Október hónapban az optimizmus kapcsán, nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy hogyan is tekinthetünk optimista szemmel a világra: megbeszéltük a szó jelentését; hogy hogyan kell 1-1 dologhoz hozzáfognunk úgy, hogy ha nem is a terveink szerint alakul minden, mégis próbáljuk meg a tőlünk telhető legvidámabban, jókedvűen megoldani a feladatainkat.
Elmondtuk az „Irka-firka” című lazító mondókánkat, majd mindenki elkészítette a saját tükörképét, melyek valóban színesre, vidámra sikerültek. 🙂
Táncoltunk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalára is. Egész hónapban – és majd a jövőben is – megpróbáltunk/megpróbálunk pozitív szemlélettel a körülöttünk lévő eseményekre tekinteni.
Az optimizmus gyakorlása
Ez a hónap számukra teli izgalmakkal indult. Mivel az én háziállatom, kutyám, társam járattatom kutyaiskolába gondoltam iskolánkba meghívom őket. Az oktatóim egy kutyásbemutatóval készültek iskolánk számára, ami szerencsére jól sikerült és mindenkinek tetszett. A gyerekekkel rövid műsorral is készültünk az állatok világnapja alkalmából.
A hónap első óráján mindannyian felpróbáltuk rózsaszín szemüvegünket. Beszélgettünk arról,
hogy mi a különbség az optimista és a pesszimista szemléletmód között. Segítségül hívtam
Innes Shona: Gondolatok kertje című művét. Ráébredtünk arra, hogy elsőként a gondolataink
kertjében kell, hogy megszülessen az optimizmus. Miután ez megtörtént , akkor tudjuk
minden nap felvenni optimista szemüvegünket. Majd elővettük optimista szemléletmódot
sugárzó bögréinket és egy bögrefára helyeztük őket. Ennek kapcsán arról beszélgettünk,
hogyan is lehet optimizmust kortyolni! A következő óránkon a „Legyen szép napod! felirattal
ellátott bögrénkből teáztunk. . A hónapunk jelmondata az itt következő gondolat:” Az
optimista azt mondja: Meg tudom csinálni, ha akarom. A pesszimista azt mondja: Nem tudom
megcsinálni, talán jobb, ha feladom. / Bertil Marklund / Eldöntöttük mi nem adjuk fel! Aztán
előkerült: „Optimista kacatok gyűjteménye” ládikánk, amelyből örömmel válogattunk. Végül
meghallgattuk az Optimista dalt. A hónap utolsó óráján elkészítettük a saját tervezésű .
optimista bögréinket. Minden gyerek választott egy optimista jelmondatot és rajzot készített a
bögrére. A fa is elkészült amelyre a bögréket akasztottuk. Ugyan a levelei már lehullottak, de
azért optimistán várja a tavaszt! Töltsétek meg ti is bögréiteket! Kortyoljatok optimizmust!
Az október hónap során a gyerekek az optimizmus témakörét járták körül játékos, élményalapú tevékenységek során. Célunk az volt, hogy felfedezzék a világ szépségeit, megtanulják észrevenni a jót maguk körül és megtapasztalják, hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapokban.
„Közös séta”
A Világ Gyalogló (Hó)napjához csatlakozva közösen sétáltunk az októberi napsütésben. A kellemes idő és a jó hangulat mindenkit megmozgatott, a gyermekek és felnőttek pedig örömmel élvezték a közös kikapcsolódást és együttlétet.
„Varázstávcső”
A gyerekek saját varázstávcsövet készítettek, amelyen keresztül rácsodálkoztak a világ szépségeire. Felfedezték, mi minden szép körülöttük – a csoportszobában, az égen, a természetben és egymásban. A tevékenység segített abban, hogy tudatosan észrevegyék a pozitívumokat, a jót és a szépet a mindennapokban.
„Mit súg a párnád?”
A varázspárnába mindenki belesúghatta a bánatát, majd amikor „elengedte”, megkönnyebbülhetett. A feladat során megtapasztalták, hogy a negatív érzéseket is ki lehet fejezni, és helyüket átveheti a remény, a derű és a mosoly.
„Optimista varázsgömb”
A gyerekek varázsgömböt díszítettek, amelybe azt rajzolták, ami örömet okoz, ami boldoggá teszi őket. A varázsgömb emlékeztette őket arra, hogy mindig van valami szép, amire jó visszagondolni, ami erőt adhat a nehezebb pillanatokban is. A gyerekek játékosan tanulták meg, hogy a pozitív gondolkodás, a remény és az öröm minden nap része lehet – csak meg kell látni a jót magunk körül.
„Varázsgömb – Méhecskék”
A gyerekek varázsgömbjeikbe méhecskéket ragasztottak, amelyek a szorgalmat és a kitartást szimbolizálják. A tevékenység során megtanulták, hogy kemény munkával és összefogással mindent el lehet érni, ahogy a méhek is közösen, kitartóan dolgoznak. A varázsgömb az optimizmust és az önmagukban való hitet is erősítette, hiszen, kitartással, szorgalommal minden lehetséges.
„Optimizmus hídja”
A gyerekek az optimizmus hídján mehettek végig, amely azt jelképezte, hogy a hit, a kitartás és a pozitív gondolkodás segít átjutni a nehézségeken. A hídon áthaladva a pedagógus bíztatta a gyermekeket, illetve ők maguk is kimondhatták a bátorító mondatokat: „Meg tudom csinálni!”, „Sikerülni fog!”, „Ügyes vagyok!” –, így erősítve önbizalmukat.
A tevékenység célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: ha hisznek magukban, bátran próbálkoznak és pozitívan gondolkodnak, akkor valóban minden sikerülhet. Az „Optimizmus hídja” így a remény, a bizalom és a belső erő szimbólumává vált.
„A remény szivárványa”
Közösen megfestettük a remény szivárványát, amelyben minden gyermek saját színeivel gazdagította az alkotást. Az együtt festés öröme összekapcsolt bennünket, és egy színes, vidám mű született, amely emlékeztet arra, hogy egymást támogatva mindig tudunk mosolyt vinni a hétköznapokba.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Boldogságóra a kollégiumban az Optimizmus jegyében!
Október a gyaloglás hónapja!
Az optimista hozzáállás nem csupán a jókedvünk forrása, hanem a mentális és fizikai egészségünk egyik alapja is. A pozitív gondolkodásunk hozzájárulhat az immunrendszerünk jobb működéséhez, segíthet a nehézségeink leküzdésében és hatékonyabb stresszkezelésben, ezekről beszélgettünk a gyerekekkel.
Ezután kirándultunk a határban, ahol megcsodálhattuk az őszi erdő változatos színvilágát, szaladhattunk egy nagyot, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget, megnéztük az őszi munkálatokat a határban, kukoricát böngésztünk a Libanapra, gyűjtöttünk gyógynövényeket és kóstoltunk csipkebogyót, láttunk galagonyát, kökényt, és nem utolsó sorban sétáltunk egy nagyot! 🚶♂️🚶♀️😊
Jót tett a lelkünknek! 😊
Csanádi Árpád Általános Iskola, Sportiskola és Középiskola
Ebben a hónapban folytattuk az optimista gondolkodásmód fejlesztését. Mindenki választott magának egy optimista szemüveget és kigondolta, hogy kinek szeretné odaadni, és mi lenne jó, ha az illető valóban azt látná amilyen a kisdiák, nem pedig olyannak látná amilyennek akarná. Így fejlődött a gyerekekben az önmaguk pozitív elfogadása, és megfogalmazták, hogy mit lenne jó látni bennük. A feladat után körbeültünk és beszélgettünk.
Relaxációs gyakorlattal nyitottuk meg a foglalkozást. Erre az alkalomra a „haragom kifújom, mint a cica nyújtózom…” című gyakorlatot választottam. A gyakorlat elvégzése után körbe ültünk és hangulatkártyákkal folytattuk. Megbeszéltük a kártyákra vonatkozó arckifejezéseket. Mindenki választott egyet sorban, úgy, hogy a gyerekek azt válasszák, ami leginkább illik az aznap reggeli hangulatukra. Ha tudták, meg is indokolták, ha pedig nem, segítők kérdésekkel vezettem rá a tanulókat.
Ezután olvastam fel a gyerekeknek a „Tódi törpe varázsszemüvege…” című mesét. A történet meséléséhez vizuális megsegítést alkalmaztam. A gyerekkel a mese megbeszélése után irányított kérdésekkel beszélgettünk a történésekről. Gyakoroltuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját is, amelyet mozdulatsorokkal követtünk. A mese meghallgatása után készítették el a gyerekek a saját szemüvegüket. A szemüveget saját tetszésük szerint díszítették ki a gyerekek. A nap során, ha valaki elszomorodott, arra bíztattuk, hogy nézzen bele a szemüvegbe és próbáltuk megfogalmazni és átformálni az adott negatív érzését és közösen valami pozitív gondolatot találni, amire tud koncentrálni. A gyerekek lelkesen igyekezték használni a szemüvegeket.
A foglalkozás végén meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok…” című dalt. A gyerekeknek annyira tetszett, hogy kérték, hogy a szünetben is hallgassuk meg még egyszer a dalt.
Az optimizmus gyakorlása
Órakezdő relaxáció:
Az optimizmus szó az enyhe értelmi fogyatékos gyermekek számára nagyon nehéz fogalom. Ezért relaxációval a „Körbe-körbe karikába” indítottuk a foglalkozást, majd meghallgattuk a hónap dalát.
Elmondtam a foglalkozás témáját, majd megkérdeztem, ki hogyan érzi magát? Megpróbáltuk az arcunkkal is kifejezni, mit is érzünk, majd ellentétes érzelmeket is kifejeztük. A mimikai játék nagyon feldobta az óra kezdetét.
A téma feldolgozása:
A téma feldolgozása során megkérdeztem a gyerekeket, tudják-e az optimista szó jelentését? Mivel nem tudták pontosan megfogalmazni, ezért a derűlátás, a bizakodás és a hit szavak elhangzása, jelentésük saját példán keresztül történő tudatosítása már megértette a gyerekekkel mi a cél a mai órán. Azért, hogy a gyerekek még jobban megértsék milyen is optimistának lenni Petőné Honvári Jolán Vidámfalva és Szomorúfalva történetét olvastunk fel közösen.
A történetet megbeszélve a gyerekek egy nagy optimista látásmódot szimbolizáló szemüveget színeztek ki, olyan színűre, amilyenre szerették volna. Közben a Pozitív gyerek vagyok gyerekdalt hallgattuk.
Az óra lezárása
Összefoglaltuk, miért jó optimistának lenni. Minden gyermek megkapta az október hónapjára vonatkozó Családi optimizmus naptárját. Végül a gyerekek kérésére játszottunk egyet a POZITIVITY társasjátékkal, amely során saját pozitív élményeikről meséltek.
A társasjáték nagyon tetszett nekik, kérték, hogy a legközelebbi foglalkozáson több idő legyen a játékra! Megígértem, hogy így lesz, és legközelebb csak játszani fogunk!
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KÖZÉPSŐ CSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 2.
AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
A középső csoportosokkal már az előző nevelési évben is találkoztam, hiszen kiscsoportban is tartottam nekik Boldogságórákat. Mosolyogva és izgatottan várnak minden alkalommal. Segítenek a laptopot és a hangszórókat áthozni a csoportjukba.
Először tornásztunk, majd a zenét meghallgatva arra is mozogtunk. Megmutattam a középsősöknek, hogy a kicsikkel hogyan táncoltunk, milyen mozdulatokat végeztünk. Nagyon ügyesek voltak, amikor Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című zenére táncoltak. Beszélgettünk az optimizmusról. A gyermekek megfogalmazták, hogy az a gyerek boldog, jól viselkedik, játszik a barátjával, megosztoznak a játékokon, kedves, szót fogad. Megfigyeltük az ablakon beáramló napsütést, ennek nagyon örültek a gyerekek. Észre vettük a falon és az ablakban az őszi díszeket. Felsoroltuk, hogy a levelek milyen gyönyörű őszi színekben pompáznak. Megnéztük, hogy a gyermekek közül kinek a ruhája hasonlít az ősz színeire. Több gyermeken is volt barna, citromsárga, narancssárga, zöldnek az árnyalatai, bordó színű ruhadarab. Csoportosítottuk, hogy melyik színből van több és melyikből kevesebb, vagy ugyanannyi. Jó kis játék volt. A végén meghallgatták figyelmesen a Tódi törpe varázsszemüvegéről szóló mesét. A szemüveg és a mosolygós arc színezőt pedig a középsősök is kiszínezhették. Jól éreztem magam, mert sokat nevettünk, beszélgettünk, játszottunk.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KISCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 2.
AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
A kiscsoportosaimnak második alkalommal tartom a Boldogságórát. A zene meghallgatásával kezdtük. Ahogy megszólalt a zene, máris elkezdtek táncolni. Van a csoportunkban két autista gyermek is. Ők segítséggel, de jókedvvel végezték a zenére mozgást. Amikor vége lett a Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című dalnak, akkor kérték, hogy: „– Még egyszer!”
Örömmel játszottam le újra a dalt, amire a mozgásos koreográfiát már több gyermek is ismételte. Nagyon szeretnek táncolni. Még nagyon kicsik és mozgékonyak, szeleburdi kiscsillagok a kiscsoportosaink. Egy kicsit kimelegedtünk és hogy pihenjünk, leültünk a szőnyegre. Ekkor próbáltam a gyermekeket rávezetni arra, hogy milyen is az optimista gyermek. Kinéztünk az ablakon, szépen sütött a nap, a madarakat hallottuk a fákon csicseregni. Ahogy ezt hallgattuk, egyszer csak kopogtak a csoportszoba ajtaján és hoztak be az iskolások két kis állatot, amelyeket csodálattal és örömmel fogadtunk. Nagyon tetszett a gyermekeknek a papagáj és a mókus. Az előző héten az állatokról beszélgettünk. Boldogok voltak a gyerekek, hogy ilyen közelről láthatják és megsimogathatták a kismadarat és a mókust. Nagyon jó volt az idő, ezért ki tudtunk menni az udvari játékokhoz játszani. Szuperül éreztük magunkat! Az ebéd is finom volt és pihenőidőben meséltem el a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. Kiszíneztük a varázsszemüveget és az optimizmus jelét is. Egész héten végig vittük a Boldogságórát, így jutott idő másik mesére is. A varázsbonbon mese azért volt érdekes, mert a gyermekeket arra ösztönözte, hogy megkóstolhassák az általam hozott varázsbonbonokat. Tényleg jókedvre derítette a gyermekek többségét és motiválta őket abban, hogy ügyesen összepakoljanak, figyeljenek. A játék, a tánc, a zene, a mozgásos játékok örömforrás számukra.
.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus