Az órát mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük, zenére. Majd az „optimizmus” szó jelentéséről beszélgettünk, egyéni megnyilvánulásaikban saját élményeiket mesélték el. Nagyon élvezték az „Add tovább a grimaszt” játékot! Miután jókat nevettünk, megállapítottuk, hogy optimistának lenni jó! Így kitűzőt készítettünk, melyet büszkén viseltek egész nap!

A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy mi vezérli őket, hogy reggelente felkeljenek, és iskolába induljanak. Vajon mit lát a sólyom, ami jó az iskolában? A sólymot közösen csináltuk, mindenki „keze nyoma” rajta van, hisz a tollai a gyerekek tenyérlenyomataiból készültek. Ezzel próbáltuk szemléltetni, hogy egy közösség vagyunk, együttes munka árán haladunk előre.

A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy mi vezérli őket, hogy reggelente felkeljenek, és iskolába induljanak. Vajon mit lát a sólyom, ami jó az iskolában? A sólymot közösen csináltuk, mindenki „keze nyoma” rajta van, hisz a tollai a gyerekek tenyérlenyomataiból készültek. Ezzel próbáltuk szemléltetni, hogy egy közösség vagyunk, együttes munka árán haladunk előre.

„Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai” Janikovszky Éva sorai hűen tükrözi október hónapunk minden egyes napját. Ezek a kis bagolyvári fiókák, még most léptek át az iskola kapuin, félve… izgatottan… csodára várva. Azt gondolom ők maguk a csoda, hiszen minden egyes nap szembenéznek az iskolai nehézségekkel, a szabályokkal, s mindezt a mai vírusos helyzet sem könnyíti meg nekünk! De lehetetlen nincs! A mi kis csapatunk mindennap hálás, hogy együtt lehetünk, nevethetünk és segíthetünk egymásnak. A kedvenc „Repülj velünk” dalunk egy héten sem maradhatott el. S ha már a számok világában barangoltunk, akkor tovább daloltunk a pozitív mondókával. Az optimizmus hónapjában közösen rajzoltunk, filmeztünk, hiszen a bátor kis rókával hittük el mi is, hogy bármire képesek vagyunk! Elég csak másik oldalról megközelíteni a problémát,, s pozitívabban látjuk a világot is! A mosolygós napunk simogató sugaraiba kedvenc dolgaikat, emlékeiket örökítették meg. A hónap utolsó napján kissé megfogyatkozva, de töretlenül vetettük bele magunkat boldogság-délutánunkba. Elcsendesedve, relaxálás után, mint a kis virágok a napfény felé pozitív mondókáztunk, s nevettető versenyt szerveztünk. A legnehezebb próbatétel a Tükör-játék volt, hiszen szembenézve saját tükörképünkkel meg kellett látnunk magunkat. Akinek nem sikerült, bátorítottuk és összegyűjtöttük a jó tulajdonságait. A játék után lerajzolták magukat, ahogy mosolyognak. Egy kislány nagyon szomorú volt, s ezt észrevéve, azonnal vigasztalni és ölni kezdték. Szívet melengető látvány volt. A nap végén meghallgatták Opti Miska meséjét, s a kedvenc nótájuk dallamára megfogalmazták ők is az optimista dalukat zárszóként:
„Bátrak leszünk! Mindig hiszünk!
Ha el is esünk, fel is kelünk!
Közösen küzdünk, tovább megyünk!
Pozitívak leszünk! Jobb velünk a világ”
Értük, velük, egy szebb és élhetőbb világért,
hisz ha felvesszük a derűlátó szemüvegünket, változtat a rosszkedvünkön!
Borúra derű, rosszra jó, s így lesz az élet csudajó!