A gyermekek nagy örömmel készítették el a saját optimista varázsszemüvegüket. A szemüvegeket felhúzva sétáltunk az oviban és kimentünk az udvarra is. Séta közben megfigyelték a körülöttük lévő dolgokat és csak a szép és jó dolgokat mondtuk ki hangosan.
A gyermekeknek nagyon tetszett ez a játék, és biztosak vagyunk benne, hogy még sokszor elő fogjuk venni a szemüvegeket.

Október hónap témaköre, az optimizmus gyakorlása. Nagyon jól illett a téma feldolgozásához, október 04-én tartandó Mosoly Világnapja, mi is csatlakoztunk a kezdeményezéshez. Plakátokat és kisebb ajándék kártyákat nyomtatunk ki. Az óvoda minden csoportja felkerekedett és szét osztotta a kártyákat a falú lakóinak. Könyvtár látogatás, boltok, utcán járó kelő emberek, önkormányzati dolgozók, postán, fagylaltozó stb. Az emberek örömmel fogadták a kártyán lévő jó kívánságokat, mi pedig örültünk, hogy mosolyt tudtunk csalni az arcukra. A gyerekekkel mi is nagyon jól éreztük magunkat, ezen a napot mi is sokat mosolyogtunk. Az optimizmus gyakorlásához előre elkészítettem a szomorú és a boldog arcot, hurkapálcika és papír karton segítségével. Együtt megbeszéltük, hogy ők a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka nevet kapják A téma bevezetését relaxációs gyakorlattal kezdtem az ellazulás érdekében. Ezt követte a téma feldolgozása. A gyerekek a szőnyegen kör alakban helyezkedtek el, ezzel is erősítve közösségi érzésüket. Beszélgetést kezdeményeztem, a téma miért lehetünk szomorúak, és miért lehetünk vidámak. A beszélgetés alatt körbe adtam két tükröt a gyerekek tükörbe nézve állapítsák meg milyenek látják magukat. Megbeszéltük, hogy a mosolygós arc, sokkal szebb, mint a szomorú. A két báb felhasználásával gyakoroltuk az arc mimikát, szomorú és mosolygós arcot utánozva. A mozgásigény kielégítésére meghallgattuk az optimizmus dalát Bagdi Bella. Pozitív gyerek vagyok, a Világomban minden rendben van című cd-ről. Az aznapi téma lezárásaként mindenki készített mosolygós arcot, kör alakú forma kivágásával és a szem és száj megrajzolásával, melyet haza is vihettetek
Egy másik alkalommal feldolgoztuk, Tódi törpe történetét. A gyerekek a beszélgető szőnyegen a mesét türelmesen meghallgatták. Megbeszéltük a szereplőket, a történet lényegét, mondanivalóját. A gyerekek elképzelésük szerint kiszínezték Tódi törpe házát, majd kiszínezték, az előre elkészített szemüveget. A szemüveg felvételekor csodálatos dolgokat láthatnak benne, minden szép, ha hisznek benne, a mondóka segít a varázslásban, s ha leveszik, akkor is boldogok lesznek már. A téma befejezéseként mindenki kiszínezte és kivágta az optimizmus jelét a mosolygós arcocskát és hazavihette.
Szabadon választható tevékenységek voltak:
Önarcképkészítés, rajzolják meg mosolygós önmagukat, a tükör segítségével
Kívánság, rajzolják le ,e a varázsgömbbe, hogy mire vágynak.
Színezés: Az élet napos oldalát látom
Ügyességi játékok: ki miben ügyes: színezés, rajzolás, építés, gombok szétválogatása, számolás.
A téma feldolgozása során, a beszélgetésekből kiderült, hogy a gyerekek többsége akkor szomorú, ha valami baj éri. Felborul a biciklivel, eltörik a lába, beteg lesz. Van, aki azért szomorú, mert meg bánt valakit, testvérét, szüleit, barátját, csoporttársát, vagy éppen valami rosszat tett, eltört valamit, vagy meg rongálta a játékot vagy bármi mást. Az egyik kisfiú, elárulta, hogy ő azért szomorú, amiért neki nincs testvére és ő nagyon unatkozik otthon. Megbeszéltük, hogy minden elmúlik egyszer a szomorú dolgokat majd követik a szép dolgok és ezeknek örüljünk és legyünk boldogok. Ha megsérülünk vagy eltörik a lábunk meggyógyulunk, ha megbántunk valakit tudjunk bocsánatot kérni és mi is tudjunk megbocsájtani. A gyerekek többsége akkor boldog, ha valami ajándékot kap, de annak is nagyon örülnek, ha valami jó cselekedetért jutalmat vagy dicséretet kapnak. A varázsszemüveg segítségével megbeszéltük milyen szép dolgokat láthatunk a környezetünkben, a csoportszobában és az udvaron. A tükörbe nézve a gyerekek pozitív én képét erősítettük.

Boldogságóra a Katica csoportban.

Ebben a hónapban az optimizmus fogalmával, lényegével ismertettem meg gyermekeinket.
Kicsit nehéznek, gyerekek számára nehezen érthetőnek gondolom.
Két egyszerű relaxációs mozgással kezdtük a foglalkozást.
Majd a Tódi törpe varázsszemüvege címü mesén keresztül közelítettem meg a témát.
Tódi varázsszemüvegén keresztül a kis süni szépnek, jobbnak látta a világot. Meglátta a benne rejlő jó dolgokat, szépségeket.
Én is meséltem a gyerekeknek arról, hogy kisfiam miért volt optimista. Bízott ,hogy egy játékot meg fog kapni. Addig mondogatta, addig bízott benne, amíg csodás módon, de megkapta. / Nem tőlem, hanem megnyerte egy versenyen./
A gyerekek számára készített papírszemüveggel már ők is szépnek látták a világot.
Elmesélték, ők miért optimisták.
Kis történeteket mondtak magukról.
Szomorú társaik arcára mosollyal vidámságot csaltak a szívükbe egy játék során.
Végül a varázsszemüveget kiszínezhették a gyerekek.
Lelkesen, számukra a legtetszetősebb mintával díszítették.
Délután már meséltek a gyerekek a szülőknek az optimizmusról.
Remélem sikerült pozitív gondolkodásra tanítanom kicsikéinket.

Az optimizmus gyakorlásának feldolgozása végig kísérte az egész hónapunkat. A mese egy telhetetlen hernyócskáról szólt, ahol a végén a hernyó meseszép pillangóvá változik. A mesével és az utána következő játékos beszélgetéssel a gyermekek önbecsülését, önbizalmát szerettem volna erősíteni, illetve remélhetőleg sikerült megértetni az optimizmus lényegét.
A gyerekek kedvence a hónap dala volt, ezt szinte mindennap meghallgattuk.
Megbeszéltük, hogy mindenkinek vannak értékes tulajdonságai. Vannak dolgok, amelyekben kiemelkedően jó teljesítményt nyújthatunk, ami hozzátartozik a boldog, sikeres élethez.
Nagyon jó hangulatban telt el ez a hónap is.