Október az optimizmus gyakorlásának a hónapja, ugyanekkor van a Gyaloglók Világnapja. Ebből az alkalomból kisétáltunk a Ligetbe. Majd körbe ültünk az avarban és arról beszélgettünk, hogy kinek, milyen tervei vannak, amit ebben a tanévben szeretne elsajátítani. Mivel BTM-es gyerekekről van szó, gyakran van kudarcélményük az iskolában. Először elmondták, hogy mi okozza számukra a legnagyobb nehézéget, majd közösen kitaláltuk, mit lehetne tenni a helyzet jobbítása érdekében. Ezután mindenki elmondta, hogy miben érzi magát a legügyesebbnek, ezen a területen, mit szeretne még elérni. Végül a gyerekek választottak egy-egy olyan dolgot, amit még egyáltalán nem tudnak, de szeretnék elsajátítani. Ekkor sokat beszéltünk arról, hogy egy új dolog kipróbálása gyakran jár nehézséggel, ami sokszor elveszi a kedvüket, de fontos, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz, higgyünk magunkban, hogy a sok gyakorlás végül eredményes lesz, példákat gyűjtöttünk, hogy mi volt az korábban, ami nem ment nekik, de végül mégis sikerült elsajátítani. Azt is megbeszéltük, hogy ez minek volt köszönhető. Megállapítottuk, hogy nem a szerencse segített, hanem a gyakorlás. Mivel az iskolánk részt vesz egy korcsolya programban, többen választották ezt célul, ugyanekkor bevallották, hogy félnek, mert az előző évben sokszor elestek, ügyetlenkedtek és elment a kedvük. Végül sikerült újra kedvet csinálni a korcsolyázáshoz és reális célokat kitűzni. Megbeszéltük, hogy senki nem fog kirohanni a pályáról, azért mert rögtön elesik, talpra áll és újra próbálkozik. Ekkor beszéltünk arról is, hogy mi a különbség a pesszimista és optimista hozzáállás között. Jó-e ha valaki pesszimista? A gyerekeknek kellett megválaszolni, hogy miért lesz az jó, ha valaki pesszimistán áll egy problémához. Pl: ha elesik és ezért abbahagyja a korcsolyázást, akkor amíg a többiek nevetve bukdácsolnak a jégen, addig ő kintről nézi rosszkedvűen. Megállapítottuk, hogy jobb optimistán hozzáállni a dolgokhoz.
Az optimizmus gyakorlása
Ezt a témát a gyerekek aktuális lelkiállapotára reflektálva felvezettük az óra meséjét, ami két faluról szólt. A mesét sikerült rávezető kérdésekkel feldolgozni. A mesére alapozva megbeszéltük kinek mi okoz örömöt illetve mitől érzi magát szomorúnak. Az alábbi kifejezésekre gyűjteni kellett példákat az osztály életét véve alapul: optimista gondolkodás és pesszimista hozzáállás.
Az órát végül azzal zártuk, hogy mindenki kapott egy tükröt és a tükörképének kellett egy pozitív gondolatot mondania és ehhez meghallgattuk Bagdi Bella, remény című számát.
Az órát relaxációval kezdjük. Téma bevezetése: Mi volt ma jó? Beszélgetés arról mi volt ma a legjobb dolog, minek örültél ma, ezzel segítem a gyerekeket hogy a pozitív eseményekre fókuszáljanak. Ezt követően felolvasok egy mesét melyet feldolgozunk, címe: A szomorú királykisasszony. Megbeszéljük a gyerekekkel az optimista és a pesszimista jellemzőket a szereplőkről. A legfontosabb hogy mi magunk mutassuk be az optimizmust, ha valami nem sikerül, mondhatod: „Ez most nehéz volt, de legközelebb jobban megy.”, „Kicsit bosszant, de biztos tanulunk belőle.”. Megkérdezem a gyerekektől hogy melyik szereplővel tudnak azonosulni.
Pozitív hősök meséje: egy történet amely a suliban történt, ahol a szereplők a nehézségek ellenére is kitartottak. Beszélgetés: Mit csináltak jól a történetben lévő szereplők?, Szerintük miért nem adták fel? (Ezzel ábrázoltam a reményteljes gondolkodást). Ezt követően készítünk rajzot örömteli pillanatokról. Az óra zárásaként közösen elénekeltük a Pozitív gyerek vagyok című dalt Bagadi Bellától.
Az optimizmus hete:
1. Hétfő: A jó dolgok napja (Észrevenni a jó a mindennapokban)
2. Kedd: A pozitív szemüveg (Megtanulni másképp nézni a nehéz helyzetekre)
3. Szerda: A hála napja (Felismerni, hogy sok mindenért lehetünk hálásak)
4. Csütörtök: Dicsérő nap (Észrevenni és kimondani a jót másokban)
5. Péntek: A siker napja (Megerősíteni a pozitív önértékelést)
2. Boldogságóra: Milyen szemüveggel nézzük az érem két oldalát?
Az egész iskola meghallgatta az iskolarádión keresztül a következő üzenetet, amit a 4. óra végén olvastak fel a diáknagykövetek.
Az optimizmusról és a pesszimizmusról
Jó dolog optimistának lenni? Hát persze – vágja rá az optimista, hiszen mindent pozitívan lát és nyitott az újdonságokra. Folyton lelkes és körül lengi valamiféle rózsaszín köd, aminek ráadásul vattacukor illata van.
És mi a helyzet a pesszimizmussal? Vajon jó dolog-e pesszimistának lenni? Hát persze – mondja Murphy – ha eleve a legrosszabbra számítasz, akkor nem is csalódhatsz. Ha nem csalódsz, nem sérülsz, ugyanakkor elégedett vagy, mert csak az történt, amire számítottál. És ha jobban alakulnak a dolgok, az sem baj.
Szeretünk optimisták lenni, mert a gyermeki lelkesedés jut róla eszünkbe. Egy pesszimistáról pedig sokkal inkább egy házsártos öregúr. De valójában mindkettő egy élhető hozzáállás, személyiségünktől függ, hogy melyiket helyezzük előtérbe. Valójában mindkettő bennünk van valamilyen százalékos eloszlásban.
Gyakran mutatnak rá efféle különbségekre személyiségtípusok között. Optimista-pesszimista, idealista-realista, nyitott-zárkózott. Mindkét oldalon elérhető a boldogság, csak tisztában kell lenned a saját típusoddal, és nem kell magadra erőltetni olyasmit, ami nem megy. Én például 70%-ban pesszimista vagyok és csak 30%-ban optimista, de 99%-ban elégedett. A két ellentét, nem a pozitív és a negatív különbsége, csak látásmódok: ki hogyan áll hozzá és dolgozza fel a világ ingereit. (A pesszimizmus nem egyenlő a depresszióval, ezt fontos tudni.)
Vajon melyik hozzáállás vezet el könnyebben a sikerhez?
Ez érdekes téma, mert úgy tűnik, hogy a sikeres emberek általában optimisták és pozitív beállítottságúak. Viszont az sem hátrány, ha meg van bennük a pesszimisták előrelátó óvatossága.
Miért van az, hogy a pozitív emberek sikeresebbek? Vajon tényleg azok? Vagy csak annak látszanak, mert a kudarcokat is apró sikereknek élik meg? Ha állást kéne foglalnom a témában, akkor azt mondanám, hogy a pozitív gondolkodás valóban hozzásegít a sikeres élethez. Számos pszichológiai kutatás is ezt bizonyítja.
Ha pozitív dolgokkal bombázod az agyad, akkor az elméd elhiszi azt, és meg is valósítja a gondolatot, amennyire befolyással van a témára. Ha negatív dolgokkal bombázod az agyat, ugyanígy tesz. Henry Fordtól származik az idézet:
„Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”
Hogyan függ össze mindez a boldogságérzettel?
Az optimizmus és a pesszimizmus alapvetően a jövőre irányuló nézőpontok. Az optimista jót remél, a pesszimista rosszat vár. A boldogságot viszont csak a jelenben tudjuk értelmezni.
Így egy pesszimista is lehet elégedett és kiegyensúlyozott, talán akkor is, ha már nem remél sokat. Amennyiben viszont a boldogsághoz hozzátartozik a remény érzése is, akkor a pesszimista bajban van, mert abból neki kevesebb jutott. Próbáljuk meg magunkban felturbózni az optimizmust, de ne legyünk vakok a veszélyekre sem!
Merjünk optimisták lenni. Nem kerül pénzedbe vagy idődbe. Ingyen van, és jobb kedvre derít, magabiztosabbá és energikusabbá tesz.” -Remez Sasson
Volt már úgy, hogy azt gondoltad, neked úgy se sikerül semmi, te nem vagy elég jó, hogy mindig ez van… érezted már, hogy a világ összefog ellened????
Hát persze, ki ne élt volna már át ilyen nehéz perceket.
De az, hogy te ezt hogyan kezeled, az csak rajtad múlik. Valakinek félig tele a pohár, és van, akinek még akkor is félig üres, mikor mindene megvan.
Miért? A válsz a Te hozzáállásodban rejlik.
Szemedbe könny, hogy nincs cipőd, de kimetél az utcára és egy embernek nem volt lába.
Tehát tartsd számon a jót és ne a rosszat!!!!
A pesszimista a problémát látja, az optimista a megoldást keresi.
Ne engedd, hogy a rossz gondolatok, a félelmek eltántorítsanak.
Azt mondod könnyű ezt mondani??? Azt mondom, a döntés a Te kezedben van. Hogy milyen nehéz egy kő???
Ha kinyújtod a két kezedet a levegőbe, amiben egy kicsi kavicsot tartasz, nem nehéz, 10 perc múlva már érzed a karod, fél óra múlva pedig a legapróbb kavics is ólomsúlyúnak fog tűnni.
Miért tartod???? Miért nem engeded el???
Ne gondolj a rosszra, ne foglalkozz azokkal az emberekkel, akik nem szeretnek, akik megbántottak. Ne engedd, hogy a negatív gondolatok megbénítsanak.
Mi az osztályommal a mai nappal lehúzzuk a negatív gondolatokat, kidobjuk a kukába, feltesszük az optimista szemüveget, és rágyújtunk a kedvenc nótánkra. Próbáljátok ezt ki ti is!
Gyújts rá a kedvenc nótádra, énekeld, azt mondják, miközben ezt teszed, vidámabb lesz az élet. És jól jegyezd meg, NE AGGÓDJ? A JÖVŐ MIATT. A holnap terheit, ha a tegnapéra rakják, és ma cipelik, az a legerősebb embert is lehúzza.
A történet meghallgatása után egy közös feladatra hívtuk az iskola tanulóit: Kezdjük tehát egy egyszerű feladattal!
Vár benneteket a faliújságon egy hatalmas „pénzérme”, aminek két oldala van. A pesszimista oldalon pár mondat szerepel, fordítsátok meg az érmét, és gondoljátok át ezeket a mondatokat optimista szemüveggel, majd írjátok fel az érme másik oldalára. Na persze, vár rátok majd egy apró huncutság is a feladatban. Sok sikert!!!
Szeretettel küldjük ezt a dalt, és aki kedvet érez magában annak egy feladatot is a hónapra.
VAJON MILYEN EGY OPTIMISTA???
Készítsetek egy szemüveget!!!
Írjátok bele a szemüvegbe milyen az optimista szín, étel, ital, zene, milyen ruhát vesz fel az optimista, rajzoljatok egy optimista fejet!!! És bármit, ami számotokra optimista tegyétek bele a szemüvegbe!!!
Valamit elhelyeztem az iskolai faliújságon egy „pénzérmét”, mint mindennek, ennek is két oldala van.
Az optimista, és a pesszimista oldal. A pesszimista oldalon olyan mondatokat láttok előre felírva, amit egy pesszimista látásmód képvisel, aki a nehéz feladatokban meghátrál. A feladatotok az lesz, hogy ezeket a mondatokat fogalmazzátok át, és írjátok fel az érme másik oldalára, persze azért lesz egy kis turpisság is a feladatban, NE TÁNTORÍTSON EZ EL SENKIT!!!!! HAJRÁ! (a turpisság az volt, hogy olya szemüveggel kellett felírni a pozitívra átformált mondatot, ami fejjel lefelé állítja a világot.
Október nemcsak az optimizmusról szól, hiszen ekkor ünnepeljük az Állatok Világnapját is.
Az elmúlt évben együttműködési megállapodást kötött iskolánk a Miskolci Állatkerttel egy megyei vetélkedő lebonyolítására, ezzel tisztelegve az Állatok Világnapja előtt. A verseny felelőse
A Miskolci Állatkerttel közösen rendeztük meg október 3-án a II. ZOOMÁNIA Vetélkedőt, mely az állatok világnapja előtt tiszteleg. A második alkalommal megrendezett vetélkedőre a regisztrált csapatok közül 71 csapat, vagyis összesen 284 diák jött el és mérettette meg tudását és ügyességét a vetélkedő egyes állomásain. Az állomásokon a Miskolci Állatkert zoopedagógusa, illetve a Kossuth Lajos Evangélikus Iskola tanárai, és 13. évfolyamos pedagógiai asszisztens hallgatói segítették a versenyzőket.
Előzetes feladatként minden csapatnak választania kellett egy ötletes állatnevet és ezzel szinkronizáló csapatzászlót is el kellett készíteniük. A 22 alsós csapatnak négy állomáson kellett ismereteikről és ügyességükről számot adni: Hidegvérűek, Tollas buli, Tanyaház és Nyom nyomozás állomásokon ügyeskedhettek. A felsősök 31 csapata és középiskolások 18 csapata már hat állomáson vetélkedtek, mert a bejárási menetlevelük kiegészült a Piszkos 12 és a Koponyák földjén állomásokkal.
A 17 miskolci iskola mellett csapatok érkeztek szirmabesenyői, tiszakeszi, felsőnyárádi, nyékládházi, sátoraljaújhelyi, bánrévei, arnóti, kázsmárki, sajószentpéteri, sajószögedi, bodroghalmi, kazincbarcikai, legyesbényei és tiszaújvárosi iskolákból is. Összesen 31 oktatási intézményből érkeztek diákok és kollégák a vetélkedőre.
A vetélkedő eredményhirdetése az Állatkertben történt és a dobogós csapatok a 11 szponzornak (Tóth Könyvkereskedés, Creppy Palacsintaház, MiBob Kft, Kreatív és Hobby Sarok, Mini Manó Játszóház, Biolchim Kft., Iskolaműhely Kft, Lillafüredi Libegő, Szeleta Park, Kisgergely Cukrászda és Elme Háza) köszönhetően átvették ajándékaikat. A vetélkedő napos, de hűvös és szeles időben zajlott, de az állatkerti büfé meleg teával támogatta a versenyzőket. A győztes csapatok egy évre hazavihették a Milu vándorserleget.
A versenyző csapatok a Majális parkból gyalog érkeztek: 1720m, 32min a google maps szerint, ami egy jó kis túra volt, mindemellett a csapatok a ZOO területén 5 óra alatt teljesítették az állomás feladatait
Egy kis összefoglaló videó a versenyről:
https://photos.app.goo.gl/5Xoufo2nCbV31nzW8
5.A Megnéztük osztályfőnöki órán a kisfilmet, és beszélgettünk arról, hogy mit jelet pozítívnak lenni. Körbejártuk az optimizmus és pesszimizmus fogalmát is. Hogyan gondolkodnak a két típusba tartozó emberek. Ezután pozitiv idézeteket gyűjtöttünk az interneten azzal a célal, hogy arra ösztönözzenek bennünket, hogy az élethez, a mindennapokhoz vidám álljunk hozzá.
Az óra a hónap dalával indult.
Egy rejtvény megfejtéseként megkaptak a gyerekek két olyan szót, aminek a
jelentésével nem voltak tisztában: OPTIMIZMUS, PESSZIMIZMUS Meghatároztuk a
szavak jelentését és példákat hoztunk rá. Már itt elindult egy felismerés, hogy ki
milyennek gondolja magát.
Borítékban rejtőzött az idézet Micimackótól és Churchill-től. Megbeszéltük az
idézetek jelentését.
Mini történetek következtek, ahol optimista és pesszimista befejezést is volt.
Megállapították a gyerekek, melyik volt optimista és melyik pesszimista és miért?
Gondolat átalakító műhely játékban a hallott pesszimista mondatot átalakították
optimistává. Rájöttünk, hogy a negatív gondolatainkat formálhatjuk pozitívvá.
Felhő vagy napsugár? Szókártyákat húztak a gyerekek, melyeken pesszimista és
optimista kifejezések voltak. Hibátlanul helyezték a megfelelő kép mellé. Miután
megnéztük a kifejezéseket, megbeszéltük, hogy még a pesszimista kifejezések is
jóra vezethetnek, hiszen a kudarcokból tanulunk és fejlődünk, az akadályok pedig
erősítik az önbizalmunkat, ha legyőzzük őket.
Bátorító kört indítottunk, ahol a megkezdett mondatokat fejezték be a gyerekek,
melyekkel egymást támogatták. Mindenkinek jólestek az elismerő szavak.
Mesehallgatás: Úgysemegy és Debizony. A mese nagyon tetszett a gyerekeknek.
Az órán sikerült megérteni, hogy az optimista gondolkodás, hozzáállás mennyivel
jobb érzést kelt bennünk és környezetünkben.
Fazekas József Általános Iskola
Októberi boldogságóráinkon az alkotásé és a mozgásé volt a főszerep.
Két világnap, az ölelés világnapja és az origami világnap együttes ünnepléséből született meg sok-sok kis ölelő kártya, amit nagy odafigyeléssel és még nagyobb örömmel készítettek el a gyerekek. Voltak, akik azonnal oda is ajándékozták valamelyik osztálytársuknak, sokan pedig szeretettel vitték haza édesanyjuknak a kedves kis figurát.
Az optimizmus szó ismert, és szinte minden nap használjuk az osztályban: „Csak optimistán!”. Igyekszünk minden napot pozitívan megélni, akkor is, ha néha nehéz, ha nem úgy sikerül egy felmérő, ha épp nem szépen szólt hozzánk egy barátunk, vagy egyszerűen csak elfáradtunk… Mindig van valaki, aki egy-egy jó szóval emlékeztet minket arra, hogy minden helyzetben meglássuk a jót. A „Pozitív gyerek vagyok” kártyacsomag is segítségünkre van ebben, hiszen olyan megerősítéseket tartalmaz, amik segítenek átlendülni a nehézségeken. Minden kisgyerek talál benne olyan üzenetet, amivel könnyen tud azonosulni, magánál tartva azt a kártyát pedig egész napos támogatást kaphat. Kiválasztottuk a számunkra legigazabb, legmegfelelőbb kártyát, majd a kimondottan az optimizmus üzenetét hordozó kártyák másolatával, saját gondolatainkkal és színes rajzainkkal plakátot készítettünk csoportokban. Ezekre az összeállításokra rápillantva mindig olvashatunk legalább egy olyan üzenetet, ami kapaszkodót nyújt egy-egy nehezebb napon, így elhelyeztük osztálytermünkben az elkészült plakátokat.
Az alkotáson túl sok időt töltöttünk mozgással. Sportnapunk az esős időjárás miatt átcsúszott októberre, így rögtön egy aktív, tartalmas nappal indítottuk a hónapot. Boldogságóráinkon tovább fokoztuk a mozgás által az örömünket: megtanultuk az örömtáncot, majd szinte minden testnevelés órán a hónapban el is táncoltuk. Csatlakoztunk továbbá a Világ Gyalogló (Hó)Nap felhíváshoz, így túrára indultunk. Minden évben többször sétálunk a gyerekekkel, hogy felfedezzük az iskola, a település környékét. Ilyenkor együtt kirándulnak az osztályok, ami még jobban összehozza közösségünket. A falunk határában rengeteg természeti és történelmi érték található, melyek bejárására mindig szentelünk időt. Különösen szépek a közeli erdők ebben az őszi időszakban, a színek és formák változatossága szemet gyönyörködtető, lelket melengető. Aktív iskolaként a mozgás is mindig nagy szerepet kap iskolánk életében, a gyalogtúrák – lelki egészségünk ápolása mellett – testi egészségünkre, kitartásunkra, mozgásunk és állóképességünk fejlesztésére is remek hatással van. A gyalogló napon az alsó és a felső tagozat külön irányba indult el. A kicsikkel a Sümegcsehi határában lévő Keszthely-kúthoz túráztunk, megtekintettük a mellette álló kőkereszt maradványait. Tovább sétáltunk a régi római kőúton, majd átkeltünk a határban futó patakon, végül egy erdőn-mezőn-szántóföldek mellett haladó úton visszakanyarodtunk az iskola irányába. A felsősök egy közeli falu, Zalaszántó buddhista templomához kirándultak. A közel 10 km-es távot erdőkön keresztül, a Kovácsi-hegyen át, kijelölt túraútvonalon tették meg. Körbejárták az erdei tisztás közepére épült Béke-sztúpát, mely Európa egyik legnagyobb sztúpája. Mindkét csapat tartalmas túrán vett részt: megfigyelhették az erdők és mezők élővilágát, a környék jellemző növényeit és állatait, gombát találtak a fűben, kukoricacsuhét gyűjtöttek kézműveskedéshez, méhkaptárakat és lakóit fedezték fel, a helyi kollégák pedig szívesen meséltek a vidék történelmi és természeti értékeiről. Megfáradva, de élményekkel telve érkeztünk vissza az iskolához, ahol élménybeszámolókat hallgathattunk meg a másik csapattól.
Az október ismét megtanított minket arra, hogy a nehézségeink ellenére az élet csodálatos, közösségünk összetartó és pozitív, az ősz számos örömöt kínál színeivel, a napsütéssel, és boldogságunk nagymértékben a hozzáállásunkon múlik: keressük és lássuk meg az élet csodás pillanatait!
Az októberi témánk az optimizmus volt. Az óra elején meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt. Majd megkérdeztem, hogy ismerik-e azt a szót, hogy optimizmus. Nagyon sok kéz emelkedett a magasba és nagyon ügyes gondolatokat mondtak. Beszélgettünk a félig teli pohárról és gyűjtöttünk hozzá kapcsolódó mondatokat. A saját gondolataikat fel is írtuk egy nap plakátra, amin egy félig teli pohár volt középen. Majd csákót készítettünk, mindenki meghajtogatta a sajátját és pozitív, optimista megerősítéseket írtunk rá. (pl. nekem mindig minden sikerül, szerencsés vagyok stb.) Majd ezt követően játszottunk egy olyan gyakorlatot, ami a minden rosszban van valami jó gondolat köré fonódott. Elkezdtem a mondatot, a gyerekeknek pedig be kellett fejezni. (pl. Ma nem focizhattunk, de legalább …….. ) Nagyon élvezték a gyerekek, és hihetetlen ügyesek is voltak, minden elvárásomat felülmúlták. A csákókat elraktuk és dolgozatíráskor, feleléskor használjuk őket, ezzel is segítve a pozitív végkifejletet. Zárásként újra elénekeltük a pozitív gyerek vagyok dalt.
Az október 10-i Mentális egészség világnapról minden évben megemlékezünk a csoportjaimban. Most szerencsésen egybeesett ez a nap és a tananyag a Nmezetközi Érettségi Programos új 11. évfolyamos csoportomban (Health and well-being).
Az egyik diák készített egy posztert a szolgálati tevékenysége részeként.
Az English B órákon pedig minden diák prezentációt készített egy általa választott témáról. 3 lehetőség közül választhattak: 1. Irodalmi, történelmi személy, akinek a rossz mentális állapota végzetes következményekkel jár. 2. Egy személy, aki jótetteiről híres. 3. Egy tetszőleges egészséggel kapcsolatos téma.
Az előadások tartalmáról, felépítéséről és az előadás technikájáról párokban adtak egymásnak visszajelzést a tanulók.
A feladat megvalósítása előtt megtanítottam őket, hogyan kell egy prezentációt felépíteni és mire kell ügyelni előadás közben.
Nagyon jól sikerült a feladat és rendkívúl érdekes témákat választottak a gyerekek.
Negyedik osztályosaim vannak. Ezt a témát két órán dolgoztuk fel, mert az optimista szemüveg elkészítéséhez több idő kellett. Az optimizmus gyakorlásához magát a fogalmat kellett tisztáznunk, átbeszélni, mit is jelent. Milyen érzelmeket élnek át, ha pozitívan vagy negatívan gondolkodnak ugyanarról a feladatról, vagy élethelyzetről. Érzéseket, gondolatokat, viselkedéselemeket csoportosítottak. Elkészítettük az optimista szemüvegeket, mindenki nagy odaadással dolgozott. Kerestünk az életünkből példákat mondatokra, amit akkor mondunk, ha nem hisszük, hogy jól alakulnak a dolgok, megfelelő mimikával megjelenítettük a hozzá kapcsolódó érzelmeket, és azt is megbeszéltük, hogy hogyan lehetne ezen változtatni, mit mondanánk, ha rajtunk lenne az optimista szemüvegünk. Sikerült észrevennünk, hogy ha pozitív érzésekkel fordulunk egy problémához, könnyebben találunk megoldást rá. Hoztak példát arra, hogy egy számukra szorongásos helyzet mégis jól végződött, és így utólag belegondolva felesleges volt félni tőle. Az egyik kisfiú, aki tavaly került hozzánk, azt mondta: ” Amikor idejöttem ebbe az osztályba, nagyon féltem attól, hogy nem fogadtok majd be. De mégis befogadtatok!” Neki ez a harmadik iskolája volt három év alatt. Megbeszéltük, hagy a szemüveget más órákon is használni fogjuk, ha fülöncsípjük magunkat és egymást a negatív gondolkodáson.