Szerencsére a csoportunk egy igazán vidám kis csapat, a jókedv mindennapos, de bizony még egy ilyen csapatnál is erősíteni kell, hogy éleük történéseit pozitív oldalról lássák.
Elkészítettük a varázsszemüvegeket, mellyekkel a rossz dolgokban is megláthatják a jót. Többeknek nehezére esett elvonatkoztatni, de született néhány jó ötlet is, mint ha beteg is vagyok, az orvos biztos meggyógyít, vagy ha nem férek fel a hintára, akkor elmehetek labdázni.
Azt viszont könnyedén megfogalmazták, hogy régen mi volt nehéz, ami most már könnyű, mint az öltözködés, fogmosás, lépcsőzés. Sokan szeretnének még megtanulni biciklizni és írni-olvasni.
A mezítlábas Lego pakolásban és a toronyépítésben mindenki igazán kitartó volt, azok is, akiknek nehezebben ment a dolog. Óvodai életük során is mindig arra bíztatjuk őket, hogy mindent meg kell próbálni, ne adjanak fel semmit.
Természetesen a tánc sem maradhatott el, többször is buliztunk Bella zenéire.
Az optimizmus gyakorlása
Októberben bázisintézményi bemutató órát tartottam a boldogságóra program foglalkozás keretén belül. A foglalkozásom címe: Ép testben ép lélek, szuperhősök akcióban: kalandpálya a jóllét nyomában.
A program eredeti kiírása a következő volt: „Ki az iskolapadból!” – címszóval biztatnánk benneteket a cselekedtetve, kísérletezve tanulás jógyakorlatainak bemutatására. Lehet ez bármilyen élmény alapú, projekt-szemléletű, tantárgyközi tevékenység, mely nem hagyományos, frontális osztálytermi keretek között aktivizálja a gyerekeket, hanem más, alternatív, mégis a mindennapokban megvalósítható módon. Ide kapcsolódhat az életben való boldogulás készségeinek elsajátítása, a játék, az életközeli szituációkat feldolgozó projektmunka, a terepgyakorlat, kísérletezés közbeni spontán tanulás stb.
A csoportommal szeptember óta dolgozunk a programmal, és amikor csak lehetett, a foglalkozások egészét vagy egy részét az iskolaudvaron, természetes környezetben valósítottam meg.
A bemutató óra helyszíne is az iskolaudvar volt, az óráról készült képek közül töltök fel ide párat, az óravázlatot a facebook csoportban osztom meg.
1. Alkalom: Október 4.-Állatok világnapja.
A hónap első foglalkozása az empátia és a gondoskodás fejlesztésére fókuszált a felelős állattartás témáján keresztül. A cél az volt, hogy a gyerekek mélyebben megértsék az élőlények iránti felelősségvállalás fontosságát. A bevezető beszélgetés során megbeszéltük, miért van szüksége az állatoknak (különösen a háziállatoknak) a mi segítségünkre. Kiemeltük a fizikai szükségleteket (etetés, víz, biztonság) és az érzelmi szükségleteket (szeretet, játék, figyelem) is. Ez a téma segítette a gyermekek szociális érzékenységének és a mások iránti elkötelezettség érzésének fejlődését.
Egy rövid, érzelmeket ébresztő Disney-Pixar: Piper című animációs filmet néztünk meg, amely gyakran állatok és emberek közötti mély kötődést vagy a barátság erejét mutatja be. A videó vizuális élményt nyújtott, és megnyitotta a lehetőséget a közös élménybeszélgetésre: Milyen érzés lehet az állatnak? Mit tanultunk a gondoskodásról? Milyen madár lehet Piper? (Szalonka) Mit jelent az optimizmus? Mikor könnyű optimistának lennünk? Vannak-e olyan időszakok, amikor nehezebb? Miért jó kitartónak lennünk? Hogyan végződött volna a jelenet, ha a kismadár nem veselkedik neki újra és újra a víznek, hogy élelmet keressen? A tanulók sorra osztották meg személyes érzéseiket, tapasztalataikat.
A videó és a beszélgetés hatására a gyerekek csoportokban vagy párosával elkészítették a saját „Felelős Gazdi/ Felelős Állattartás” plakátjukat. Ehhez rajzot, színezőt, kollázst használtak, erősítve a kreatív önkifejezést és a csapatmunkát. A plakátok azután az osztályterem falára kerültek, mint vizuális emlékeztetők.
2. Alkalom: Remény, kitartás és optimizmus
A második foglalkozás a boldogságórák októberi fókuszpontját, az optimizmus gyakorlását mélyítette el, összekapcsolva a kitartás (mint erősség) fejlesztésével.
A beszélgetés azzal kezdődött, hogy tisztáztuk a fogalmakat: a remény az, ha még nehéz helyzetben is hiszünk a jó végkifejletben; az optimizmus pedig a pozitív életszemlélet. Különböző helyzeteket vizsgáltunk meg pl.: Mi a jó abban, ha esik az eső? Hogyan lehet megoldani egy nehéz feladatot? Mindezt követően közösen énekeltük Bagdy Bella ismert dalát, amely pozitív megerősítéseket tartalmazza, a remény-optimizmus erősségdalát. A mozgással és örömteli hangulattal kísért activity segítette a gyermekeket abban, hogy a nehézségeket is pozitív kihívásként értelmezzék.
Külön foglalkoztunk azzal, mit jelent kitartónak lenni és kitartó munkát végezni. Példákat hoztunk arra, amikor valamit nehéz volt megtanulni (pl. biciklizés, cipőfűzés, olvasás), de a folyamatos próbálkozás (a kitartó munka) végül sikerhez vezetett. Kiemeltük a fejlődési szemléletmódot (a „még nem megy” helyett a „még nem tudom, de meg fogom tanulni” hozzáállást).
„A Szomorú Királykisasszony” című mesét dolgoztuk fel. A mese dramatizálása, közös elemzése során a gyerekek rájöttek, hogy a királykisasszony szomorúsága a változás hiányából fakad, és a külső segítség mellett a belső elhatározásra, az apró örömök megtalálására is szükség van. A feldolgozás részeként a gyerekek összegyűjtötték, mi az, ami őket megvigasztalja, ha szomorúak, példákat soroltak rá.
3. Alkalom: „Tök-Jó Nap az iskolában” – Testi-Lelki Egészség
A hónap harmadik, legtöbb külső szereplőt bevonó alkalma a testi-lelki egyensúly és a közösség erejének megteremtése volt egy őszi, játékos nap keretében.
„Tök-Jó Nap” megszervezése: Ez a tematikus nap a jóllét holisztikus megközelítését célozta: a mozgás, a táplálkozás és a relaxáció egyensúlyát. A fókuszban az őszi termések és a velük kapcsolatos hagyományok álltak. Különböző népi ügyességi és mozgásos játékokat (pl. termésgyűjtő verseny, golyóvezetés, hagyományos fogócskák, kötél húzás, célba dobó verseny) próbáltunk ki, amelyek fejlesztik a nagymozgást, a koordinációt és a problémamegoldást, miközben a játék örömét is biztosítják. A közös program csúcspontja a szülőkkel való együttműködés volt. Előzetesen a gyerekek és szüleik őszi termékeket (gesztenye, makk, dió, színes falevelek, kukorica, tökmag-és egyéb magvak) gyűjtöttek. A foglalkozáson ebből készültek őszi dekorációk és figurák, ami lehetőséget adott a minőségi közös időtöltésre és a szülő-gyermek-pedagógus kapcsolat erősítésére. A nap intenzív tevékenységeit egy elcsendesedő, relaxáció zárta le, nyugtató zenét hallgattunk, ami segített a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt levezetni a feszültséget és megnyugodni, közben kézműveskedni.
Végül, de nem utolsó sorban, az őszi termésekhez kapcsolódóan intézményi szinten, tök sütés zajlott, amely az érzékszervi élményt és a táplálkozás örömét helyezte a középpontba ebből minden osztály egyaránt részesült. A frissen sült, illatos tök megosztása tette fel a koronát a közösségi élményre, hangolódva ezzel az őszi szünetre.
Az októberi Boldogságóránk témáját zene- és mesehallgatással kezdtük. Felcsendült Bagdi Bella vidám, lelkesítő dala, a „Pozitív gyerek vagyok”, majd elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvegének történetét. A dal és a mese segítségével a gyerekek játékos formában ismerkedtek meg az optimizmus fogalmával, és megtanulták, mit jelent a világot pozitív szemüvegen keresztül látni.
Több játékot is játszottunk, amelyek a pozitív gondolkodást és az önismeretet erősítették. A Dicséretlabda játékban, aki elkapta a labdát, kedves szavakat mondott valamelyik társáról, ezzel is erősítve az elfogadást és az egymásra való odafigyelést.
A Tükörjáték során mindenki kézbe vehetett egy tükröt, és elmondhatott magáról egy-egy jó tulajdonságot, ami segített az önbizalom növelésében.
Ezt követően a gyerekek elkészítették saját „optimista szemüvegüket”, amelynek viselése emlékezteti őket arra, hogy a mindennapokban is érdemes a jó dolgokat észrevenni, és derűsen tekinteni a kihívásokra. Ezek a szemüvegek a nap folyamán bármikor elérhetőek a gyerekek számára.
A munkafüzet feladatai közül is megoldottunk néhányat, amelyek tovább erősítették az optimista szemléletet.
Csoportunkat díszíti a „Napraforgók értékfája”, amelynek levelei azt hirdetik, hogy mindenkiben van érték, és mindenki jó valamiben. A levelekre a gyerekek és a szülők rajzolhattak/írhattak pozitív megerősítéseket. A szülők bevonása azonban nem volt egyszerű feladat. Új gyerekek, új szülők, új csapat, akik közül többeknek nehezebben ment a kapcsolódás a Boldogságóráinkhoz. Sokaknak motivációra és bátorításra volt szükségük, hogy időt szánjanak a feladatra és megosszák velünk gondolataikat.
Ahhoz, hogy a családok aktívabb közreműködői legyenek a Boldogságóráinknak, nekem is szükségem van egy kis optimizmusra, de azon leszek, hogy az elkövetkezendő hónapok gördülékenyebbek legyenek a szülői bevonás tekintetében.
Az Boldogságórán megtikentettük az program témához kapcsolódó videóját. Ezt követően közösen elkészítettük plakátunkat. A plakáton egy csésze található, a hozzá kapcsolódó teafiletereken a segédanyagban található optimista személeletet támogató közmondások olvashatók, amelyeket csoportmunkában fejltettek meg a tanulók.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Ebben az életkorban az optimizmust nem magyarázzuk, hanem igyekszünk megélni, átélni, megtapasztalni élményeken, meséken, játékokon keresztül. Ilyen játékunk volt „A Napocska és a Felhő” mozgásos játék Amikor a pedagógus „Napocska!”-t mond, a gyerekek nevetnek, karjukat felemelik, mint a sugarak. Amikor „Felhő!” hangzik el, a kicsik leguggolnak, összegömbölyödnek, mintha betakaróznának. Játékot követően beszélgettünk arról, hogy a „felhős napok” után mindig kisüt a nap – így az életben is minden nehézség után jön valami jó. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka érzelemfejlesztő játéka is nagyon tetszett a gyerekeknek, örömmel vidították fel, szomorú társaikat. A „Bátor pillangó” szerepjáték, amikor egy félénk pillangó fél elhagyni a virágot, de barátai bátorítják: „Menni fog, próbáld meg!”. Ennél a játéknál a gyerekek eljátszhatták, hogyan segítik egymást biztatással, pozitív kommunikációval, hogyan erősíthetik társaik önbizalmát. A” Gyógyító tea „ bábjáték, melyben a kislány hisz abban, hogy gyorsan meggyógyul, ha szót fogad és ha sokat iszik, még ha fáj is a nyelés, jól kiemelte, az önmagunkban való hit, a kitartás fontosságát. A bábozást követően beszélgetést lehetett kezdeményezni arról, Mit jelent „hinni valamiben”? Miért jó, ha nem adjuk fel?. Megtanultunk néhány „Varázsmondatot” – ami a gyerekek pozitív életszemléletét, megerősítését szolgálja, és ezeket igyekszünk beépíteni mindennapjainkba: „Ügyes vagyok.”, „Szeretem magam és a társaimat.”, „ Mindent meg tudok csinálni:” Varázsszemüvegek is készültek, hogy a rossz dolgokat jóra tudják fordítani. A Maros_parti kirándulás is segített a gyerekeknek meglátni és átélni a természet szépségén keresztül a pozitív érzéseket, élményeket.
Az állatok világ napján sokat beszélgettünk az állatokról és alkottunk. A Tódi törpe varázsszemüvege mesét elolvasva beszélgettünk. Voltak-e szomorúak és miért (leg többen aért mert nem kaptak meg valamit: baba, autó, )? Mit látok szépnek (nap, hold, dinópark, virág, színek)? Mit lehet látni egy varázsszemüvegen (mesét, fákat, sünit, állatkertet, nyuszit)? Készítettek varázs távcsövet, igen lelkesek voltak mindenki elkészítette a saját távcsövét és utána jót játszottak vele.
Októberben a hónap nevezetes napjai közül az Állatok világnapját választottuk e jeles nap köré építve a hónap témjának feldolgozását. Mrgnéztük az Oscar-díjjas kisfilmet Piperről a kismadárról, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. A film jó lehetőséget adott a téma elindításhoz. Origami kutyákat hajtogattunk és vendég is látogatott hozzánk terápiás állatokkal.
Az októberi boldogság óránkon a gyerekek megismerkedtek az optimizmus fogalmával. Fűz Nóra: Úgysemegy és Debizony című meséjének felolvasása közben a gyerekek kitalálhatták, hogy vajon hogyan folytatódhat a történet. Végül elmondták a véleményüket és a főszereplőnek új nevet választottunk, Úgysemegy manóból Úgyismegy manó lett. A mese tanulsága az volt, hogy a szeretet mindent legyőz, képes elhitetni velünk, hogy el tudjuk érni a kitűzött céljainkat. Ennek kapcsán elkészítettük a Szívmanó és az öt szeretetnyelv képet. Mindenki kiválaszthatta, hogy melyik szeretetnyelv kártyát szeretné megrajzolni, majd megszavaztuk és felragasztottuk mindegyikből a legszebbet a Szívmanó köré.
Az október hónap Világ Gyalogló (HÓ)Nap, ezért az osztállyal egy nagy sétát tettünk a város központjában, a szép őszi időben. Úti célunk egy bábszínházi előadás megtekintése volt, de útközben több nevezetességet is megfigyelhettünk, többek között a Nagytemplomot, a Déri Múzeumot és a Debreceni Református Kollégiumot.
🌞 Október – az optimizmus hónapja a negyedikeseknél! 💛
Tanító nénivel a gyerekek arról beszélgettek, mit jelent pozitívan látni a világot, és hogyan segít a jókedv és a remény a mindennapokban.
A közös játék, beszélgetés és nevetés ismét bebizonyította: együtt minden könnyebb és vidámabb! 😊💫