Az októberi boldogságóra témája: Az optimizmus
A Bolygó c. projektünk után a gyerekekhez közelálló témával folytattuk, így a dínók világába kalauzoltuk el őket, mely igen nagy sikert aratott.
A hét első napján megismerhették a kitartás, türelem szó jelentését, melyet Nógrádi-Szinyéri Tünde: Tüsi, a kis dínó… mesejelenetén keresztül ábrázoltam és a hét minden tevékenységébe beleszőttem.
A dínók világát, típusait, fajtáit, életmódját ismeretterjesztő, tudományos könyvek nézegetésével, beszélgetéssel sajátították el a gyerekek, mely a közösen készített kép megalkotásával teljesedett ki.
A „szebben látó” szemüveg elkészítése után a” szomorú és vidám” játék mindenkit mosolyra késztetett, ebben segítségünkre volt a tükör, mely szintén jó játéknak, felfedezésnek bizonyult. A „Van nekem egy szemüvegem…” mozgással kísért mondóka pedig izgalmassá varázsolta a napunkat, festés művészetét. (szemüvegen keresztül vizes ecsettel varázsoltuk elő a képeket.) A szülők bevonása, kedvcsinálása a boldogságórákra a „szebben látó szemüveg” megmutatása és felpróbáltatására épült.
„Mitől vagyok boldog? Milyen az optimista gyermek?” kérdésre adott válaszaikban, a „pozitív gyerek vagyok…” önbizalom növelő kártyák segítségével fogalmazták meg, hogyan érzik magukat, milyennek látnak másokat. Legtöbbször a külső jegyek domináltak, de a hét végére már volt, aki más szemmel gondolta végig válaszait.
Képes vagyok rá!…és tudni fogom… ösztönző, motiváló tábla (közösen készített), jó cselekedet dobókocka társasjáték és mozgásos feladatok, akadálypálya a dínók völgyébe, választási lehetőséget biztosított minden gyermek számára, s a pozitív megerősítő szavak önbizalmukat, mozgáskészségüket erősítették. A hangulat fokozására a Bagdi Bella: „Világomban minden rendben van…c.” CD-ről az 1, 2, 5 és a 8. számú dalokat hallgattuk, énekelgettük és a párostánc sem maradhatott el. A jól ismert „Ha jó a kedved üsd a tenyered…” dalocskát is többször játszottuk el, figyelmük, emlékezetük megerősítésére.
Az utolsó napon a heti aktivitásukért pozitív gondolatokat sugalló megerősítő könyvjelzőket húzhattak a gyerekek, melyet hazavihettek és anya vagy apa elolvashatott nekik, így ők is egy kicsit részeseivé válhattak a folyamatnak.

Az optimizmus, pozitívan szemlélni a világot. Milyen nehéz is…
Egy kis gyereknek is sokszor nehézséget okoz, pedig nekik még igazán nincsenek is nagy élet gondjaink. Bár mondhatni azt is, hogy mindenkinek épp a saját maga gondja a legnagyobb.
Tudok e úgy állni a mindennapokhoz, hogy optimista vagyok? Bármit véghez tudok vinni, ha nem tudom az sem baj de megpróbálom.
A mostani gyerekeknek ez is gondot okoz, hiszen könnyebb azt mondani, hogy nem tudom, ez nekem nem megy és meg sem próbálja. Pedig lehet rá érezne az ízére. És igen is menne!!!
Itt az ősz, lehullanak a falevelek, többet esik az eső, borús az idő, köd van és hideg. Néha a mi kedvünk is ilyen borongós lesz. Hangulatunkat is befolyásolja az idő változása. Hogy is legyünk optimisták?
Hát úgy, hogy örülünk az őszi csodának : a le hulló levélnek, az eső cseppek kopogásának, a természet színességének. Örülünk a napnak, örülünk a szélnek, s kihozzuk a legjobbat mindenből.
Ha találunk egy kavicsot kiszínezzük, jó játék lesz belőle. Találunk egy gesztenyét lehet báb, aki mosolyog ránk. Levélkupacba hempergőzünk. Esőben szaladgálunk, pocsolyába szökdösünk.
Eljátszottunk a hangokkal : eső, szél és levél zizegés.
Rátapostunk őszi termésekre és nem csak, éreztük a talpunk alatt a leveleket, a köveket, a gesztenyét és diót. Be élvezetes is volt minden gyerek számára.
A világ jó és benne minden jó, csak meg kell lássuk benne a jót.
Igenis bármire képesek vagyunk, meg tudjuk csinálni, le tudjuk győzni a sárkányt, elnyerjük a királyságot.
Erősek vagyunk és optimisták. 🙂