Elkészítettük optimizmusunkat mutató szemüvegeinket.
Az optimizmus gyakorlása
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
Relaxációs gyakorlatnak a „Éled már a virágom…”-at választottam, majd felidéztük, mi kell a növényeknek, hogy jól érezzék magukat.
Először az esőbotunkat adtuk körbe, lassú eső hangját létrehozva, majd gyorsan fordítva erős zápor hangját. Majd mozdulatokkal a „Trópusi eső” játékot játszottuk.
Az Alma együttes Zivatar lányka c. dalára körbe jártak a gyerekek a csoportszobában, az előre odakészített karikák kerülgetésével – ezek voltak a pocsolyák -, kezüket esernyőként a fejük fölé tartva. Amikor a zenét elnémítottam, beleugrottak a pocsolyába.
Ezután beléptünk az Erősségkertünkbe, megnéztük az optimizmusról szóló kisfilmet.
Az ezt követő beszélgetés során elmondhatták, volt-e már olyan élményük, ami először rossznak tűnt, de észrevettek benne valami jót is.
A mondat kiegészítős játékban elkezdtem egy mondatot, amit úgy kellett befejezniük, hogy jól végződön (pl. Foglalt a kedvenc játékom… most kipróbálok mást. Eleredt az eső, amikor oviba indultunk……felhúzhatom az új gumicsizmámat)
Beragasztottunk közös kertünkbe az optimizmus virágát, saját maguknak is készíthettek egyet, majd kiléptünk a kerünkből.
Az én megfogalmazásomba az optimizmus: olyan, mint egy esernyő, megvéd minket a szomorú, aggódó gondolatoktól!
Elkészítettük „optimista esernyőnket”.
Az egyik boldogságórán megbeszéltük az optimista, pesszimista fogalmak jelentését. Ezután szétválogattuk a képeket. A következő órákon megkezdett mondatokat kellett befejezni pesszimista és optimista módon. Ezután felkerültek a plakátra a fényképek és melléjük a befejezett mondatok, természetesen külön csoportosítva.
Végül a plakát díszítése következett az optimizmusnak és pesszimizmusnak megfelelő színekkel.
Október hónapban az optimizmus került a középpontba a Boldogságórák során. A célom az volt, hogy a gyerekek megértsék, miért fontos a pozitív gondolkodás, és hogyan segíthet abban, hogy a kihívásokkal szembenézzenek és kitartsanak.
Az órát egy beszélgetéssel kezdtük, ahol a gyerekek elmondhatták, mit gondolnak az optimizmusról. Meséltek példákat az életükből, amikor úgy érezték, pozitívan tudtak hozzáállni egy nehéz helyzethez. Ezután közösen gyűjtöttünk olyan szavakat, amelyek a pozitív gondolkodást jelképezik számukra, például „remény”, „bizalom”, „kitartás”.
Következő feladatként egy szituációs játékot játszottunk, ahol mindenki eljátszhatott egy-egy olyan helyzetet, amely elsőre negatívnak tűnhetett, de a pozitív hozzáállással könnyebbé vált megoldani. A gyerekek nagyon élvezték ezt a feladatot, és egymás példáiból is tanultak.
Az óra végén mindenki rajzban fejezhette ki, mit jelent számára az optimizmus. Egyesek olyan képeket rajzoltak, amelyek a bizalmat és a hitet jelenítették meg, míg mások pozitív gondolatokkal kapcsolatos színezőket választottak. A rajzolás lehetőséget adott arra, hogy mindenki saját módján dolgozza fel a témát és kreatívan kifejezze a saját érzéseit.
Az óra végén mindenki mosollyal és pozitív élményekkel távozott. Öröm volt látni, hogy milyen nyitottak voltak a gyerekek az optimizmus gyakorlására, és remélem, hogy az itt tanultakat a mindennapi életükben is alkalmazni tudják majd.
Októberben az optimizmus hónapjában elsőseim már egyre jobban megszokták az iskolai környezetet és alig várták, hogy részt vegyenek egy iskolai kiránduláson az alsó tagozatos társaikkal. Izgatottan keltünk útra, hogy szemügyre vegyük az Eresztvényben lévő madárparkot, megfigyeljük a természetben élő növényeket, állatokat, a természet változásait és játszunk egy jót a közeli játszótéren. Úgy gondolom, hogy az iskolán kívül szerzett élmények nagyon meghatározó élménnyel bírnak a gyermekek életében, remek színterei az egymástól való tanulásnak, a társas kapcsolataik alakulásának és pozitív töltetet adnak a mindennapokban. Az elsősök számára ezen a napon nagy kihívást jelentett a gyaloglás után a lovaglás. Volt, aki most látott először testközelből ilyen nagy állatot. A kicsiket a nagyobb társaik optimista megerősítésekkel bátorították, hogy a kezdeti félszegségüket leküzdjék és közelebb merészkedjenek a lóhoz. Együtt simogatták az állatot, megismerkedtek vele, majd a nagyok példáját látva, ők is szerették volna kipróbálni a lovaglást. Mindenki nagyon ügyesen és büszkén ült a nyeregben, ez egy optimista nap volt, tele pozitív élménnyel.
Akárcsak a közös játék és vidám vetélkedő, amit már az iskolában rendeztünk meg az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon, ahol a móka, a játék és a vidámság volt a középpontban.
Vannak helyek, melyeknek lelke van…
Egy erdő, egy védett világ, ahol minden különc otthonra lel. Ráadásul a különleges karakterek egy költői versenyt is szerveznek a kissé abszurd névvel ellátott Négyszögletű Kerek Erdőben.
Lázár Ervin legismertebb és legtöbbször kiadott mesekönyvéből született a Vaskakas Bábszínház legújabb produkciója, a Dömdödöm, mely minket, a 4. a osztály tanulóit is megnevettetett.
De sebaj, elfért a hangzavar, hisz az ágas bogas világban bármikor, bármi megtörténhet.
A pozitív gondolatokat hazavittük az osztálytermünkbe. Az optimista szemlélet kialakításán dolgoztunk a közösségi órákon. A foglalkozásokat egy-egy relaxációs gyakorlattal indítottuk. „Az én hangom…” csendes zsongása, erősödő hangzása erőt, bátorságot adott mindenkinek.
A Négyszögletű Kerek Erdő lakói verseikkel segítettek a jót a rosszban is meglátni. A nevetés, a humor és az optimistán csengő versrímek bizonyították, hogy a hétköznapok sokféle lehetőséget adnak a sikerhez.
A mesebeli erdő világát a tanteremben diorámák készítésével elevenítettük meg. A gyerekek az alapanyagok kiválasztása után elhelyezték a hátteret és az elemeket, kellékeket. Kreatív tevékenységgel egyedi alkotásokat hoztak létre.
Derecskei Bocskai István Általános Iskola és AMI
Október hónapban az optimista szemlélet kialakításán dolgoztunk. A gyerekek számára
is nagy akadályt jelentenek olyan hiedelmeik, melyek miatt kudarcaikat esetleg általános
érvényűnek, vagy öröknek tartják.
Az optimizmus is tanulható bizonyos mértékig.
Az órát egyik kedvenc dalunkkal kezdtük, az Érzések dalával: „Ez az én arcom, ez az én
arcom. Sokféle arcom van …
Aztán a mosolygós arcunkat vettük elő, a Nevető Levél játékkal. Jókat nevettünk, hangosan
kacagtunk együtt. Nevettető versenyt is rendeztünk. Egy verset kellett úgy felolvasni,
elmondani, hogy mindenki nevetni tudjon. Nagyon vicces megoldások születtek.
A boldogságórán beszélgettünk az optimizmus és pesszimizmus szavaknak a jelentéséről.
A beszélgetés indítóját Aranyosi Ervin. Fesd színesre a napod! című verse adta.
Beszélgettünk arról, kinek hogyan indul egy-egy reggele.
Megismerkedtek a gyerekek: Vidám Vilmával és Szomorú Szabolccsal. Válogattunk rájuk
jellemző tulajdonságokat. Minden napi életükből példákat hoztunk, hogyan reagálna Vilma és
hogyan Szabolcs az adott helyzetre. Aranyosi Ervin: Életre szóló tanmeséjét
hallgatták meg a gyerekek, megbeszéltük a mese tanulságát. A történet megfogta őket,
mert tanulságos üzenetet közvetített.
Belenéztünk a varázstükörbe, majd elkészítettük az Örök mosoly képet magunkról, és pozitív
gondolatokkal erősítettük derűlátásunk.
Előkészítettük a délutáni túránkat, amelyre izgatottan készültünk. Minden héten ezen az
útvonalon haladunk az uszodába. Most beszélgettünk arról, milyen napsütéses időnk van, és
hogyan tehetnénk ma különlegessé a sétánkat. Javasolták a gyerekek: figyeljenek az apró
részletekre: egy madárdalra, a levelek susogására, színes virágokra az út szélén, apró
rovarokat nézzük meg. Fontosnak tartottuk, hogy a megszokott útvonal ellenére élvezzék az
egyszerű, szép pillanatokat.
A sétáról visszaérve megbeszéltük a tapasztalatokat. Mindenki mesélt arról, mit látott, milyen
apró csodákat fedezett fel útközben. Jó volt hallani, mennyit meséltek, élvezték az aznapi
sétánkat.
Optimizmus gyakorlása
Minden napot az ölelős, pacsizós mondókánkkal kezdünk. Köszöntjük egymást, az új szép napot, végül megöleljük a szomszédunkat.Ezután a sószobában Bagdi Bella: Szép nap ölelj ma át engem ..dalára sétáltunk a szőnyegen és akivel éppen szembekerültünk, azt a gyereket megöleltük.
Kis ráhangolódás után ugyancsak a sószobában bevezető relaxáció következett: Légzőgyakorlat karemeléssel. A levegő kifújásakor minden olyat kiengedünk magunkból, ami fáradtság feszültség, izgalom, bánat…stb. 5x. A Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék megnevettette a gyerekeket. Majd beszélgettünk arról, hogy melyik csapatban volt jobb érzés lenni. Mit éreztél? Te szoktál szomorú lenni? Ki segít neked abban, hogy újra vidám legyél? A kerekerdő kalandra hív kezdetű mondókára átsétáltunk a mesefánk alá, ahol a gyerekek meghallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd Tódi törpe szebben látó mondókáját.
Beszélgetés során felvetődtek a következő kérdések. Voltatok már szomorúak?
Mit láttok szépnek a világban?
Milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ?
Mi az , amit másképp szeretnétek?
Mi az amin változtatnátok, ha megtehetnétek?
Példákon keresztül próbáltam megértetni a gyerekekkel ,mit is jelent az optimizmus. A nagyobbak már ügyesen meg tudták fogalmazni a témával kapcsolatos saját gondolataikat.
Természetesen elkészültek a hógömbök és a saját kis varázsszemüvegek. Az optimista séta során mindenki elmondta, mit lát a varázsszemüvegen át. Ügyesen próbálták megfogalmazni a kis gondolataikat. Végül Bagdi Bella: Optimista gyerek vagyok dalával zártuk a foglalkozást.
Az optimizmus gyakorlása – Optimistábban látunk
Az optimizmus gyakorlása átszőtte az októbert.
Már a hónap első napjától hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, ami nagyon elnyerte a gyerekek tetszését. Olyannyira, hogy amikor vonattal Egerbe utaztunk, a kalauzt ezzel a dallal örvendeztették meg. Sokszor énekelték már zene nélkül is, csak az udvaron a többi gyereknek.
A dalhoz közösen terveztünk koreográfiát.
Mindenki elkészítette magának az Optimista – szebben látó Szemüveget. Színezés, díszítés után lelamináltam, majd kivágták. Napi használatban van már egy hónapja. Egymást tanítják, a nehézségek legyőzésére.
Egy Coca Cola reklám segítségével megtapasztaltuk, hogy a nevetés ragadós.
Megismertük a kis Edison és optimista édesanyja történetét, ami nagy hatással volt a gyerekekre. Sokszor, sokat beszélgettünk róla.
Október 15-én tartottuk az Ölelés Világnapját. Osztályunkban is ünnepeltük, valamint a második szünetben az épületben tartózkodó 5 osztály ölelte egymást az udvaron.
Nagyon tetszett a gyerekeknek!
Készítettünk varázstükröt örök mosollyal, napszemüveges önarcképet, aminél a napszemüvegbe azt rajzolták, amitől igazán boldogok, jókedvűek lennének.
Október 18-án az igazgatónő és egy kollégám látogatták meg a Boldogságóránkat.
A ráhangolódó relaxációs gyakorlat és a hónap dalának éneklése után, a Pozitív gyerek vagyok kártya lapjai segítségével alkottak párokat a tanítványaim. Párban beszélgettek arról, mennyire jellemző rájuk az a pozitív tulajdonság, amit a kihúzott kártyán olvashattak.
A témaindító beszélgetés után a Hogy vagy? kérdésre arcjátékkal kellett felelniük.
Ezután egy Nevetésverseny következett.
Majd egy Egyperces interjúban, párban dolgozva olyan pillanatokat idéztek fel, amikor valamitől féltek, majd kiderült, hogy feleslegesen aggódtak.
A szomorú királykisasszony mese feldolgozása során beszélgettünk, majd a párok megbeszélték-találgatták, miért szomorkodott a királylány, és ötleteltek, hogyan vidítanák fel ők.
Megmutattuk vendégeinknek a Sárkány, lovag, királylány játékot, majd megajándékoztuk őket egy-egy nekik készített Optimista Szemüveggel.
Az óra végén újra felhangzott a hónap dala, most már felszabadult, önfeledt előadásban.
Vendégeink mosollyal arcukon, boldogsággal szívükben mentek tőlünk el.
Hálásak voltak, hogy részesei lehettek ennek a hangulatos, szeretetteljes, különleges 45 percnek.
Mi pedig optimistán várjuk a novemberi kihívást, addig is ápoljuk társas kapcsolatainkat.
Ezt az órát is azzal kezdtük, hogy a gyerekek elmondhatták, hogyan érzik magukat jelen pillanatban és elmesélték hogyan zajlott a napjuk eddig.
Az aktuális lelkiállapotukra reflektálva felvezettük az óra meséjét, ami két faluról szólt. A mesét sikerült több rávezető kérdéssel feldolgozni. A mesére alapozva megbeszéltük kinek mi okoz örömöt illetve mitől érzi magát szomorúnak, mit jelentenek az alábbi kifejezések, az osztály életéből vett példák segítségével: optimista gondolkodás és pesszimista hozzáállás.
Az órát végül azzal zártuk, hogy mindenki kapott egy tükröt amibe ha belenézett egy jó tulajdonságot/mit szeretet magán kellett mondania, majd pedig kívántak egy szép gondolatot a jövendőbeli énjeiknek.