Az optimizmus volt a fő téma .
Rövid relaxációs gyakorlat után,beszélgettünk mi is az optimizmus.Hogyan tudunk törekedni az optimizmusra és hogyan is befolyásolhatja ez a hangulatunkat, az életünket.Meghallgattuk Bagdi Bellától a Pozitív gyerek vagyok című dalt.
A vizuális tevékenységeinket is az optimizmus ölelte körül.Hiszen mindent megtudunk oldani,eltudunk készíteni,s közben a jókedvünk is megmaradhat.

Téma:
Optimizmus – a jó dolgok keresése és észrevétele
Cél:
• A gyerekek fedezzék fel, hogy sok kedves, vidám dolog vesz minket körül.
• Erősödjön a pozitív gondolkodás, a jókedv és az egymás segítése.
• A mozgás, játék és közös élmény által örömmel vegyenek részt a foglalkozáson.
Eszközök:
• Pozitív képek: napocska, szivárvány, virág, pillangó, szív, mosolygó arc stb.
• „Örömüzenetek” kis kártyákon
• Nagy plakátlap („Optimista kincseink fája”)
• Ragasztó
• Papír napocskák sablonja
• Zenelejátszó (Bagdi Bella dalai)
Önreflexió: A „Boldogságóra” program keretében megtartott optimizmus témájú foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek játékos módon fedezzék fel, mennyi vidám, kedves és jó dolog vesz körül bennünket nap mint nap. A tevékenységeknél fontosnak tartottam, hogy sok mozgás, közös élmény és pozitív megerősítés vegye körül a gyerekeket.
A foglalkozást a „Ha jó a kedved” című zenés mozgással kezdtük. Ez segített a ráhangolódásban, a gyerekek gyorsan feloldódtak, örömmel csatlakoztak a dalhoz és a mozdulatokhoz. A jó hangulat már az első percekben kialakult, ami megkönnyítette a további együttműködést. A fő tevékenység egy kinti „öröm-képkereső vadászat” volt, amelyet előzetesen készítettem elő. A kertben (időjárás változás miatt bent) különböző pozitív tartalmú, egyszerű képeket rejtettem el (mosolygó napocska, szivárvány, virág, kedves arc, kis szív, pillangó, lufi stb.). Minden képhez egy-egy „örömüzenet” vagy jó gondolat tartozott, amit a gyerekek csak akkor tudtak meg, ha megtalálták a képet. Ez a játék nagyon motiváló volt számukra. Lelkesen futottak körbe-körbe a kertben, keresték a rejtekhelyeket, közben együttműködtek, segítették egymást: sokszor kézen fogták a lassabban haladókat, vagy megmutatták, hol láttak egy eldugott képet. Öröm volt látni, mennyire megmozgatta őket ez a játék – mind testileg, mind érzelmileg. A megtalált képeket egy nagy közös plakátra ragasztottuk fel, amely így az „optimista kincseink” fává alakult. A kézműves részben elkészítettük az „Öröm-napocskát”: minden gyerek felragaszthatta a saját megtalált képét egy papír nap közepébe, majd köré sugarakat készítettünk. Közben arról beszélgettünk, kinek mitől lesz jókedve, milyen apró dolgok teszik széppé a napját. Jó volt hallani a sok őszinte, gyermeki gondolatot: „ha fogják a kezem”, „ha együtt játszunk”, „ha megölelnek”, „ha süt a nap”. Ezután Bagdi Bella vidám dalait hallgattuk és mozgással kísértük: a „Rosszkedv elűző” és a „Pozitív gyerek vagyok” különösen sok nevetést váltott ki belőlük. A zene mindig segít nekik levezetni a feszültséget, és most is azt tapasztaltam, hogy a mozgásos, ritmusos tevékenység nagyon jó hatással volt a hangulatukra. A foglalkozás végén közösen megcsodáltuk a „jókedv plakátot”, amelyen ott volt minden megtalált kép. A gyerekek büszkén mutatták a sajátjukat, és újra végig beszéltük, milyen sok jó érzés és élmény rejlik a hétköznapokban – csak észre kell venni őket.