A következő boldogságóra foglalkozás témája: Az optimizmus gyakorlása volt. A témát úgy közelítettem meg, hogy az minden gyermek számára érthetővé váljon. Az optimizmus gyakorlása nemcsak pozitív gondolkodást erősíti, hanem fejleszti a rezilienciát, az önbizalmat és a problémamegoldó készséget is. A gyakorlatok bemutatásához játékos módszereket választottam. A foglalkozást mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük meg.
A testi és lelki ráhangolódás érdekében meghallgattuk, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Kötetlen beszélgetés kezdeményezésével beszélgettünk a témáról. A figyelem és a motiváció fenntartása érdekében a ,,Varázsgömb” című játékot játszottuk, ahol egy képzeletbeli varázsgömböt használtunk az optimizmus és a pozitív gondolkodás, a képzeleterő és a fantázia világ fejlesztése érdekében. A játék segítségével a gyermekek megtanulják, hogyan kell pozitívan gondolkodni a jövőről, illetve lehetőséget ad, hogy meglássák a jó lehetőségeket az adott helyzetekben. Nagyon érdekes és tanulásgos volt a játék ki, hogyan és miképpen táplál reményeket a jövőben, kit mivel lehet felvidítani vagy éppen ki miben látja a boldogságát. A varázsgömböt, varázskérdéssekkel tettük varázslatossá (pl.: Mit kívánnál, ha lenne egy kívánságod, ami teljesülhetne? Mi az, amitől jobb kedved lenne? Ki tud segíteni, ha bajban vagy? Milyen varázserő segítene, hogy boldog légy?). Azok a gyermekek, akik nem tudták szavakkal kifejezni magukat, lehetőséget biztosítottam, a varázsgömb sablon használatával, hogy rajzolják le vágyaikat, kívánságaikat. A hónapban mindennap kérték, hogy játszunk ilyet, amivel fejlődött az empátia, az érzelmi tudatosság és a kifejezőképességük. A játékokat az alvás idején fejeztük be, amikor elalvás előtt mindenki szemére ,,varászport” szórtam, hogy mindenki kívánsága valóra váljon. Úgy érzem ezt témát sikerült mélyrehatóan, tartalmasan, lelkileg és spirituálisan is feldolgozni.

A Mosoly világnapjára mosolygós smile-kat készítettünk a gyerekekkel. Minden egyes napnak örültünk, mert gyönyörű őszi napokkal ajándékozott meg bennünket a természet, így a kedvünk is csudajó volt. Jókat játszottunk az udvaron, nagyokat sétáltunk a melengető napsütésben. És közben beszélgettünk arról, hogy az életünkben mennyi jó dolog is történhetne még, ha a szívünk jó reményekkel van tele.
A hétköznapokban vicces történeteket meséltünk, jókat nevettünk, egymásban pozitív tulajdonságokat fedeztünk fel, játékaink során a pozitív hozzáállást erősítettem a gyerekekben.

A tevékenységet – hervad a virágom, éled a virágom – relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalára táncoltak a gyerekek. Ezt követően arról beszéltem a gyermekeknek, hogy mi az optimizmus, mit jelent a pozitív gondolkodás. Közben ezt egy félig üres, és egy félig tele pohárral szemléltettem. Elmondtam a gyermekeknek, hogy az üres pohárnak is lehet örülni, mert hiába van egy egész kancsó finom narancslevünk, ha nincs, amibe szétosszuk. Beszélgettünk arról, hogy a mi életünkben, hogy jelenik meg az optimizmus; mit tudunk tenni, hogy „rózsaszínben” lássuk a világot. Arról is szó esett, hogy mi tesz minket szomorúvá és mi vidítja fel egy-egy napunkat. A beszélgetést követően minden gyermek készített varázsszemüveget. A gyerekek színeztek, ragasztottak, vágtak, melynek eredményeképpen különlegesebbnél – különlegesebb szemüvegek születtek. Annyira tetszett a gyerekeknek a szemüveg készítés, hogy többet is készített egy – egy gyermek. Az elkészült szemüvegeket pedig fölragasztottuk egy közös „optimista vagyok” plakátra. A témához kapcsolódóan egy manóról meséltem a gyerekeknek, aki mindenben csak a jót látta. Ezt követően a gyerekek elmondták saját érzéseiket, élményeiket melyeket a mese hallgatása során tapasztaltak. A beszélgetőkört követően Szomorú Szilárd és Boldog Blanka c. játékot játszottunk, ahol két csapatot alkotva testtel, mimikával, gesztusokkal kellett kifejezni a vidámságot, szomorúságot stb. és a másik csapatnak azt kitalálni. A gyerekeknek eleinte nehéz volt, hogy ne szavakkal fejezzék ki magukat, de többszöri gyakorlást követően ügyesen belejöttek a játékba. A tevékenységet Bagdi Bella relaxációs gyakorlatával zártuk – Ellazulni jaj de jó -, mely során a gyerekeknek a szöveg alapján elhangzott instrukciót kellett követni.
A tevékenység egésze alatt tudatosan figyeltem a saját érzelmi állapotomat és reakcióimat, hiszen az optimizmus gyakorlása elsősorban belőlem kell, hogy kiinduljon, a gyerekek pedig követik a mintát. Amikor én magam derűsebben, empatikusabban reagáltam egy – egy váratlan helyzetre, a gyerekek is nyugodtabban oldották meg a problémát. A pozitív kommunikáció tehát nemcsak nevelési eszköz, hanem a csoportban teremtett érzelmi biztonság kulcsa is.

Az optimizmus gyakorlása
A felhívásnak megfelelően a Világ Gyalogló Nap keretében teljesítettünk egy túrát, mely a városon át, a helyi halastó mentén, a Romtorony érintésével valósult meg. Útközben megtekintettük a helyi látványosságokat. A Romtoronynál felolvastam a mesét, majd közösen elkészítettük az origami ölelős figurát. A boldogságóra keretében kiszínezték a meséhez tartozó rajzot, építettek dominóból, játszottunk ölelés játékot. A munkafüzetben lévő, a „Mennyi mindent tudok már!” elnevezésű feladatot színezéssel oldották meg. Az állatok világnapja alkalmával kavicsokra festettünk állatokat. A Halloween délutánon nagyon érdekes játékokat próbálhattak ki a gyermekek. Valamennyi tevékenységet szívesen végeztek a kis elsősök és közben jól érezték magukat. Folyamatos dicsérettel motiváltam őket, bármit is tettek, játszottak, így jó hangulatban telt a feladatokkal töltött idő.

Október hónap témaköre, az optimizmus gyakorlása. Nagyon jól illett a téma feldolgozásához, október 04-én tartandó Mosoly Világnapja, mi is csatlakoztunk a kezdeményezéshez. Plakátokat és kisebb ajándék kártyákat nyomtatunk ki. Az udvaron gyülekezve közös programon vettünk részt. Ha jó a kedved zenéjére tapsoltunk, dobbantottunk, ugráltunk…stb. Utána Bagdy Bella: „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” című gyerekdalra mozogtunk. Végül az óvoda minden csoportja felkerekedett és szét osztotta a kártyákat a falú lakóinak. Mi ellátogatunk a zöldség boltba, kenyérboltba, védőnőhöz, könyvtárba, önkormányzathoz, orvosi rendelőbe és az utcán járó kelő embereknek is adtunk a mosolykártyákból. Az emberek örömmel fogadták a kártyán lévő jó kívánságokat, mi pedig örültünk, hogy mosolyt tudtunk csalni az arcukra. A gyerekekkel mi is nagyon jól éreztük magunkat, ezen a napot mi is sokat mosolyogtunk. Az optimizmus gyakorlásához a már
meglévő síkbábot használtam fel, amely szomorú és a boldog arcot ábrázolt. Együtt megbeszéltük, hogy ők a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka nevet kapják A két báb felhasználásával gyakoroltuk az arc mimikát, szomorú és mosolygós arcot utánozva. A téma bevezetését relaxációs gyakorlattal kezdtem az ellazulás érdekében. Ezt követte a téma feldolgozása. A gyerekek a szőnyegen kör alakban helyezkedtek el, ezzel is erősítve közösségi érzésüket. Beszélgetést kezdeményeztem, a téma miért lehetünk szomorúak, és miért lehetünk vidámak. A téma feldolgozása során, a beszélgetésekből kiderült, hogy a gyerekek többsége akkor szomorú, ha valami baj éri. Megbeszéltük, hogy minden elmúlik egyszer a szomorú dolgokat majd követik a szép dolgok és ezeknek örüljünk és legyünk boldogok. Tükörbe nézve megbeszéltük, hogy a mosolygós arc, sokkal szebb, mint a szomorú. A mosolygos tükörkép által a gyerekek pozitív én képét erősitetettük. A szőnyegen maradva elmeséltem Tódi törpe történetét, a gyerekek türelmesen meghallgatták. Megbeszéltük a szereplőket, a történet lényegét, mondanivalóját. A gyerekek elképzelésük szerint kiszínezték Tódi törpe házát, Majd készítettek varázs szemüveget. Felvételekor csodálatos dolgokat láthatnak benne, minden szép, ha hisznek benne, a mondóka segít a varázslásban, s ha leveszik, akkor is boldogok lesznek már. A varázsszemüveg segítségével megbeszéltük milyen szép dolgokat láthatunk a környezetünkben, a csoportszobában és az udvaron. A mozgásigény kielégítésére meghallgattuk az optimizmus dalát Bagdi Bella. Pozitív gyerek vagyok, a Világomban minden rendben van című cd-ről.
A téma befejezéseként mindenki kiszínezte és kivágta az optimizmus jelét a mosolygós arcocskát és haza is vihette.
Ebben a hónapban a házi állatokról is sokat beszélgetünk, hisz az Állatok Világnapja október 4.-én van.
Őszi sétánk során láttunk libákat, kis kacsákat, kotlóst és kis csibéket , kutyákat, kis cicákat is. Utánoztuk a hangjukat, mozgásukat.

Októberben a Boldogságóra témája: Az optimizmus gyakorlása volt.
A téma feldolgozását az ” Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok..”.relaxációs gyakorlattal indítottuk majd a gyerekekkel körbe ültünk és arra kértem őket, figyeljék meg, mi történik. Ha rajtam volt a szemüvegem, minden mondatom pozitív tartalommal bírt, ha levettem s szemüvegem ugyanazt a dolgot negatívan jellemeztem, a rosszat vettem észre benne. A gyerekeknek ez nagyon tetszett, hamar felismerték a kétféle látásmód közti különbséget.
Majd eljátszottuk a „Tükrös játékot”, ahol a tükörbe nézve mindenkinek jó dolgokat kellett magáról mondani. Akinek ez nehezen ment a többiek segítettek neki. Különösen örültek, hogy én is elmondtam egyenként, kiben mit tartok értékesnek, jónak. Megállapítottuk, hogy mindenkinek vannak jó tulajdonságai és ha azt vesszük észre a másikban, mindenki sokkal boldogabb lesz.
A nagyobbak már ízlelgették az optimista szót is.
Az elmúlt hetekben az őszi gyümölcsökkel ismerkedtünk, így az „Értékeim Fája” egy almafa alakját vette fel. A nagyobbak önállóan vágták ki a levelet és az almát. Az almafa ágaira segítségként különböző területek logóját ragasztottam: öltözködés, éneklés, versmondás, számolás, rajzolás, sportolás…stb. A gyerekek kiválasztották, hogy szerintük miből a legjobbak és odaragasztották a levelet és az almát. Érdekes volt megfigyelni, hogy a tanköteleskorú gyerekek a számolást, a kisebbek az öltözködést választották.
Elkészítettük az optimista szemüveget is és eljátszottuk vele, hogy a kevésbé kedvelt dolgokban is megpróbáltuk a legjobbat meglátni.

A csoport nagyon szívesen vesz részt a Boldogságóra foglalkozásokon. Amikor bekapcsolom a „Jobb veled a világ” c. zenét, már meg is fogják egymás kezét, mosolyognak.. tudják, hogy mi következik. Nagyon jó velük ezeket a foglalkozásokat tartani.
Az ölelkezős feladatokat már szinte mindenki élvezi, azok is megölelik a társukat, akik máskor nem igénylik a testi érintkezést. Visszatérő játékunk lett a Boldogságmondóka.
A varázsszemüveg elkészítése előtt elmeséltem „Tódi törpe varázsszemüvege” c. mesét. Örömmel készítettük el, majd kíváncsian szemléltük vele a világot.
A „Vidámfalva és Szomorúfalva története” c. mesét kétszer is elmeséltük, a gyerekeket megérintette a történet, jót beszélgettünk utána.
A Tükörjáték volt az egyik legérdekesebb beszélgetés. Sokan olyan jókat tudtak mondani, és azt hiszem, akik eleinte csak tovább akarták adni a tükröt, és nem mondtak semmit, azoknak is nagyon jól esett, hogy több gyerek is elmondta róluk, hogy mi bennük a jó, a szeretni való.
Kolléganőmmel együtt, minden héten tartunk egy foglalkozást, a témához kapcsolódó mesékkel és játékokkal. Nagyon örülök neki, hogy ő is szívesen tartja meg ezeket az alkalmakat. Úgy látjuk a csoporton, hogy hétről hétre egyre jobban összeszoknak, egyre kevesebb a veszekedés, kiabálás, lassan de láthatóan elfogadják és szeretik egymást.