Október a gyaloglás hónapja volt. A célunk az volt, hogy legalább 4 km-t gyalogoljuk, és közben beszélgessünk, közelebb kerüljenek egymáshoz a gyerekek az optimizmus jegyében. Két túrán is részt vettünk. Az első túránk az őszi kirándulás alkalmával valósult meg. Ekkor a Bükkösdi Ökoparkba kirándultunk. Oda felé lovaskocsival sikerült mennünk az állomásról. Viszont a park területét bejártuk, és vissza felé az állomásra is gyalogoltunk. Már itt megvalósítottuk a kívánt távolságot. Azonban ahogy teletek-múltak a napok nekünk újra mehetnékünk lett. Ekkor a városban sétáltunk a kellemeset a hasznossal összekötve. Visszaváltottuk a Reponton a műanyag üvegeket, majd ezen az összegen vásároltunk a halloweeni partira egy kis nasit az osztálynak. Mindezt nagy összhangban és jókedvvel tettük.
Az optimizmus gyakorlása
A hónap elején bekapcsolódtunk a csoporttal a Népi játék napjához. A táncokon kívül megtanultak a gyerekek egy ölelkezős mondókát is. Az ölelés kapcsán elkészítették az ölelős üdvözlőket. Minden reggel pozitív gondolatokkal üdvözöljük egymást. A mindennapos testnevelés során légzőgyakorlatokat is végzünk, ami a gyerekeket lenyugtatja. Az „Úgysemegy manó” című mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Van egy nagycsoportos kisfiú, aki nagyon bátortalan, nehezen lehet rávenni a feladatok elvégzésére. A mese után sajátjává tette a történetet és amikor valamit nem akart megtenni, akkor ő maga mondta, hogy „én nem mondom azt mint úgysemegy manó” , és megoldotta végül a rábízott feladatot. Nagy előszeretettel színezték ki a meséhez tartozó színezőt, és mikor hazavitték, volt, aki elmondta, hogy hívják a manókat, és milyen tulajdonságuk volt.
sokat beszélgettünk arról, mennyire fontos megköszönni , ha kapunk valamit. Mindenki elmondta, hogy ők mit szoktak megköszönni a családtagjaiknak, barátaiknak, nekünk. Örömmel tölt el, hogy a mostani kiscsoportosaink is lelkesen részt vesznek a foglalkozásokon és ők is együtt gondolkodnak, tevékenykednek a többiekkel.
Utolsó héten tököt faragtunk, ami sok gyerekből ellenérzést váltott ki, de amese hatására mindenki bátorságot vett, hogy belenyúljon és kiszedje a belsejét.
A pozitív gondolatok segítik kezelni a kihívásokat, elérni a célokat és ennek hatására növeli az önbizalmat
Osztályfőnöki órán az optimizmus fogalmát és gyakorlati erejét vizsgáltuk, a hangsúlyt a mindennapi problémák pozitív megközelítésének gyakorlására helyeztük.
Főbb tanulságaink a problémakártyák feldolgozása során:
Felismertük, hogy egy adott negatív helyzetre (legyen az rossz jegy, egy vita a baráttal, vagy egy elveszített mérkőzés) kétféleképpen is lehet reagálni. A pesszimista reakció lezárja a lehetőségeket, szomorúságot és tehetetlenséget szül.Ezzel szemben az optimista hozzáállás nem tagadja a nehézséget, de:keresi a megoldást A „Miért történt ez velem?” helyett azt kérdezi: „Mit tehetek most?”
Látja a tanulási lehetőséget, egy hiba vagy kudarc nem végállomás, hanem alkalom arra, hogy legközelebb jobban csináljuk. Ahelyett, hogy a múlton rágódna, előre néz, és hisz abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak.Láthattuk, hogy csoportban sokkal könnyebb megtalálni a pozitív megoldásokat. Az optimizmus is egyfajta készség, ami erősödik, ha gyakoroljuk – akár azzal, hogy segítünk másoknak optimista forgatókönyvet találni a problémáikra.
Záró gondolat:Minden nehézség vagy hiba magában rejti a fejlődés lehetőségét. Az optimizmus abban segít, hogy ezt a lehetőséget meglássuk.
Szerencsére a csoportunk egy igazán vidám kis csapat, a jókedv mindennapos, de bizony még egy ilyen csapatnál is erősíteni kell, hogy éleük történéseit pozitív oldalról lássák.
Elkészítettük a varázsszemüvegeket, mellyekkel a rossz dolgokban is megláthatják a jót. Többeknek nehezére esett elvonatkoztatni, de született néhány jó ötlet is, mint ha beteg is vagyok, az orvos biztos meggyógyít, vagy ha nem férek fel a hintára, akkor elmehetek labdázni.
Azt viszont könnyedén megfogalmazták, hogy régen mi volt nehéz, ami most már könnyű, mint az öltözködés, fogmosás, lépcsőzés. Sokan szeretnének még megtanulni biciklizni és írni-olvasni.
A mezítlábas Lego pakolásban és a toronyépítésben mindenki igazán kitartó volt, azok is, akiknek nehezebben ment a dolog. Óvodai életük során is mindig arra bíztatjuk őket, hogy mindent meg kell próbálni, ne adjanak fel semmit.
Természetesen a tánc sem maradhatott el, többször is buliztunk Bella zenéire.
Októberben bázisintézményi bemutató órát tartottam a boldogságóra program foglalkozás keretén belül. A foglalkozásom címe: Ép testben ép lélek, szuperhősök akcióban: kalandpálya a jóllét nyomában.
A program eredeti kiírása a következő volt: „Ki az iskolapadból!” – címszóval biztatnánk benneteket a cselekedtetve, kísérletezve tanulás jógyakorlatainak bemutatására. Lehet ez bármilyen élmény alapú, projekt-szemléletű, tantárgyközi tevékenység, mely nem hagyományos, frontális osztálytermi keretek között aktivizálja a gyerekeket, hanem más, alternatív, mégis a mindennapokban megvalósítható módon. Ide kapcsolódhat az életben való boldogulás készségeinek elsajátítása, a játék, az életközeli szituációkat feldolgozó projektmunka, a terepgyakorlat, kísérletezés közbeni spontán tanulás stb.
A csoportommal szeptember óta dolgozunk a programmal, és amikor csak lehetett, a foglalkozások egészét vagy egy részét az iskolaudvaron, természetes környezetben valósítottam meg.
A bemutató óra helyszíne is az iskolaudvar volt, az óráról készült képek közül töltök fel ide párat, az óravázlatot a facebook csoportban osztom meg.
1. Alkalom: Október 4.-Állatok világnapja.
A hónap első foglalkozása az empátia és a gondoskodás fejlesztésére fókuszált a felelős állattartás témáján keresztül. A cél az volt, hogy a gyerekek mélyebben megértsék az élőlények iránti felelősségvállalás fontosságát. A bevezető beszélgetés során megbeszéltük, miért van szüksége az állatoknak (különösen a háziállatoknak) a mi segítségünkre. Kiemeltük a fizikai szükségleteket (etetés, víz, biztonság) és az érzelmi szükségleteket (szeretet, játék, figyelem) is. Ez a téma segítette a gyermekek szociális érzékenységének és a mások iránti elkötelezettség érzésének fejlődését.
Egy rövid, érzelmeket ébresztő Disney-Pixar: Piper című animációs filmet néztünk meg, amely gyakran állatok és emberek közötti mély kötődést vagy a barátság erejét mutatja be. A videó vizuális élményt nyújtott, és megnyitotta a lehetőséget a közös élménybeszélgetésre: Milyen érzés lehet az állatnak? Mit tanultunk a gondoskodásról? Milyen madár lehet Piper? (Szalonka) Mit jelent az optimizmus? Mikor könnyű optimistának lennünk? Vannak-e olyan időszakok, amikor nehezebb? Miért jó kitartónak lennünk? Hogyan végződött volna a jelenet, ha a kismadár nem veselkedik neki újra és újra a víznek, hogy élelmet keressen? A tanulók sorra osztották meg személyes érzéseiket, tapasztalataikat.
A videó és a beszélgetés hatására a gyerekek csoportokban vagy párosával elkészítették a saját „Felelős Gazdi/ Felelős Állattartás” plakátjukat. Ehhez rajzot, színezőt, kollázst használtak, erősítve a kreatív önkifejezést és a csapatmunkát. A plakátok azután az osztályterem falára kerültek, mint vizuális emlékeztetők.
2. Alkalom: Remény, kitartás és optimizmus
A második foglalkozás a boldogságórák októberi fókuszpontját, az optimizmus gyakorlását mélyítette el, összekapcsolva a kitartás (mint erősség) fejlesztésével.
A beszélgetés azzal kezdődött, hogy tisztáztuk a fogalmakat: a remény az, ha még nehéz helyzetben is hiszünk a jó végkifejletben; az optimizmus pedig a pozitív életszemlélet. Különböző helyzeteket vizsgáltunk meg pl.: Mi a jó abban, ha esik az eső? Hogyan lehet megoldani egy nehéz feladatot? Mindezt követően közösen énekeltük Bagdy Bella ismert dalát, amely pozitív megerősítéseket tartalmazza, a remény-optimizmus erősségdalát. A mozgással és örömteli hangulattal kísért activity segítette a gyermekeket abban, hogy a nehézségeket is pozitív kihívásként értelmezzék.
Külön foglalkoztunk azzal, mit jelent kitartónak lenni és kitartó munkát végezni. Példákat hoztunk arra, amikor valamit nehéz volt megtanulni (pl. biciklizés, cipőfűzés, olvasás), de a folyamatos próbálkozás (a kitartó munka) végül sikerhez vezetett. Kiemeltük a fejlődési szemléletmódot (a „még nem megy” helyett a „még nem tudom, de meg fogom tanulni” hozzáállást).
„A Szomorú Királykisasszony” című mesét dolgoztuk fel. A mese dramatizálása, közös elemzése során a gyerekek rájöttek, hogy a királykisasszony szomorúsága a változás hiányából fakad, és a külső segítség mellett a belső elhatározásra, az apró örömök megtalálására is szükség van. A feldolgozás részeként a gyerekek összegyűjtötték, mi az, ami őket megvigasztalja, ha szomorúak, példákat soroltak rá.
3. Alkalom: „Tök-Jó Nap az iskolában” – Testi-Lelki Egészség
A hónap harmadik, legtöbb külső szereplőt bevonó alkalma a testi-lelki egyensúly és a közösség erejének megteremtése volt egy őszi, játékos nap keretében.
„Tök-Jó Nap” megszervezése: Ez a tematikus nap a jóllét holisztikus megközelítését célozta: a mozgás, a táplálkozás és a relaxáció egyensúlyát. A fókuszban az őszi termések és a velük kapcsolatos hagyományok álltak. Különböző népi ügyességi és mozgásos játékokat (pl. termésgyűjtő verseny, golyóvezetés, hagyományos fogócskák, kötél húzás, célba dobó verseny) próbáltunk ki, amelyek fejlesztik a nagymozgást, a koordinációt és a problémamegoldást, miközben a játék örömét is biztosítják. A közös program csúcspontja a szülőkkel való együttműködés volt. Előzetesen a gyerekek és szüleik őszi termékeket (gesztenye, makk, dió, színes falevelek, kukorica, tökmag-és egyéb magvak) gyűjtöttek. A foglalkozáson ebből készültek őszi dekorációk és figurák, ami lehetőséget adott a minőségi közös időtöltésre és a szülő-gyermek-pedagógus kapcsolat erősítésére. A nap intenzív tevékenységeit egy elcsendesedő, relaxáció zárta le, nyugtató zenét hallgattunk, ami segített a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt levezetni a feszültséget és megnyugodni, közben kézműveskedni.
Végül, de nem utolsó sorban, az őszi termésekhez kapcsolódóan intézményi szinten, tök sütés zajlott, amely az érzékszervi élményt és a táplálkozás örömét helyezte a középpontba ebből minden osztály egyaránt részesült. A frissen sült, illatos tök megosztása tette fel a koronát a közösségi élményre, hangolódva ezzel az őszi szünetre.
Az októberi Boldogságóránk témáját zene- és mesehallgatással kezdtük. Felcsendült Bagdi Bella vidám, lelkesítő dala, a „Pozitív gyerek vagyok”, majd elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvegének történetét. A dal és a mese segítségével a gyerekek játékos formában ismerkedtek meg az optimizmus fogalmával, és megtanulták, mit jelent a világot pozitív szemüvegen keresztül látni.
Több játékot is játszottunk, amelyek a pozitív gondolkodást és az önismeretet erősítették. A Dicséretlabda játékban, aki elkapta a labdát, kedves szavakat mondott valamelyik társáról, ezzel is erősítve az elfogadást és az egymásra való odafigyelést.
A Tükörjáték során mindenki kézbe vehetett egy tükröt, és elmondhatott magáról egy-egy jó tulajdonságot, ami segített az önbizalom növelésében.
Ezt követően a gyerekek elkészítették saját „optimista szemüvegüket”, amelynek viselése emlékezteti őket arra, hogy a mindennapokban is érdemes a jó dolgokat észrevenni, és derűsen tekinteni a kihívásokra. Ezek a szemüvegek a nap folyamán bármikor elérhetőek a gyerekek számára.
A munkafüzet feladatai közül is megoldottunk néhányat, amelyek tovább erősítették az optimista szemléletet.
Csoportunkat díszíti a „Napraforgók értékfája”, amelynek levelei azt hirdetik, hogy mindenkiben van érték, és mindenki jó valamiben. A levelekre a gyerekek és a szülők rajzolhattak/írhattak pozitív megerősítéseket. A szülők bevonása azonban nem volt egyszerű feladat. Új gyerekek, új szülők, új csapat, akik közül többeknek nehezebben ment a kapcsolódás a Boldogságóráinkhoz. Sokaknak motivációra és bátorításra volt szükségük, hogy időt szánjanak a feladatra és megosszák velünk gondolataikat.
Ahhoz, hogy a családok aktívabb közreműködői legyenek a Boldogságóráinknak, nekem is szükségem van egy kis optimizmusra, de azon leszek, hogy az elkövetkezendő hónapok gördülékenyebbek legyenek a szülői bevonás tekintetében.
Az Boldogságórán megtikentettük az program témához kapcsolódó videóját. Ezt követően közösen elkészítettük plakátunkat. A plakáton egy csésze található, a hozzá kapcsolódó teafiletereken a segédanyagban található optimista személeletet támogató közmondások olvashatók, amelyeket csoportmunkában fejltettek meg a tanulók.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Ebben az életkorban az optimizmust nem magyarázzuk, hanem igyekszünk megélni, átélni, megtapasztalni élményeken, meséken, játékokon keresztül. Ilyen játékunk volt „A Napocska és a Felhő” mozgásos játék Amikor a pedagógus „Napocska!”-t mond, a gyerekek nevetnek, karjukat felemelik, mint a sugarak. Amikor „Felhő!” hangzik el, a kicsik leguggolnak, összegömbölyödnek, mintha betakaróznának. Játékot követően beszélgettünk arról, hogy a „felhős napok” után mindig kisüt a nap – így az életben is minden nehézség után jön valami jó. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka érzelemfejlesztő játéka is nagyon tetszett a gyerekeknek, örömmel vidították fel, szomorú társaikat. A „Bátor pillangó” szerepjáték, amikor egy félénk pillangó fél elhagyni a virágot, de barátai bátorítják: „Menni fog, próbáld meg!”. Ennél a játéknál a gyerekek eljátszhatták, hogyan segítik egymást biztatással, pozitív kommunikációval, hogyan erősíthetik társaik önbizalmát. A” Gyógyító tea „ bábjáték, melyben a kislány hisz abban, hogy gyorsan meggyógyul, ha szót fogad és ha sokat iszik, még ha fáj is a nyelés, jól kiemelte, az önmagunkban való hit, a kitartás fontosságát. A bábozást követően beszélgetést lehetett kezdeményezni arról, Mit jelent „hinni valamiben”? Miért jó, ha nem adjuk fel?. Megtanultunk néhány „Varázsmondatot” – ami a gyerekek pozitív életszemléletét, megerősítését szolgálja, és ezeket igyekszünk beépíteni mindennapjainkba: „Ügyes vagyok.”, „Szeretem magam és a társaimat.”, „ Mindent meg tudok csinálni:” Varázsszemüvegek is készültek, hogy a rossz dolgokat jóra tudják fordítani. A Maros_parti kirándulás is segített a gyerekeknek meglátni és átélni a természet szépségén keresztül a pozitív érzéseket, élményeket.
Az állatok világ napján sokat beszélgettünk az állatokról és alkottunk. A Tódi törpe varázsszemüvege mesét elolvasva beszélgettünk. Voltak-e szomorúak és miért (leg többen aért mert nem kaptak meg valamit: baba, autó, )? Mit látok szépnek (nap, hold, dinópark, virág, színek)? Mit lehet látni egy varázsszemüvegen (mesét, fákat, sünit, állatkertet, nyuszit)? Készítettek varázs távcsövet, igen lelkesek voltak mindenki elkészítette a saját távcsövét és utána jót játszottak vele.