A boldogságóra októberi témája az optimizmus volt. Az óra első felében a tanulókkal az optimizmusról és a pesszimizmusról beszéltünk. Az óra másik felében egy smilyt készíttek és mondatokat gyűjtöttek össze, hogy mit gondolhat egy pesszimista és egy optimista.
Az optimizmus gyakorlása
Beszélgettünk az Ideális jövő bálról, játszottuk a Ez fantasztikus, met…!, megtanultuk a Reggeli pozitivizáló szöveget, közben jól esett egy kis nyújtás is.
Foglalkozást vezető: Németh Noémi
Foglalkozás címe: Pillanatok
Életkor: 5.-6. év
Fő didaktikai feladatok: Új ének: Bagdi Bella: Hálával megismerése, játéka invitálás a dallal. Ismert mozgásformák felelevenítése (taps, combütés), téralakítás megvalósítása (kör) Optimista fogalmának tisztázása.
– Erdőben sétálni megyünk. A célunk, hogy minden olyan dolgot észre vegyünk, ami örömmel tölt el minket, amiről azt gondoljuk, hogy szép (hulló falevelek, elröppenő madárka, egy kismókus, amint mászik a fa törzsén. Konkrét tapasztalatok szerzése, majd a csoportban megbeszéljük a tapasztaltakat.
– Mosolygós arc, szomorú arcjáték: Amikor a mosolygós arcot emelem fel, akkor a lehulló falevelek az erdőben (szőnyegen) táncolnak, amikor a szomorú arcot emelem fel, akkor a falevelek leestek a földre (szőnyegen hasalás).
– Mosolygós, optimista arc színezése.
Felhasznált források: https://www.youtube.com/watch?v=6yWpmWKwcvM
Bagdi Bella Bezzeg Andrea: Boldogságóra Készségfejlesztő, kifestő és színező munkafüzet 3-6 éveseknek (Imi Print Nyomda, Nyíregyháza)
Az optimizmus témakörben sokat beszélgettünk arról, hogy nehéz pozitívan gondolkodni, ha sok rossz dolog ér bennünket. Ezért megpróbáltuk „átkeretezni „a problémákat, és megvizsgáltuk, hogyan tehetjük boldogabbá a napjainkat, ha másképp gondolunk a nehézségekre.
A hét elején elkészítettük optimista szemüvegeinket.
Előtte elbeszélgettünk az emberi kapcsolatokról, főként a barátságról. Hogyan tudjuk egymást segíteni? Miért fontos egymás támogatása?
A pozitív szemléletmóddal kapcsolatban egy rövid történetet is megnéztünk. Minden rosszban van valami jó!
Ének-zene óra témája az erős-gyenge, halk-hangos hangok érzékeltetése, megkülönböztetése volt. Az óra tananyagához könnyen hozzá tudtam kapcsolni a boldogságóra optimizmus témakörét.
Optimizmus, optimista gondolkodásmód, sikerélmény, öröm mind-mind a zeneiséggel kifejezhető.
A tanóra elejét a megszokott módon énekes köszönéssel, nevek szótagolásával, dalcsokorral kezdtük. A ritmus – dallam, szókincsbővítés erősítésének, memóriafejlesztés céljával.
A főrészbe beépítve jelent meg az optimizmus témaköre, ahol tudatos járásgyakorlattal – séta meditáció – hangolódtak a gyerekek a zenehallgatásra. Megbeszéltük milyen hangoktól érezzük jól, vidáman, illetve rosszul, szomorúan magunkat.
Az optimizmus kifejezés magyarázatra szorult, egyszerűbb volt számukra a vidám kifejezést használnunk. Az optimizmushoz kapcsolódóan hoztuk létre válogatással a vidám ruhatárunkat, illetve színezték a gyerekek a megnevezett ruhadarabokat.
Óra végét közös tánccal zártuk a pozitív gyerek vagyok című dalra.
Az óra célja megvalósult, a gyerekek a tananyaghoz kapcsolódóan megismerték a pozitív szemléletet, ami nem volt nehéz, hiszen életkorukból adódóan ez közel áll hozzájuk.
Másik osztály is megpróbálkozott a boldogság babávval. Nagyon tetszett az , hogy mindjárt mondták , hogy a szíve hiányzik a babának.Az nélkul nem lehet kifesteni- ez volt a válaszuk.
Boldogságóra keretin belül a pozitivitás témakörével foglalkoztunk bővebben. Igyekeztünk a gyermekekben felkelteni a pozitív szemléltmódot, hogy meglássák mindenben a szépet. Ebben segítségükre van a saját készítésű varázsszemüvegük ami abba segít nekik ha egy picit is szomorkodnak valami miatt, felveszik a szemüveget és egyből szebbé válik benne a világ. ugyanis minden rosszban van valami jó.
Reflexió az októberi Boldogságórás foglalkozásról
A foglalkozás témája : Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás vezetője: Gyenge-Kovács Judit
Ideje: 2024.10.25.
Helyszín: Városközponti Óvoda, 7624. Pécs, Budai Nagy Antal u. 5.
A csoport gyermekei nagyon nyitottak a Boldogságórás foglalkozás témái iránt. Így volt ez ma is, amikor előkészültem a mai délelőtt tevékenységeihez, már izgatottan figyeltek, hogy mi fog történni.
A csoport Katica bábjával , Boldog Dórával hívtam játékba a gyerekeket, mégpedig úgy, hogy meg kellett keresniük, egy szemmel kereső játékkal, hogy hova bújt el Boldog Dóra! Majd néhány relaxációs gyakorlattal igyekeztem a foglalkozásra hangolni a gyerekeket. Emlékeztek Boldog Dórára, így örömmel jöttek hívására, és aktívan vettek részt a bevezető játékban. Egy kellemes lágy zenére, sétáltunk, és amikor a Boldog Dóra magasba emelkedett, minden kisgyermeknek meg kellett ölelnie valakit , aki éppen szembe sétált vele az „Őszi erdőben”. A játék után elmeséltem nekik saját történetemet, hogy amikor egy bánat ért, hogy próbáltam másként gondolkodni, szemlélni a történteket, és mi segített át azon, hogy újra boldog és kiegyensúlyozott legyek. Plüss katicánkat segítségül hívva, súgós játékot játszva, beszélgetni kezdtünk, hogy ki miért, miben kérne segítséget, hogy pozitívabban lássa, ha valami rossz történt vele. Egyéni gondolatok megfogalmazása után, általam a katica báb a fülükbe súgta, hogy lássák pozitívan a történteket.
Nagyon jó kis beszélgetés kerekedet. Majd ezután elmeséltem nekik Tódi törpe varázsszemüvegének történetét, majd mi is elkészítettük a saját varázsszemüvegünket.
A szemüvegek elkészítése után, mindenki kiszínezte saját Boldogság smile-ját, és sorban felragasztottuk a Boldogság várához vezető lépcső második fokára.
Ezután egy Boldog és egy Szomorú smile segítségével, két csoportra osztva, egymással szembe állítottam a gyermekeket és mindig más-és más kisgyermek mutathatta fel utánam, a két figurát társaiknak. Akik a Boldog smilet látták, nekik meg kellett nevettetni a szemben álló szomorú társaikat, hogy mosolyt csaljanak az arcukra. Nagyon élvezték, párszor terveztem csak eljátszani, de addig kellett játszanunk, míg mindenki sorra nem került.
Levezető játékként még relaxáltunk és az őszi erdőben sétálva, táncoltunk, és öleléssel kifejezhették érzéseiket, miután mindenkit Boldoggá varázsoltunk.
A program lezárásaként megkértem őket, hogy az általam elkészített táblára tegyék fel a jelüket a tábla széléről, ahhoz az érzelmet kifejező archoz, ahogyan érezték magukat a tevékenység alatt.
Minden jel a Boldog, Mosolygós archoz került, ami újra pozitív megerősítésként szolgált, hogy ma is minden kisgyermek jól érezte magát.