Apró örömök az óvodában.
Apró örömök élvezete
Apró örömök élvezete
A mindennapok során próbálunk minél több, olyan helyzeteket teremteni a gyermekek számára, amely által átérzik az öröm boldogságfokozó erejét.
A foglalkozást a „Meglengetem a karom, pedig alig akarom”, és az „Az én hangom” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Imádok élni dalát. A dal hallgatása közben, játékos mozdulatokat végeztünk. Majd a gyermekekkel körben állva, kézen fogva énekeltünk. Ezután közös, a csoportról készült képeket nézegetve, felelevenítettük a közös élményeinket, amit sütizéssel „koronáztunk”. Beszélgettünk arról, hogy miért voltunk boldogok, miért mosolygunk a képeken, hogyan fejezzük ki, ha örülünk valaminek, az arcunkon miből derül ki, hogy örülünk. A csengettyűvel meséhez hívtam a gyermekeket, mondókáztunk, majd elmeséltem „Bezzeg Andrea: Újra együtt!” című meséjét. A mese után tükör előtt játszottunk érzékelő játékot. A tükör előtt megérintettük, megneveztük az érzékszerveinket, majd lerajzoltuk és beragasztottuk az érzékszerveink mellé, hogy mi okoz számunkra örömöt. Beszélgetés során kiderült számunkra, hogy több gyermek az óvodánkban érzi a legjobban magát: „Akkor vagyok a legboldogabb, amikor itt játszok!” Az apró örömök jelét kiszíneztük, majd felragasztottuk a boldogsághoz vezető lépcsőre. Végül meghallgattuk „Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem” című dalát, közben megöleltük egymást, és örömtáncot jártunk.
Az örömleltár volt a kedvenc részem a foglalkozáson. Annyi minden és annyi szép eszükbe jutott, hogy mi az aminek igazán lehet örülni. A mese után az érzékszervekhez köthető örömöket vettük sorra. Először két fajta játékkal tudták párosítani, majd egy dobókockával dobtak és amely érzékszervet dobták, ahhoz kapcsolódó örömet idéztek fel a gyerekek.
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják, felismerjék és tudatosítsák életük apró örömeit, és mert számukra az érzékszervi tapasztalás könnyebben érthető, az érzékszerveiken keresztül könnyebben kapcsolódnak a „boldogság tanulható és gyakorolható” élményéhez.
A foglalkozást megelőzően a játékkezdeményezések során többféle készséget fejlesztő tevékenységből választhattak a gyermekek (pl. finommotorikát, logikai gondolkodást, kreativitást fejlesztő játékok). Már ekkor felhívtam figyelmüket a mindennapi örömökre, megalapozva ezzel a témára hangolódást.
Tündi néni „isteni finom” ételeinek olyan nagy buzgalommal láttak neki a gyerekek, hogy kiválogatták a hozzávalókat, elkészítették, megterítettek számára, majd el is fogyasztották.
A mesélés előkészítése során alkalmazott meseszignál, mécses, báb (Boldog Dóra) és a relaxációs gyakorlatok a gyermekek számára ismert és biztonságot nyújtó struktúrát biztosítottak. A „gólyás” mesei utazás módja is a heti tematikához (tavasz, hazatérő madarak) illeszkedett, ezzel növelve a tevékenység komplexitását.
A választott mese – Polli, a pillangó története – kiválóan alkalmas volt arra, hogy a gyerekek azonosuljanak egy olyan mesehőssel, aki képes az egyszerű, hétköznapi dolgokban is örömét lelni. A mese tartalmi elemei lehetőséget adtak a gyermekek érzékszervi tapasztalatainak bekapcsolására (ízlelés, tapintás, látás, hallás), és aktív részvételt biztosítottak dramatikus és mozgásos elemek alkalmazásával.
A foglalkozás során használt kérdéseimmel tudatosan irányítottam a gyermekek figyelmét saját érzelmeikre, tapasztalataikra:
– „Ti minek tudtatok ma örülni?”,
– „Ezek nagy vagy kicsi dolgok voltak?”
ezáltal fejlődött önismeretük, érzelemkifejezésük és az apró örömök felismerése iránti nyitottságuk.
A tapintásos és ízlelős játékok nemcsak örömet okoztak, de lehetőséget teremtettek a különböző érzékszervek tudatosítására, a beszédfejlesztésre, halmazalkotásra és mondatalkotásra. Minden gyermek számára lehetőséget biztosítottam a részvételre, külön figyelmet fordítva azokra is, akik korábban nem szívesen vállalkoztak hasonló tevékenységre.
A foglalkozás során az egyik legnagyobb sikere a mezítlábas ösvénynek volt, melyre minden kisgyerek többször is sorba állt. Amikor megkérdeztem, hogy milyen érzés a rajta való sétálgatás, akkor meglepetésemre konkrét tulajdonságokkal válaszoltak a gyerekek: hideg, ima, bökős, lágy, simizős, csikizős.
A foglalkozás végén, hogy ne csak a magunk örömével foglalkozzunk, a Baglyocska csoport 6 kis csigájának is okoztunk apró kis örömöt. Megetettük őket egy kis paprikával, melyet az egyik csoporttag ajánlott fel számukra. Néhány óra múltán ismét rájuk pillantottunk, addigra már nyoma sem volt a paprikának. A mi kis meglepetésünk elérte a célját!
Az órát a relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, a „Kitárom a világom..’ és a „Puha meleg, felengedek…” gyakorlatok megadták az óra hangulatát és nagyon tetszettek a gyerekeknek. A hónap dalát is nagy odaadással hallgatták.
A gyerekekkel először az örömleltárt készítettük el, ami meglepő módon nehezen indult. Az örömteli tapasztalatok gyűjtése során kezdetben nagy dolgokra gondoltak, különösen a tárgyak által okozott örömök kaptak főszerepet.
A tizenkét hónap című mese bemutatását követően a kedvenc hónapokról kezdtünk el beszélgetni. Ezután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy milyen apró dolgoknak is lehet örülni.
Az érzékszervek játék keretében a képeket egyes érzékszervekhez csoportosítottuk. A kakukktojás játékot nagyon mókásnak találták. Majd a megnevezett örömforráshoz kellett megérinteni a megfelelő testrészt.
Majd arról beszélgettünk, hogy kinek szeretnének örömet szerezni és mivel.
A téma lezárásaként meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című dalát.
Boldog Dóra üdvözli a gyermeket: „Sziasztok Harangvirágok! Úgy örülök nektek, olyan boldog vagyok, hogy újra eljöhettem hozzátok. Játsszatok ma is velem.”
Mondóka: „Kerekerdő kalandra hív téged…”(kezdeményezés kezdő mondókája)
Mese: Újra együtt!
Beszélgető pillanatok: Mi az aminek te örülsz?
Képek nézegetése: „Összeszedtem azokat a képeket, amelyek eddig készültek rólatok az év folyamán. Van kedvetek megnézni?
Kézműveskedés: Közös hangszerkészítés
Boldog Dóra elköszönése: „Köszönöm Harangvirágok, hogy újra ilyen jót játszhattunk együtt. Hamarosan újra találkozunk.”
„Abban a pillanatban, amikor valaki figyelmet szentel valaminek – legyen az akár egyfűszál -, a dolog maga rejtélyes, bámulatos, leírhatatlanul pompás világgá változik.” (Henry Mille)
A márciusi Boldogságóránkat ezzel az idézettel kezdtük. Mi az, ami számunkra fontossá, élvezetessé teszi a jelen pillanatot? Vajon ennek nagy dolognak kell lennie, vagy elég egy apróság, aminek örülhetünk? Tudjuk-e tudatosan a jó dolgok felé irányítani a figyelmünket? Az óra első részében ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Összegyűjtöttük azokat a tevékenységeket, tárgyakat, pillanatokat, amik apró örömökkel ragyogják be a napjainkat, majd ennek alapján elkészítettük az osztály Napfogóit.
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A Villányi Általános Iskola 1. osztályos tanulói most is énekkel és relaxációval kezdték az órát. Örömleltárt készítettek rajzzal, aztán a témához kapcsolódó mesét hallgattak. Arról beszélgettek, hogy melyik évszak milyen örömöt ad nekünk. Melyik a kedvencem és miért?
És az érzékszerveink milyen öröm forrásai.
Értéklabda játékkal kezdtük az alkalmat. A gyerekek annak passzolták a labdát, akinek elmondták, hogy mit csodálnak, mi az, amit nagyra értékelnek a másikban. Majd meghallgattuk Az öröm forrása című mesét. Megbeszéltük a hallottakat, meghallgattuk a hónap dalát, majd elkészítettük az örömkereső nagyítónkat, melynek közepébe beírták a gyerekek, hogy mi az, ami örömöt okoz nekik.
A tavasz beköszöntével sétáink során megfigyeltük a természet változásait, madárcsicsergést hallgattunk, virágokat szagoltunk, faleveleket, ágakat gyűjtöttünk, amelyeket összegyűjtöttünk a csoportszobában. Ezek az egyszerű tevékenységek sok örömet szereztek a gyerekeknek, és segítettek megélni a jelen pillanatait. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek megtapasztalják: a boldogság nem mindig a nagy dolgokban rejlik, hanem sokszor épp egy apró, hétköznapi pillanatban köszönt ránk. Ezt a szemléletet igyekeztünk megerősíteni minden tevékenységünkben – vidáman, szeretettel, a gyermeki kíváncsiságot támogatva.
Különleges alkalmakban sem volt hiány márciusban. Március 8-án nőnap alkalmából a fiúk versikékkel, dalocskákkal, virágokkal lepték meg a csoportba járó lányokat, ami nagy örömöt szerzett mindannyiunknak. Március 15-én nemzeti ünnepünket méltó módon ünnepeltük meg. A gyermekekkel zászlót festettünk, kokárdát készítettünk, és megemlékeztünk a szabadságharc hőseiről a korosztálynak megfelelő formában. Veteményezésre és csíráztatásra is sor került. A gyermekek nagy lelkesedéssel vettek részt a növénygondozásban – ők locsolták és figyelték nap mint nap, hogyan fejlődnek az elvetett magok. A növények fejlődése és gondozása újabb lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek megtapasztalják a gondoskodás örömét, a kitartás és a türelem jutalmát.
Március hónapja igazán színes és élményekkel teli volt óvodánkban. Az apró örömök megélése segíti a gyerekeket abban, hogy hálásabbak legyenek, és jobban értékeljék a körülöttük lévő világot. A téma megvitatása erősíti a gyerekek érzelmi intelligenciáját, mert képesek lesznek felismerni és értékelni a jót az életükben.