Októberben az optimizmus szó jelentését megbeszéltük, közösen ötleteltünk, hogy mikor nézhetünk optimistán a világra, mikor lenne szükségünk segítségre, ha lehetne, akár egy optimista szemüvegre.
A gyerekek egyedül terveztek „optimista szemüveget” maguknak. 🙂
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus szó jelentését beszélgetéssel, és Tódi Törpe történetével igyekeztem megértetni. Készítettünk optimista szemüveget, mely nagyon tetszett a gyerekeknek.
Bagdi Bella dala A pozitív gyerek vagyok c.dal, nagyon tetszett a gyerekeknek, többször hallottuk, hogy énekelték a nap folyamán.
Elkészítettük az Értékeink fáját!
Októberben a boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt, ennek keretében ellátogattunk a faluban található kisnánai várhoz, amit be is jártunk. A diákok egy nagy szívet rajzoltak, amelyre mindannyian felírták azokat a tevékenységeket, programokat és dolgokat, amelyek optimizmussal töltik el őket a mindennapokban. A szívre került például a családdal töltött idő, barátokkal való játék, kedvenc sportok és hobbijuk, amelyek örömet adnak számukra. A közös alkotás során a gyerekek megélhették, mennyi örömforrás van körülöttük, és erősíthették a pozitív szemléletüket. A program végére mindenki jókedvűen, sok mosollyal és optimizmussal telve tért vissza az iskolába.
A foglalkozáson körben ültünk. Az előző havi relaxációs gyakorlatok sorát újabbakkal egészítettük ki: a „Totyog a liba, nagy a galiba” és az „Arcizomlazítás” elnevezésűvel. Tisztáztuk az optimista és a pesszimista nézőpont jellemzőit, saját életünkből megtapasztalt példák alapján. Utána az „Utánozd az arcot!” gyakorlattal mindenki bemutatta, éppen hogy érzi magát. Ezt játék követte, amelynek célja a jó hangulat megteremtése volt: a „Nevetésverseny” és az „Add tovább a grimaszt!” egyaránt jókedvre derítette a gyerekeket. Jancsi meséjének meghallgatása után kiemeltük a szövegből a pesszimista momentumokat és megvitattuk, hogyan kellene a menyasszonynak optimistának lennie. Legtöbbjük a káposztáskövet ruházta volna fel valamilyen vicces vagy varázslatos tulajdonsággal. A legérdekesebb feladat, ami leginkább megmozgatta a gyerekek fantáziáját az „Optimista? Pesszimista?” volt: egy adott negatív eseményt hogyan lehet különböző nézőpontokból értékelni. A foglalkozás végén papír szívecskékbe optimista mondatokat gyűjtöttünk, ezeket pedig kitűztük a faliújságra.
Ebben a hónapban az optimizmus,a kitartás és a remény téma feldolgozása volt a hónap fő téma. Minden csoport az életkori sajátosságainak megfelelően dolgozta fel a témát. A legkisebbek a mezítlábas pakolással próbálkoztak meg.A kicsit nagyobbak az ” aki ” játék során azonosíthatták képességeiket, erősségeiket. De épültek gyönyörű pohárvárak,majd a beszélgetőkörökön az „optimista válaszok” és a Keretezzétek át c. játékok során a pozitív életszemlélettel a remény és az optimizmus karaktererősségekkel ismerkedhettek meg nagycsoportosaink. Mivel ebben a hónapban volt óvodánkban az egészséghét így a nagyobbak a Csupaháj és a varázsmondóka c. mesét dolgozhatták fel ahol szintén előtérbe kerültek ezeknek a karaktererősségeknek a megismerése. A játékos sportnapon szintén a kitartásukról ,optimizmusukról tehettek bizonyságot a játékos vetélkedők során gyermekeink.
Első körben elmentünk az „optimista sétánkra”. Nem volt egyszerű a gyerekeknek arra a sok csodára figyelni, amivel utunk során találkoztunk. Amikor visszaértünk az óvodába igyekeztünk mindent felsorolni, amit csak láttunk, amivel találkoztunk. Sok apró élménnyel gazdagodtak a gyerekek, bár nem mindegyiket tudták megfogalmazni, de együtt sikerült mindent számba vennünk. Azután úgy gondoltam, ha már apróságoknál tartunk, akkor apró dolgokat pakoltunk a lábunkkal. Na ez alatt viszont jó nagyokat nevettünk, de voltak akik elkeseredtek, mert nem sikerült megoldaniuk a feladatot. Számukra egyénileg nyújtottam segítséget, hogy mindenképpen sikerként éljék meg azt a közös játékot! Végezetül egy mesebeli mocsáron kellett átkelnünk úgy, hogy csak 3 db kisebb méretű sziklánk (babzsákunk) volt, amiket egymás után kellett mindig pakolni, hogy átjussunk egyik partról a másikra.
Az optimista, pesszimista hozzáállásról beszélgettünk az ötödikes diákokkal. Örömmel tapasztaltam, hogy az optimizmus közelebb áll hozzájuk. Példákon keresztül mutatták meg hogyan gondolkodnak. Optimista és pesszimista szemüveget használtunk. Vidám hangulatban telt az óra.
Boldogságóra 5. osztály
Csatlakoztunk a Világ Gyalogló (HÓ)nap rendezvényhez és az Ördög-árokba kirándultunk.
Gyönyörű időben, jó hangulatban telt a mai túra. Rácsodálkoztunk a természet szépségeire, a varázslatos őszi erdőben feltöltődtünk testileg- lelkileg.
Utolsó tanítási napon ellátogattunk az első osztályosokkal Bakonynánára, a Faluvége Családi Birtokra. Mielőtt elindultunk, még borús volt az idő és kicsit az eső is cseperészett, de optimistán tekintettünk az előttünk álló napra, és végül csodálatos időben gyönyörködtünk az elénk táruló színes, őszi természetben. Némi gyaloglás után kedves kísérőink bemutatták nekünk a birtokukon élő állatokat a gyerekek nagy örömére, és szinte az egész csapat vállalkozott rá, hogy megérintse, megsimogassa a lovat, ezt a hatalmas állatot, majd fel is ültek a hátára és kantárszáron vezették őket. Bátran viselkedtek a kis elsősök, bizakodóan teljesítették a kihívást ezen az optimista napon, ahol ezernyi élménnyel gazdagodtak.
Ebben a hónapban kollégiumunk csatlakozott a Világgyalogló hónap programjához. A gyerekekkel összesen 6 és fél kilométert tettünk meg. Megtekintettük a város fontosabb pontjait, épületeit, emlékműveit, parkjait, és végül végigsétáltunk a Duna partján.
A túra tervezésekor nagy szükségünk volt az optimizmusra, mert sokan úgy vélték, hosszú az útvonal, biztos nem fogják tudni végig csinálni. Mi lesz, ha a kisebbek elfáradnak. Van köztünk egy óvodás is! A túra során mindenkinek volt párja, akire figyelnie kellett, de természetesen mindenki figyelt mindenkire.
Külön öröm, nem is apró, hogy többen szívesen bementek volna pl a Csatatéri Emléktemplomba, vagy rácsodálkoztak egy-egy szoborra, mókusra a parkban.
Végül kellemesen elfáradva értünk vissza a kollégiumba. Többen várják már a következő túrát.
Készítettünk a nagyobbak segítségével egy térképet is, melyen bejelöltük az útvonalunkat.
A gyerekek nagyon büszkék voltak magukra! Megérte optimistán állni a programhoz:)