Az Agymanók című animációs Disney film karaktereit hívtam segítségül, hogy általuk behatóbban megismerjék a diákok az érzelmeiket, képesek legyenek azonosítani azokat és képessé váljanak önegyüttérzéssel fordulni saját maguk felé is, csakúgy, mint társaik felé. Az alsós gyerekek érzelmi intelligenciájának, mentalizációs, együttműködő képességeinek és társas intelligenciájuk fejlesztésére helyeztem a hangsúlyt. A Marshall B. Rosenberg féle Erőszakmentes kommunikáció fogalmával már találkoztak az előző év végén a diákok, így ennek részletesebb ismertetését nem tartottam szükségesnek, de természetesen, mint minden pozitív társas kapcsolatban itt sem maradhatott el az érzelmek azonosítása után a szükségletek megnevezése sem.
Az első két találkozás alkalmával közösen megnéztük a filmet, majd ezt követően történt az érzések verbalizálása, felidézése, melynek folyamatába beleszőttük a saját tapasztalatok megosztását is a filmről történő beszélgetés keretébe ágyaza. A diákoknak nehézséget okoz az általuk átélt érzelmek azonosítása és azok megnevezése, ezért ezzel is foglalkoztunk az órák során. Az optimizmus témakörének megbeszélése során Haragnak és Bánatnak optimista szemüveg készült, melynek segítségével átkeretezhetik az eseményeket
Az optimizmus gyakorlása
Korosztály: 2,5-3-4 évesek
A tevékenységet a saját magam által készült varászlatos szemüveg feltételével indítottam. Alig kellett magamra felhívni a figyelmet, szinte azonnal észrevettek a gyerekek és kérdezgetni kezdték, miért van rajtam szemüveg. Elmeséltem nekik, hogy találkoztam egy apró sünivel, aki segítséget kért tőlem boldogtalansága kapcsán, majd a bábok segítségével eljátszottam nekik a könyvben szereplő történetet. A mesét vizuba vezettem át, ahol nagy érdeklődéssel ültek le az asztal mellé. Előre nyomtatott szemüveges képeket kaptak, melyet saját fantáziájuk és kreativitásuk alapján színezhettek ceruzával, zsírkrétával.
A tevékenység után az udvaron elkészítettük a mese sünijének otthonát („Sün-Lak”), melyhez a hozzávalókat a gyerekekkel együtt gyűjtöttünk össze. A szorgos kis kezek által egy csodás udvari sün házikó épült, melyet minden gyermek kíváncsian nézegethet az óvodánk udvarán.
Ha rápillantunk tudjuk, hogy milyen fontos a másokba és saját magunkba vetett hitünk, illetve ha összefogunk, bármi is történjen, csodás dolgokra lehetünk képesek.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Az ötödik osztály tanulói meghallgattak egy tanmesét az optimista békáról, akit optimizmusa végül győzelemre vitt.
Ezután a tanulók kis csoportokba rendeződtek, mindegyik csoport kapott két szituációt. A tanulóknak a pozitív tanulságokat kellett megtalálniuk, majd minden csoport felolvasta a saját véleményét az adott szituációkról.
Ezután a tanulók elmesélhették az optimizmussal kapcsolatos személyes élményeiket.
Végül megbeszéltük, hogy az optimizmus döntés kérdése, és ha úgy tartja kedvünk, bátran szemléljük a világot optimista szemüvegünkön keresztül.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
Nagyon gazdag volt a hónapunk.
Október 1-én: A zene világnapján az első óra előtt közösen énekeltünk az iskola előtt.
„A zene az kell, mert nem adjuk fel, egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el,
a zene az kell, mert körülölel, ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép!” Nemes István
Október 3-án: A mosoly világnapján igyekeztünk nagyon sok mosolyt átadni, továbbítani egymásnak. „A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent.” Phyllis Diller
Október 15-én: Az ölelés világnapján megölelgettük egymást. „Egy ölelés ideális ajándék. Mindenkire illik a mérete, és senki se ellenzi, ha továbbadják.” Hugo Ball
Október 11-én a Népligetben VILÁG GYALOGLÓ (HÓ)NAPON 8km-t túráztunk az osztállyal.
„Minden a gyaloglással kezdődik. Az ember gyaloglásra termett. Az élet nagy és apró eseményei akkor történnek meg velünk, amikor a többi ember között sétálunk. Az élet a maga sokszínűségében gyaloglás közben bontakozik ki előttünk.” Jan Gehl
Október 12-én Családi Piknik volt az iskolánkban. Bográcsoztunk és jobbnál jobb programok voltak, amiket nagyon élveztünk. Jó volt együtt lenni a családokkal.
Október 12-én a Családi Piknik után a Rákosmenti tanösvényen a VILÁG GYALOGLÓ (HÓ)NAPON 5km-t gyalogoltunk a családokkal.
„A gyaloglás a legjobb orvosság.” Hippokratész
Október 14. Gyárlátogatáson volt az osztály a Kőporc-ban, ahol festhettünk még porcelánt is.
Október 22-én Papírgyűjtés volt az iskolában. Kati néni 388 kg -ot gyűjtött. 😊
Október 25én PUSZILVA nappal zártuk a hónapot.
„Az anya is úgy vigasztalja a gyerekét, aki lehorzsolta a térdét, hogy puszit ad a bibire. A gyereknek nagyobb szüksége van erre, mint ásványvízre meg sebtapaszra. A puszi nem állítja el a vérzést, de orvosolja a magányt és a bánatot.” Rachel Naomi Remen
A sok-sok együtt töltött idő arra utal, hogy szeretünk együtt lenni…… és ez így jó!
„Hiába no, egyeseknek hogy kijut a jóból! Mindig rájuk ragyog a nap. Vagy ők maguk a fény.”
Finy Petra
,,Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.”
Az idézet elolvasása után a gyerekekkel megbeszéltük, hogy mit jelent az optimizmus és miért fontos, hogy minden dologban meglássuk a jót. Az optimista hozzáállás segít bennünket abban, hogy adott helyzetben a legjobbat hozzuk ki magunkból. Mindenki a saját életéből hozott példákkal is alátámasztotta, hogy milyen sokat számít az, hogy ne csak a rosszat vegyük észre, hanem figyeljünk oda a dolgok jó oldalára is. Befejezésül optimista jelvényt terveztek a gyerekek.
A boldogságóra program, optimizmus című témáját a Kisvirág csoportban a következő módon dolgoztuk fel. A gyermekek érdeklődését a gyere velem… című mondókával keltettük fel. Ezt követően mi is imitáltuk a „saját varázsszemüvegünk felvételét” és ezen keresztül néztünk körbe kis világunkban… Majd az optimizmus szimbólumát jelképező mosolygós arc felmutatásával összegyűjtöttük a mosolyra, jókedvre derítő okokat amelyek nap mint nap érnek minket. Ezután a szomorúságot jelképező arc szimbólumát beszéltük át, hogy mi és miként okozhat szomorúságot és ezen az érzésen hogyan tudunk felülkerekedni, és hogyan tudjuk a szomorkodókat megvidámítani (rámosolygunk, megsimogatjuk, megöleljük, ha elesett felsegítjük, ha sír zsebkendőt nyújtunk neki). Ezt követően két csapatot alkottunk: a szomorúak és a jókedvűek álltak egymással szemben, azzal a céllal hogy a jókedvűek be tudják tölteni a szomorúak lelkét örömmel, és a jókedvű gyerekek a korábban átbeszélt gesztusokkal felvidították szomorú társaikat és ezzel megtapasztalták milyen könnyen fel tudnak vidítani másokat és milyen jó segíteni szomorú társaiknak. Majd ezt követően elénekeltük közösen a „Ha jó a kedved” című dalt, és előkerült a boldogságórás mesetarisznyából Tódi törpe varázsszemüvege című mese is, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel követtek. Ezt követően a mese élményei alapján átbeszéltük, hogy mi mire használhatnánk a jót megláttató varázsszemüvegünket és azt, hogy milyen fontos, hogy a rossz dolgokban is fel tudjunk fedezni valami jót és az esetleges kudarcok, negatív tapasztalatok ne tántorítsanak el minket és merjünk újrapróbálkozni és mindig megtalálni a jót és a szépet mindennapjainkban. Ezután mi is elkészítettük saját varázsszemüvegünket, amivel a rossz dolgokban is megláthatjuk mindig a jót.
A boldogságóra program, optimizmus című témáját a Kisvirág csoportban a következő módon dolgoztuk fel. A gyermekek érdeklődését a gyere velem… című mondókával keltettük fel. Ezt követően mi is imitáltuk a „saját varázsszemüvegünk felvételét” és ezen keresztül néztünk körbe kis világunkban… Majd az optimizmus szimbólumát jelképező mosolygós arc felmutatásával összegyűjtöttük a mosolyra, jókedvre derítő okokat amelyek nap mint nap érnek minket. Ezután a szomorúságot jelképező arc szimbólumát beszéltük át, hogy mi és miként okozhat szomorúságot és ezen az érzésen hogyan tudunk felülkerekedni, és hogyan tudjuk a szomorkodókat megvidámítani (rámosolygunk, megsimogatjuk, megöleljük, ha elesett felsegítjük, ha sír zsebkendőt nyújtunk neki). Ezt követően két csapatot alkottunk: a szomorúak és a jókedvűek álltak egymással szemben, azzal a céllal hogy a jókedvűek be tudják tölteni a szomorúak lelkét örömmel, és a jókedvű gyerekek a korábban átbeszélt gesztusokkal felvidították szomorú társaikat és ezzel megtapasztalták milyen könnyen fel tudnak vidítani másokat és milyen jó segíteni szomorú társaiknak. Majd ezt követően elénekeltük közösen a „Ha jó a kedved” című dalt, és előkerült a boldogságórás mesetarisznyából Tódi törpe varázsszemüvege című mese is, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel követtek. Ezt követően a mese élményei alapján átbeszéltük, hogy mi mire használhatnánk a jót megláttató varázsszemüvegünket és azt, hogy milyen fontos, hogy a rossz dolgokban is fel tudjunk fedezni valami jót és az esetleges kudarcok, negatív tapasztalatok ne tántorítsanak el minket és merjünk újrapróbálkozni és mindig megtalálni a jót és a szépet mindennapjainkban. Ezután mi is elkészítettük saját varázsszemüvegünket, amivel a rossz dolgokban is megláthatjuk mindig a jót.
A harmadik osztály októberi alkotása a Mi már optimistán látjuk a világot! 😊 címet kapta.
Az októberi boldogságórát elkészítette: Madácsiné Szalánczi Éva
A második A osztály októberi alkotása az Optimizmus gyakorlása 2.a 😊 címet kapta.
Az októberi boldogságórát elkészítette: Búzás Béla Attiláné Erika
Október hónapban a remény-optimizmus, kitartás témaköréről beszélgettünk. Csoportomban megismerkedtek a gyerekek Szomorú Szilárddal, és Boldog Blankával, valamint Tódi Törpe varázs szemüvege című mesét is meghallgathatták melyről sok egyéni élmény hallgathattunk meg.
Minden gyermek elkészíthette varázs szemüvegét melyet kedvére díszíthetett, s ha felvették a gyermekek segített számukra jóra fordítani az átélt élményeket. A gyermekeket örömmel töltötte el hogy a Boldogság várának második lépcsőfokára felhelyezhettük az optimizmus jelét.:)