A foglalkozást a relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd, amikor már ellazultunk a játékos feladatoktól, akkor arról beszélgettünk, hogy milyen napjuk van a gyerekeknek. Szinte mindenki jó hangulatban volt, de megígértük, hogy óra végén senki nem lesz szomorú.
Gyorsan rendeztünk is egy nevetés versenyt, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és hatékonynak bizonyult.
A mese A szomorú királykisasszonyról nagyon tetszett a gyerekeknek, beszélgettünk arról, hogyan tudunk segíteni a másiknak a szomorúság feldolgozásában.
A szemléletváltás – optimista vagy pesszimista – nehéz feladat volt a számukra, nagyon meghatározó egyes gyermekeknél a korábbi tapasztalat és azt nem tudják elengedni, feldolgozni.
A foglalkozást az Add tovább a grimaszt! játékkal folytattuk, majd Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalával zártuk.
Az optimizmus gyakorlása
Gyorsan peregnek a napok, hónapok az új, 2025/2026-os tanévben! A mi iskolánk kis ‘boldog’ 2.A osztályában októberben is több volt a „móka és kacagás”, vagyis az optimizmus, mint a „lehajtott fejes pesszimizmus”! Íme néhány pillanat az önfeledt időből ❤️ (A zeneszám természetesen Bagdi Bella „hónap dala” (Pozitív gyerek vagyok ) volt a videoban, de a YouTube szerzői jogok miatt letiltotta…Ezért most egy másik kedves kis dalt hallhatunk az összeállításban)
Október hónapunk az optimizmus gyakorlásáról szól. Varázsszemüveget vettünk magunkra és azon keresztül keretük minden rosszban is a jót. Mennyi apró dolognak is lehet örülni! Megismerkedtük Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával, akik tanulságos történeteikkel is erre irányították rá a figyelmünket. Értékeinkkel felruháztunk egy- egy falevelet és ezekből elkészítettük csoportunk Boldogságfáját. Kihasználtuk a kínálkozó jó időket és amikor csak alkalmunk adódott rá sétálni indultunk településünkön, ezzel is bekapcsolódva a Világgyalogló hónap programjába.
Optimista szemléletünk kialakítását, formálását a mai foglalkozáson a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal kezdtük, Meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát, melyet mozgással kísértünk. Nagyon élvezték a gyerekek, s a refrént is együtt énekeltük.
Van egy nagy tükör az óvodában, s a témát úgy vezettem be, hogy odaálltunk a tükör elé, s mindenki bele mosolygott, majd lerajzolták mosolygós önmagukat.
A téma feldolgozását Tódi törpe varázsszemüvege című mesével folytattuk. Velem ismételték Tódi törpe szebben látó mondókáját, s elképzeltük, milyen lehet varázsszemüvegben látni a világot. Ezért el is készítette mindenki a saját varázsszemüvegét. Ahogy felvették, mindenki megnevezett egy szép dolgot, amit látott. Megbeszéltük, hogy haza is vihetik, hogy otthon is a testvéreik, szüleik is kipróbálhassák.
A foglalkozás végén kiszíneztük az optimizmus jelét és felragasztottuk Boldogságvárunk második lépcsőfokára, közben tovább hallgattuk a pozitív gyerek vagyok dalt.
Október 15-én az ölelés világnapján játszottunk ölelgetős játékokat (Ki libámat elviszi, Zöld erdő-arcsimogató -végén megölelve egymást).
Csapat játékot játszottunk ,, Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” , amely során két csapatot alkottunk. A boldog csapatnak meg kellett nevettetnie a szomorú csapatot.
Ez után mindenki elmondhatta, hogy mitől boldogok és mitől szomorúak. A játék során a gyerekek kifejezték érzéseiket, valamint beszélhettek róla.
Lerajzoltuk saját magunk tükörképét, mikor boldogok vagyunk.
Relaxációs gyakorlat: ,,Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”. A gyakorlat célja az egész test ellazítása.
Meghallgattuk a ,,Tódi törpe varázsszemüvege” c. mesét, majd dramatizáltuk. Ez után mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét.
A mese célja az „optimista” szó fogalmával való ismerkedés, illetve a gyerekek érzelmi intelligencia fejlesztése.
Táncoltunk és énekeltük ,,Bagdi Bella” dalait. Táncolás során fejlődött a gyerekek ritmusérzéke, valamint a térérzékelés.
Beszélgettünk arról, hogy mi volt jó a napunkban, mitől jó a napunk. Mi vidít fel minket ha szomorúak vagyunk.
Megnéztük a tükörben a megnéztük milyen a mosolygós arcunk. Ezután egymás arckifejezését utánoztuk le.
Rajzoltunk mosolygós napocskákat, végül egy tánccal, vicces mozdulatokkal zártuk a foglalkozást.
Az októberi boldogságóránkon nyolcadikos osztályommal arról beszélgettünk, hogy hogyan tudják az optimista életszemléletet kamatoztatni kamaszként. A korábbi években már többször foglalkoztunk azzal, hogy hogyan gyakorolható ez a fajta életszemlélet. Most azt néztük meg, hogy a pályaválasztás küszöbén hogyan tudja őket segíteni az optimizmus.
A mai Boldogságórán az optimizmusról beszélgettünk. Megismerkedtünk azzal, mit jelent optimistának lenni, és hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapi életben. A gyerekek saját példákat is hoztak arról, mikor sikerült nehéz helyzetben is a jót meglátni.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogyan lehet optimistábban gondolkodni.
Az Úgysem és Debizony mese feldolgozása során megtanulták a negyedikesek, hogy sok mindenre képes az ember, ha van benne akarat és kitartás. Saját példákat kerestek a mindennapi életükből.
Megbeszéltük az optimizmus fogalmát, majd egy mesehallgatás után leszögeztük, hogy van miért optimistán tekinteni előre. Főleg ha annyi minden jó vesz körül minket, mint amit tapasztalunk. Végeztül megtanultuk a napindító pozitív gondolatokat.