(2025. október)
Október az optimizmus gyakorlásának a hónapja.
– Lelki egészség
– Állatok világnapja is ide kapcsolódik óvodánkban.
Relaxációt követően meghallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok címmel (sokszor!- a gyerekeknek nagyon tetszett!)
Beszélgettünk arról, hogy mit jelent az optimizmus, remény, (Mindig bízunk a jóban, a szeretetben, az egészségben, a szeretteinkben, és persze teszünk is érte.).
Eljátszottuk „Aki….” a gyerekek körben álltak, én pedig különböző utasításokat adtam, amit végre kell hajtani. Nagyon élvezték. Vannak azonban olyan emberek/ gyerekek, akik nem bíznak magukban, nem is akarják megpróbálni, vagy megtanulni azokat a dolgokat, amik fontosak lennének számukra. Ezért elmeséltem az Úgysemegy és a Debizony című mesét.
Megbeszéltük, hogy ki miben ügyes, mit csinál ügyesen, jó keddvel, szeretettel. Beszélgettünk arról is, hogy ki miben tehetséges, mi a „szuperereje”. Elővettük a Szupererő kártyákat is. Fontos a saját magunkba vetett hit, bizalom, hogy: Meg tudom csinálni! Én ebben ügyes vagyok!
Az optimizmus gyakorlása
A gyerekeknek nagyon tetszett az előző hálafa készítése,így ezen fellelkesedve újabb plakátot készítettünk. Mindenki kapott egy smileyt,amit a jelenlegi kedve szerint színezett ki. Azokat a színeket használhatták,ami megnyugtatja vagy örömmel tölti el őket.
Az október az optimizmus hónapja, így mi is ezt a témát és fogalmat jártuk körbe. „Világomban minden rendben van…”mottónkkal. Picit beszélgettünk a szó fogalmáról, definíciójáról, kinek, mit jelent ez a kifejezés.
A tevékenységet egy kis lazító gyakorlattal kezdtük meg, hogy kicsit egymásra és a blokkok oldására fókuszálva hangolódjunk a támára: „Körbe-körbe karikába, így lazul a keze-lába, így pihen az óvodába”. Egy lap és egy ceruza segítségével képezték le a gyermekek először nyitott szemmel, majd csukott szemmel is. Bámulatos volt látni, ahogyan hat a gyermekekre és hogy milyen segítség volt számukra az ellazulásban.
Egy kis megmozgató zenés táncot követően a gyermekek megismerkedtek Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával. Két csapatot alkotva mimikával, nonverbális kommunikációval kellett kifjeznie a két csapatnak a két érzést, hangulatot.
A tevékenység további részében Boldog Dóra és egy kedves mese segítségével dolgoztuk fel a témát: Tódi törpe varázsszemüvege… címmel. A végén mindenki elkészíthette „varázs-optimista” szemüvegét, melyet magánál tartva, nehezebb pillanatokban újra szépnek láthatja a körülötte lévő világot.
Boldogság birodalmunk felé meg is léptük az első lépcsőfokokat.
Az órákon arról beszélgettünk, mit jelent optimistának lenni, hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapokban, és milyen hatással van ránk és a környezetünkre, ha a jó oldalát nézzük a dolgoknak. Megtanultuk, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes, hanem azt, hogy bízunk abban, hogy a nehézségekből is lehet tanulni, és minden helyzetben találhatunk valami jót. Közösen gyűjtöttünk pozitív idézeteket, készítettünk „jókedv-falatot” a tanterembe, és megosztottunk egymással egy-egy apró örömöt, amiért hálásak voltunk.Egyik kedvenc feladatunk az volt, amikor mindenki írt egy „optimista üzenetet” egy társának. Ezeket sok mosolyt, nevetést, sőt, néhány megható pillanatot is okoztak. A feladatok közben rájöttünk, hogy az optimizmus nemcsak egy hangulat, hanem egy életmód is lehet: ha megtanulunk pozitívan gondolkodni, az segít abban, hogy bátrabban, vidámabban és együttműködőbben éljük meg a mindennapokat. A 7.F osztály ezután is igyekszik megőrizni ezt a jókedvet és hozzáállást – hiszen, ahogy az egyik idézetünkben is olvasható: „Nem azért mosolygunk, mert boldogok vagyunk – hanem azért leszünk boldogok, mert mosolygunk.”
Az órákon arról beszélgettünk, mit jelent optimistának lenni, hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapokban, és milyen hatással van ránk és a környezetünkre, ha a jó oldalát nézzük a dolgoknak. Megtanultuk, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes, hanem azt, hogy bízunk abban, hogy a nehézségekből is lehet tanulni, és minden helyzetben találhatunk valami jót. Közösen gyűjtöttünk pozitív idézeteket, készítettünk „jókedv-falatot” a tanterembe, és megosztottunk egymással egy-egy apró örömöt, amiért hálásak voltunk.Egyik kedvenc feladatunk az volt, amikor mindenki írt egy „optimista üzenetet” egy társának. Ezeket sok mosolyt, nevetést, sőt, néhány megható pillanatot is okoztak. A feladatok közben rájöttünk, hogy az optimizmus nemcsak egy hangulat, hanem egy életmód is lehet: ha megtanulunk pozitívan gondolkodni, az segít abban, hogy bátrabban, vidámabban és együttműködőbben éljük meg a mindennapokat. A 7.F osztály ezután is igyekszik megőrizni ezt a jókedvet és hozzáállást – hiszen, ahogy az egyik idézetünkben is olvasható: „Nem azért mosolygunk, mert boldogok vagyunk – hanem azért leszünk boldogok, mert mosolygunk.”
Intézmény: Nyírjákói Általános Iskola
Osztály: 3–4. osztály – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Alapprogram
Az októberi Boldogságóra foglalkozás témája az optimizmus volt. A tanulók játékos mozgásos és dramatikus feladatokon keresztül megtapasztalták, hogy ugyanarra a helyzetre többféleképpen is lehet reagálni. Megtanulták felismerni a negatív gondolatokat, és gyakorolták azok pozitívabb, reményt adó átkeretezését. A közös élmények során fejlődött a kreativitásuk, az együttműködésük és az a képességük, hogy a nehézségekben is képesek legyenek meglátni a lehetőségeket.
Óravázlat
1. Add tovább a grimaszt! (5 perc)
A foglalkozást vidám csapatjátékkal indítottuk.
A tanulók egymás mögött sorba álltak. Az utolsó játékos megnézett egy vicces grimaszt, majd vállérintéssel továbbadta azt a következő társának. A grimasz játékosról játékosra haladt előre, míg végül az első tanuló bemutatta, milyen arckifejezés érkezett hozzá.
A gyerekek sokat nevettek azon, mennyit változott a grimasz útközben. A játék fejlesztette a figyelmet, a koncentrációt és az egymásra hangolódást.
2. Optimista szemüveg (20 perc)
A fő feladat során a gyerekek megismerkedtek az „optimista szemüveg” gondolatával.
Közösen beszélgettünk arról, hogy ugyanazt az eseményt nézhetjük pesszimista vagy optimista szemüvegen keresztül is.
A tanulók különböző hétköznapi helyzeteket kaptak, majd azt keresték, hogyan lehetne ugyanazt a történetet biztatóbb, reménytelibb módon megfogalmazni.
Például:
• „Most nem sikerült, de legközelebb jobb lehet.”
• „Mit tanulhatok ebből?”
• „Megpróbálom másképp.”
• „Ez csak egy akadály.”
A beszélgetés során egyre több saját példát is megosztottak arról, amikor végül egy kezdeti kudarc után sikerrel jártak.
3. Tánc Remix (20 perc)
Az óra zárásaként mozgásos kreatív feladat következett.
A tanulók először megtanultak egy nagyon rövid táncos mozgássort (kacsatánc vagy makaréna). Ezután ugyanazt a koreográfiát kellett eltáncolniuk mindig új szerepekben vagy hangulatokkal.
Például:
• pingvinként,
• békaként,
• elefántként,
• zsiráfként,
• vagy más vidám szereplőként.
A gyerekek megtapasztalták, hogy ugyanaz a feladat mindig lehet egy kicsit más, és a változatosság örömöt, felszabadultságot és kreativitást hoz.
Tapasztalataink
Az óra eleji grimaszjáték gyorsan feloldotta a gátlásokat, és sok nevetést hozott a csoportba. Az Optimista szemüveg feladat során a tanulók egyre ügyesebben fogalmaztak meg biztató gondolatokat, és többen saját élményeiket is megosztották. A Tánc Remix különösen népszerű volt: a gyerekek örömmel próbálták ki ugyanazokat a mozdulatokat különböző szerepekben, miközben megtapasztalták, hogy a játékos szemlélet a nehezebb helyzeteket is könnyebbé teheti.
Zárógondolat
Az optimizmus nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek, hanem azt, hogy hiszünk abban: minden helyzetből tanulhatunk, és mindig van lehetőség újra próbálkozni. A pozitív gondolkodás, a humor és az egymás bátorítása segít abban, hogy bátrabban nézzünk szembe a kihívásokkal. Ezek a tapasztalatok nemcsak az iskolában, hanem a mindennapi életben is fontos erőforrást jelentenek a gyermekek számára.
A foglalkozások célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, a nehézségek mellett mindig megtalálhatóak a pozitív dolgok is.
Meséken, beszélgetéseken és dramatikus játékokon keresztül dolgoztam fel az optimista gondolkodás jelentőségét. Saját történeteket alkottam, alkottunk, amelyekben a szereplők kitartással és bizakodással oldották meg a problémákat. A gyerekek egyéni élményeiket is megosztották, átbeszéltük, hogy a kudarcokból is lehet tanulni, milyen jó dolgok lehetnek akkor is, ha valami nem úgy történt, ahogy ők szerették volna. A mindennapokban gyakran előfordul hasonló nehézség, azokat átbeszéljük, és keresünk rá megoldást, keressük a pozitív hozamát.
A cél részben megvalósult, hiszen életkorukból adódóan még erős érzelmi támogatást igényelnek, ugyanakkor egyre többen próbáltak pozitív megoldásokat keresni konfliktushelyzetekben.
A jövőben több bábjátékot és helyzetgyakorlatot alkalmaznék e téma feldolgozásához.
Az optimizmus nem azt jelenti, hogy nem látjuk a nehézségeket, hanem azt, hogy hisszük: minden új nap magában hordozza egy jobb holnap lehetőségét.
Októberben van a világgyalogló nap. Már sokadik éve, ebben a hónapban szervezünk egy gyalogtúrát a gyerekek számára, ahol minimum 5 km-t kell teljesíteni. A gyerekek számára a mennyiség nem sokat mond. Ebben az évben egy városismereti túrát találtunk ki, ahol a gyerekeknek a séta során fel kellett fedezni a városban található állatos szobrokat. Nagyon élvezték és nagyon ügyesek voltak. Észrevétlenül teljesítettünk több mint 6 km-t.
Ezen kívül sokat beszélgettünk arról, hogy nem mindegy hogy a dolgokhoz hogyan állunk hozzá, mert sokkal könnyebb mindent jó kedvvel végezni és mindenki lerajzolta mosolygós, lelkes önmagát.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást „ Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”. Elmeséltem az ehhez a témához kapcsolódó mesét. Beszélgettünk az érzésekről, arról, hogy mit változtatnának meg ha megtehetnék. Mindneki elkészítette a saját varázsszemüvegét olyanra amilyenre ő elképzelte. Közben mondogattuk a mesében lévő kis mondókát. A nagyobbakkal meg is tanultuk Tódi törpe mondókáját. A foglalkozás végén meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt.
