A foglalkozás elején megismerkedtünk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával, egy szomorú és egy vidám arcot ábrázoló emotikonnal. A jelre a szomorú csapat arckifejezésükkel, testükkel, testtartásukkal szomorúságot fejeztek ki, a vidám csapat pedig mimikájukkal, gesztusokkal próbálták felvidítani a szemben álló társaikat. Sikerült vidámságot varázsolni a szomorú arcokra. Boldog Dórával elmondtuk a „Kerekerdő kalandra hív téged” kezdetű meseváró mondókát.
A mese bemutatása után megbeszéltük, hogy miről szólt a mese, felsorolták a mese szereplőit, majd együtt újra átbeszéltük, hogy mit is jelent az „optimista” szó, azok akik hisznek a jóban, a szépben, a csodában, azok optimisták.
Ezután lelkesen ismételgettük Együtt megállapítottuk, hogy, ha optimisták vagyunk, akkor jól érezzük magunkat, s csodásan telnek a napjaink úgy az óvodában, mint otthon.
Miután felpróbáltuk a varázsszemüveget, melyet, ha felveszünk meglátjuk a rossz dolgokban is a jót, eldöntöttük, hogy mi is készítünk egy ilyen varázsszemüveget. Mindenki kidíszítette tetszése szerint, szívecskét, napocskát illetve mosolygós arcot pecsételvén a végén
A foglalkozást a tükörjátékkal zártuk. Sorra a tükörbe néztek a gyerekek és egy-két pozitív tulajdonságot soroltak fel magukról.
Az optimizmus gyakorlása
Piper történetén keresztül beszélgettünk az optimizmusról. A pozitív gyerek dal meghallgatása után a pozitív énkép került szóba. A gyerekek aktívan vettek részt a feladatokban, szívesen szóltak a témákhoz. Elkészítettük az origami ölelést is.
Azt hiszem hagyománnyá vált csoportunkban az varázsszemüveg készítése. Arról beszélgettünk a nagycsoportosokkal, vannak olyan időszakok amikor nehezen vesszük észre, ha valami jó történik. Az hamarabb, meghalljuk: „Nem adta ide, Elvette, Nem engedi, hogy velük játsszak, Elrontotta, Összedöntötte” és még sorolhatnám. Ezért elhatároztuk, a jóra, az örömtelire, a kedvességre koncentrálunk. A délelőtt végén mindig megbeszéljük ki, milyen jót, kedvességet, szépet, jóságot vett észre aznap. Ehhez kezdetben szükségünk van a varázsszemüvegre. Már az elkészítését is élvezték kicsik és nagyok egyaránt, és tényleg megtörtént a varázslat, mert rengeteg jó dolgot vettek észre a gyermekek.
A mese és a játék világa segített közelebb hozni számukra az optimizmus és pesszimizmus jelentését. Örömmel tekintettünk bele “Az értékes vagyok csodatükörbe”. A hónap dala elnyerte a gyerekek tetszését.
A tanulók már tavaly találkoztak az optimizmus fogalmával, ezért most könnyebben tudták felidézni a korábbi ismereteket. A feladatok jól illeszkedtek a témához, és segítették a pozitív gondolkodás mélyebb megértését. A diákok aktívan dolgoztak, gyakorolták, hogyan lehet a mindennapi helyzetekben is észrevenni a jó dolgokat. Még előfordul, hogy nem mindig sikerül minden apróságra odafigyelni, de összességében fejlődtek abban, hogy tudatosabban észleljék az élet pozitív oldalait.
Próbáltam az optimizmust elmagyarázni minél egyszerűbben és érthetőbben a gyerekeknek, sok-sok példát felhozva. A mese is sokat segített ebben. A téma dalát már tavaly is nagyon megszerették a gyerekek, idén is többször meghallgattuk. Több szülő elmondta, hogy a gyerekek otthon is ezt a dalt dúdolták, énekelgették.
Mindenki elkészítette magának a saját varázsszemüvegét.
Az egyik óvónő behozott egy piros szívecskés szemüveget, amit a gyerekek szívesen kipróbáltak. Ezzel is a pozitív szemléletmódot próbáltuk megértetni, elmélyíteni.
Maci csoport
Az optimizmus témához a Varázsgömb feladatot választottuk. A hét folyamán a gyerekek ötletei alapján pár történetet megbeszéltünk, átbeszéltünk. Próbáltuk mindig a jót megkeresni a történésekben. Próbáltuk lerajzolni a varázsgömbbe, hogy ki mire vágyik. Sajnos itt a rajzolás a játékok, ajándékok irányába mozdult. Beszélgetés közben a család, a szeretet és a barátság is előkerült.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,, Hepe után mindig hupa következik, és hupa után mindig hepe jön.
És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe,
és hupa után hupa következett volna.’’ (Micimackó).
Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
Ráhangolódásképpen beszélgettünk a gyerekekkel olyan helyzetekről, amikor valami új dolgot tanultak, és az első próbálkozások után úgy érezték, hogy ez nekik soha nem fog sikerülni.
Ezt követően torna gyakorlatokat végeztünk:
,,Nyújtózz mindkét karral az ég felé mintha egy magas fa lennél!
Nyújtózz mindkét karral, két oldalra mintha egy madár lennél, aki kitárja a szárnyait!
Nyújtózz mindkét karral a föld felé enyhén hajlított térddel, mintha egy fűzfa lennél!
Terpesz állásban az egyik karoddal nyújtózz a füled mellett át mintha egy szél fútta
fűszál lennél! Majd nyújtózz a másik irányba is, megváltozott a szélirány!”
Megbeszéltük: Miért jó, ha erősek vagyunk? Miért jó, ha hajlékonyak vagyunk?
A kitartás erősségével képesek vagyunk befejezni, amit elkezdtünk, kitartunk addig, amíg a
feladatot elvégezzük.
Ezután a gyerekek körben álltak, állításokat tettem fel. Azok, akik magukra ismernek, teljesítsék a feladatot:
,,Aki szorgalmas, guggoljon le!
Aki szeretne jó táncos lenni, perdüljön meg!
Aki szeret rajzolni, álljon egy lábra!
Aki szívesen megtanulna játszani valamilyen hangszeren, dúdoljon egy dalt!
Aki tud biciklizni, feküdjön a hátára, és biciklizzen a lábával!
Aki össze szokta pakolni maga után a játékait, emelje magasba a kezeit!
Aki jár valamilyen edzésre, hajladozzon, mint egy fa a szélben!
Aki szokott otthon házimunkát végezni, körözzön a karjával! stb.”
Ezt követően minden gyerek készített egy varázsgömböt. Bele rajzolták a varázsgömbbe azt, amit nagyon szeretnének, hogy valóra váljon!
Miután elkészültek a varázsgömbök, elmesélték, hogy mi mindenre vágynak.
Készítettünk összegöngyölt színes kartonpapírból “varázstávcsövet”. Ha bármikor
valamilyen probléma, nehézség adódik a csoportban, vagy valaki úgy érzi, neki “úgysem
megy” valami, akkor elővesszük a varázstávcsövet és azon keresztül nézve úgy fogalmazzuk meg a helyzetet, hogy a negatív történést vagy véleményt pozitív szemléletbe keretezzük át.
Belenézve a távcsőbe, például: “De bizony menni fog, csak gyakorolnom kell!”
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,, Hepe után mindig hupa következik, és hupa után mindig hepe jön.
És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe,
és hupa után hupa következett volna.’’ (Micimackó).
Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
Ráhangolódásképpen beszélgettünk a gyerekekkel olyan helyzetekről, amikor valami új dolgot tanultak, és az első próbálkozások után úgy érezték, hogy ez nekik soha nem fog sikerülni.
Ezt követően torna gyakorlatokat végeztünk:
,,Nyújtózz mindkét karral az ég felé mintha egy magas fa lennél!
Nyújtózz mindkét karral, két oldalra mintha egy madár lennél, aki kitárja a szárnyait!
Nyújtózz mindkét karral a föld felé enyhén hajlított térddel, mintha egy fűzfa lennél!
Terpesz állásban az egyik karoddal nyújtózz a füled mellett át mintha egy szél fútta
fűszál lennél! Majd nyújtózz a másik irányba is, megváltozott a szélirány!”
Megbeszéltük: Miért jó, ha erősek vagyunk? Miért jó, ha hajlékonyak vagyunk?
A kitartás erősségével képesek vagyunk befejezni, amit elkezdtünk, kitartunk addig, amíg a
feladatot elvégezzük.
Ezután a gyerekek körben álltak, állításokat tettem fel. Azok, akik magukra ismernek, teljesítsék a feladatot:
,,Aki szorgalmas, guggoljon le!
Aki szeretne jó táncos lenni, perdüljön meg!
Aki szeret rajzolni, álljon egy lábra!
Aki szívesen megtanulna játszani valamilyen hangszeren, dúdoljon egy dalt!
Aki tud biciklizni, feküdjön a hátára, és biciklizzen a lábával!
Aki össze szokta pakolni maga után a játékait, emelje magasba a kezeit!
Aki jár valamilyen edzésre, hajladozzon, mint egy fa a szélben!
Aki szokott otthon házimunkát végezni, körözzön a karjával! stb.”
Ezt követően minden gyerek készített egy varázsgömböt. Bele rajzolták a varázsgömbbe azt, amit nagyon szeretnének, hogy valóra váljon!
Miután elkészültek a varázsgömbök, elmesélték, hogy mi mindenre vágynak.
Készítettünk összegöngyölt színes kartonpapírból “varázstávcsövet”. Ha bármikor
valamilyen probléma, nehézség adódik a csoportban, vagy valaki úgy érzi, neki “úgysem
megy” valami, akkor elővesszük a varázstávcsövet és azon keresztül nézve úgy fogalmazzuk meg a helyzetet, hogy a negatív történést vagy véleményt pozitív szemléletbe keretezzük át.
Belenézve a távcsőbe, például: “De bizony menni fog, csak gyakorolnom kell!”
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.