarat, mondtam, hogy a világ legjobb gyerekének a képe van benne (tükör). Mindenki egyesével belenézhetett, de nem lehetett elmondani, mit látnak. Meg kellett egy kis ideig tartani a titkot. A játék végén megbeszéltük, ki mit látott benne. Nagyon mosolyogtak, amikor belenéztek a kosárba. Megbeszéltük, hogy mindenki jó gyerek. A foglalkozás végén felragasztottuk az optimizmus jelét a második lépcsőfokra, és megbeszéltük, hogy hazaviszik a varázsszemüveget és otthon anyáék is kipróbálhatják.

Életünk egy hullámvasút, ahol van hogy jól alakulnak a dolgok és van amikor nem. Egyszer fent vagyunk egyszer lent. Életünk folyamán arra kell törekednünk, hogy elfogadjuk az élet ilyen hullámait. Próbáljuk meglátni az élet pozitív oldalát, mégha sokszor nehezünkre esik is az adott helyzetben. Ha ismeretlen helyzet vagy erőtpróbáló feladat előtt állunk természetes, hogy van bennünk egy természetes aggódás és félelem. Viszont ha soha nem próbálunk „neki” menni az ismeretlennek és nem keressük a kihívásokat, akkor nem lennének az életünkben sikerek. Az optimista gondolkodás már fél siker az életünkben megtett dolgokhoz.

Az optimizmus hónapjában sokat játszottunk a gyerekekkel. Az optimista köszönési forma már régóta a reggeli rituálénk része. A csoportszoba ajtajára ki van ragasztva egy kép, melyen szimbólumok vannak. Pacsi, tánc, ölelés, stb. Ebből választhatnak a gyerekek minden reggel. A mit súg a párnád kezdetű játékban próbálták megfogalmazni problémáikat. Nagyon sok kisgyerek nem is tudott megfogalmazni nehézségeket, de ez azt gondolom teljesen természetes. Amikor én mondtam el a saját bajomat,-fáj a vállam-azonnal tudták rá a megoldást. Masszíroztassam meg! Volt olyan kisgyerek, aki a hátam mögé lépett, és el kezdett masszírozni. Alvás előtt többször is megfogalmazták kívánságaikat. A varázspor, melyet játékosan rájuk szórtunk, reményt keltett bennük. Csillogott a szemük, elhitték a játékot. Ebben a hónapban megemlékeztünk az ölelés világnapjáról. Az ölelés, mint a szeretet kifejezésének egyik formája nagyon közel áll a gyerekekhez. Csoportunkra jellemző a napi nagyon sok ölelés. Gyerek-gyerek, gyerek-felnőtt között is. Ez érzelmi biztonságot, kiegyensúlyozott óvodai életet feltételez. A gyönyörű őszi idő lehetőséget adott számunkra, hogy kiránduljunk a közeli gyopárosra. A természetben történő séta mindenki számára pozitív élmény volt. Megfigyeltük a tavon úszkáló kacsákat, a fákon csicsergő madarakat, szedtünk makkot, és nem utolsó sorban nagyot sétáltunk. A kirándulás végére az eső is eleredt, de mi ennek is a pozitív oldalát használtuk ki. Táncoltunk az esőben, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, Azt gondolom sikerült bennük elültetni a magokat, ami az optimizmus fogalmának megértésére irányult. Mindenben keressük a jót! Az egész óvodai életük során bátorítjuk, buzdítjuk őket. Keressük az erősségeiket, azokra fókuszálunk.

Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk ki különböző technikákkal, figyelembe vettük a gyerekek életkorát, érdeklődési körüket. A pillangó csoport a témát úgy dolgozta ki, hogy közösen meghallgatták a hónap dalát, megbeszélték, hogy miről szólt a dal, majd a hónap meséje meghallgatása után varázs szeművegeket készítettek. A katica csoportba a téma feldolgozása úgy valósult meg, hogy először meghallgatták a hónap meséjét, megbeszélték a történetet. Tükörjátékot játszottak, mindenkinek mondania kellett egy pozitív dolgot magáról, miközben belenézett a tükörbe. Ez a játék növeli az önbizalmat. Ezután a gyerekek optimista tükörképet készítettek, mindenki megpróbálta lerajzolni a mosolygós önmagát. A téma lezásásaként meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt. A mókus csoport a foglalkozást a mesehallgattással kezdte meg, majd pozitív gondolatokat osztottak meg egymással, majd eljátszották a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, majd kiszínezték a mosolygós arcot ábrázoló rajzot. A maci csoport a foglalkozást kezdő relaxációval indította. Ők is meghallgattág a mesét, a meséhez tartozó kérdéseket átbeszélték. Majd elkészítették a vidám illetve szomorú arcot ábrázoló smaillikat. A süni csoport téma feldolgozása úgy valósult meg, hogy megbeszélték közösen, hogyha bármi rosszat éreznek, vagy bármi negatív gondolatuk van nyissák ki a képzeletbeli színes kis esenyőt és ne engedjék be a rossz, szomorú érzéseket csak a jókat. A pesszimista gondolatoktól, úgy véd az esernyő, mint az esőcseppektől.

A relaxációs gyakorlat gyakorlása után beszélgettem a gyerekekkel.
„Mi az aminek szoktatok örülni”- kérdésre, nem kézzelfogható dolgokat válaszoltak hanem pl:
” Annak ha anya megölel.” A Szomorú Szolárd és Boldog Blanka játék lényegét a legtöbben megértették és a boldog csapat tagjaink minden esetben sikerült felvidítani a szemben álló társukat. A mese után megmutattam a gyerekeknek a saját varázsszemüvegemet és elmeséltem nekik egy történetet az életemből amikor megláttam, hogy minden rosszban van valami jó. A Szebben látó mondóka többszöri elmondása és éljátszása után készített mindenki magának egy saját varázsszemüveget.