A legjobb barátom .

A reggeli beszélgetőkör állandó vendégei Szomorú Szilárd és Boldog Blanka. Minden kisgyermek megmondja, vagy megmutatja, hogy a jelenlegi hangulata melyikükéhez hasonlít.
Nagyon ritka, hogy valaki a Szomorú Szilárdot mondja. Ilyenkor a gyermektől megkérdezzük, hogy miért rosszkedvű. A gyermekkel és a csoporttal is megbeszéljük, hogy mit lehet tenni, hogy jobb kedvünk legyen, és a Rosszkedv elűző dalocskát is meghallgatjuk, eltáncoljuk.

OKTÓBER: OPTIMISTA VAGYOK!

Tapasztalatok az optimizmus gyakorlásának feldolgozásáról:

Saját példáimon keresztül mutattam be a csoportomnak az optimista gondolkodású óvónéni mintáját. Humorral igyekeztem maradandóvá tenni a szó jelentését a gyerekekben. Elmeséltem nekik, hogy milyen sokat kellett gyakorolnom ahhoz, hogy meg tudjam horgolni az első teknősbékámat. Mindenre hasonlított a sok próbálkozásom: tojásra, virágra csak éppen teknősbékára nem. Bosszankodtam, morgolódtam, de mivel nagyon szerettem volna horgolt, teknősbéka memória játékot a csoportnak, nem adtam fel a reményt. Ezzel a történettel hitelesítettem a további tanácsaimat, hiszen a próbálkozásom eredményével nap, mint nap játszanak a gyerekek.
A beszélgető körben nagyon megnyíltak felém. Néhányan olyan kudarcélményt is elmeséltek, amiről nem volt tudomásom. Ezeket sorba vettük és együtt ötleteltünk, hogyan lehetne eredményt elérni és optimistán gondolkodni. Ilyen kifejezések, bátorítások hangzottak el a gyerekek szájából:
„Ne add már fel, legyél oKtimista : )”
„Sikerülni fog! Jó lesz, ha gyakorolsz, majd segítek!”
„Ne legyél pesszimista, az a rosszat jelenti!”
„Anyukám is gyakorolni szokott, finom a palacsintája, csak néha ég oda!
„Próbáld meg, aztán megint próbáld meg és olyan leszel, mint én: tudok kicsit majom mászókázni!”
Fűz Nóra meséjének végén teljes átéléssel, lelkesen keresztelték újra „Úgysemegy” kismanót: hírtelen a sok jó név közül a következőket sikerült jegyzetelnem: Mostmármegy, Ügyesvagyok, Ezígyjólesz, Megdicsérnek, Ezazmanó.
Érdekesnek találták a félig üres, félig tele pohár példáját. Bizony szigorúan megvizsgálták, hogy valóban félig töltöttem-e a poharat! Miután tisztáztuk, hogy jól csináltam, rácsodálkoztak arra, hogy most akkor, az félig üres, vagy félig teli. Amikor a mindennapokban nehéz helyzetek adódnak, ügyesek nagyon. Mára már – időnként rávezető kérdésekkel ugyan, de- szinte mindig sikerül felismerniük, hogy egy helyzetben hogyan lehet optimistán vagy pesszimistán reagálni. Sokszor elhangzik bíztatásként ez a mondat egymás felé: „Gyakorold sokat, attól jobb lesz!”
Igyekeztem bevonni a szülőket is a téma feldolgozásába. A varázsgömbök megteltek mindazzal, amit gyakorlással el lehet érni. A faliújságra úgy tűztem ki, hogy a rajzokhoz fűzött gondolataik is láthatók legyenek. Jelet nem tettünk rá, így találgatniuk kellett. A folyosón jó kis beszélgetések alakultak ki a szülők és gyermekeik között.