A kis csoportommal Tódi törpe mesevilágába érkeztünk, majd varázs-szemüveget készítettünk, amin keresztül csak csupa-csupa jó dolgot láttunk meg. Megláttuk, amikor az egyikőjük visszatette a játékot a polcra, míg másikuk a padján tett rendet. Szépen öltözött valaki, míg más ügyesen dolgozott… csupa-csupa apró, mindennapos dolog, amit lehet, hogy amúgy észre sem veszünk. Természetesen ezzel a varázs-szemüveggel sokkal-sokkal könnyebb meglátni ezeket a dolgokat. Útravalóul azt a feladatot kapták, hogy otthon is nézzenek körül ezzel a szemüveggel, a szüleik jóságát, tetteit is vegyék észre. Kicsi, 1-2-3. osztályos, értelmileg akadályozott tanulóinkkal Boldog Blanka és Szomorú Szilárd tanított meg optimista köszönéseket! Öleléssel és pacsival fogadjuk egymást minden reggel.
Az optimizmus gyakorlása
Optimista köszönés: taps, forgás, ölelés
Foglalkozást segítő relaxáció: Égig érő fa vagyok…
Mesére hívó mondóka: Erdő, erdő, meseerdő…
Mese: Tódi törpe varázsszemüvege
Tódi törpe szebben látó mondókájának megtanulása
Vizuális tevékenység: optimista szemüveg készítése: színezés, vágás, ragasztás
Zene + mozgás: Pozitív gyerek vagyok énekre
Kezdésnek a gyerekek kaptak tőlem egy történetet egy barátomról, aki nagyon nehéz, szeretettelen környezetből indult, és önpusztító életet élt remény, kilátások és önbizalom nélkül. Harminckét éves korában azután mélypontra került, és utána, az életét átgondolva, elkezdte megvalósítani az álmait. Most már viszonylag boldog, stabil és elégedett életet él.
Aztán elmeséltem nekik, hogy ez az ember én vagyok. Nagyot néztek, meglepődtek, úgy éreztem, meg is illetődtek. Nem jobban tőlem, ugyanis a történetem összegzése elérzékenyített: elsírtam magam, egyszerre a fájdalomtól és az örömtől. Utána elmondtam nekik, hogy miért sírtam, és azt, hogy nincs az a mélység, amiből ne lehetne kimászni.
Azért vállaltam ezt a történetet, mert úgy hiszem, hogy az önismeret útján az egyik legfontosabb dolog a hitelesség. Másrészt azt gondolom, hogy ha őszinteséget várok, akkor nekem is őszintének kell lennem. Úgy látom, nem élnek vissza a bizalmammal, és ezért nagyon hálás vagyok a gyerekeknek.
Ezek után beszélgettünk arról, hogy mi kell a sikerhez? Megbeszéltük, hogy a hit, a munka és a türelem szükséges a hosszú távú sikerhez. Leírtuk, hogy kinek mi az egyik álma, és mire van szükség ahhoz, hogy megvalósítsuk.
Bevittem egy növénynek az ágát, és megbeszéltük, hogy megpróbáljuk közösen kicsíráztatni és nevelni. Az osztály egyből befogadta a növényt, akit egy gyors szavazás után elneveztek Sanyikának. Sanyika mindenkitől kapott jókívánságot, amit egy papírlapra írva elhelyeztünk alatta, hogy nyerjen belőle erőt. Sanyika a hit, a remény és az optimizmus szimbóluma, akit közösen gondozunk. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, ahogy hurcolták egyik teremből a másikba.
A későbbiek során az álmok megvalósításával foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, ki mit szeret csinálni, hogyan cselekszik az ember, ha valamit szeret csinálni, és hogyan, ha valamit csak muszáj. Beszélgettünk annak a fontosságáról, hogy akarjunk tanulni, arról, hogy a tévedés a tanulás része, valamint arról, hogy kinek ki és miért a példaképe.
Közben Sanyikának elhullottak a levelei, és már arról beszélgettünk, hogy elveszíthetjük őt, de ez is az élet része, nem sikerülhet minden. Ezt követően viszont észrevettük, hogy néhány apró, zöld hajtás már megjelent az ágon, így bízunk abban, hogy Sanyika a levelei elengedése révén új életre kel, megerősödik és szárba szökken.
❤Boldogságóra❤ – Optimista október
Tódi törpe varázsszeművege című meséje után a gyerekekkel megbeszéltük, hogy szàmukra mi a szép az életben, és vajon más is szépnek látja- e azt?
Majd mivel a két hetes projektünk témája a ” Sün- dörgők ” voltak, így egy kicsit beszêlgettünk egy kis kedves állatkáról is, a SÜN- ről, mely a mese szereplője volt.
A mesékben a nem szeretem állatok közé sorolják, hiszen nagyon szúrós és éppen ezért senki se szereti megölelni, nem szeretnek vele jàtszani.
Azonban ha egy kicsit megfigyeljük a 🦔 – t akkor làthatjuk, hogy ő sajàt magát megtudja védeni ha veszélyt érez. 🙂 Az állatik közül kitűnik ezzel az egyedülálló képességével.
A gyerekekkel átbeszéltük a süni példáján keresztül, hogy attól mert nem mindenben vagyunk a legjobbak, legügyesebbek, attól még mi is szerethetőek vagyunk.❤
Kedves szavakkal szólunk a másikhoz vagy odafigyelünk egymásra, akkor már szerethetővé válhatunk a másik gyerek, ember számàra.
Elkészítettük közösen a csoportunk Süni Samuját is, melyet a csoportunk ajtaján làthattok.
Az októberi boldogságórás tevékenységünket Zantleitner Laura Zoknik című meséjére építettük, mellyel a Szitakötő folyóirat őszi számában találkozhattunk.
Az óra első részében párban dolgoztak a gyerekek, zokni-barátként (kabátokban elrejtett fél pár zoknik párosítása):
-Alapérzelmeket ábrázoló arckifejezéseket rajzoltak bele üres arcocskákba (szomorú, vidám, haragos, meglepett…). – Szomorúságot ábrázoló Dixit kártyák közül választottak. Ki kellett találniuk, mi okozza a szomorúságot és hogyan lehetne felvidítani a kártyán szereplő élőlényeket.
A mese kapcsán megbeszéltük, kinek milyen helyzetek okozhatnak/okoztak már a múltban kellemetlen érzéseket és ki/mi lehet az, ami segít/segített megoldást találni a szomorúság feloldására.
Bemutattam a saját varázsszemüvegemet, melyen nem lehet átlátni, hiszen a fejemben/lelkemben van az érzés, amit lerajzolt élethelyzetem okoz nekem (költözés).
Megmutattam az optimistaszemüveg-keretet is, amit ha felteszek, pozitívan látom a dolgokat.
A gyerekek is elkészítették a saját varázs- és optimista szemüvegüket.
Közösen süteményt keszitettünk. Mindenki kivette a részét a munkából. Mielőtt a sütőből kivettük volna a süteményünket, feltettük a szemüveget. Bíztunk benne, hogy még azon gyerekek számára is ízletes lesz a sütemény, akik azt állították, hogy valamelyik hozzávalót nem szeretik. Szerencsére nagy sikert aratott.
Hogy miért is jó megértetni a gyerekekkel, mi is az az optimizmus? Mindenkinek van, hogy bal lábbal kel fel,és rosszul indul a napja, mégis szeretném nekik megmutatni, hogy attól a nap hátralévő része még lehet jó. A beszélgetőkörben körbe adtam egy szomorú és a boldog arcot. Azt kértem a gyerekektől, hogy emeljék fel azt az arcot, ahogyan érzik magukat. Meghallgattuk egymást és igyekeztem vidámmá varázsolni azokat a gyermekeket is, akik szomorú arcot mutattak fel. Elénekeltük a hónap dalát, majd készítettünk optimista szemüveget. Elmondták mit látnak benne. Elmeséltem nekik a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét, ezt követően megbeszéltük a mese mondanivalóját. Az optimizmus gyakorlásaként a családokkal együtt gyűjtést szerveztünk egy állatmenhelynek,és reméltük, hogy elegendő élelem gyűlik össze számukra. Felülmúlták a gondolatainkat. Rengeteg táp és jutalomfalat gyűlt össze, emellett felajánlott egy kutyaházat az egyik család.
Az optimizmus gyakorlása témát körüljártuk.
Több alkalommal elbeszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen sokat jelent a mindennapi nehéz helyzetek kezelésében a pozitív hozzáállás.
El is készítettük az OPTIMISTA SZEMÜVEGET, melyet mindenki a saját kedvelt színeivel színezett ki. Ezt feltettük és sétáltunk egyet a természetben.
A KIS HERCEG egyik gyönyörű gondolatát memoriterként megtanultuk:
„Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt.”
(Exupery)
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Az osztályom hiába nyolcadikos, még mindig nagyon szeretik a meséket. Sőt én is. 🙂 Szinte követelték óra elején, hogy olvassak nekik. A megszokott módon, a szőnyegen körbe ülve, meghallgatták a Lakatlan szigetről szóló rövid kis tanulságos történetet. Majd szembe állt két tanuló és a mondatkezdéseket, amiket mondtam nekik, az egyik optimistán, a másik pedig pesszimistán fejezte be. Megállapítottuk, hogy boldogabb ember az, aki optimistán látja az embereket, eseményeket, a világot. Mi is próbálunk pozitív gondolkodásmódot kialakítani magunknak. Az óra többi részében volt, színező, rejtvény, zenehallgatás.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
7. osztály, Vagányok
Nem minden évben élvezhetjük a vénasszonyok nyarát, idén azonban csodás napokat adott nekünk. Ezt ki is használtuk a 7. osztállyal. Fogtuk magunkat és felkerekedtünk egy sétára. Optimista gyaloglók lettünk. Előtte azonban optimista bemelegítést tettünk. A gyerekek párban állva megosztották egymással a sétával kapcsolatos félelmeiket. Majd azon nyomban kerestek rájuk feloldó gondolatokat. Ezek után kimentünk a természetbe, ahol megfigyeltük azokat a dolgokat, amik jó érzéssel töltenek el minket. Előkerültek őszi termések, színes levelek, madáretető. Majd közösen készítettek a rengeteg pompás színű levelekből egy szívet. Nagyon jó volt őket nézni és velük együtt örülni!
Pestszenlőrinci Kerekerdő Óvoda Zöldike tagóvoda
A gyerekekkel egy vidám és színes szemüveget készítettünk, melyet ha felveszünk, mindenben a jót és a szépet vesszük észre. Beszélgettünk arról, hogy ki mit lát ha felveszi a varázs szemüvegét. Hogy gondolkodik az aki optimista?