Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy olyan csoportban dolgozom, ahol érezhető, és látható a gyerekek egymás felé irányuló szeretete, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy igazán önfeledt, pozitív közösség a miénk. Egy új mesét kerestem a téma feldolgozásához, olyat, ami a hetünkbe is jobban kapcsolódik, így Gani Zsuzsa meséjét, Gomba Gizi kalandjait választottam. A mese előtt, a gyerekek legnagyobb örömére meghallgattuk és táncoltunk Bella dalára, ami remek hangulatot varázsolt a csoportba. A mesét mindenki figyelmesen hallgatta. Két fontos üzenete van. Az egyik, ha vidáman nézzük az életet, mások is vidáman tekintenek majd ránk. A másik, hogy ha nehézségeink is vannak, és elszomorodunk, a fontos az, hogy miután a gondok megoldódnak, ugyanolyan pozitívak legyünk, mint korábban. A gyerek tetszését el is nyerte a mese, elmondásuk szerint, ők is olyan boldogok szeretnek lenni, mint Gizi.
A mese után játszottunk egy felvidítós játékot is, ami a gyerekek nagy kedvence. A sok vicces arc hatására nem maradt egy görbe száj sem.
A tükröt is elővettük, hogy mindenki fogalmazza meg, hogy mit szeret önmagában. Elmondtuk azt is, hogy kit, mi tesz boldoggá, illetve mit szeret a legjobban csinálni. Érezhető, hogy a gyerekek nőttek tavalyhoz képest, a válaszok sokkal változatosabbak, sokkal személyre szabottak voltak. Mindenki hallgatta a másikat, sokan helyeseltek, ha társukkal egyetértettek.
A foglalkozás végén se maradhatott el a zenehallgatás és a tánc, ami megint csak mosolyt csalt a gyerekek arcára.

Ebben a hónapban az optimizmus fogalmával ismerkedett a csoportunk. Megbeszéltük,hogy jót tesz a lelkünknek ha a legapróbb dolgokban is próbáljuk meglátni a szépséget, jóságot. Fontos,hogy számunkra örömöt okozó dolgokat is csináljunk. Sokat beszélgettünk arról,hogy mit jelent a gyerekek számára a pozitív gondolkodás, számukra miben nyilvánulhat meg. A zenehallgatás és az együtt táncolás jó alapot nyújtott a témával kapcsolatos ráhangolódásra. Az időjárás még meleg ,de csoportunk lélekben már hangolódik az őszre. A hét zárásaként Vivaldi és Chopin műveire megtáncoltattuk a faleveleket és a lelkünket.🍂🍁 Tök jó hetünk kapcsán vidám tököcskéket készítettünk, hiszen mi ” Tök jó fejek vagyunk” akik mindenben a vidamságot és a jót keresik.

Beck Andre: Titoktündér című könyvéből olvastunk mesét. A mese tanulsága a pozitív, optimista gondolkodás volt. A mese hősét a pozitív gondolkodás segítette abban, hogy legyőzze az akadályokat. Mozgással dolgoztuk fel a témát. Babzsákot dobtunk egymásnak, és 1-1 jó szót mondtunk annak, akinek a babzsákot dobtuk. Pl.: Szeretlek, mert sokat segítesz nekem.

A tevékenységet egy játékszituációval indítottam, ahol egy gyermeknek (Borús Boti) nem volt kedve a többi gyerekkel játszani, bármilyen játékba is hívtuk közösen. Meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát, közben ki-ki kedvére mozgott rá. Borús Boti a dal után kezdett jobb kedvre derülni és elmesélte a gyerekeknek A varázsbonbon című mesét a derűlátásról. Ezután mimika játékkal megjelenítettük arcunkon a borús, pesszimista, rosszkedvű gyermek arckifejezéseit, majd a derűs, optimista, vidám gyermeki arckifejezést. Megnézték saját arcukat a tükörben mindkét arckifejezésükkel. Beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy mikor érzik így magukat. Válaszaik sokrétűek voltak a családi élet és az óvodai élet területéről merített példákkal alátámasztva. Ötleteket adtunk Borús Botinak, hogy mi derítheti jókedvre. Pl. mozgás, tánc, éneklés, játék, jó emlék felidézése. Ezután eljátszottuk a mosolyadogató játékot, ahol körben ülve egymásnak egy nagy mosolyt küldtem, amit mindenki a mellette ülőnek továbbadott. Újra meghallgattuk Bella dalát és közben megrajzolták a gyerekek vidám önarcképüket. (Aki szerette volna, megnézte magát akár többször is a tükörben rajzolás közben.) Ezzel célom volt a pozitív, vidám, optimizmust ábrázoló arckifejezés bevésése a gyermekek tudatába, hogy alapként a mindennapokban ezt hívják elő a lehető legtöbb alkalommal.

Az ősz témakörén belül minden évben megjelenik a gyerekek nagy kedvence a SÜNI. Mesékben, versben, barkácsolásban, mozgásos játékokban, képességfejlesztésben. Ezért esett a választásunk erre a feladatra.

A süni készítést megelőzte a Sün Balázs c. mese bemutatása, melynek szereplőit wc papír gurigából és színespapírból készítettem el és adtam elő a gyerekeknek, ezáltal irodalmi élményhez juttattam őket, érdeklődésüket fokoztam a téma iránt.

A nagy sikerre való tekintettel többször is előadtam még a hét folyamán ezt a mesét, illetve a gyerekek szabad játékuk során is elővették a bábokat és játszottak velük.
Ezzel hangoltam rá őket a későbbi sünibarkácsolásra.
Tevékenykedés közben sünis dalokat, verseket mondogattunk, illetve az őszről beszélgettünk. Így nagyon gyorsan és hangulatosan telt az idő.

Az elkészült sünikéket egy nagy hullahopp karikában “megágyazott” lakhelyre helyeztük. Kibéleltük a gyerekekkel közösen gyűjtött színes falevelekkel, a szülők által gyűjtőmunka során behozott termésekkel (dió, mogyoró, makk, gesztenye).

Ezt követően minden gyerek a saját sünikéjét belefektette az avarágyba, létrehozva ezzel a vidám sünibirodalmat.