A havi témánkat relaxációs gyakorlattal indítottuk:” Napra forog a napraforgó!” Beszélgető kör keretén belül a közös tánc és éneket követően – Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára – saját példákat összegyűjtve magát az optimizmus fogalmát részletesebben feldolgoztuk. Tükörben mindenki magát megtekintve pozitív, szép tulajdonságokat sorolt fel, mely segíti gyermekeink pozitív énképét és önbizalmát egyaránt. Megismerkedtünk az optimizmus jelével a mosolygás smile-val s ehhez kapcsolódóan egy interaktív játékot játszottunk Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével. Minden szem ragyogó s boldogságot sugárzóvá vált a játék alatt. Ezt követően bábjáték következett, melynek szereplőit a gyermekek is megeleveníthették. A témához tartozó feladatlap segítségével további képességeket fedezthettünk fel, mire is képesek még. Zárásképp a közös tánc nem maradhatott el.

Boldogságóra program 2. hónapjának a témája az optimizmus gyakorlása,
valamint az ölelés világnapja
A gyerekek érdeklődve várták e heti programunkat Boldog Bettivel. Megváltoztattam a Boldog Bettire a Síkbáb nevét, mert Blanka nevű kislány van a csoportban, és azt gondoltam ez elterelné a gondolataikat. Szomorú Szilárd pedig narancssárga lett az ősz egyik színe. A csoportba kiírt őszi kincseket több gyermek hozott: gesztenyét, nagyon szép makkot, naspolyát, csipkebogyót, préselt leveleket, ágakat, kicsi diókat. A csoport felnőtt dolgozóitól is kaptunk terméseket és leveleket: napraforgót szárával, kalappal, sokféle csodás leveleket. A mindennapos testnevelés során a kör alakítást dallal kezdeményeztem, a relaxációs gyakorlatokat ügyesen megpróbálta mindenki leutánozni, majd mindenki húzhatott a kalapból narancssárga vagy citromsárga kártyát és oda kellett állnia ahová meghatároztam előre. Arcvonalba álltak a gyerekek egymással szemben, dajka néni segített. E tevékenységhez kapcsolódóan terveztem a vidám és a szomorú arckifejezések beazonosítását, utánzását játékosan, hozzá a megfelelő testtartás kapcsolását. A gyerekek legyenek képesek felismerni társuk érzelmi állapotát a mimika és a gesztusai alapján. Legyenek képesek felvidítani társukat. Most segítségre volt szükségük a társ megnevettetése feladatál, mindenki csak mosolygott a szomorúakra. Felnőttek mutattuk hogyan, milyen mozdulatokkal lehet vidámságot varázsolni társaink arcára. Majd lefeküdtek a szőnyegre, meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok c. dalt, figyelniük kellett a szöveget, majd beszélgető körben az optimizmusról és a pozitív hozzáállásról beszélgettünk. Milyen olyankor az érzésünk. Holtidőben elmeséltem Kamukáresz-szindróma című mesét, mely az ölelés világnapjához és a pozitív érzelmekhez is kapcsolódik. Bővíti a gyermekek szókincsét, könnyebben fogják hozzá kapcsolni érzelmeikhez. Szabad játék időben csendesen játszottak a felajánlott játékjavaslatokkal, örömmel matattak a lemorzsolt kukoricában. Közösen az asztalnál megállapításokat tettünk, próbáltam a játék során őket kivárásra ösztönözni és pozitívan megerősíteni a tudásukat, ösztönözni az újabb próbára.
Volt, aki olyan terméseket, hozott, amit erdeinkben gyűjtött erdész apukájával. Ő átéléssel mesélt, míg a többiek hallgatták. Hoztak csipkebogyót, vad citromot, kökényt. A gyerekek az ölelés világnapján a vers és a beszélgetésen keresztül legyenek képesek érzéseik felismerésére, megfogalmazására. Az ölelés erejét használják a mindennapokan.
Több gyermek hozott még gyönyörű színű és különböző fajtájú leveleket. Mindenkinek adtam egy matricát a szorgosságáért, megdicsértem őket, kifejeztem örömömet, és hálámat nekik, majd simogattam és öleltem őket, ki hogyan fogadja a felnőtt közeledését.
Legyenek optimisták, ne adják fel hamar, ha sikertelenség éri őket. Mindig segítsék és támogassák egymást! Kiemelem a gyermekek erősségeit és arra építek!!
Az anyanyelvi játékok és a beszédfejlesztés során nagyon ügyesek voltak, figyelmük néhány gyermek kivételével tartós és fenntartható volt. Kíváncsiságuk megfelelő. A mese meghallgatása során érdeklődéssel figyeltek, követte mindenki a mese menetét, sorrendjét. Szomorúság-boldogság ellentétes szavakhoz kapcsoltuk az érzelmeinket, arcunk mimikai játékát. Számláltuk a lábaikat. Mutattuk a mennyiségeket az ujjainkon. Megszámoltuk összesen mennyi szereplő volt.
A hét utolsó napján az érkező gyerekekkel és dajka nénivel leveleket nyomtunk ki kinyomóval, fazekakba gyűjtöttük. ÉRZELMI NEVELÉS: A mesében az együttérzés megláttatása, testvéri szeretet kihangsúlyozása. Szabad játékidőben barna színű filc sünivel hívtam fel a gyerekek kíváncsiságát a kézimunkázásra. Előre kivágott karton sünik köré barna fonal tekerése, majd őszi levelek ragasztása. Ezek után a süninek szem és száj rajzolása. A kész saját süninek név adása, kirakása a csoportszoba előtti szekrényre a nagy levél kupac avarba.

Boldogságóránkon meghallgattuk a “Pozitív gyerek vagyok” Bagdi Bella dalát, majd elkészítettük az optimista szemüvegünket. Megtanultuk a „varázsigét” is hozzá, mely így szólt: Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat! Elképzeltük, hogy ha a varázsszemüveg felvesszük, megláthatjuk a rossz dolgokban is a jót! Tettünk egy optimista sétát, ahol az optimista szemüveg segítségével a jó és humoros dolgokat vettük észre. Az optimista köszönés játékkal új köszöntési módot találtunk ki, amelyek szintén vidámságot, jó hangulatot hoztak a csoport életébe.

A második téma az optimizmus gyakorlása volt, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: A gyermekek- felnőtt segítségével- legyenek kitartóak a kihívások során, győzzék le az akadályokat! Mindig mindenben találjanak valami jót!
Kiemelt fejlesztési terület, differenciált fejlesztést igénylők: az optimizmus gyakorlása, pozitív énkép formálása, siker-, kudarc esetén mutatkozó érzelmi megnyilvánulások, érzelmi képesség-érzelmek keltése, felidézése,
Hétfőn a relaxáció után a már megismert boldogság mondóka következett. Felelevenítettük, hogy mit jelent a hála, megbeszéltük az ezzel kapcsolatos egyéni élményeiket. Új gyermekeink azt fogalmazták meg, hogy mennyire szeretnek ebbe az új csoportba járni! „A másik csoport is jó volt, de ez sokkal jobb, mert ti mindig ölelgettek bennünket, és mindig figyeltek ránk, hogy mit szeretnénk!” Nagyon fontos a gyermekeknek a feltétel nélküli elfogadás, és a szeretet kifejezésének minden formája! A gyermekek ezt ösztönösen érzik, és egy nagyon gyors egymásra hangolódás, szeretet kapcsolat tud kiépülni. Ezek után áttértünk az optimizmusra. Mit is jelent számukra? Új gyerekeink még soha nem hallottak erről, csodálkozva hallgatták régi gyermekeinket, majd próbáltak bekapcsolódni a beszélgetésbe. Arra biztatjuk, tanítjuk őket, hogy lépjenek hamar túl a rossz érzéseken, mert azzal csak magukat mérgezik meg. Higgyenek a jóságban, abban, hogy minden rossz gyorsan elmúlik, hogy előbb – utóbb ki süt a nap! Legyenek kitartóak, ne adják fel vágyaikat! A végén pedig annál nagyobb a boldogság! A kudarc ne törje le őket, hanem küzdjenek céljaikért! Erre a régi gyermekeink már sok-sok példát tudtak mondani új társaiknak! Ezután következett a tükörjáték. Megbeszéltük ki miben ügyes, azt, hogy mindenki értékes! Nagyon változatosan fogalmazták meg a tükörben látottakat. Először többnyire külső jegyeket fogalmaztak meg, majd fokozatosan tértek át a gyermekek a belső tulajdonságokra! Ezután következett a Szomorú Szilárd, és a Boldog Blanka játék. Ez is nagyon tetszett a gyermekeknek! Rengeteget nevettünk! Ez a csapatjáték erősítette az összetartozást, a közös célt! Az udvari játék helyett ezen a napon elmentünk sétálni a gyönyörű őszi időben. Játszottunk, makkot szedtünk, számolgattuk, mókust láttunk, szaladgáltunk, gyönyörködtünk, nevetgéltünk. Kedden „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét hallgathatták meg a gyermekek. A mesét mindennap pihenő idő előtt is meghallgathatták a gyermekek. Tódi varázsmondókáját minden gyermek sokszor ismételgette. „Van nekem egy szemüvegem…” Elkészítette mindenki a saját optimista önarcképét. Elkészültek az optimista szemüvegek. Az új szülők először meglepetten látták. „Már farsang van?”- kérdezték félig viccesen. Nem értették! „Hiszen papírszemüveget farsangkor szoktak készíteni!” Ezek a belénk nevelt megszokások! Döbbenet volt számomra! Ezen nagyon elgondolkodtam. Az átlagtól való eltérés még a mai fiatal szülőkben is ezt hozza ki ösztönösen! Merjünk változtatni, kilépni megszokott kis világunkból, merjünk bátrak és mások lenni! Legyünk kreatívak, alkalmazzuk az önkifejezés minden formáját! Merjünk szabadok lenni, természetesen a társadalmi normákon belül! Mit is szeretnénk gyermekeinknek adni magunkból, a világból? Mi a célunk? A válaszom az: adni és kapni. A kölcsönösségen alapuló szeretet! Boldognak lenni! Az elkészült munkákkal játszottak, majd hazavitték. A hiányzó gyerekek is elkészítették otthon, és behozták az oviba megmutatni, játszani. Szerdán hallgattuk meg Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című énekét. Imádták a gyerekek! Újra és újra kérték, vele együtt énekelve, táncolva. Csütörtökön újra kérték a zenét, közben a rajz asztalnál alkottak minden félét, saját fantáziájuk alapján, közben jókat beszélgettünk az adott témáról is. Pénteken az óvoda udvarán termésekből kiraktuk az optimizmus jelét nagy méretben! A többi csoport kíváncsian nézegette, érdeklődtek iránta, így őket is bevontuk a közös alkotásba! A Boldogságvár második lépcsőfokára is felragasztottuk az optimizmus jelét! 

A havi program feldolgozást az optimista szemüveg elkészítésével indítottam. A szabd játék ideje alatt kiszínezték, díszítették a gyerekek, majd segítséggel kivágták, és, hogy tartós legyen, le is lamináltuk gyorsan. Dorka és Vili megérkezésekor elmondták a gyerekeknek, hogy mit is jelent az optimizmus, és, hogy nekik van olyan szemüvegük, amibe ha belenéznek, máris szebb, jobb lesz a világ, és az a helyzet, amiben benne vannak. Ekkor árultam el a gyerekeknek, hogy amit ők készítettek, az is ilyen optimista szemüveg. Mindenki megkapta a saját szemüvegét, és bele is néztek. Megtanultuk a varázsigét is, és beszélgettünk arról, hogy hogyan tudjuk jóra fordítani a történteket. Egy középső csoportos kislányunk nagyon szépen megfogalmazta, hogy amikor először jött óvodába, akkor még szomorú volt, azt gondolta, hogy nem jó itt lenni, aztán később, mikor megismerte a gyerekeket, már szeret ide járni. Nagyon jóleső érzés volt ezt hallani, hogy ilyen hamar beépül a szemléletmód. A fejlődési szemléletmód témából a „Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált” játékot kezdeményeztem, beszélgettünk arról, hogy milyen helyzetben érezték azt, hogy először nehéz volt, majd hogy vált könnyűvé. A biciklizés, felöltözés, hintázás, rajzolás példák kerültek elő. Személyre szólóan érősítettem bennük, hogy a gyakorlások által lettek képesek rá. Folytattuk a fejlődési szemléletmódú nyújtás gyakorlattal mozgattuk meg magunkat, majd a kitartás erőssége feladattal folytattuk. Itt is egy nagyon pozitív élményt kaptam, ugyanis a kérdéseket végi vettem, a gyerekek sorra végezték is az adott utasításnak megfelelően. Azonban az „Aki össze szokta pakolni maga után a játékait” feladatra is mindenki feltette a kezét. Mivel a szülőktől tudom, hogy ez otthon nem így van, ezért megállítottam a játékot, és kértem, hogy most mindenki tegye a szívére a kezét, csukja be a szemét, és gondolja végig ezt a kérdést. Amikor kinyitották a szemüket, újra megkérdeztem a gyerekeket, hogy őszintén, csak az a kisgyerek tegye fel a kezét, aki TÉNYLEG elpakol otthon… Bizony, voltak, akik nem emelték fel a kezüket. Nagyon megdicsértem őket is, hogy őszinték voltak. A foglalkozás levezetése a mezítlábas pakolás volt, amikor elkezdtem szétszórni a játékokat, döbbenten kérdezték is, hogy most mit csinálok? Mondtam, hogy most én rosszalkodom. Nagyon értették a viccet, és örömmel vették le a zoknijukat, hogy össze tudják szedni a szétszórt tüske elemeket. Mindenkinek nagy élmény volt a Boldogságóra, nekem különösen pozitív visszajelzés volt, hogy így előjöttek az élmények, az őszinteség.