A téma feldolgozását most is relaxációs gyakorlattal kezdtük. „Almát szedj.” Beszélgettünk az optimizmusról. Magával a szóval még nem találkoztak a gyermekek, de a példák által, melyeket meséltem nekik a mindennapokról, már megközelítették a fogalom lényegét. Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra, sok szituáció, problémahelyzet, élethelyzet kell hozzá, hogy az optimista szemlélet fejlődjön a gyermekekben. Ez lesz az alapja annak, hogy a későbbiekben megoldják a koruknak megfelelő feladatokat és legyőzzék az akadályokat. Én arra nevelem a gyermekeket, hogy bízzanak magukban, legyenek ötleteik, gondolataik és ne keseredjenek el akkor sem, ha hibáznak. Az elefánt ormánya című mese megtekintése után, őszi faleveleket táncoltattuk. A levéltáncot „Kovács Barbara: Levél a szélben” című versével és „Gryllus Vilmos: Őszi falevél” című dalával színesítettük.

A második boldogság hónapunk: az Október, az optimizmus hónapja. Újból relaxációval kezdtük a boldogságprogramunkat.
„égig érő fává nyújtózkodtunk, majd elernyedtünk mint a rongybaba.”
A boldogságmacinkat hatalmas ölelésünkkel üdvözöltük.
A hónap dalára vidáman, örömmel táncoltunk. Ez a zenei üzenet feltöltött bennünket, és megalapozta a jókedvünket.
Ezekután, a téma feldolgozás közben visszaemlékeztünk az előző napi mesénk főszereplőjére Tódi törpére és kalandjaira. Megállapítottuk, hogy az optimizmus, a pozitív gondolkodás segíthet a nehéz helyzetekben, a váratlan vagy szomorú dolgokban. Felvettük mi is varázsszemüvegünket, és szebbnél szebb dolgokat fedeztünk fel a szemüvegünk segítségével.
Majd ügyesen elvarázsolódtunk ősz birodalomba, ahol falevelekké váltunk,és Gryllus-Őszi falevél dalára eljártuk saját falevél-táncunkat.
Az Ősz birodalom huncut lakói a gesztenyék is. A gesztenyegurítós játék közben kipróbálhatta minden kisgyermek hogy milyen messzire tudja gurítani a gesztenyéjét.
Majd gesztenyévé változtunk, összegömbölyödtünk, lehullottunk és megnyugodva terültünk el az őszi erdőben.
A foglalkozás végén elköszöntünk egymástól,és játékba való visszavezetésként kiszinezhették Tódi törpe házikóját.

A hét elején megbeszéltük, hogy egy újabb kihívás áll elöttünk, amit ha teljesítünk feljebb léphetünk a szivárvány lépcsőjén és közelebb kerülhetünk a mosolygós napocskánkhoz.
Először megbeszéltük, hogy mit is jelenthet számunkra a derülátás, majd meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok dalt (háromszor is), sőt nemcsak hallgattuk, hanem mindenki táncra perdült tőle.
Relaxálás után eljáttszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, melynek – természetesen – csupa nevetés lett a vége.
Másnap elmeséltem nekik Tódi Törpe varázsszemüvege mesét, amit – hihetetlen – de teljes odafigyeléssel hallgattak végig. Persze, miután megmutattam a saját varázsszemüvegemet (ami nagyon jól jött nekem is a héten), minden gyerköc azonnal el szerette volna elkészíteni. Volt aki miután felvette boldogan játszott benne és azt mondta, hogy örül annak, hogy az oviban lehet. Olyan is volt aki felnőttes gondolattal azt mondta, hogy odaadja apukájának, mert ő sokszor mérges mindenre. Persze volt aki realistán csak annyit mondott, hogy a szemüvegtől minden zöld színű. 🙂
Másnap elsétáltunk a közeli horgásztóhoz, ahol megcsodálhattuk az ősz szépségeit és természetesen nem maradt ki a Boldog Emoji elkészítése az összegyűjtött tobozokból.
Boldogan ragasztották fel a mosolygós, kiszinezett boldog arcokat a következő lépcsőfokra és már most várjuk a következő kihívást!