Az októberi foglalkozásunkat az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok….” relaxációs gyakorlattal kezdtük, mely során jól megnyújtóztunk, elhittük, hogy felérhetünk az égig, ha igazán akarjuk. A Pozitív gyerek vagyok című dallal folytattuk, és a refrént közösen énekeltük már az első alkalommal. Mozgással kísértük végig az éneket, ez nagyon élvezetes volt a gyerekek számára. Tükörjátékkal vezettem be a témát – a gyerekek egymás után belenéztek a tükörbe, és elmondták, mi az, ami szép, ami jó bennük. Aki nem tudta megfogalmazni, annak társai segítettek, és elmondták a jó tulajdonságait, ezzel erősítették önbizalmukat. A téma feldolgozását a Tódi törpe varázsszemüvege című mesével folytattuk. Beszélgettünk róla, hogy ki mikor volt szomorú, ki segített neki megnyugodni és hogyan. Elmondták, ők mit látnak szépnek a világban, és mik azok a dolgok, amiken változtatnának. Elmesélték, hogy ha ők feltennék a varázsszemüveget, akkor milyennek látnák a világot. Mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét, amit tetszőlegesen színezett és díszített, és haza is vihette, hogy anya és apa is kipróbálja. A foglalkozás lezárásaként kiszínezte mindenki a munkafüzetben azokat a képeket, amikre ő képes. Ez megerősítette őket abban, hogy képesek sikeresen elvégezni dolgokat, megoldani problémákat.
A tanulók megtapasztalták, hogy a nehézségek ellenére is lehet szépnek, derűsnek látni a világot, csak fel kell tenni azt a bizonyos varázsszemüveget.
Az optimizmus gyakorlása
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Részt vettünk a Világ gyalogló napon. Tudtuk, hogy könnyedén megcsináljuk! Picit több, mint 4 km-t gyalogoltuk településünk határában lévő periglaciális talajszelvényhez, melyet iskolánk örökbe fogadott. Szerencsére szép napos idő volt, jókedvűen indultunk útnak, közben énekeltük, hogy „Pozitív gyerek vagyok!” majd kellemesen elfáradva értünk vissza.
Egy másik napon meghallgattuk Ugysemegy és Debizony manók történetét. Beszélgettünk arról, mit tehetünk, ha valaki ilyen negatívan áll hozzá a dolgokhoz, miért baj ez, hogyan segítsünk neki.
A „Boldogságóra” program keretében megvalósított „Optimizmus gyakorlása” című foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek felfedezzék a mindennapokban a közös mozgás és az őszi gyümölcsök pozitív hatásait az egészségükre. A tevékenység során arra törekedtem, hogy a gyerekek játékos, élményszerű formában tapasztalják meg a jókedv, a mozgás, a közös alkotás és az egymásra figyelés örömét.
A foglalkozást egy vidám mozgásos dallal, a Tapsolok itt dallal indítottam, ami segített a ráhangolódásban és a pozitív hangulat megteremtésében, a mozgás örömének átélésében. Már az első percekben érzékelhető volt, hogy a gyerekek felszabadultan, örömmel kapcsolódtak be a közös éneklésbe és mozgásba. A gyümölcsökről szerzett ismeretek felelevenítése és egészségüknek megőrzésének tudatosítása során lehetőségük nyílt a természet közelségének megtapasztalására, amely a megfigyelőképességet, kifejező, az együttműködési készséget, szókincset, a társas kapcsolatok alakítását, a türelem, empátia és tolerancia fejlesztését is segítette.
A gyümölcs süni elkészítése kedves része volt a foglalkozásnak. Fontosnak tartom, hogy a kézműves tevékenységek során ne csak a finommotorika fejlődjön, hanem az érzelmi intelligencia is, hiszen ezek az élmények mélyebb önismeretet alapoznak meg.
A Bagdi Bella: Szép nap dalának beépítése a foglalkozásba nagyon hatékony eszköznek bizonyult a jó hangulat fenntartásában és az optimista attitűd erősítésében. A mozgással kísért zenés játék oldotta a feszültséget, és segítették a gyerekeket abban, hogy kifejezzék önmagukat. A gyümölcssaláta készítés a közösségi élmény csúcspontja volt: a közös alkotás, a szenzoros érzékelések során szerzett tapasztalatok, az ügyesebb gyerekek társaik megkínálása, kiszolgálása maradandó élményt jelentett a gyerekeknek.
Összességében a foglalkozás elérte célját: a tevékenység feladatai jól illeszkedtek a gyerekek életkori sajátosságaihoz, és lehetőséget adtak a differenciálásra, így minden gyermek a saját tempójában és képességeihez mérten tudott bekapcsolódni. Pedagógusként megerősítést kaptam abban, hogy a boldogságórák nemcsak a gyerekek jóllétét, hanem a közösség összetartását, szociális kapcsolatait is erősítik.
Októberben az optimizmusra fókuszáltunk a hónap témájának megfelelően. Rendkívül fontos téma, hiszen a gyerekek nagyrészt pesszimisták, borúlátók.
Az órát egy AI által generált történet (A Napraforgó és az Árnyék) felolvasásával kezdtem , melynek tanulságaként megbeszéltük, hogy mit jelent optimistának lenni, hogyan hat a gondolkodásmódunk a hangulatunkra, a gyerekek inkább pesszimistának vagy optimistának látják magukat, illetve azt is, hogy milyen helyzeteket tudnak felsorolni, amelyekben igazán nehéz optimistának maradni.
Ezt követően megkértem őket, hogy meséljenek el három jó dolgot ami aznap vagy a héten történt velük. Sajnos volt, akinek egyet is nehéz volt megemlítenie. Fontos rávilágítani, hogy igenis mennyi csodálatos dolog történik körülöttük, velük, amit természetesnek vesznek és nem is jut eszükbe megemlíteni.
Az óra következő lépésében kis csoportokat alakítottunk, és kis kártyákon negatív mondatokat kaptak. A feladatuk az volt, hogy keretezzék át ezeket a negatív gondolatokat pozitívabb, optimista formába. Kis idő elteltével megosztotta minden csoport a mondataikat, elmondták saját „átkeretezéseiket”, felragasztottuk őket a táblára, majd a negatív mondatok „kész” optimista mondataikat is megkapták, megkeresték a párját és felragasztották ezeket is a táblára. Sok időt szántuk ezek megbeszélésére, és hangsúlyoztuk gondolkodásmódunk tudatosságára való törekvését.
A következő órát beszélgetős feladattal kezdtük. Arra kértem a gyerekeket, hogy párokban készítsenek egymással „Jövőbeli interjúkat”, ahol egyikőjük a „jövőbeli énjét” alakítja, a másik pedig riportert játszik. A riporter többek között a következő kérdéseket tette fel. „Hogyan sikerült elérned a céljaidat?” és „Mit tanácsolnál a régi énednek? „Az optimista énjüknek kellett válaszolnia. Érdekes interjúk születtek, ez a feladat nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen tényleg felvette a többség az elképzelt szerepet.
Végül következett az utolsó feladat, ahol a gyerekek megosztották, mit üzennének maguknak, ha egy nehezebb időszakban lennének. „Ne feledd, hogy képes vagy…” illetve a „Mindig emlékezz arra, hogy…” mondatokat fejezték be egy- egy biztató üzenettel.
Ezt kiragasztottuk a teremben, hogy mindig tudjunk belőle erőt meríteni, ha szükséges.
Az Optimizmus témakör bevezető óráján a gyerekek csoportmunkában fejtették meg a fotókon látható rejtvényt. Aztán azt az élethelyzetüket rajzolhatták le és mesélhették el, amikor az optimizmusok segítette át őket egy probléma megoldásában.
Október hónapban csak pár alkalommal tudtunk találkozni a tavaszi szünet miatt, de ezeket az alkalmakat arra használtuk, hogy tisztázzuk az optimizmus-pesszimizmus kérdését. Több oldalról is megközelítettük a fogalmakat, sokat beszélgettünk a mindennapok optimizmusáról, élethelyzeteket is vizsgáltunk, és gyakoroltuk, hogyan kell pozitívan hozzáállni a történésekre. Nagyon élvezték az optimista szemüveg elkészítését, jókedvűen telt a foglalkozás. Játszottunk „Angyal-ördög” játékot, több csoportban és végül tapssal ünnepeltük magunkat. „Amikor jól érzem magam” montázs jellegű plakátot készítettünk kapcsolódva a lelki egészség világnapjához.
Emlékezetes napok voltak.
Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolája
Az időjárás kedvezett a sok-sok gyalogláshoz, sétához. Az iskolánkhoz közeli parkokat kerestük fel több alkalommal.
A napi köszönésünk része az ölelés, ezt naponta gyakoroljuk, Az ölelés világnapján is így tettünk. Az Origami világnapja már az őszi szünetre esett, ezért előtte elkészítettük az ölelős figurát, amit hazavittek a gyerekek.
A második témánk az optimizmus gyakorlása volt. A foglalkozást azzal kezdtük, hogy a diákoknak kivetítettem egy poharat, ami félig volt vízzel. Kértem, hogy írják le mit látnak. Volt, aki azt írta, hogy egy félig üres, volt, aki azt, hogy egy félig teli poharat. Ezután megbeszéltük, hogy ez ugyanazt jelenti-e, van-e jelentősége a kétféle megfogalmazásnak, látásmódnak.
Majd közösen próbáltuk definiálni, mit jelentenek az optimista, pesszimista szavak.
Ezután három fős csapatokban előre megírt rövid szituációkat dolgoztak fel a tanulók.(pl. lekésted a buszt, valaki udvariatlan volt veled, sorban kell állni a boltban, eláztál az esőben hazafelé menet) A feladatuk az volt, hogy ötleteljenek, milyen pozitív dolgokat lehet kihozni egy-egy bosszantó, kellemetlen helyzetből. A végén minden csoport felovasta a megoldásokat.
A diákok nagyon élvezték a foglalkozást. Ismét egy hasznos témát dolgoztunk fel közösen. Nagyon fontos a mai világban az optimizmus, a pozitív szemlélet tudatos gyakorlása, megélése.
Az október a csoportunkban leginkább az őszről és a hozzá kapcsolódó tevékenységekről szólt. Az állatok világnapja alkalmából ellátogatott hozzánk egy nyuszi is, valamint egy kis szülinapozásra is időt szakítottunk. Igyekeztünk a Boldogságórát becsempészni a mindennapokba. Az optimizmus nehéz fogalom a gyerekek számára. Azonban ha ezt az ő kis nyelvükre „lefordítjuk”, mindjárt szebbnek látjuk a világot. Hatalmas kihívás a csoportba járó gyerekeknek az önállóság kialakítása. A „Nekem ez úgysem megy”, „Segíts, nem tudom” és az ehhez hasonló mondatok gyakran elhangzanak, majd ezeket váltják az „Ezt én is tudom” mondatok.. Éppen ezért igyekeztünk játékos formát ölteni az önállóságra. Cipőhúzó verseny, ki pakol a leggyorsabban, ki öltözik fel leghamarabb egyedül. Elolvastuk a témához tartozó mesét és megbeszéltük, hogy ki melyik szereplőnek látja magát. Mind nagyon büszkák voltak arra, hogy kinek mi megy már, így lett a téma címe az „Úgyis megcsinálom!”
Optimistán várjuk a következő havi témát.