Októberben az optimizmust gyakoroltuk. A szokásos relaxációs gyakorlat és dal után hangulathőmérőt készítettünk. A gyerekek otthonról hozták a hőmérőt, amelyet saját kezűleg készítettek el, az iskolában felfűztük a gyöngyöt és körbeülve mindenki elmondta, hogy hogyan érzi magát, mi történt a nap során, ami miatt ott áll a hangulata, ahol. A gyakorlat során nagyon jól rá tudtunk hangolódni egymás érzéseire. Ezután tevékenység irányítóként felvezettem a témát: mi az optimizmus, mi az optimizmus ellentéte, ki mennyire érzi magát optimistának, vagy pesszimistának. Ezután elolvastam a Lakatlan sziget c. történetet, amelyet a csoportokba tömörült gyerekek eljátszottak. Nagyon érdekes jelenetek készültek. Végül a Positivity társasjáték Csak pozitívan! kártyákat használva minden tanuló be kellett fejezze a kihúzott kártya állítását és át formálta optimista kifejezésé. Ezt nem érezték könnyű feladatna, ebből is látszik, hogy van értelme a témával foglalkozni.
A foglalkozás végén feladatként azt kapták a tanulók, hogy a következő hét történéseit megfigyelve hozzanak egy történetet, amelyben optimistán viselkedtek, ezzel a fókuszt a témára helyeztük.

Az eddigi hagyományoknak megfelelően két órában foglalkoztunk az optimizmus gyakorlása témakörrel. Az első alkalommal a bevezető gondolatok megbeszélése után a véleményvonal játékot játszottuk. A tanulók többsége helyesen állt be a megfelelő helyre, de volt, aki kevésbé látta magát optimistának, mint amilyen a valóságban. Nagyon szép indoklásokat hallhattunk, arról, hogy ki miért állt oda, ahol éppen van. Ezt követően a szituációs játékot játszottunk, a nyolcból kettő kiválóan oldotta meg a feladatát. Az egyik a „Lemerült a telefonom, pedig megígértem anyának, hogy értesítem, ha vége a mozinak, hogy értem tudjon jönni.” szituáció optimista befejezése, a másik az „Otthon felejtettem a tízóraimat és sajnos nem is reggeliztem reggel.” optimista befejezés volt. Az óra végén összegeztük a halottakat.
A második osztályfőnöki órán a gyerekek vándormedált rajzoltak. A munka kezdetben nehezen indult, de azután egymást követték a jobbnál jobb ötletek. Idő hiányában most is volt olyan, aki otthon fejezte be a munkát.