A téma feldolgozását két játékkal is színesítettük. Az első az „Itt a láda, mi van benne?” című játék volt, amelyben egy kincsesládát adtunk kézről kézre, és mindenki sorban megnevezett egy olyan dolgot, ami aznap örömöt szerzett neki. A másik játék során az érzékszervek képeihez kellett olyan képkártyákat párosítani, amelyek az adott érzékszervhez kapcsolódó örömöt ábrázoltak.
Apró örömök élvezete
Nevelési cél:
A gyerekek megtanulják felismerni és értékelni az élet apró örömeit, átélni a pillanat szépségét, tudatosítani, hogy a boldogság a mindennapokban is ott van.
Mi volt ma a legjobb dolog?
• Mikor voltál ma boldog, még ha csak egy kis pillanatra is?
• Milyen apróságoktól érzed jól magad? (Pl. fagyi, napfény, ölelés, madárdal)
Cél: A gyerekek ráhangolódnak a pozitív emlékekre, megfigyelik saját érzéseiket.
A mai angolórán a „My dream home” témakört dolgoztuk fel kreatív módon, összekapcsolva az apró örömök élvezetével. A célom az volt, hogy a gyerekek ne csak szókincset gyakoroljanak, hanem elgondolkodjanak azon is, milyen környezetben éreznék magukat igazán boldognak – és hogy ezek az örömök sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejlenek.
A foglalkozás első részében közösen átismételtük a lakásrészek, bútorok, kedvenc tevékenységek szókincsét. Ezután kis csoportokban dolgoztak a tanulók: minden csoport megtervezte és lerajzolta az álmaik otthonát, majd hozzá szókártyákon feltüntették angolul, hogy mi található benne. A hangsúly nem a luxuson volt, hanem azon, hogy milyen kis dolgok teszik boldoggá őket otthon – például egy meleg takaró, egy olvasósarok, egy barátságos konyha, egy kis kert, ahol lehet hintázni vagy kutyázni.
A bemutatások során minden csoport röviden mesélt angolul a házukról, de a beszélgetések során arra is reflektáltunk: Miért pont ezeket a dolgokat tették bele?Milyen apró örömöket jelentenek ezek számukra a mindennapokban?
Voltak olyan házak, ahol külön „boldogságszoba” is volt – rajzzal, szívekkel, napfénnyel, zenével. Megindító volt látni, mennyire fontos számukra a nyugalom, a szeretet, a közös élmények – és hogy mindezt képesek voltak angol nyelven is megfogalmazni.
Ez a foglalkozás tökéletesen ötvözte a nyelvi gyakorlást az érzelmi neveléssel. A gyerekek nemcsak bővítették szókincsüket és fejlesztették együttműködési készségüket, hanem megtapasztalták, milyen jó érzés a „kis dolgokra” figyelni. A kreatív alkotás során közelebb kerültek saját vágyaikhoz, és bátran megosztották azokat egymással – mindezt játékosan, biztonságos közegben.
A nyolcadik osztály márciusi alkotása a „Sun Catcher – Napfogó” címet kapta.
A márciusi boldogságórát elkészítette: dr. Beleznayné Váradi Anett Eszter
Az életünk tele van olyan pillanatokkal, amelyekben megtaláljuk az örömöt és a boldogságot, még akkor is, ha ezek néha látszólag jelentéktelenek vagy figyelmen kívül hagyhatók.
Tapasztalataim a boldogságórákkal kapcsolatban
Iskolánk 2021 óta büszkén viselheti a „Boldog Iskola” címet, ami azóta is fontos része mindennapi nevelőmunkánknak. A tanulóink többsége nehéz körülmények között él, sokuk érzelmileg labilis, és különösen nagy szükségük van arra, hogy megtanulják felismerni, megérteni és kezelni saját érzéseiket. Két tanulóm félárva, ami még inkább indokolttá tette számomra, hogy olyan eszközöket keressek, amelyek segíthetnek nekik érzelmi stabilitás kialakításában.
A boldogságórák módszerével először kollégáim óráin találkoztam, ahol többször is hospitáltam. Ezek az élmények mély nyomot hagytak bennem. Már akkor láttam, milyen pozitív hatással van a gyerekekre ez a program, és elhatároztam, hogy én is szeretnék részese lenni. Ennek szellemében 2024-ben elvégeztem „A boldogságórák elméletének és módszertanának elsajátítása” tanfolyamot.
A képzés után azonnal bekapcsolódtam a program aktív megvalósításába. A munkafüzetet vettem alapul, és igyekeztem a gyakorlatokat a saját tanítványaim élethelyzetéhez igazítani. A foglalkozásokat pármunkában szervezem, amit a gyerekek nagyon élveznek, mivel segíti őket a kapcsolatteremtésben és az empátia fejlődésében. Különösen kedvelik a relaxációs gyakorlatokat, ezek alatt valódi nyugalmat, biztonságot élnek meg.
Iskolánk második alkalommal csatlakozott a március 20-án megrendezett Boldogság Világnapjához, és ezúttal is igyekeztünk bevonni a falu lakóit is a közös ünneplésbe. Első évben a gyerekekkel színes papírszíveket készítettünk, amelyeket kedves, bátorító üzenetekkel töltöttünk meg, majd ezeket bedobtuk a helyi postaládákba, hogy meglepetést szerezzünk a címzetteknek. Idén szélforgókat alkottunk – ezeken boldog üzenetek és rajzok kaptak helyet –, amelyeket a falu forgalmas pontjaira helyeztünk ki egy „Vigyél haza!” táblával. Az iskolában is különleges programmal készültünk: hálafalat alakítottunk ki, ahol minden szülő elvehetett egy papírszívet, ráírhatta, miért hálás, és ki is tűzhette azt. Ezek az alkalmak nemcsak a gyerekeket, hanem a közösséget is közelebb hozták egymáshoz, és megerősítettek abban, hogy a boldogság tanítása valódi, mély hatással van a környezetünkre.
Csatlakoztunk a Kihívás Napja programhoz is. A boldogságórák során látott fejlődés, a gyermekek őszinte reakciói és megnyílása megerősítettek abban, hogy ez a módszer valóban működik, és kézzelfogható segítséget nyújt számukra a mindennapi nehézségeik feldolgozásában.
A jövőben is szeretném folytatni ezt a munkát, mert hiszem, hogy a boldogság tanulható – és nekünk, pedagógusoknak kötelességünk is segíteni ebben a tanulásban.
Meghallgattuk Bagdi Bella: Imádok élni című dalát, majd megismerkedtünk Bezzeg Andrea: Újra együtt! című meséjével.
Ezt követően kavicsfestésbe vágtuk a fejszénket. Előzetes feladatként mindenkinek hoznia kellett egy olyan követ, amelyre tud majd festeni. A követ megvizsgáltuk tapintás látás, tapintás útján. Ezután mindenki kénye-kedve szerint kifesthette a követ.
Végül Örömsétára indultunk az iskola körül és általunk is tovább nőt a Kőkígyó teste.
Márciusban a boldogságóra eleji relaxáció és a hónap dalának eléneklése után kértem a gyerekeket, hogy most ne csak írjanak az apró örömökről, hanem készítsenek rajzokat, melyek olyan élőlényeket, tárgyakat ábrázolnak, melyek örömet okoztak nekik az elmúlt időszakban. Végül ezekből a rajzokból montázst készítettünk.
Rajzolás közben elolvastuk A boldogságpad című történetet és beszélgettünk arról, hogy a mindennapokban hogyan tudjuk észrevenni, felfedezni az apró örömöket. Kértem a gyerekeket, hogy akár az iskola udvarán jelöljék ki a saját boldogságpadjukat, ahol megélhetik az adott pillanat jelentőségét, felidézhetitek a múltbéli örömeiket, illetve tudatosan várakozhatnak a pozitív eseményekre.
Március hónapban a természetes, mindennapi örömök megélésére helyeztük a hangsúlyt. Célom az volt, hogy a gyerekek felismerjék: az öröm nem feltétlenül tárgyakhoz, hanem élményekhez, érzésekhez és a körülöttünk lévő világhoz kötődik. A tavasz beköszöntével egyre több időt tölthettünk a szabadban, ahol számos lehetőség adódott az érzékszerveink használatára és a természet közvetlen megtapasztalására.
Sétáink során megfigyeltük a virágzó fákat, megcsodáltuk a kiskertek színeit, és bogárnéző eszközzel közelről is szemügyre vettük a rovarokat. Külön örömöt okozott a gyerekeknek, hogy közösen díszíthettük az élősarkot, ahol virágokat szagoltunk, tapintottunk, és közben beszélgettünk az érzékszerveink működéséről. Az interaktív táblán játékos feladatokat végeztünk, amelyek segítségével tovább mélyítettük a tudást arról, hogy melyik érzékszerv mire való, és miként segítenek minket a világ megismerésében.
A természetes öröm témájához kapcsolódva megtanultuk az „Imádok élni” című dalt, amelyet mozgással, körjárással, tánccal kísértünk. Illóolajokat is használtunk, így az illatok segítségével is bekapcsolódtak az érzékszerveink az élményfeldolgozásba. Fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy az öröm megélése nem csak napsütésben, hanem esős, borongós időben is lehetséges. Ezt a gondolatot többféle tevékenységgel is alátámasztottuk.
Egyik nap „napimádás” relaxációs gyakorlattal indítottuk a foglalkozást, majd meghallgattuk a „Meseországba megyünk – Esőtánc” című mesét, amelyet közösen át is beszéltünk. Az esős idő témájához kapcsolódva mondókákat és dalokat ismételtünk, mint például: „Süss fel nap”, „Ess eső, ess”, „Esik az eső, süt a nap”, „Gyülekeznek a felhők”. A gyerekek különféle mozdulatokkal utánozták az időjárási jelenségeket: fújt a szél, esett az eső, dörgött az ég, kopogott a jég – így játékosan közelítettük meg a természet változásait. Közben beszélgettünk arról is, mire használható az esővíz, mit csinálhatunk eső után, és milyen érzések, tapasztalatok kapcsolódnak ezekhez az élményekhez.
Hangszereket is bevontunk: rumbatökkel és csörgődobbal utánoztuk az eső hangját. A gyerekek rajzokon keresztül fejezték ki, mi okozott nekik örömet egy esős napon, vagy mit találnak szépnek, érdekesnek az esőben, eső után – például a szivárványt. A rajzokat kivágtuk, és elhelyeztük a robotméhecske pályán, így a tevékenységet játékos digitális élménnyel is összekapcsoltuk.
Az egyik kedvenc feladat az volt, amikor az „Örömmanót” vezettük el a szivárványhoz – az út során olyan állomásokkal találkoztunk, mint pocsolyák, gumicsizma, esőkabát, majd kisütött a nap, végül megjelent a szivárvány.
A tevékenységet az „Imádok élni” című dal újrahallgatásával és egy közös „esőtánccal” zártuk, amely során a gyerekek ismét átélhették, hogy az öröm sokféle formában jelen lehet az életükben – még egy esős napon is.