Szemléletváltás

Optimista és pesszimista szemüvegeken keresztül látták a gyerekek a különböző élethelyzeteket.

A diákok közösen gondolkodtak el azon, mit is jelent derűsen szemlélni a világot. Bence és a törött esernyő története segített nekik felismerni, hogy nehézségek közepette is lehet vidám gondolatokat találni. Kulcsszavakat gyűjtöttek, majd saját készítésű „pozitív szemüvegen” keresztül próbálták meg a hétköznapi eseményeket jókedvűen értelmezni. Gondolataikat játékos mondatbefejezésekkel örökítették meg az osztály optimista naplójában. A programot egy vidám mosolygyűjtéssel zárták, ahol mindenki elmondhatta, mi okoz számára örömet.

A havi Boldogságórák során körbejártuk az optimizmus, pesszimizmus fogalmát. Az alkalmazott feladatok segítségével bővítettük ismereteinket, szókincsünket e témában.
Az első alkalommal például az optimista és a pesszimista emberrel kapcsolatos fogalmakat, jellemzőket, tulajdonságokat csoportosítottuk szóképek segítségével.
Megbeszéltük, hogyan folytatná, mit érezne a következő helyzetekben egy pesszimista és egy optimista ember! Például: Lekéstem a buszt…Anyukám nem tudja most megvenni nekem azt a ruhát…Mindenki csak Tomival játszik…Leejtettem a vajas kenyeremet…Esik az eső, nincs nálam esernyő… Apukám nem tudott eljönni a meccsemre…Az osztálytársam nem hívott meg a szülinapi bulijára…Holnap vége az őszi szünetnek…Elestem, és kilyukadt a farmerem…Nem sikerült a dolgozatom…stb.
Egy kis papírra jelképes szájakat rajzoltunk. Mosolygósra állítottuk a szájformát, ha optimistán folytatta valaki a mondatot, szomorúra, ha pesszimista lett a folytatás. A szemléletváltás volt a cél. Megvizsgáltuk az egyik és másik gondolkodásmódot, és azok következményeit.
Második Boldogságórán az erősségek kertjében ápoltuk a „remény és optimizmus” virágát. Megtekintettük a hozzá kapcsolódó kisfilmet is. Tanulgattuk a „Remény, optimizmus erősségmondókát.
Ez alkalommal a mesék, és a képzeletünk segítették a téma feldolgozását. Elolvastuk az „Úgysemegy és Debizony” című mesét. Ennek kapcsán beszélgettünk a lemondásról, feladásról és erőfeszítésről, kitartásról. Miért fontos, hogy erőfeszítéseket tegyünk? Miért tesz boldoggá, ha sikereket érünk el? Hogyan növelhetjük evvel önbizalmunkat?
Mindenki elkészítette a maga „Optimista vándorcipő”-jét, amelybe, ha belebújunk, segít minket az utunkon, reménnyel, bátorsággal, kitartással.
Optimista szókereső rejtvényt alkottunk. Optimista jegyzetet készítettünk, megtöltöttük a lapot a témával kapcsolatban megfogalmazott érzésekkel, fogalmakkal, színekkel. Idézeteket ragasztottunk rá. Eljátszottuk a „Kérdés-válasz” játékot. Például: Ha optimista szobor lennél, hogy néznél ki? Hogyan sétál egy optimista? Számodra milyen a remény színe? Neked hol van a remény helye? stb.
Ebben a hónapban az iskolai, és osztályprogramok is segítették, jól kiegészítették a témánk feldolgozását.
Az optimista október az egyik legkedvesebb októberi megemlékezéssel kezdődött, megünnepeltük az Állatok Világnapját. Kis házi kedvenceikről beszélgettünk. A gyerekek erre a napra elhozhatták kedvenc plüss állatukat. Velük együtt rendeztünk a tornateremben egy vidám, játékos csapatversenyt. Megnéztük az ajánlott Piper című rövidfilmet. Ennek kapcsán esett szó kitartásról, nehézségek leküzdéséről. Az állatoknak miért küzdelmesebb megszerezni az élelmet? Hogyan segítheti az optimizmus a célok elérését?
A művelődési házban egy színvonalas zenei előadást hallgathattunk homokanimátor illusztrálásával. Csodálatos, pozitív élmény volt osztályközösségünk számára.
A szombati munkanap a közösségépítés, érzékenyítés jegyében telt. Megtekintettük az „Igazi csoda” című filmet. A történet megérintette a gyerekeket. A film utáni beszélgetés során beszámolhattak érzéseikről elmondhatták, véleményüket. Barátság, elfogadás, kihívás, beilleszkedés, szeretet, család, megküzdés, optimizmus, együttérzés elmaradhatatlan szavak voltak ezúttal is.
A pályaorientációs napon, amellett, hogy a programokon szakmákkal ismerkedhettünk, jó alkalom nyílott, hogy optimistán tekintsünk a jövőnkbe. Milyen életet, foglalkozást képzelünk magunknak? Hogyan tudjuk elérni ezeket a céljainkat?
A hónap az október 23-i ünnepi megemlékezéssel zárult. A forradalom szomorú eseményeinek ellenére is jól illettek ide az optimista szótárunkba írt szavak: remény, tettrekészség, összefogás, küzdés, bátorság, a magadba és a jövőbe vetett hit.

E gazdag, programokkal teli hónapból magunkkal visszük a meséből hozott mottót:
🎵 Lépj egyet, csak egyet, megéri majd a vége,
Aki megy és nem adja fel, az megérkezik végre. 🎵

A Világ Gyalogló Nap alkalmából megtartott boldogságórán az optimizmus gyakorlására fókuszáltunk a 2.a. osztály tanulóival. A mozgás öröméről sokat beszélgettünk, és az iskola előtt már nagyon vártuk az indulás pillanatát! Optimistán, jó hangulatban vágtunk neki az októberi erdei gyalogtúrának a település melletti Ricsika erdőben.

Októberben az optimizmus lebegett az osztályunk felett. Meghallgatták az Úgysemmegy és Debizony meséjét. Mindenki választott magának manó nevet. Körberajzolták a kezüket és mindenki írt pozitív üzeneteket az ujjak helyére.