A gyerekeket két csoportra osztottam. Az egyik csapat felé a szomorú arcú táblát mutatta fel az egyik kisfiú, a másik csapatnak pedig a vidám-boldog arcot egy kislány. Az arcukkal és a testükkel fejezték ki a táblán felmutatott érzelmet. Akik a szomorú arcú táblát utánozták, meglátva a másik csapat nevetését és vidámságát ők is elkezdtek nevetni közben. Sikerült őket is felvidítani, majd cseréltünk táblát.
Az optimizmus gyakorlása
Vidámfalva lakóinak javaslatára mi is kipróbáltuk a varázsszemüveget. Nem csalás, nem ámítás, hiszen a segítségével ténylegesen megláttuk magunkban és egymásban is a jót, az értékeset. Ezt a csoportban hangosan is megfogalmaztuk egymásnak. Mindeküzben a megosztott belső kincsekből egy varázslatos üveggolyófüzért készítettünk, amelynek látványa mosolyt csalt az arcunkra, örömöt a szívünkbe.
Elhatároztuk, hogy a hétköznapokban törekedni fogunk rá, hogy minél gyakrabban viseljük ezt a varázsszemüveget.
Tanulásban akadályozott 4. osztályos gyerekekkel beszélgettünk a pozitív gondolkodás fontosságáról, az optimizmusról. Készítettünk optimista szemüvegeket, amelyekkel játszottunk. Jövőbeli terveket szőttünk, álmodoztunk, játszottunk. Nagyon jól éreztük magunkat.
Ózdi József Attila Gimnázium, szakgimnázium és Kollégium
Ráhangolódásként Bagdi bella Imádok élni c. dalát hallgattuk meg, majd optimizmussal kapcsolatos képeket elemeztek a gyerekek, és egy filmrészletet néztünk meg. Nagyon tetszett nekik a Yes Man c. film rövid részlete, elmondták, hogy ők mit tennének hasonló helyzetben. T- táblázatot készítettek csoportos munkában (optimista, pesszimista ember jellemzői), majd páros feladatként megbeszélték, hogy a lehető legjobb életük hogyan nézne ki 15 év múlva. A Kitöltötték a diákok a HUNOPTI – tesztet, majd megbeszéltük.
Megbeszéltük a beadandó feladatot, ez lett hf., amit a következő hétre el is készítettek a tanulók. Optimista idézeteket kerestek a tanulók, amit az osztály optimista képével tablóra ragasztottunk.
Csoportunk már izgatottan várta a következő Boldogóra-foglalkozást, amelynek témája az optimizmus gyakorlása és a pozitív gondolkodás volt.
Bevezetésként egy rávezető játékkal, a Tüdőtakarítással kezdtünk. A gyerekek elképzelték, hogy kilégzéskor minden rossz érzést – fáradtságot, feszültséget, izgalmat vagy bánatot – kiengednek magukból. A gyakorlatot legalább ötször megismételtük, lassan, figyelve arra, hogy a kifújás hangja jól hallható legyen. Ezután Pillanatkapitány kalandjai következtek. A mese remekül kapcsolódott a testünk témakörhöz és az érzékszervek gyakorlásához. Pillanatkapitány megmutatja, hogyan lehet „megállítani az időt”, amikor mindenki rohan, és felfedezni a pillanat csodáit – egy madárdalban, egy mosolyban vagy egy mély levegővételben. A történethez csákót is készítettünk, majd kényelmesen elhelyezkedtünk és meghallgattuk a mesét. A gyerekek figyelmesen hallgattak, majd megbeszéltük, hogy ha kellemetlen dolgok történnek velünk, az néha nehéz, de ha optimisták maradunk, minden jóra fordul. A szép időt kihasználva optimista sétára indultunk. Bár ekkor még nem készültek el az „optimizmus szemüvegek”, a gyerekek jókedvűen csodálták a természet szépségeit. Másnapra elkészültek a szemüvegek is, minden gyermek sajátot kapott. Közös képet is készítettünk bennük, hogy megörökítsük: „Mi optimisták vagyunk!” A „Szuper erős” színezőből a remény és optimizmus témájú képet választottuk, amit a gyerekek nagy lelkesedéssel színeztek ki. Megtanultuk a mellékelt kis mondókát is, majd a lapokat hazavihették, hogy otthon a szülőkkel együtt gyakorolják. Végül a második lépcsőfokra felragasztottuk a mosolygó fejet, ezzel lezárva a Boldogóra-foglalkozást. Az élmények azonban tovább éltek: a gyerekek más élethelyzetekben, még az udvaron is emlegették, hogy „mi optimisták vagyunk!”. Több szülő is visszajelzett, hogy otthon is hallották a gyerekektől, mennyire tetszett nekik a foglalkozás. A szülők támogatása is nagyon biztató: örömmel olvassák a BOLDOG faliújságot, sőt, van, aki le is fotózza a havonta megújuló pozitív üzeneteket, hogy otthon is inspirálódhassanak belőlük.
Kárpáti János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Októberben iskolánk is csatlakozott a Világ gyalogló hónaphoz. Több osztályunk is tett hosszabb, rövidebb túrát a hónap során. Mi is gyalogtúrával látogattuk meg a közelünkben újonnan megnyílt Hajdúzoo állatparkot.
A hónap során megtanultuk a remény, optimizmus erősségmondókát. Meséltünk egymásnak az elért sikereinkről és mindenki megalkotta a tenyér ötösét, amiben összegyűjtötték, milyen dolgokban fejlődtek. Szituációs játékokon élethelyzeteket mutattak be a gyerekek, hogy hogyan viselkedik az optimista és a pesszimista.
Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium
Egy előadás kapcsán, melynek címe : Lélekmadár gondoltam úgy, hogy mélyebben foglalkozom a témával. A darabbeli Lélekmadár a szívünkben él és sok-sok fiókja van. Külön fiók a kedvességnek, jóságnak, tiszteletnek….. az irigységnek, lustaságnak, haragnak….. . Szóval minden érzésnek. Nagyon szépen letisztítottuk a gyerekekkel, hogy ezen fiókok kinyitása és becsukása csakis a saját döntésük. Teljesen tudatosnak kell lenniük, hogy melyiket nyitják ki. Csak rajtuk áll.
Ennek kapcsán Lélekpiacosat is játszottunk. Pozitív és negatív kártyákat helyeztem el a piactéren. Választottak 3 negatívat, ami leginkább jellemző rájuk, majd elcserélték 3 pozitívra, amit szeretnék ha jobban megerősödne bennük. Végül mindenki megrajzolta a saját Lélekmadarát.
Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium
Csoportokat alakítottunk és a csoportok forgószínpad szerűen forogtak. 6 asztalnál válogattak a pozitív erősségek kártyákból. Mindenhol választottak egyet saját maguknak és a csoport tagok is választottak mindenkinek egyet. Így a kör végére 12 pozitív tulajdonság került a lapra ,ami leginkább jellemző rájuk. Majd ezekből én hármat emeltem ki, melyből egy erősségfát készítettem.
Ebben a hónapban is közös énekléssel, zenehallgatással
indítottuk a Boldogságóránkat. Bagdi Bella: Pozitív gyerek
vagyok c. dalát hallgattuk meg.
Ezt követően a Tódi törpe varázs szemüvege c. mesével dolgoztuk
fel az optimizmus témakörét. A mese bemutatása után,
megbeszéltük a történethez kapcsolódó kérdéseket. Arra kértem
a gyerekeket, hogy soroljanak fel olyan dolgokat, amelyeket
szépnek látnak a világban. A gyerekek ezeket a dolgokat
sorolták fel: a szivárványt az égbolton, az őszi faleveleket, a
nyári napsütést stb. A tevékenységünket egy optimista tükörkép
megrajzolásával zártuk. Az elkészült alkotásokat a gyerekek
hazavihették. Arra kértem a gyerekeket, hogy akinek van kedve
készítsen otthon egy optimista távcsövet és idézze fel a
foglalkozáshoz kapcsolódó mesénket.
A hónapban lévő állatok világnapja alkalmából játékos vetélkedőt tartottunk, kint az óvodánk körül. A feladatok teljesítése, esetleges kudarcai / hogy nem mindig én nyerek…./ jó alkalom volt arra, hogy mindenben meglássuk a szépet és a jót és az esetlegesen kudarccal zárult feladat se szegje kedvünket a következő teljesítéséhez.