Az októberi hónapban nagy sok esemény történt óvodánkban, tele voltunk jobbnál jobb hangulatú programokkal: a zene világnapján közösen zenélt az ovi a hangszerbemutató után, az állatok világnapja alkalmából állatsimogatón vehettek részt a gyerekek, csatlakoztunk a Mosoly napja alkalmából szervezett mosolysétán, amit összekapcsoltunk a Világgyalogló (hó)nap kihívásával, amiket sikeresen teljesítettünk. A boldogságóra foglalkozásra a hónap végén került sor, amikorra a katicák egy kissé lefogyatkoztak betegség miatt. Bevett szokásunk, hogy reggelente a következő (Balla Piroska) mondókával hangolódunk a napra, a közös játékra: „Jó reggelt, jó reggelt elindult a nap. Kíváncsian várom, hogy ma mit tartogat. Szomorúság, vidámság hozzám tartozik, ha mérges vagyok ölelj meg és mindjárt elmúlik.” Ilyenkor megölelik egymást az egymás mellett ülők, és megfogalmazhatják éppen milyen a kedvük. Aki szomorú vagy mérges elfogadjuk és arra biztatjuk,hogy vegyen részt a közös játékban és majd meglátja, hogy vidámabb lesz a végén. A rávezetést követően a hiányzó gyerekekre is gondoltunk és nekik is egy-egy ölelést küldtünk. A gyerekek könnyen hangolódnak a relaxációs gyakorlatokra, melyből most az „Együtt az Á, O és U hangokban!” hangok közös hanggyakorlatot próbáltuk ki,valamint az „Égig érő fa vagyok” és a „Domborítok, mint a cica” gyakorlatokat. Sikerült kellően ellazulniuk, megnyugodniuk a mesehallgatáshoz. A gyerekek megismerkedtek Todi törpe varázsszemüvege című mesével, aminek verses része nagyon tetszett nekik és kérték, hogy mondjuk el. Megértették, hogy süni mitől lett vidámabb optimistább. A mese végén én is elővarázsoltam három vicces szemüveget, amiket a gyerekek lelkesen próbáltak fel. Megkérdeztük egymástól: -„Te mit látsz szebbnek? Ugye könnyebb így, hogy van rajtad optimista szemüveg?” Mindenkinek már attól jobb kedve lett, hogy felvette a szemüveget, persze grimaszolni is egyből tudtak benne. Amikor megmutattam, hogy ma mi is készíthetünk ilyen optimista szemüvegeket papírból, éljenezve jöttek az alkotó asztalhoz. Kedvük szerint díszítették, ragasztották minél színesebbre. Közben meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt, ami a hónap dala. Nem feledkeztek meg a társakról, családtagokról sem, nekik is szívesen készítették a szemüvegeket és boldogan vitték meglepetésként haza illetve a gyerekek öltözőszekrényéhez. Egy következő napon tökfaragással telt a napunk és arra gondoltunk csatlakozunk egy újonnan kialakult kis helyi kezdeményezéshez. Éva kitett a ház elé egy piros biciklit, néhány kis díszt. Azóta aki arra jár, hozzá tesz valamit és egyre csak szaporodik a sok portéka, velük együtt pedig a kisvárosiak szeretete és jókedve. Jó érzéssel töltött el minket is, hogy két kis faragott tökkel kedveskedhettünk. Az optimizmus jelét természetesen a mosolysétára is magunkkal vittük, útközben a járókelőknek pedig pozitív idézeteket osztogattunk. Továbbra is magunkon hordozzuk a reménykedő realista szemléletet, mert megtanultuk, hogy „Ugyanaz a mosoly mindenkire ráillik!”
Az optimizmus gyakorlása
Október az optimizmus hónapja. Sok szép programot meg tudtunk valósítani.
Minden órát a pozitív gyerek vagyok dallal indítottunk. Köznem nagy mozgásokat végeztük, hogy oldjuk a feszültséget. A dal nagyon fülbemászó és nagyon jó hallani, amikor a gyerekek a folyosón spontán énekelgetik, hogy ,,bármikor bármire képes vagyok,,.
A dal után következtek a foglalkozások. Az elsősökkel és másodikosokkal elolvastuk a Szomorú királylány mesét és el is játszottuk. A harmadikosokkal és negyedikesekkel megpróbáltuk kigondolni, hogy miért lehetett szomorú a királykisasszony és hogyan tudnánk megvigasztalni. Párban dolgoztak a gyerekek és fantasztikus ötleteik voltak. Pl. azért szomorú, mert nincsenek barátai. Vigasztalás: áthívom az én barátaimat, hogy játsszunk együtt és felajánlom, hogy legyenek az ő barátai is.
Ismerlek téged? Mindenki húzott egy kártyát a Pozitív gyerek vagyok kártyacsomagból! Most nem azt kellett elmondaniuk, hogy mennyire jellemző rájuk a kártyán látható állítás, hanem az volt a feladat, hogy keressétek meg azt a személyt az osztályban, akire a kártyán szereplő állítás a legjobban illik. Nagyon szép pillanatok voltak.
Mi sül ki ebből? Felolvastam a könyvben található kijelentéseket. A tanulóknak az volt a feladatuk, hogy az esemény lehető legjobb következményéről beszéljenek. (például az „Egész este tanulnom kellett.”- másnap épp ötösre feleltem.)
Optimista esernyőt is készítettünk.
Avar találkozót is sikeresen eljátszottuk.
Készítettünk mosolygós lufi fejet.
Készítettünk varázs-szemüveget és elmondták, hogy mi az amit a mai napban szépnek látnak ezen keresztül.
Kipróbáltuk a hála-híd kártyajátékot is.
Az órákat a meditációs foglalkozással fejeztük.
Az ötödikeseimmel az önbizalom programot kóstolgatjuk.
Október a pozitív énkép hónapja.
Nagy kedvencünk az óra eleji 5 perces mindfulness gyakorlat. A tükörgyakorlattal indítottuk az órát.
Megcsináltuk a Képzeletbeli utazást. (Hol van az a hely, ahol mindenki kedves velük? Volt, akinél a család, volt akinél a boldogságszoba.)
Ma melyik jó tulajdonságod kerül fókuszba? A munkafüzetben található szókeresőből választottak egy jó tulajdonságot, ami jellemző rájuk és ezt példával alá is támasztották.
Voltam, vagyok, leszek foglalkozásban egy olyan jó tulajdonságot kellett keresni, amely jellemző volt rájuk a múltban, a jelenben is és a jövőben is el tudják képzelni. Ezzel megerősítettük az adott pozitív tulajdonságot.
Az órát az öleld át magad gyakorlattal fejeztük.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
A Boldogságórát a hónap dalával kezdtük: https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2016/10/Pozitiv-gyerek-vagyok.mp3
De közkívánatra újból meghallgattuk a „Szép nap ölelj most át engem” dalt is. Ez a dal nagyon tetszik nekik. 😊
Elolvastam Pantyelejev: A két béka című mesét. Beszélgettünk az optimizmusről és a pesszimizmusról. Arról, hogy miért jó optimistának lenni?!. Hogyan lehet az, hogy minden rosszban van valami jó, …..csak észre kell venni.
Elkészítettük utána az optimista szemüvegeinket. Amibe legszebb emlékeinket vagy vágyainkat, álmainkat rajzoltuk le.
Majd megnéztük, az Óz a nagy varázsló című mesét.
Beszélgettünk a meseszereplőkről:
a szalmafejű Madárijesztőről, aki észre vágyott,
a Gyáva oroszlánról, aki bátorságot szeretett volna kapni
és a Bádogemberről, aki szívet kért az üres mellkasába.
A legnehezebb helyzetben derül ki, hogy a Bádogembernek van érző szíve, a Gyáva oroszlán tud bátran viselkedni, és ha kell, a Madárijesztőnek is helyén az esze, ha barátai bajban vannak…
„A sárga úton haladj, az odavisz ahova mész.
Ha a sárga fényes köveken lépsz, az igazi helyre érsz…”
Készítettünk madárijesztőket. Ők kaptak volna optimista szemüvegeket……
De végül a tököcskéink kaptak optimista szemüveget! 😊
Mi pedig csakis optimistán: okosak, bátrak és jószívűek vagyunk, mert szívvel-lélekkel éljük az életünk minden csodás percét.
Az optimizmus gyakorlása téma feldolgozása tulajdonképpen a mindennapi rutinunk tudatos megélését jelentette. Úgy gondolom, a több éve a programban való tevékenykedés már kellőképpen átformálta a csoportban dolgozó felnőttek és gyerekek gondolkodását egyaránt, és büszkén gondoljuk magunkról, hogy a fejlődési szemléletmód hatja át a mindennapjainkat.
Mindezt változatos tevékenységek segítségével igyekszünk megélni, és megtanítani az új kiscsoportos gyermekek is.
A felkínált tevékenységek közül sokat megvalósítottunk a hónap során. Relaxációként „A haragom kifújom…” és a „Domborítok, mint egy cica…” kezdetű gyakorlatokat végeztük el legtöbbször, valamint az állatokhoz kapcsolódó tematikus hónapunkhoz igazodva állatutánzós gyakorlatokat választottam. A hónap során jótékonysági gyűjtést is folytattunk, a helyi állatmenhely számára.
A reggeleket az „Optimista köszönés”-sel indítottuk, folytatva az előző hónapban elkezdett vidám reggeli köszönések jógyakorlatát. Úgy tapasztaltam, ez nagyban megkönnyítette a reggeli, szülőtől való elválást. A szülők is izgatottan lesték, milyen köszönési formát választ gyermekük, s máris jó hangulatban indul a nap. (Legtöbben az ölelést választották nap-nap után!)
Optimista szemüvegeket készítettünk, amit szívesen viseltek a gyerekek. Megtanultuk hozzá a varázsigét is. Ha valaki nehéz helyzetbe került a nap folyamán és éppen nem volt kéznél a szemüvege, akkor a hüvelyk- és mutatóujjai összeérintésével pótolta azt. A beszélgető-körök alkalmával igyekeztünk a kellemetlen helyzeteket kibeszélni, átkeretezni, optimista válaszokat adni, vagy éppen a „Mit súg a párnád?” játékkal feloldani. Nem feledkeztünk el a hónap jeles napjairól sem! Optimista sétát is tettünk, amikor futballpályáról, illetve a színházból hazagyalogoltunk.
Varázsgömböt készítettünk, melybe mindenki belerajzoltatta vágyait, kívánságait. Készültek is az unikornisok, csillagok, tűzoltó- és egyéb autók, de volt, aki repülőgépet, emeletes szülinapi tortát, vagy éppen virágos rétet rajzolt.
Nagy vidámságot okozott az „Aki…” kezdetű gyakorlat is, ami a sok vicces feladvány mellett a fizikai állóképességüket is próbára tette. A mindennapos mozgást gyakran végeztük a hónap dalára.
Remélem, hogy a sok és változatos tevékenység, a tevékenységekben megbújó kihívások segítségével fejlődött kitartásuk, tovább erősödött pozitív szemléletük és mindannyian bátran néznek a jövőbe!
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
5. osztály. Manók
Óra elején megbeszéltük, hogy mit is jelent az optimizmus, az optimista gondolkodás. Majd olyan ötleteket gyűjtöttünk, amik segíthetnek nekünk a pozitív gondolkodásmódban. Ezután előkerült a kártya, színező, optimista tükröt készítettünk, zenét hallgattunk és táncoltunk. Igen, az elmaradhatatlan tánc. Jól éreztük magunkat!
A gyerekekkel megbeszéltük, hogy mit jelent az optimizmus, miért fontos, hogy optimistán szemléljük a világot, mennyire lényeges, hogy minden dologban meglássuk a jót. Példákat is mondtak erre a saját életükből, majd kiszínezték a varázsszemüveget, amelyre olyan dolgokat rajzoltak, amik boldoggá teszik őket.
Az osztály egy kiránduláson is részt vett októberben, amely során sok pozitív élményben volt részük a gyerekeknek. Nagy túrát tettünk, vadasparkban és múzeumban voltunk, múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és sok új ismeretre is szert tettek.
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Ebben a hónapban az optimista hozzáállást gyakoroltuk.Inspiráltam őket,hogy próbálják megismerni saját érzéseiket,gondolataikat.Szomorú-vidám játékban arra az oldalra álltak,ahogyan érezték éppen magunkat.A pozitív gyerek vagyok című dalt jól fogadták,többször is meghallgatták.Majd mindenki kedve szerint alkothatott.-Optimista jel rajzolása,-őszi képek készítése.,,ügyes vagyok,el tudom készíteni!
Az optimizmus azt jelenti, hogy próbáljuk észrevenni a dolgok vidám oldalát, még akkor is, ha valami épp nem úgy sikerül, ahogy terveztük. A foglalkozáson együtt felfedezzük, milyen csodák rejlenek a mindennapi pillanatokban, és hogyan tehetjük színesebbé a napunkat.
Októberben a Boldogságóra Programot az optimizmus gyakorlásával folytattuk.
Első órában az optimizmus és pesszimizmus fogalmakat ismertettem meg a gyerekekkel, példákat is mondtunk, elkészítettük az optimista szemüveget. Meglepődésemre, a gyerekek el voltak ragadtatva, hogy valóban minden másképp látszik a szemüvegen keresztül.
A kolléganők érdeklődésére lehetővé tettem, hogy megnézzenek egy boldogságórát. Sok gyakorlatot sikerült megvalósítanunk. Volt nevetésverseny, keresztrejtvény, mese, kérdéssor a mese alapján, zenehallgatás. A nagyobb tanulók csoportos munkában különböző gyakorlatokat oldottak, amelyekben optimista és pesszimista gondolkodásmódjukat fejtették ki, ezeknek következményeit beszéltük meg. A kisebbek belenéztek a varázstükörbe, majd lerajzolták mosolygós önmagukat.
Egy játék során megtapasztaltuk az optimista csapat szurkolásának hatásait, és a pesszimista csapat lehangoló gondolatainak hatásait.
Megbeszéltük, hogy miért jó optimistának lenni, és miért hasznos, hogy ezt a képességünket erősítsük.
Az óra nagyon sikeres volt, csupa pozitív visszajelzéseket kaptam.
Közös elvek alapján elkészítettük saját csapatzászlónkat is.
Gyermekeink gyorsan felnőnek, ezért résen kell lennünk, hogy legyen kellő időnk beszélgetni a pályaválasztásról és középiskolákat nézegetni velük együtt.