Maci csoport
Az optimizmus témához a Varázsgömb feladatot választottuk. A hét folyamán a gyerekek ötletei alapján pár történetet megbeszéltünk, átbeszéltünk. Próbáltuk mindig a jót megkeresni a történésekben. Próbáltuk lerajzolni a varázsgömbbe, hogy ki mire vágyik. Sajnos itt a rajzolás a játékok, ajándékok irányába mozdult. Beszélgetés közben a család, a szeretet és a barátság is előkerült.

Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,, Hepe után mindig hupa következik, és hupa után mindig hepe jön.
És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe,
és hupa után hupa következett volna.’’ (Micimackó).
Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
Ráhangolódásképpen beszélgettünk a gyerekekkel olyan helyzetekről, amikor valami új dolgot tanultak, és az első próbálkozások után úgy érezték, hogy ez nekik soha nem fog sikerülni.
Ezt követően torna gyakorlatokat végeztünk:
,,Nyújtózz mindkét karral az ég felé mintha egy magas fa lennél!
Nyújtózz mindkét karral, két oldalra mintha egy madár lennél, aki kitárja a szárnyait!
Nyújtózz mindkét karral a föld felé enyhén hajlított térddel, mintha egy fűzfa lennél!
Terpesz állásban az egyik karoddal nyújtózz a füled mellett át mintha egy szél fútta
fűszál lennél! Majd nyújtózz a másik irányba is, megváltozott a szélirány!”
Megbeszéltük: Miért jó, ha erősek vagyunk? Miért jó, ha hajlékonyak vagyunk?
A kitartás erősségével képesek vagyunk befejezni, amit elkezdtünk, kitartunk addig, amíg a
feladatot elvégezzük.
Ezután a gyerekek körben álltak, állításokat tettem fel. Azok, akik magukra ismernek, teljesítsék a feladatot:
,,Aki szorgalmas, guggoljon le!
Aki szeretne jó táncos lenni, perdüljön meg!
Aki szeret rajzolni, álljon egy lábra!
Aki szívesen megtanulna játszani valamilyen hangszeren, dúdoljon egy dalt!
Aki tud biciklizni, feküdjön a hátára, és biciklizzen a lábával!
Aki össze szokta pakolni maga után a játékait, emelje magasba a kezeit!
Aki jár valamilyen edzésre, hajladozzon, mint egy fa a szélben!
Aki szokott otthon házimunkát végezni, körözzön a karjával! stb.”
Ezt követően minden gyerek készített egy varázsgömböt. Bele rajzolták a varázsgömbbe azt, amit nagyon szeretnének, hogy valóra váljon!
Miután elkészültek a varázsgömbök, elmesélték, hogy mi mindenre vágynak.
Készítettünk összegöngyölt színes kartonpapírból “varázstávcsövet”. Ha bármikor
valamilyen probléma, nehézség adódik a csoportban, vagy valaki úgy érzi, neki “úgysem
megy” valami, akkor elővesszük a varázstávcsövet és azon keresztül nézve úgy fogalmazzuk meg a helyzetet, hogy a negatív történést vagy véleményt pozitív szemléletbe keretezzük át.
Belenézve a távcsőbe, például: “De bizony menni fog, csak gyakorolnom kell!”
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.

Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,, Hepe után mindig hupa következik, és hupa után mindig hepe jön.
És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe,
és hupa után hupa következett volna.’’ (Micimackó).
Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
Ráhangolódásképpen beszélgettünk a gyerekekkel olyan helyzetekről, amikor valami új dolgot tanultak, és az első próbálkozások után úgy érezték, hogy ez nekik soha nem fog sikerülni.
Ezt követően torna gyakorlatokat végeztünk:
,,Nyújtózz mindkét karral az ég felé mintha egy magas fa lennél!
Nyújtózz mindkét karral, két oldalra mintha egy madár lennél, aki kitárja a szárnyait!
Nyújtózz mindkét karral a föld felé enyhén hajlított térddel, mintha egy fűzfa lennél!
Terpesz állásban az egyik karoddal nyújtózz a füled mellett át mintha egy szél fútta
fűszál lennél! Majd nyújtózz a másik irányba is, megváltozott a szélirány!”
Megbeszéltük: Miért jó, ha erősek vagyunk? Miért jó, ha hajlékonyak vagyunk?
A kitartás erősségével képesek vagyunk befejezni, amit elkezdtünk, kitartunk addig, amíg a
feladatot elvégezzük.
Ezután a gyerekek körben álltak, állításokat tettem fel. Azok, akik magukra ismernek, teljesítsék a feladatot:
,,Aki szorgalmas, guggoljon le!
Aki szeretne jó táncos lenni, perdüljön meg!
Aki szeret rajzolni, álljon egy lábra!
Aki szívesen megtanulna játszani valamilyen hangszeren, dúdoljon egy dalt!
Aki tud biciklizni, feküdjön a hátára, és biciklizzen a lábával!
Aki össze szokta pakolni maga után a játékait, emelje magasba a kezeit!
Aki jár valamilyen edzésre, hajladozzon, mint egy fa a szélben!
Aki szokott otthon házimunkát végezni, körözzön a karjával! stb.”
Ezt követően minden gyerek készített egy varázsgömböt. Bele rajzolták a varázsgömbbe azt, amit nagyon szeretnének, hogy valóra váljon!
Miután elkészültek a varázsgömbök, elmesélték, hogy mi mindenre vágynak.
Készítettünk összegöngyölt színes kartonpapírból “varázstávcsövet”. Ha bármikor
valamilyen probléma, nehézség adódik a csoportban, vagy valaki úgy érzi, neki “úgysem
megy” valami, akkor elővesszük a varázstávcsövet és azon keresztül nézve úgy fogalmazzuk meg a helyzetet, hogy a negatív történést vagy véleményt pozitív szemléletbe keretezzük át.
Belenézve a távcsőbe, például: “De bizony menni fog, csak gyakorolnom kell!”
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.

1.Boldog Dóri csengővel hív
2.Boldogságmondóka közös elmondása
3.Tükörjátèk – a gyerekek kedvence
5.Èrtèkeim -tükörbe nèzek, mi a szèp,mi a jó bennem

A boldogságórán beszélgettünk az érzelmekről, a jó és kellemes érzések felismeréséről, a gyerekekkel kendő alá bújtunk, és a kissé rossz kedvű hangulatunkat egy vidám mondóka segítségével jókedvre cseréltük. Játszottunk egy játékot is, amelyben egy rossz kedvű társunkat próbáltuk felvidítani, így gyakorolva, hogyan tudunk egymásnak örömet szerezni és optimistán fordulni a másik felé.

November hónapban pedagógusaink az óvodánk csoportjaiban az együttműködésre, egymás megsegítésére kiemelt figyelmet fordítottak a közös tevékenységek által.
A Napsugár csoport egy olyan csapatjátékot játszottak, melyben nagy szükség volt az egymásra való odafigyelésre, lelkesedésre. Az ,,Add előre!” nevű játékot játszották, melynek a következő volt a szabálya: A gyermekek egymás mögé állnak. Egy plüss figurát adnak előre a fejük felett. A sor első tagja hátra fut, majd előre adja a plüss figurát. A verseny akkor ér véget, ha újra visszaáll az eredeti sorrend.

A Maci csoport kiscsoportosai is nagyon ügyesen dolgoztak össze. Ebben a hónapban is nagy hangsúlyt fektettek az egymásra való odafigyelésre és a kedvesség kifejezésére. Reggelente, amikor megérkeztek öleléssel köszöntötték egymást, szomorkodó kispajtásukat vigasztalták. Egyik kedves játékuk a ,,Kis barátom, hogy vagy?”, melyben nagy örömmel és aktivitással vettek részt a gyerekek. A ,,Kedves szavak” játék során a képes kártyákat egy kosárba rakták, majd beszélgettek róluk.

A Süni csoport szintén az együttműködés erejét gyakorolták. Az erősségmondóka elmondása után beszélgettek arról, miért fontos ez közösségünkben. Meghallgatták a gyerekek Móra Ferenc: a jó orvosság című meséjét, majd kiszínezték a hozzá tartozó színezőt is.

A Katica csoportban a gyerekekkel beszélgettünk a segítség, együttműködés fontosságáról. Közösen kiszíneztük a barátságszíveket, majd kirakóként is igyekeztünk őket összeilleszteni. A gyermekek nagyon élvezték a közös tevékenykedést, szívesen illesztették össze a szívek darabjait egyenként és közösen is.