Szokásunkhoz híven a Hónap dalának meghallgatásával kezdtünk: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok.
„Mert én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok! Én bármikor bármire képes vagyok! Mert én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok! Én bármikor bármire képes vagyok!”
Elhatároztuk, hogy készíteni fogunk1 KÉPES 😊 dobozt, amiben összegyűjtjük majd azokat a tetteinket, amikre képesek voltunk.
Beszélgettünk a pozitív szó jelentéséről. Összegyűjtöttünk pozitív (JÓ) tulajdonságokat:
szófogadó, segítőkész, lelkiismeretes, tisztelettudó, becsületes, együttműködő, barátságos, gondoskodó stb..
Utána beszélgettünk a pozitív gondolkodásról, az élethez való pozitív hozzáállásról.
Ezt követően mindenki elmondta, hogy miért hálás perpill. ( „Adj hálát mindenért, amid van!” )
Hiszen a hála, a szeretet és a boldogság az egyik legmagasabb rezgésű energia, ami segíti a pozitív gondolatok áramlását. Ezért kell optimistán állni a dolgokhoz és a jó dolgokat észre venni. Ezért lerajzoltuk a Hálafüzetünkbe1MOSOLYKA mellé, hogy mi tesz bennünket boldoggá, minek tudunk örülni. Sok gyerek mondta a családdal való együttlétet, játékot. De többen mondták, hogy ha pirosban mennek haza: az a legnagyobb boldogság.
” A jó és a rossz nem két külön világ, hanem ugyanannak a dolognak a két oldala, és tényleg minden csak azon múlik, épp milyen megvilágításból nézed.” Laurell Kaye Hamilton
Így lerajzoltuk azt is, hogy mitől vagyunk szomorúak,1 SZOMORKA mellé. Legtöbben az esőt írták, mert nem lehet menni játszani vagy a betegséget. Ezután megbeszéltük mire jó az eső, vagy mire lehet kihasználni az esős időt. Például1közös családi társasjátékozásra. Így elkerülhetjük,hogy pesszimistán lássuk a világot.
Csoportmunkában megnéztük az ötödikesek tavalyi montázsképeit, hogy őket mi tette boldoggá, és mi melyikkel tudunk azonosulni. Mi az, ami feldob?!. 😊
Az óra végén megnéztük a kedvenc mesénket: A melegszívű medvét és mi is megölelgettük egymást, mint ahogy a medve a fákat. <3
Az optimizmus gyakorlása
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Készségfejlesztő Iskola
Hegyipatak csoport
A történetek, amelyek az egyes élethelyzetek hoznak magukkal mosolyt, vidámságot, vagy bosszúságot hoznak magukkal. Mégis az a jó, hogy az emlékezetes az lesz, amit szívesen emlegetnek, ez a kellemes, a felemelő, az optimista érzés. Tanulóim általában izgulnak a sikerért, bízva bíznak, hogy –jó lesz! Egymás balszerencsés lépéseit is elfogadják legtöbbször, de szorongva hallgatják. Velük jó és rossz dolgok egyaránt történnek. Azt tudják, hogy az egyik jó érzés, a másik nem. Közben biztatással fordulnak a vágyott irányába, ez az Ő optimizmusuk. Amikor önmaguknak kell kijönni egy helyzetből, sokszor tanácstalanok, majd sajátos gondolkodással oldják meg.
Bence története:
– Emlékszel, mikor kicsi voltam, nagyon szerettem rajzolni. Te tanítottál, és mindig mondtad, hogy ne feketével színezzek, de én akkor is feketével színeztem, elrontottam a rajzomat. Színezni nem is szerettem. Megtanítottál fecskét rajzolni, mindig azt rajzoltam, az szép lett feketén is, meg a kutya is. Utána más színű állatokat és mást is rajzoltam. Választottuk a többi színt is. Akkor már szerettem színezni. A másik színt kellett választani és lett!
Egy másik történet:
– Nemrégen jöttem ide iskolába. Nem ismertem senkit. Tudtam, hogy jó lesz, mert a másik iskolában nem szerettem lenni. Azt akartam, hogy szeressem a többieket és ne beszéljek a másik helyről. Minden nap hazamegyek és filmet nézek. Így akartam és jó is így.
Jázmin:
– Reggel nagyon korán kelek, azt nem szeretem, de utána örülök, mert jön értem a busz és utazni szeretek. Várom, hogy felszáll-e mindenki a „támogatós” buszra aki velem szokott utazni. Ezért felejtem el gyorsan a reggeli felkelést.
Az optimizmusuk építgetése céljával a pesszimista történeteket mélyen elástuk magunkban, kitöröltük, így nem is írok róla. Táblákon a hangulatjeleket mutatva értékelték egymás eseteit.
Az óra végén a zene jól jött!4
Bár kevesen voltunk, annál lelkesebbek! A nyuszi csoportosok az optimizmus témakörével ismerkedhettek meg egy foglalkozáson keresztül. Relaxációs gyakorlattal kezdtünk, majd elismételtük a már tanult Boldogságórás mondókánkat. Ezt követően az optimizmust egy mesén keresztül próbáltam átadni a gyerekeknek, bábok segítségével. A mese címe: Tódi törpe varázsszemüvege. Ezt követte az, hogy mindenki készíthetett olyan szemüveget, mint amilyen Tódi törpének is volt a mesében. Természetesen a mondókáról sem feledkeztünk meg hozzá. A foglalkozás zárásaként pedig, aki szerette volna kiszínezhette Tódi törpe házát.
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
A gyerekek nagyon szeretik a boldogságórákat. Lelkesedéssel várják a bevezető meséket, a relaxációs gyakorlatokat, a kézműves tevékenységeket, logikai játékokat. Minden alkalomra érdekes tevékenységeket készítek elő a számukra. Az első alkalommal az életkorukhoz igazodó, Sün Balázs meséjét dolgoztuk fel. A gyerekek az irányításom mellett megfogalmazták, hogy Sün Balázs bármilyen problémát optimista módon képes kezelni, és megoldani. A végső következtetésünk mégis az volt, hogy a szeretet mindig összetart egy közösséget, így az osztályunk tagjait is. Ezután egy üres képkeretbe a saját optimista, vidám arcukat rajzolhatták le a gyerekek. A képkeretet mindenki saját elképzelése szerint színezte egyedivé. Egymásnak megmutatva a rajzokat jól megszemléltük azokat, s mindenki felismerte az elkészült képekben társainak valamilyen egyéni jellemvonását. A beszélgetést követően az osztály végében elhelyezkedő „boldogság falunkat” dekoráltuk közösen az elkészült munkákkal. A hónap alatt sokat bátorították, segítették egymást a gyerekek. Nagyon jó volt látni, milyen pozitív hatásokat tudunk kiváltani a tanulóinkból a foglalkozások segítségével.
Ebben a hónapban az optimizmus témakörével és a lelki egészséggel foglalkoztunk. A munkafüzet feladataival igyekeztünk feldolgozni az optimizmust. Ehhez készítettünk optimista képkeretet és virágot is. A gyerekek a virágszirom készítést páros munkában végezték, nagyon tetszett nekik.
A lelki egészség fogalmáról is beszélgettünk, ehhez kapcsolódóan is virágot készítettek a gyerekek.
Októberi boldogságórák nagy részében kis állatokká változtunk. Egy–egy fejdísz segítségével alakultunk át sünökké, rókává, borzzá, gilisztává, csigává… Relaxációs gyakorlattal kezdtük avarlakó életünket. Majd megismerkedünk a hónap meséjével, Mindenki elmondhatta sérelmeit, panaszát. Minden kis állat begyűjtötte a szűcs által készített bundákat. Ezekkel felvértezve megszülettek a kívánságok is.
Sünik hajtogatásával az Optimista Sünbirodalom létrehozásával folytattuk boldogságóráinkat. Megfogalmaztuk, hogy mitől lesz szép októberünk. Mi magunknak és másoknak is igyekeztünk széppé varázsolni. Iskolai szinten megünnepeltük az Állatok Világnapját, a Zene Világnapját és a Vendel napot. az Ölelés Világnapján az utcára mentünk „ingyen ölelést” osztogatni.
Képzeletbeli utazást tettünk a jövőbe. Milyen lesz az életünk, mit szeretnénk elérni kérdésekre válaszoltunk egy időutazó gépbe ülve. A tervezéshez rajzokat is készítettünk.
Terveztünk divatos ruhadarabokat is. Szabtuk, majd az öltöztetős babáinkra igazítottuk a színes szoknyákat, ruhákat, cipőket. Az elkészült ruhákból, felöltöztetett babákból egy elképzelt birodalom divatmagazinját is összeállítottuk. Végül optimista szemüveget terveztünk és húztunk magukra.
Mivel másodikosok lettünk, ezért a tavalyi évhez képest kibővítettük az ismereteinket és meg tudtuk beszélni az optimizmus ellentétét is. Összehasonlítottuk, hogy mi a különbség a pozitív és a pesszimista, negatív életszemlélet között. Szavakat, fogalmakat gyűjtöttünk. Optimista-rejtvényt fejtettünk, mindenki elmondhatta, hogy őt mi nevetteti meg a legjobban, mitől boldog.
Pozitív megerősítéseket vetettünk papírra, hogy ki, miben érzi magát a legjobbnak. Nagyon élvezték a gyerekek azt a játékot, amikor olyan kérdéseket tettem fel, amelyeket a mindennapokban nem kérdezünk egymástól. Pl.: Ha lenne egy időgéped, hová utaznál?, Ha változtathatnál a világon, mi lenne az?, Ha valakivel cserélnél egy napra, ki lenne az?, Ha egy tündér teljesítené három kívánságod, mi lenne az? … és így tovább.
Az őszi szünetben azt kapták házi feladatként, hogy készítsenek egy optimista leltárt, miszerint egy táblázatba beírják, hogy mely napokon mi volt az a tevékenység, amelyik a legjobb, legkedvesebb számukra.
Először felolvastam nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. Ezután megbeszéltük az optimista szó jelentését, majd a mese feldolgozásaként értelmeztük ezt. A hónap dalának meghallgatása, majd éneklése és közös táncolása után elkészítettük a süniket is.
Az órát az iskolával szemben lévő játszótéren kezdtük, ahol kipróbáltuk a séta meditációt. A gyerekek egy része jól szórakozott közben, de a többség komolyan vette és megértette ennek jelentőségét.
Később az osztályteremben megbeszéltük mit jelent az optimizmus és mi segíti ennek fejlesztését. Elovastuk és értelmeztük a „Lakatlan sziget” című olvasmányt, majd elvégeztük az Optimista alternítívák, pesszimista magyarázatokra” elnevezésú feladatot.
A „Szépkereső” feladattal folytattuk. A gyerekek elképzelték magukat különböző helyeken és megpróbálták a jót keresni a legrosszabb helyzetben is. Nem volt idő kereteket diszíteni, sima újságpapírból vágtuk ki őket, de így is hatékonynak bizonyultak.
Végül egy másik helyszínen Kompátia kártyák segítségével mindenki kiválaszthatta azokat az érzelmeket, melyeket friss ötödikesként éreznek és azokat a szükségletkártyátákat, melyekből megtudhatják, hogy mire van szükségük, hogy jobban érezzék magukat ebben az osztályban.
Házi feladatnak „A jövő vonala” című gyakorlatot kapták a munkafüzetből.
Boldogságóra program 2023/2024-es tanév Kaba Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI
4.b Örömforrás csoport
A csoport vezetője : Makuláné Szanyi Lilla
Októberi aktuális program: Az optimizmus gyakorlása
Önbizalom program
Pozitív énkép
A nevem Makuláné Szanyi Lilla. Kabán az általános iskola 4. évfolyamán tanítok a 4.b osztályban magyar nyelv és irodalmat, vizuális kultúrát. A 4. a osztályban vizuális kultúrát, ének-zenét, technikát. Délutánonként a két osztályból kialakított csoportokban vagyok napközis nevelő minden délután.2. éve vagyok a csoportommal, nagyon összeszoktunk. Szeptemberben csatlakoztunk közös megbeszélés alapján a Boldogságóra programhoz. Elsősorban napközis időszakban tartjuk a foglalkozásokat, de a hazajárós gyerekek közül is csatlakoztak néhányan csoportunkhoz, akik az év során részt szeretnének venni foglakozásainkon.
Én a Boldogságóra programmal akkor találkoztam először, amikor iskolánk főigazgatója az előző napközis csoportomban tartott Boldogságóra foglakozásokat. Megtetszett a munkájuk, és úgy döntöttem, ebben az évben tanulóimmal én is szeretném kipróbálni, mennyire tudom tanulóimat egy pozitív látásmód felé terelgetni, segíteni nekik abban, hogy sikeresebbnek, boldogabbnak éljék meg mindennapjaikat. Az első néhány hónapban igyekszünk a segédanyag nyújtotta segítséggel végezni munkánkat, de remélem, mi is tudunk majd olyan kreatív ötletekkel kiegészíteni munkánkat, ami talán másoknak is példa lehet.
Boldogságórát elsősorban hétfő délutánonként szoktunk tartani kötött foglalkozás keretében /kiváló szabadidős tevékenység/, de a téma feldolgozáshoz a magyar órákon is kapcsolódunk1-1 feladat erejéig, illetve a rajz és technika órán is szánunk rá egy kis időt, amennyiben az adott téma lehetővé teszi.
Mivel én elsősorban „magyaros „ beállítottságú vagyok, néhány feladatot, gyakorlatot a magyar órák gyakorlatából is igyekszünk belecsempészni munkánkba.
Szeptemberben még nem töltöttünk fel anyagot, hanem ismerkedtünk a program „gazdáival”, munkájukkal, követtük más csoportok munkáit, készültünk arra, hogyan is dolgozzuk fel az adott témákat.
Reméljük, év végére nemcsak sok új tapasztalattal gazdagodunk, hanem személyiségünk is változik, formálódik a foglalkozásoknak köszönhetően.
Köszönjük, hogy részesei lehetünk a Boldogságóra programnak.
Munkánkat szeptemberben a tanulők é szülők informálásával kezdtük, és aláírattuk a szülőkkel a Hozzájáruló nyilatkozatokat.
Beszélgettünk a Hála témakörben feltüntetett feladatokról, ismerkedtünk a hála fogalmával, megtanultuk a Hónap dalát, amit azóta is énekelünk.
Október hónap folyamán már igen aktív munkába kezdtünk. Magyar órákon a tanult szövegekhez kapcsolódva igyekeztük elsajátítani az optimizmus fogalmát, utánanéztünk a szó, fogalom jelentésének, szómagyarázatot írtunk. Ötletrohammal próbáltunk minél több pozitív gondolatot összeszedni a témához.
Nem csak én sajátítottam el a „hét javaslatot az optimista gondolatok fejlesztéséhez”, hanem a gyerekekkel is részletesen átbeszéltük. Azóta is igyekszünk minden napra pozitív gondolatokat gyűjteni, hogy sikeresebben indítsuk a napot. A legjobb, legpozitívabb napindítókat kiraktuk a boldogságórás falunkra, és látom, hogy tanulóim szünetekben is gyakran olvassák a falakon lévő gondolatokat. Az én kedvencem annak a kisfiúnak a feljegyzése, aki azt írta egy üzenőlapra: „ Minden hétfő reggel arra gondolok, hogy testnevelés órán milyen jót játszom, és ez meghozza a kedvem a a többi órához is.
A segédanyagból megismertük a motiváló idézeteket, és elkezdtünk mi is híres emberektől ilyen idézeteket keresni, amit megosztunk másokkal.
Kipróbáltuk az avar találkozót, itt még több olyan társunk is van, aki nehezen kapcsolódik a csoportba, tetszik neki a feladat, de nem nagyon szeretnének összebújni, összedörgölőzni. Reméljük, majd oldódnak egy kicsit, és senkit nem fog zavarni az, hogy egymás intim szférájába egy kicsit bekapcsolódjanak.
Elolvastuk, megismertük A kis szűcs történetét. Nagy sikere volt. Elkészítettük az Optimista sünbirodalmat, és egy-egy pozitív gondolatot is párosítottunk minden sünikéhez.
Elkészítettük a rajzokat a Jobb Veled a Világ bolygóhoz. Itt lehetett a legjobban lemérni, megtapasztalni, milyen nehezen engednek fel egyesek a gátlásokból, mennyire nem hajlandók elrugaszkodni a sémáktól. Reméljük, fokozatos munkával majd idővel ez is változik.
Összeállítottam a gyerekek részére egy néhány kérdésből álló feladatsort. Mindenkinek név nélkül, őszintén kellett válaszolnia. /Remény szerint./ A kérdések arra vonatkoztak: Mit jelent számukra az önbizalom szó? ki érzi magában az önbizalom hiányát? Milyen területen érzi leginkább az önbizalom hiányát? Vannak-e félelmeik? Kivel tudják, szokták megosztani félelmeiket? Kitől várják félelmeik megszüntetéséhez a segítséget? Úgy érzem, ez a feladat nagyon közel állt hozzájuk, szívesen nyilatkozta az adott témákban.
Óráink végén mindig meghallgattuk, elénekeltük a Hónap dalát, értelmeztük, megbeszéltük, milyen gondolatokat sugárzott feléjük a dal.
A foglalkozások végén mindig megbeszéltük, kinek mit nyújtott az elmúlt óra? Milyen tapasztalatokkal, ötletekkel gazdagodtak ebben a hónapban?