A foglalkozás megkezdéséhez ismét relaxációs gyakorlatokat végeztünk, majd meghallgattuk a hónap dalát. Beszélgettünk arról, hogy milyen is az, ha valaki optimista. Kiszíneztük Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát, majd utánoztuk őket. A gyerekek meghallgatták Tódi törpe meséjét, közben elkészítettük a varázsszemüveget, amin keresztül jobbnak, szebbnek láttuk a világot. Tükörjátékot játszottunk, felsoroltuk a gyerekek erősségét, pozitív tulajdonságát.

A csoportunk második alkalommal vett részt a boldogóra foglalkozáson. A téma az optimizmus gyakorlása és a pozitív gondolkodás volt. Többször megfigyeltem a gyerekeknél, hogy hamar elkeserednek, és nehezen tudnak bízni abban, hogy jó dolgok fognak történni velük. Ez a foglalkozás nagyon segítette azt kialakítani, mindig bízzanak abban, hogy az életben jó dolgok várnak rájuk. Az optimizmus, mint szó megértetését beszélgetés útján tisztáztuk. Már néhányan képesek voltak megjegyezni a szót és felfogták, tisztába lettek a szó jelentésével. A foglalkozást relaxációval indítottam a Napimádást választottam a gyakorlatok közül, mert nagyon jól illeszkedik a témához a feszültséget és bánatot kiengedtük és csak a jó dolgokat szívjuk be a Nap imádásával. Utána meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című zenét, amelyet nagyon tetszett a gyerekeknek, még többen a fejüket is mozgatták a ritmusára. Kérték, hogy játsszam le nekik újra a dalt. Lehetőséget adtam, hogy táncoljanak rá. Nagyon élvezték a dalra való mozgást. A zene után a Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játékot játszottuk. Két csapatot alakítottunk ki. Egy szomorú és egy vidám emojit hurkapálcára rögzítettem. Megtanulhatták metakommunikációs eszközzel, mimikával direkt módon kifejezni érzelmeinket. A játék során a szomorúságból vidámságot varázsolunk. Bár már annyira jó hangulat alakult ki, hogy a végén már mindenki vidám volt. Elhelyezkedtünk a meséhez. Figyelmesen hallgatták a gyerekek. Felvettem az optimista szemüvegemet. Elmondtuk és mutogattuk a mese végén található mondókát. Mese után ösztönöztem a gyerekeket, hogy az általam kivágott szemüvegformákat díszítsék fel. Így mindenkinek sikerült optimista szemüveget készíteni. A következő alkalommal elhelyezkedtünk a szőnyegen és Tükörjátékot játszottunk. A játék célja az volt, hogy vegyék észre magukon a szépet és mondják el, mi tetszik saját magukon. Nehezen indult a játék, mert többnyire utánozták egymást mondanivalóját. Aztán rövid beszélgetést kezdeményeztünk arról, hogy kinek mi tetszik a másikban. Így már elkezdték önmagukban is észrevenni a szépet. A következő feladathoz leveleket vágtam ki. Egy szivacsból készített fára gombostűvel raktuk fel a leveleket, így elkészült az „Értékeim fája”, amelyre ráírtam a gyerekek által közölt értékeket, amire úgy gondolják, hogy büszkék lehetnek magukra, és amiben ügyesek. Így elkészült a fa, amelyet megörökítettünk és kihelyeztük a szülők számára is megfigyelhető legyen. A következő feladat a bábozás volt. Ezt a bábjátékot is könnyen megtanulták a gyerekek miután előadtam néhányszor. Alig várják, hogy eljátszhassák. Nagyon szeretik a bábozást. Csoportunkból többen járnak a Mesekuckó tehetségműhelybe, ahol nagyon sok hasznos játékot tanulnak az önkifejezésre. Igyekszünk mi is olyan dráma játékot alkalmazni a mindennapok folyamán, amely segít az érzelmek kimutatásában, segít megfogalmazni a gyerekek érzéseit. Ez konfliktus megelőzési forrás lehet, ha beszélünk arról, hogy kinek mi esik jól kinek mi megfelelő. Pozitív megerősítést alkalmazunk. Az optimista gondolkodást igyekszünk nemcsak a boldogóra foglalkozásokon, hanem a mindennapok folyamán is előtérbe helyezni. Bíznunk kell abban, hogy a jövő, csupa jót tartogat a számunkra. Nagyon örülök, hogy megismerkedtek azzal, hogy tudatosan is lehet így gondolkodni, a játékok ráirányították a figyelmet arra, hogy pozitívan értékeljék önmagukat, foglalkozzanak egymás érzelmeivel, fedezzék fel a világban a szépet és tegyenek érte, hogy szép is maradjon.