A Boldogságórát a hónap dalával kezdtük: https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2016/10/Pozitiv-gyerek-vagyok.mp3
De közkívánatra újból meghallgattuk a „Szép nap ölelj most át engem” dalt is. Ez a dal nagyon tetszik nekik. 😊
Elolvastam Pantyelejev: A két béka című mesét. Beszélgettünk az optimizmusről és a pesszimizmusról. Arról, hogy miért jó optimistának lenni?!. Hogyan lehet az, hogy minden rosszban van valami jó, …..csak észre kell venni.
Elkészítettük utána az optimista szemüvegeinket. Amibe legszebb emlékeinket vagy vágyainkat, álmainkat rajzoltuk le.
Majd megnéztük, az Óz a nagy varázsló című mesét.
Beszélgettünk a meseszereplőkről:
a szalmafejű Madárijesztőről, aki észre vágyott,
a Gyáva oroszlánról, aki bátorságot szeretett volna kapni
és a Bádogemberről, aki szívet kért az üres mellkasába.
A legnehezebb helyzetben derül ki, hogy a Bádogembernek van érző szíve, a Gyáva oroszlán tud bátran viselkedni, és ha kell, a Madárijesztőnek is helyén az esze, ha barátai bajban vannak…
„A sárga úton haladj, az odavisz ahova mész.
Ha a sárga fényes köveken lépsz, az igazi helyre érsz…”
Készítettünk madárijesztőket. Ők kaptak volna optimista szemüvegeket……
De végül a tököcskéink kaptak optimista szemüveget! 😊
Mi pedig csakis optimistán: okosak, bátrak és jószívűek vagyunk, mert szívvel-lélekkel éljük az életünk minden csodás percét.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása téma feldolgozása tulajdonképpen a mindennapi rutinunk tudatos megélését jelentette. Úgy gondolom, a több éve a programban való tevékenykedés már kellőképpen átformálta a csoportban dolgozó felnőttek és gyerekek gondolkodását egyaránt, és büszkén gondoljuk magunkról, hogy a fejlődési szemléletmód hatja át a mindennapjainkat.
Mindezt változatos tevékenységek segítségével igyekszünk megélni, és megtanítani az új kiscsoportos gyermekek is.
A felkínált tevékenységek közül sokat megvalósítottunk a hónap során. Relaxációként „A haragom kifújom…” és a „Domborítok, mint egy cica…” kezdetű gyakorlatokat végeztük el legtöbbször, valamint az állatokhoz kapcsolódó tematikus hónapunkhoz igazodva állatutánzós gyakorlatokat választottam. A hónap során jótékonysági gyűjtést is folytattunk, a helyi állatmenhely számára.
A reggeleket az „Optimista köszönés”-sel indítottuk, folytatva az előző hónapban elkezdett vidám reggeli köszönések jógyakorlatát. Úgy tapasztaltam, ez nagyban megkönnyítette a reggeli, szülőtől való elválást. A szülők is izgatottan lesték, milyen köszönési formát választ gyermekük, s máris jó hangulatban indul a nap. (Legtöbben az ölelést választották nap-nap után!)
Optimista szemüvegeket készítettünk, amit szívesen viseltek a gyerekek. Megtanultuk hozzá a varázsigét is. Ha valaki nehéz helyzetbe került a nap folyamán és éppen nem volt kéznél a szemüvege, akkor a hüvelyk- és mutatóujjai összeérintésével pótolta azt. A beszélgető-körök alkalmával igyekeztünk a kellemetlen helyzeteket kibeszélni, átkeretezni, optimista válaszokat adni, vagy éppen a „Mit súg a párnád?” játékkal feloldani. Nem feledkeztünk el a hónap jeles napjairól sem! Optimista sétát is tettünk, amikor futballpályáról, illetve a színházból hazagyalogoltunk.
Varázsgömböt készítettünk, melybe mindenki belerajzoltatta vágyait, kívánságait. Készültek is az unikornisok, csillagok, tűzoltó- és egyéb autók, de volt, aki repülőgépet, emeletes szülinapi tortát, vagy éppen virágos rétet rajzolt.
Nagy vidámságot okozott az „Aki…” kezdetű gyakorlat is, ami a sok vicces feladvány mellett a fizikai állóképességüket is próbára tette. A mindennapos mozgást gyakran végeztük a hónap dalára.
Remélem, hogy a sok és változatos tevékenység, a tevékenységekben megbújó kihívások segítségével fejlődött kitartásuk, tovább erősödött pozitív szemléletük és mindannyian bátran néznek a jövőbe!
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
5. osztály. Manók
Óra elején megbeszéltük, hogy mit is jelent az optimizmus, az optimista gondolkodás. Majd olyan ötleteket gyűjtöttünk, amik segíthetnek nekünk a pozitív gondolkodásmódban. Ezután előkerült a kártya, színező, optimista tükröt készítettünk, zenét hallgattunk és táncoltunk. Igen, az elmaradhatatlan tánc. Jól éreztük magunkat!
A gyerekekkel megbeszéltük, hogy mit jelent az optimizmus, miért fontos, hogy optimistán szemléljük a világot, mennyire lényeges, hogy minden dologban meglássuk a jót. Példákat is mondtak erre a saját életükből, majd kiszínezték a varázsszemüveget, amelyre olyan dolgokat rajzoltak, amik boldoggá teszik őket.
Az osztály egy kiránduláson is részt vett októberben, amely során sok pozitív élményben volt részük a gyerekeknek. Nagy túrát tettünk, vadasparkban és múzeumban voltunk, múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és sok új ismeretre is szert tettek.
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Ebben a hónapban az optimista hozzáállást gyakoroltuk.Inspiráltam őket,hogy próbálják megismerni saját érzéseiket,gondolataikat.Szomorú-vidám játékban arra az oldalra álltak,ahogyan érezték éppen magunkat.A pozitív gyerek vagyok című dalt jól fogadták,többször is meghallgatták.Majd mindenki kedve szerint alkothatott.-Optimista jel rajzolása,-őszi képek készítése.,,ügyes vagyok,el tudom készíteni!
Az optimizmus azt jelenti, hogy próbáljuk észrevenni a dolgok vidám oldalát, még akkor is, ha valami épp nem úgy sikerül, ahogy terveztük. A foglalkozáson együtt felfedezzük, milyen csodák rejlenek a mindennapi pillanatokban, és hogyan tehetjük színesebbé a napunkat.
Októberben a Boldogságóra Programot az optimizmus gyakorlásával folytattuk.
Első órában az optimizmus és pesszimizmus fogalmakat ismertettem meg a gyerekekkel, példákat is mondtunk, elkészítettük az optimista szemüveget. Meglepődésemre, a gyerekek el voltak ragadtatva, hogy valóban minden másképp látszik a szemüvegen keresztül.
A kolléganők érdeklődésére lehetővé tettem, hogy megnézzenek egy boldogságórát. Sok gyakorlatot sikerült megvalósítanunk. Volt nevetésverseny, keresztrejtvény, mese, kérdéssor a mese alapján, zenehallgatás. A nagyobb tanulók csoportos munkában különböző gyakorlatokat oldottak, amelyekben optimista és pesszimista gondolkodásmódjukat fejtették ki, ezeknek következményeit beszéltük meg. A kisebbek belenéztek a varázstükörbe, majd lerajzolták mosolygós önmagukat.
Egy játék során megtapasztaltuk az optimista csapat szurkolásának hatásait, és a pesszimista csapat lehangoló gondolatainak hatásait.
Megbeszéltük, hogy miért jó optimistának lenni, és miért hasznos, hogy ezt a képességünket erősítsük.
Az óra nagyon sikeres volt, csupa pozitív visszajelzéseket kaptam.
Közös elvek alapján elkészítettük saját csapatzászlónkat is.
Gyermekeink gyorsan felnőnek, ezért résen kell lennünk, hogy legyen kellő időnk beszélgetni a pályaválasztásról és középiskolákat nézegetni velük együtt.
„Azt látjuk, amit látni akarunk. Változtasd meg, amit látni akarsz, és meg fog változni, amit látsz.” (Alan Cohen)
Alan Cohen szavai egészéletünkre kiható iránymutatást adnak, ezért is nagyon fontos, hogy az óvodai nevelés áthassa a pozitív szemlélet. Hiszen ha pozitívan viszonyulunk emberekhez, dolgokhoz, történésekhez, és lelkesen végezzük tevékenységeinket, az boldogsággal tölt el, ezzel is támogatjuk bensőnkben az optimizmus megélését. Ebben a hónapban több világnapot is ünnepeltünk. Kapcsolódtunk a Világgyalogló programhoz, melyben 2 km tettünk meg. Mivel a park után, lakott területen vezetett utunk, közben lehetőségünk volt, a magunkkal hozott pozitív üzeneteket a járókelőknek kiosztani. A gyerekek boldogan fogadták a járókelők mosolyát, ez pozitív megerősítést jelentett számukra. A zene világnapján ellátogattunk a Művelődési Házba, ahol a Pécely Attila zeneművészeti tagozat tanárainak, és diákjainak előadását hallgattuk meg, majd az otthonról hozott hangszerekkel közös örömzenélést tartottunk. Ezt követő beszélgetőkörünk alatt, az élmény feldogozása során, fedeztük fel, hogy milyen nagy kitartás, és szorgalom szükséges, ahhoz, hogy valaki ilyen sokrétűen használja a hangszereket. Optimista szemüvegeket is készítettünk, ami kapcsán felvetődött, hogyan viselkedünk mi másokkal, ők velünk, majd problémahelyzetek megoldását kerestük.
” A szorgalmas és rest leány” című mesét árnyékszínház módon hallgattuk meg, aminek tanulsága is bizonyítja az optimista szemlélet létjogosultságát.
Az október egy újabb erősség jegyében telt el. Megfigyeltük, hogy az a bizonyos pohár, ha félig tele van , akkor sokkal könnyebb az élet .
Három foglalkozás keretében erősítettük meg pozitív hozzáálásunkat, kitartásunkat, jókedvünk megőrzését a nehéz helyzetekre.
Számba vettük életünk olyan dolgait, eseményeit, történéseit, amik bizony elsőre semmi jót nem mutattak, majd ezeket átforgattuk jóvá. Először képkártyák közül választottak a gyerekek olyat, ami rossz érzést kelt bennük, majd ezeknek a jó oldalát kerestük meg. Pl: pók kártya- félek tőle, mert ijesztő és gusztustalan, ha a pókhálóba nyúlok……A pók hasznos állat, elkapja a legyet, ha rendszeresen takarítasz, nem lesz a lakásban (tehát tisztaságra nevel 🙂 mondta egy kisfiú), és persze Pókember sem lenne nélküle. A kártyák után, saját életpillanatainkban kerestük meg a jót, azt ami előre visz és fejlődésünket szolgálja. A „nehéz időkre” optimista pajzsot készítettünk, amihez összegyűjtöttük azokat az erősségeinket, amik segítenek az embert próbáló helyzetekben.
A kitartásunkat, komolyzenei koncert fegyelmezett hallgatásával, falmászással és farkasszemezéssel erősítettük.
3. osztályosként már ügyesen megfogalmazzák egy-egy rosszabbul sikerült felmérő után, hogy bár nem örülnek, de látják, hogy mi az amit még gyakorolni kell. A kudarctűrésük sokat erősödik azáltal, hogy a problémákra rá mernek nézni és a megoldást önállóan, vagy segítséggel , de megfogalmazzák és egyre nagyobb részben eljesítik is.