Az optimizmus gyakorlása

8392 Zalavár, Dózsa Gy. u. 61.

Boldogságóra

Október

Az Optimizmus gyakorlása

A 2024/2025 nevelési év második hónapjában az optimizmus témát a „Tök jó hét” projektünkhöz kapcsoltuk. A töklámpások készítése gyermeki ötletek alapján készültek. Így lett egy szív szemű, mosolygós szájú tök jó tökfejünk, ami már a varázsszemüvegben várta a gyerekeket. Beszélgettünk arról, hogy miért mosolyoghat vajon. Ki miért szokott mosolyogni. a szív szemű, mosolygós tökfej. Előre elkészítettem a saját varázsszemüvegemet is, abban vártam én is a gyerekeket. Ahogy érkeztek és meglátták, máris motiválttá váltak, sorban jöttek, hogy szeretnének készíteni ők is. Az elkészült varázsszemüveget mindjárt fel is tették, abban játszottak. Majd a beszélgető körben beszélgettünk arról, hogy ez egy olyan varázsszemüveg, amin keresztül minden szépet megláthatunk. Meg is neveztem, hogy optimizmus szemüveg. Ez ismeretlen fogalom a 3-6 éves gyermekek számára, nehezen is közelítették meg. Segítő példákkal törekedtem bemutatni nekik, mit is jelent valójában. Majd egy képzeletbeli sétára indultunk a csoportban felfedezni ki mit talál szépnek, jónak, örömtelinek a napban és próbáltuk azokat megfogalmazni. Ez nem volt könnyű a gyerekek számára. Meseként Tök jó projekt tervezett meséjét vittem be, Móricz Zsigmond: Iciri-piciri c. verses meséjét. Azért esett erre a választás, mert ebben is megjelenik az optimizmus, boldogság, öröm, hisz az iciri-piciri kis macska optimistán gondolta, hogy ha neki vág az útnak megleli a két kis tekergőjét, a végén pedig örült amikor megtalálta őket. Fő feladatnak tűztük ki a közösséghez való tartozás érzését erősítését, az egymás különbözőségeinek elfogadását, a másikban való pozitív személyiségvonások meglátását, a képzelet, fantázia fejlesztését, az élménybefogadását, és a mesehallgató magatartás alakítását. A tervezett feladatokat sikeresen valósítottuk meg. A mesét csendben, figyelmesen hallgatták végig mindannyian. A mese feldolgozásba az optimizmust, mint témát is sikeresen fogalmazták meg egy ketten a nagycsoportosok közül. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kezdeményezési lehetőség volt a témához az éppen zajló projektünk, a gyerekek motiváltak voltak, így sikeresen tudtuk ezt a témát is megvalósítani.

Zalavár, 2024.10.30.

Optimista Gyaloglók

Egy szép őszi napon a gyerekekkel sétáltunk a saját készítésű optimista szemüvegeinkkel a városunk központjában. Az volt a kitűzött feladatuk, hogy megfigyeljenek épületeket, növényeket, tárgyakat, amelyek mellett nap mint nap elmennek, anélkül, hogy különösebben szemügyre vennék. Nagy öröm volt a felfedezéseiket hallgatni.Igazi csodák vesznek körül bennünket, csak észre kell vennünk az apró, kis tárgyakban is a szépet.

Optimizmus gyakorlása

A foglalkozás elején meghallgattuk az optimizmus hónap dalát ( Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok ). Kifestettük, majd kivágtuk az optimizmus jelét.
Tódi törpe történetének meghallgatása után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen jó lenne, ha mi is egy varázsszemüvegen át látnánk a világot. Így mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét. Színeztek, vágtak, ragasztottak, majd jó hangosan ismételtük:
„Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt,
Szebbé válik minden benne, amit megmutat!”
Ezután felvették a szemüvegeket és csupa szép, jó, kellemes dolgokat mondtak el, amit láttak vele.
Egy hatalmas tükörben is megcsodálhatták magukat, elmondva pozitív tulajdonságaikat, mire képesek, egymást segítve, biztatva. Majd le is rajzolták mosolygósan önmagukat.
Délután hazavitték a szemüvegeket, mert elmondták, hogy szeretnék otthon feltenni anyának, apának, hogy ők is csupa jó dolgokat láthassanak. Volt olyan kisgyerek, aki a testvérének is készített szemüveget.

Milyen jó optimistán élni

A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. Érdeklődéssel hallgatták a „Pozitív gyerek vagyok” című dalocskát, amire jókedvükben táncra perdültek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és elutaztunk vele együtt „optimista mezőre”, hogy megismerjük „Tódi törpe varázsszemüvege” történetét. A témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi az „optimizmus” szó jelentése, milyen érzés lehet optimistának lenni, mi a különbség az „optimizmus” és a „pesszimizmus” között, melyik érzés lehet a jobb. Elkészítették saját „varázsszemüvegüket”, amit haza is vihettek.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a mosolygós smiley-kat, amik elhelyezésével feljutottunk a második lépcsőfokra. Közben hallgattuk a „Boldog vagyok” című dalt.

Optimista október

Októberben nagy hangsúlyt fektettünk az optimizmus gyakorlására. Elsőként tisztázásra szorult a fogalom, melyet többszöri beszélgetések keretében igyekeztünk megérteni. Napszemüvegeket, mint optimista szemüvegeket használtunk arra, hogy meglássuk minden valós-és elképzelt helyzet jó oldalát. Számos szituációt felvetettem, melyekre egészen jókedvre derítő reakciók születtek. Az osztályunkban mindig sokat nevetünk, így a mosoly világnapján még inkább igyekeztünk egymást megmosolyogtatni. Fejlődési szemléletmódú nyújtó gyakorlattal tanítgattuk magunkat/egymást az adódó kihívásokkal, vagy csupán egy pillanatnyi rosszkedvvel szembenézni. A Fújj kitartóan! és Juss ki a labirintusból! játékot többször játszottuk, hogy lássuk, mekkora kitartásra vagyunk képesek. Legnagyobb meglepetésemre az egymással farkasszemet néző gyerekek nagyon komolyan vették a feladatot, igazán lelkiismeretesen játszottak. Az Aki… című játékkal szintén a kitartásra ösztönöztem őket, igazán élvezték. Első osztályosok lévén a tanévben többször fogunk válogatni az óvodás korosztálynak szóló feladatok közül is, ezzel bővítve a lehetőségeink tárházát.

Érzelmeink

Kicsi elsőseinkkel az érzelmekről beszélgettünk. Képeket nézegettünk, hogy vajon milyen érzelmet látunk rajta. Majd mi is rajzoltunk a mosolyról, a boldogságról, a boldog családról, a kedvességről.

Október = optimizmus: Boldogságóra óraterv és reflexió

Október hónapban ismét 2 -2 órát tartottam az iskola 3. és 4. osztályos tanulóinak. Ezeknek a foglalkozásoknak a tapasztalatait igyekszem összefoglalni a bejegyzésemben.
A foglalkozások elkezdése, a teremrendezés kifejezetten gördülékenyen zajlott. Az órák kezdete előtt már berendezett teremmel és kijelölt „félrevonulós székkel” vártak a tanulók mind a két osztályban.
Ebben a hónapban a foglalkozások elejére új relaxációs gyakorlatokat választottam. Az 2024-es évben az Önbizalom programhoz ajánlott feladatok közül kölcsönöztem a fejlődési szemléletmódú nyújtás gyakorlatokat. A földre leragasztottuk a lábunkat és úgy próbáltuk elérni a földet, a plafont vagy éppen a mellettünk álló kezét. Minden nyújtás után megbeszéltük, hogy MÉG NEM érjük el, DE MAJD/HA sokat gyakoroljuk elérhetjük.
Ezt követően Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk meg. A zene hallgatása közben a gyermekek „Irka-firka relaxációs gyakorlatot” végezték. A feladathoz kiosztottam egy-egy A5 méretű lapot, melyek hátuljára szemüvegek sablonjai voltak nyomtatva. A gyermekek kedvenc színeikkel firkálhattak a lap üres felére. A lapokat összegyűjtöttem és az optimista varázsszemüveget csak következő alkalommal vágták ki a gyermekek. Szemüvegünkben a második foglalkozás alkalmával tettünk egy „optimista sétát” az iskola környékén. A sétán megélt pozitív élményeket aztán páros munkában dolgozták fel a tanulók.
Az optimista szemlélet felvezetéseként 3 poharat tettem az osztály elé. Az egyik tele, másik félig és a harmadik üres. Megkértem a tanulókat válasszanak poharat maguknak. A választásokat követően megbeszéltük a poharak tartalmát. Az üres poharat egy kislány választotta, az indoklás pedig nem volt más: Ez a pohár rózsaszín. A kisfiú, aki a tele poharat választotta felhívta a figyelmemet rá, hogy ő szívesen átönti a fele vízét annak a kislánynak, aki az üres poharat választotta és mindenkinek lesz víz a poharában. Ezzel a feladattal könnyen ráéreztek a gyerekek az optimista gondolkodás esszenciájára.
Miután elfoglaltuk a helyünket a beszélgetőkörben bemutattam az osztálynak a varázstükrömet, amibe, ha belenézünk saját magunk legmosolygósabb változatát láthatjuk meg. A varázstükör feladat során a tükröt körbe adták a gyerekek. Nem csak az érzelemkifejezést gyakoroltuk, hanem a tanulók önbizalmának erősítésével is összekapcsoltuk a feladatot. Akinél a tükör volt, mindig a legvidámabb arcát mutatta és megfogalmazta azt is, hogy mi az, ami szép és jó benne.
Ezt követően tartottunk egy nevettető versenyt. Megkérdeztem a tanulókat, milyen napjuk van, akik a választ arcjátékukkal adták meg. Két csapatra osztottam a gyerekeket. Kiválasztottuk, melyik csapat fogja megnevettetni a másik csapat tagjait. Ha valaki elnevette magát a szomorkás csapatból, átállt a nevettetők közé. A cél, hogy mindenki a vidám csapat tagja legyen. Majd csere következett. A nevettetős stratégiák közt több tanulónál megjelent a vicc mesélése. Mivel ilyen nyitottak, érdeklődők voltak a viccekre a hónap további részében minden nap felolvastunk egy viccet az osztályban napindítókén. Kezdetben én vittem a vicceket, amik közül választani lehetett, majd „házifeladatként” minden napra más tanuló nevettetett minket az általa kiszemelt viccel.
Az első foglalkozást az erősség programhoz ajánlott optimista reakciók feladattal zártuk. A tanulókkal ismét kört alkottunk és olyan mondatokat olvastunk fel, melyek alapvetően morcosságra adhatnak okot. Ezeket igyekeztek a tanulók pozitívan szemlélni és átformálni, meglátni a kellemetlenségben a jót, a megoldást.
Szívmelengető megtapasztalás volt, hogy miután a foglalkozás után együtt mentünk ebédelni az osztályommal, és elégedetlenkedtem az időjárásra, hogy mennyire süt a nap, az egyik tanulóm így szólt: De nem baj Réka néni, a tanteremben a táskádban ott van a napszemüveged. Ebéd után közösen felvisszük az uzsonnát a tanterembe és az udvarra már magaddal tudod hozni a napszemüveged is.
Úgy gondolom, ez ismételten iskolapéldája annak, hogy mi mennyit tanulhatunk a gyerekektől…

Bagdi Bella: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (6-10 éveseknek)
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2024/10/BIP_Integralt_2024_10_Alsos.pdf


https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2023/10/Korabbi_feladatok_optimizmus_tanak.pdf

Bizakodó szemlélet.

A Székely Mikó Kollégium 5.A osztály 23 tanulójával (9 lány és 14 fiú) közösen, városunk Erzsébeth parkjában, egy nem szokványos osztályfőnöki órán a boldogságóra program októberi témájával foglalkoztunk. Megemlítettem az október hónap nevezetes napjait, kiemelve az ”ölelés világnapját”. Ezt követően, beszéltünk az optimizmusról, kinek mi a jelentése és a dolgokhoz való hozzáallásról: ”’Félig tele van vagy üres az a pohár?”
Az ”optimista gyaloglók” feladat végén a diákok elmesélték egymásnak a legemlékezetesebb élményeket és a készített képeket is megosztották az osztály csoportban.
A diákok érdeklődön és nagyon kreativan tevékenykedtek, élvezték az éneket, többször is meghallgattuk, miközben együtt nyújtottunk a parkban.

Mi az optimizmus?

Beszélgetőkör alkalmával az optimizmus jelentéséről, a pozitív hozzáállásról beszélgettünk a gyerekekkel. Aztán meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalt, melyre közösen táncoltunk is egyet. Elmeséltem nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd arról beszélgettünk, hogy voltak- e már szomorúak, ha igen, akkor miért és ki vigasztalta meg őket.
Végezetül mindenki elkészítette az optimista szemüvegét.

«‹ 36 37 38 39›»
‹