Boldogságóránkat Tódi Törpe történetével kezdtük. A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a mesét. Tódi Törpe és Artúr süni mellé megérkeztek új barátaink is, Szomorú Szilárd és Boldog Blanka, akik gyorsan szereztek közülünk barátokat. Érkezésük után megbeszéltük, hogy Szomorú Szilárd miért lehet szomorú és Boldog Blanka mivel segéthetne neki, hogy jobb kedve legyen, újra boldog legyen. Új barátaink különböző helyzeteket mutattak be nekünk képeken, amelyeket jól megnéztünk és megbeszéltünk, hogy hogyan lehet jobbrafordítani azt az adott helyzetet, mennyivel jobb lesz, ha felvesszük varázsszemüvegeinket. Ezután mi is elkészítettük varázsszemüvegeinket, miközben meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.

Az idei évet a Covid vírus nagyban befolyásolja. Olyan intézkedések vannak érvényben a mindennapjainkban, amelyek a gyerekek életére is hatással vannak. Sokat beszélgettünk azokról a szabályokról amelyeket betartva lecsökkenthetjük a megbetegedések lehetőségét. Bizakodóak vagyunk, hogy MINKET nem betegít meg a vírus. Ezek, természetesen megjelennek a gyerekek játékában is, így a maszk használat az „utazások” során, „bevásárlásnál” fontossá vált.
A téma feldolgozása során az optimista szemüveg felvételével próbáltuk átfordítani pozitívvá a problémákat, szépnek látni a világot. A nevető levelek feladat végzése során nagyokat kacagtunk, a viccesebbnél viccesebb történetek hallgatása közben. Van néhány gyermek, akinek már iskolás a testvére, Ők már „igazi vicceket” is mondtak, a csoport nagy örömére.

A hónap végén második boldogságóránk is elérkezett, melyet a gyerekek nagy izgatottsággal vártak. A foglalkozást megelőzően elkészítettük kukkereinket, szemüvegeinket és látcsöveinket, majd a mindennapos meseceremóniánk keretében ezúttal Tódi Törpével ismerkedhettek meg. Ezalatt eltűnt a Kukkeres láda és valami teljesen másik helyen bukkant fel ismét. A falban lakó csenő manók elvitték megjavítani őket. S azután, már mindenki derűsebbnek látta a világot….
Az” esti mesét” pedig új kedvenc könyvünk koronázta meg ;)- José Moran- Ulises Wensell: Derű vagy Ború? A mókusok és az optimizmus Című kötet. Szívből ajánlom mindenkinek! <3

Érzelmeket kifejező képek nézegetésével kezdtük a foglalkozást. Szobros játékot alkalmazva a gyermekek mimikával fejezhették ki a jelzett hangulatot. Megbeszéltük, hogy vidámnak, boldognak lenni a legjobb. Egymást is próbáltuk felvidítani Boldog Blanka segítségével. Tódi törpe varázsszemüvege című történetet érdeklődve hallgatták, majd örömmel próbálták fel a varázsszemüveget. Próbálgatás közben meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.

Katica középső csoport A boldogságórák csoportunkban mindig jó hangulatban telnek. A gyerekek szívesen vesznek részt a beszélgetésekben. Együtt alakítjuk ki a helyet, mosolygós párnákat veszünk elő, megteremtjük a meghitt légkört ahhoz, hogy mindenki kényelmesen és jól érezze magát.
Októberi témánk az optimizmus gyakorlása szorosan kapcsolódott Óvodai Nevelési Programunk,,Érzéseink” című témaköréhez. A téma bevezetéseként a ,,Rózsa szirma harmatos” kezdetű dalt hallgattuk meg. Beszélgetni kezdtünk arról, kinek mi jut eszébe, milyen a hangulata a dalnak. Megállapították, hogy kicsit szomorú hangulata van, felfigyeltek a bánatos szóra. Elmondtam a gyerekeknek, hogy a dalban a természet pihenni, aludni tér: ,,az én szívem bánatos, sárgul az erdő”. A következő sorokban megjelenik a bizakodás, a remény, (az optimizmus) az ősz és a tél után újra éled a természet: ,,hej, de mégis várok én, új kacagásra, virágfakadásra”. Folytatásként, aki szerette volna, elmondhatta volt-e már szomorú, megvigasztalta-e valaki és ha igen, mivel, hogyan. A ,,Virágéknál ég a világ” kezdetű dal tartalmáról, hangulatáról az volt a véleményük, hogy vidám és vicces. Többen arról beszélhettek, hogy még mitől lehetünk vidámak, jókedvűek. Jókedvünkben gyakran énekelünk, táncra perdülünk. ,,Apa otthon énekel és fütyülni szokott!” ,,Szoktam Anyával a konyhában táncolni amikor főz.” Sikerült átérezniük, hogy jobb érzés az, amikor mosolygunk, vidámak vagyunk, jó kedvünk van. Amikor együtt játsszunk jól érezzük magunkat. A csengős játékban mindenki örömmel vett részt.

Következő alkalommal színes képek segítségével ismerkedtünk az érzések kifejezésével. Megkeresték az érzésekhez tartozó kis képeket. Egy dobozkában különböző arckifejezésű emberek képeiből választottam, bemutattam, majd a gyerekek leutánozták. Ez alapján kellett szóban megfogalmazniuk, milyen arckifejezésű ember lehet a képen. Vidám, szomorú, kíváncsi csodálkozó, fájdalmas, mérges stb. Eljátszottuk a ,,Koszorú, koszorú” kezdetű dalos játékot. Felhívtam a figyelmet arra, hogy aki a koszorú szerepet játssza valójában nem szomorú. Együtt örülünk, amikor a kör közepén elhelyezkedő kis koszorú kitalálja a játék szabálya szerint, ki kopogtat a háta mögött.
Zárásként ,,Az aranyszőrű bárány” című vidám mese a jó hangulatot fokozta a csoportban. A meséhez kapcsolódóan vicces volt, amikor seprűvel mozgásos játékot játszottunk. Akihez hozzáért a seprű, az oda is ragadt.

Játékidőben közösen építettük meg a JÓ DOLGOK KERTJÉT. Őszies lett a kiskert színes levelekkel, gombákkal, katicákkal, csigákkal, gesztenyével, makkal díszítve. A kis Manók háza is helyett kapott a kertben. Mindennap körbe ültük és elmondhatták aznap kivel, milyen jó dolgok fognak történni, ki mire vágyik. Sok ügyes gondolat fogalmazódott meg. XY elmondta az a jó dolog, hogy jöhet óvodába és az óvó nénikkel, a gyerekekkel együtt lehet. ,,Akkor vagyok boldog, ha mindenki boldog” – így fejezte ki magát. Nagyon megható volt. X azért vidám és jókedvű egész nap, mert ma a Galérián pihenhet délután: ,,Az a jó dolog fog történni ma velem, hogy a Galérián fogok feküdni.” S. szerint, ma jó lesz, mert elkészült a piros alma ragasztásával és haza viheti: ,, Örülök, hogy elkészült a piros alma képem, haza viszem és megmutatom otthon”. Délután az uzsonna után mindig visszatértünk a kerthez és megbeszéltük megtörténtek-e a jó dolgok, amire vágytak.

Készítettem vidám és szomorú fejecskéket, ezek közül választhattak a beszélgetés után milyen hangulatban érzik magukat. Próbálták megfogalmazni, miért vidámak, vagy éppen szomorúak kicsit. Azt a fejecskét keresték meg és mutatták fel, ami a hangulatukat jellemezte.
Van egy kisfiú a csoportunkban Zs., aki sokat zsörtölődik, morog, nem tetszik neki, ha nem az akarata szerint történik a játékeszközök elosztása, a szerepek vállalása, ilyenkor rosszkedvű lesz és szomorkodik. Gyakran unatkozik, nem akar bekapcsolódni a játékba, tevékenységeinkbe, olyankor mindig fáj valami, azért nincs kedve. Elhatároztuk, hogy nap, mint nap elhessegetjük a morcos kedvét (legyen mosolygósabb, vidámabb, ne morgolódjon sokat). A gyerekekkel együtt segítjük őt, hogy vidámabban lássa a világot. Nevető labda segítségével játszottunk tovább. Annak adhatták a labdát, aki megnevettette őket. Mindenki igyekezett Zs.-t is megnevettetni. Az optimizmus gyakorlása dicsérettel, odafigyeléssel, simogatással, öleléssel, közös játékba történő bevonásával zajlik, annak érdekében, hogy ő is vidám gyerek legyen.

Egyik nap Cs.(kislány) a reggeli után elkeseredett. Kérdeztük tőle: ,,Miért sírsz?”,, Hiányzik az Anyukám”- volt a válasz. Ekkor készítettük a vigasztaló ,,Arany csillagocskát”, megsimogattuk majd átadtuk neki a fényes csillagot vigasztalva őt. Lufikat vettünk elő és vidám lufis játékba hívtuk, már nem is volt rosszkedvű.
A tevékenységek során megvalósított játékok lehetőséget nyújtottak az érzések vizuális, verbális, metakommunikatív megjelenítésére, az optimizmus gyakorlására.