Egy aranyos mesét hallgattak meg a gyerekek egy csigáról, aki minden nehézséget poptimistán látott és arra törekedett, hogy a problémát megoldja. Mindenki elkészítette a saját optimista csigáját magvakból.

A foglalkozás elején közösen beszélgettünk arról, mit jelent az ‘optimizmus’. A gyerekek elmondták, mikor érezték magukat boldognak és miért. Ezután ‘Ma örülök, mert…’ játékot játszottunk: mindenki elmondott valami apró dolgot, amiért örült aznap (pl. „Ma örülök, mert süt a nap”, „…mert a barátom megnevettetett”).

Ezután készítettük el a **„Mosolygós napocskát”**: egy nagy kartonból kivágott nap közepére felírtuk a csoport nevét, a sugarakra a gyerekek rajzolták vagy írták, mi okozott nekik örömet. Minden gyermek egy napsugarat kapott, amit ráragaszthatott a közös napra. A kész „Mosolygós napocska” kikerült a csoportszoba falára, hogy minden nap emlékeztesse a gyerekeket a pozitív pillanatokra.

A foglalkozást egy rövid relaxációs mesével zártuk, amelyben a gyerekek elcsendesedtek, és elképzelték a nap legszebb pillanatait.

Az októberi hónapban a Boldogságóra keretében az optimizmus, a pozitív gondolkodás és a derűs életszemlélet került a középpontba. A gyerekekkel együtt fedeztük fel, hogyan lehet a nehézségekben is meglátni a jót, és hogyan segíthet a pozitív hozzáállás a mindennapokban. Célunk volt az optimizmus fogalmának játékos megismertetése, a pozitív gondolkodás erősítése élményeken keresztül, a közösségi élmények örömteli megélése, a hála és derű kapcsolatának felfedezése.
Óvodánkban regeteg megvalósított program volt e hónapban. Részt vettünk az Ovis Olimpián, ahol a gyerekek lelkesen versenyeztek és szurkoltak egymásnak. A sikerélmények és a közös öröm erősítették bennük a hitet abban, hogy érdemes próbálkozni, mert minden erőfeszítés számít. A nagyszülők segítségével közösen készítettünk almabefőttet. Ez a tevékenység nemcsak a hagyományok ápolását szolgálta, hanem a generációk közötti kapcsolatot is erősítette. A gyerekek megtapasztalták, hogy az együtt végzett munka öröme is forrása lehet a pozitív érzéseknek. Az óvodánkban szőlőt préseltünk, majd megkóstoltuk a friss mustot. A gyerekek izgatottan figyelték a folyamatot, és örömmel meséltek róla otthon is. Ez az élmény segített nekik abban, hogy értékeljék a természet ajándékait.Az állatok világnapja alkalmából kirándultunk. A Vásárosnaményi Vadászati Kiállításon tett látogatás során sok új ismerettel gazdagodtunk az állatvilágról. A gyerekek csillogó szemmel figyelték az állatpreparátumokat, és örömmel számoltak be élményeikről.
A csoportokon belül pedig olyan játékokat játszottunk, amelyek segítették a pozitív gondolkodás kialakítását. Például: „Mi volt ma a legjobb dolog?”, „Mosoly kör”, „Pozitív varázsszavak” – ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják észrevenni a jót a napjukban. A hónap során rendszeresen hallgattuk Bagdi Bella pozitív üzenetű dalait, amelyek segítettek az érzelmek feldolgozásában, és megerősítették a gyerekekben a reményteli, derűs hozzáállást. A vegyes életkorú csoportokban játékos, élményalapú
tevékenységeken keresztül beszélgettünk arról, hogyan találhatjuk meg a jó dolgokat a
mindennapokban, és miként segíthet a pozitív gondolkodás abban, hogy bátrabban,
vidámabban álljunk a kihívások elé.
Mint mindig most is előkerült a csoportok foglalkozásainak kulcsszereplője, a különleges
rózsaszín labda és Boldog Dóra. Ez a labda mindig váratlanul bukkan fel, de a gyerekek már jól tudják: ha hallják a jól ismert kezdőmondókát, ideje a szőnyegre ülni, mert valami különleges kezdődik. A mondóka hívó szavaira mindenki kíváncsian és izgatottan gyűlt össze. A gyerekek különböző játékok, mesék, közös beszélgetések és kreatív feladatok során fedezték fel, hogy minden helyzetben lehet valami, amiért hálásak lehetünk, és hogy a mosoly, a bátorító szó vagy egy kedves gesztus nemcsak nekünk, hanem társainknak is örömet szerez. A hónap végére a gyerekek bátran megfogalmazták saját pozitív élményeiket, és egyre tudatosabban gyakorolták az optimista gondolkodást a mindennapi helyzetekben.
Összességében elmondható, hogy a gyerekek örömmel vettek részt a programokban, és egyre gyakrabban fogalmaztak meg pozitív gondolatokat. A szülők is jelezték, hogy otthon is hallják a gyerekektől a „jó dolgok” emlegetését, és hogy a dalok dallamai gyakran felcsendülnek a családi körben is. Az októberi hónap során a gyerekek megtapasztalták, hogy az optimizmus nem csupán mosoly vagy jókedv, hanem egy olyan belső erő, amely segít átlendülni a nehezebb pillanatokon is. A közös élmények, a játékos tanulás és a szeretetteljes közösség mind hozzájárultak ahhoz, hogy a pozitív gondolkodás természetes részévé váljon a mindennapjaiknak.

Csoport neve: „Lángocska”-nagycsoport
Óvónők: Hársfalvi Veronika-Virág
Ilonczai Maria-Camelia
Téma: „Optimizmus”
A foglalkozás elején megismerkedtünk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával, egy szomorú és egy vidám arcot ábrázoló emotikonnal. Két csoportot alkottunk, melyek egymással szemben álltak, az egyik csapat a vidám csapat volt, a másik a szomorú. A jelre a szomorú csapat arckifejezésükkel, testükkel, testtartásukkal szomorúságot fejeztek ki, a vidám csapat pedig mimikájukkal, gesztusokkal próbálták felvidítani a szemben álló társaikat. Sikerült vidámságot varázsolni a szomorú arcokra. Ezután megcseréltem a pálcákat és megcserélődtek a szerepek is.
Megbeszéltük, hogy melyik szerepben érezték jobban magukat a gyerekek.
Ezután elutaztunk Meseországba, majd közösen Boldog Dórával elmondtuk a „Kerekerdő kalandra hív téged” kezdetű meseváró mondókát.
A mese bemutatása után megbeszéltük, hogy miről szólt a mese, felsorolták a mese szereplőit, kérdések alapján visszamesélték a mesét, majd együtt újra átbeszéltük, hogy mit is jelent az „optimista” szó, azok akik hisznek a jóban, a szépben, a csodában, azok optimisták. Egy kislánynak az volt a kérése, hogy megsimogatja-e Sün Artúrt, természetesen ezt megtehette, majd sorba mindenki megvigasztalta egy simogatással a mese elején szomorkodó sünt.
Ezután lelkesen ismételgettük Tódi törpe szebben látó mondókáját, amit nagyon hamar megtanultak a gyerekek. Együtt megállapítottuk, hogy, ha optimisták vagyunk, akkor jól érezzük magunkat, s csodásan telnek a napjaink úgy az óvodában, mint otthon.
Miután felpróbáltuk a varázsszemüveget, melyet, ha felveszünk meglátjuk a rossz dolgokban is a jót, eldöntöttük, hogy mi is készítünk egy ilyen varázsszemüveget. Mindenki kidíszítette tetszése szerint, szívecskét, napocskát illetve mosolygós arcot pecsételvén a szemüvegekre. A varázsszemüveget hazavihetik otthonaikba, hogy családtagjaik is kipróbálhassák.
A foglalkozást a tükörjátékkal zártuk. Sorra a tükörbe néztek a gyerekek és egy-két pozitív tulajdonságot soroltak fel magukról.
Megköszöntem a tevékenységen való aktív részvételt és jutalomként egy mosolygós arcot ábrázoló matricát ajándékoztam mindenkinek. A gyermekek egy-egy öleléssel fejezték ki hálájukat a foglalkozás legvégén.