Mindenben meg lehet találni az optimizmus eszméjét. A felsős gyerekekkel újságokból kivett képeket ragasztottunk fel egy nagy lapra. Kinek kinek kedve habitusa szerint.
Az optimizmus gyakorlása
A mai napon beszélgettünk a pozitív gondolkodásról, hogy milyen megoldások, gondolatok tehetik jobbá nézeteinket. Mit tehetünk nap mint nap, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki belőle.
Ezek után prezentációt készítettek a gyerekek a bohócdoktorokról, a hahota klubról és a nevetésterápiákról. Az előadásnak tartalmaznia kell a következő elemeket: mit jelent, hol található, mi a célja, milyen eredményeik vannak és hogy ők mit gondolnak róluk.
A program meséjének bemutatása után, a gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mi az az optimista, és pesszimista, Kiscsoport lévén a szavak jelentése néhány gyermeknél megfoghatatlan, de néhányan már tudnak különbséget tenni. Igyekeztem olyan meséket választani a héten melyek jól tükrözték a fogalmakat.
Kérdésekkel irányítottam rá a figyelmet egyes szereplők tulajdonságaira.
Októberben az „Optimizmus gyakorlása” volt a fő célunk. Megtudtuk, hogy az optimus szó jelentése: a legjobb. Igyekeztünk, hogy „legjobban” gondolkodjunk; hogy a „legjobbat” hozzuk ki magunkból a siker, a jókedv érdekében; a „legjobban” szemléljük, ha rossz történik velünk; mindenben keressük a „legjobbat”. Az optimista napindító versikék és játékok is segítettek ebben bennünket.
Első Boldogságóránkon utazást tettünk Optimista bolygóra, megismerkedtünk Zuzu-val, aki mestere az optimizmusnak, ő tanította a gyerekeket, hogyan gondolkodjanak derűlátóan.
Mindenki alkotott, rajzolt magának egy Zuzuhoz hasonló kis lényt. Tanulóim elmesélhették egymásnak, hogy az ő kis reménytadó figurájuk hogyan segíti optimistán gondolkodni őket, hogyan próbálják a „borút derűvé varázsolni”. Csodálatos volt hallani, milyen mély érzéseik vannak, milyen optimistán változtatnának a világ rossz dolgain. Mégis szomorú, hogy a világban zajló események, amikről innen-onnan értesülnek, milyen mély nyomot hagynak a lelkükben.
A gyerekeket arra kértem, rajzoljanak egy kis pillanatképet, amin az látszik, hogy nagyon boldogok, jól érzik magukat. Ezeket a kis rajzokat felragasztottuk az „Optimista bolygónkra”.
A következő foglalkozáson elővettük és felpróbáltuk a tavaly készített optimista -szemüvegeinket. Meghallgattuk a Remény dalát.
Elmeséltem a gyerekeknek „A szomorú királykisasszony című mesét. Majd kipróbáltuk, hogyan tudjuk egymást mi is megnevettetni. Természetesen nagy vidámság kerekedett a játék által, mindenki vidám királykisasszonnyá változott. Kitöltöttünk egy optimista-feladatlapot is, amit beragasztottunk a Boldogságóra füzetünkbe.
Igyekeztünk, hogy erősítsük magunkban a pozitív szemléletet. Ezért az erősségek kertjében is jártunk, megismertük a „remény és optimizmus erősségének virágát”. Megnéztük a hozzá kapcsolódó kisfilmet, beszélgettünk az ott hallottakról.
Megünnepeltük a Mosoly világnapját. Apró termésekből, kisebb tárgyakból mosolygó arcokat raktunk ki. Az Ölelés világnapján pedig igyekeztünk minél több öleléssel vigasztalni egymást, kifejezni szeretetünket, hálánkat.
Októberben több iskolai program színesítette, tette örömtelivé hétköznapjainkat. A legkedvesebb számunkra az Állatok Világnapjának megünneplése volt, kifejezhettük az állatok iránti szeretetünket.
Budapesten részt vettem a címátadó ünnepségen. Örömömre szolgált, hogy az idei évre is elnyertük az Örökös Boldog Iskola címet.
A gyerekekkel az óra elején az optimizmus fogalmáról beszélgettünk. Ezt követően mesehallgatás következett. A gyerekekkel együtt dolgoztuk fel, játszottuk el és beszéltük meg a történetet. Végül elkészítette mindenki saját optimista esernyőjét:)
Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Mesehallgatás után kicsit beszélgettünk, hogyan lehet észrevenni a jót. A szereplők számára mi jelentette a pozitív dolgot, és a saját mindennapjainkban is hogyan találjuk meg. Játszottunk egy barkochbát, melyben pozitív dolgokra kellett gondolni. Végül arról készült rajz, hogy a közeljövőben mit várnak örömmel.
Októberben az optimizmus gyakorlása témakörhöz kapcsolódva optimista és pesszimista szemüvegek készültek. A tanulók a rajzokkal sokkal jobban ki tudták fejezni a gondolataikat, érzéseiket, mint szóban.
Az októberi órát már a drámaórán tartottam, mert így az egész osztály részt vehet rajta. A munkatervben szereplő dátumok így egész évben módosulni fognak egy kicsit. Mind a tervezés, mind a megvalósítás során kicsit elméletibb síkon közelítettük meg a remény/ optimizmus témáját.
1. lépés: az előző órán készített remény gondolattérkép felhasználásával meghatároztuk a fogalmat egy közös beszélgetés keretében.
2. lépés: meghallgattuk, majd megbeszéltük a remény erősségéről készített videót.
3. lépés: találtam egy rövid videót, ami Az élet játéka című regény animációs, sajnos kicsit lebutított változata, és megnéztük.
A rövid megbeszélés során korrigáltam egy kicsit, mert a regény fő üzenete – maga az öröm játéka- pontatlan, félreérthető formában hangzott el.
A 45 perc néha ellenség! Visszatérek majd úgyis ehhez a regényhez, a témához is később.
A gyerekek jók voltak, figyeltek.