Az őszi csodálatos időt kihasználva, elindultunk egy rövid túrára, élveztük az őszi napfényt és a pompás színeket. Nagy öröm volt számunkra, hogy sétánk során gombákat is találtunk, igaz némelyik a fa magas lombjában volt, de megoldottuk közösen ezt a problémát, és nagy zsákmánnyal tértünk haza. Othhol nem is a gomba okozott örömöt, hanem a megszerzéséért megtett út.

A közösen elkészült műsor inspirálta a gyerekeket. Kreativitásukat erősítette, egymásra figyelésük harmonikus lett.

Nincs felemelőbb érzés, mint tenni egy hatalmas túrát barátokkal, egy napfényes, csodálatos, festői színekben pompázó, varázslatos őszi erdőben, ahol az illatok….HMMMM!!!!!

A gyerekekkel osztályfőnöki órán arról beszélgettünk, kit mi tesz boldoggá.
Csoportokban, a barátaikkal elkészíthettek egy rajzot, amiben feltüntették, hogy ők hogyan látják a világot, amikor boldogok, illetve mi teszi őket igazán boldoggá.

Öröm születik egy halk köszönésből,
Tavaszi szélből, napfényes reményből.
Egy kacaj szárnyán messzire repül,
S a szívben fényt gyújt, mi nem vesz elül.
Öröm a játék, a lélek tánca,
Egy kedves emlék puha palástja.
Öröm a jelen, mely végre megáll,
S a szemedben ragyogó, tiszta csodát talál.
Mert öröm az élet apró titka,
Mely minden napunkat bársonyba vonja.

Az első „szabadulószoba jellegű” bevezetéssel kezdett foglalkozást annyira szerették a gyerekek, hogy úgy döntöttem a másodikat is hasonlóan építem fel. Ismét a folyosón és a lépcsőházban kezdtük a foglalkozást, majd a teremben, egy meséhez kapcsolódva jutottunk el az apró örömök fontosságához. A mese után a Pozitivity Fókusz társasjátékkal játszottunk.

Október 23-a, a magyar történelem egyik legdicsőbb és legszomorúbb napja, számunkra is különleges élményt jelentett.
Iskolánkban készítettük a megemlékezést, amelyen a II. Rákóczi Tagiskola felső tagozatos diákjai léptek fel. Sok próba előzte meg a műsort. Nem volt könnyű összeegyeztetni az időpontokat, de minden fáradságot megért.
Előadásunkban megelevenedtek a forradalom napjai: a remény, a küzdelem és a szabadságvágy hangulata töltötte be a termet. A koreografált táncokkal igyekeztünk bemutatni a kitörés előtti feszültséget és a hősies küzdelmet, a dramatizált jelenetekben pedig megidéztük a pesti srácok bátorságát, a reménykedő családokat és a megtorlás árnyait.
A táncok, a mozdulatok a forradalom kitörését megelőző feszültséget, majd a hősi küzdelem dinamikáját mutatták be, miközben jelenetek segítségével a pesti srácok bátorságát, a reménykedő családokat és a megtorlás sötét árnyékának az üzenetét igyekeztünk átadni. A diákok átélése példamutató volt, hitelesen adták vissza a kor hangulatát és az emberek érzéseit.
Különösen megrendítő volt Nagy Imre vádbeszéde, amelyet igyekeztünk hitelesen és átéléssel tolmácsolni. Úgy éreztük, hogy a közönség is velünk együtt élte át a történelem pillanatait.
Bár a felkészülés sok munkát és kitartást igényelt, örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a megható megemlékezésnek. Köszönjük mindenkinek, aki segített bennünket a próbák és az előadás során – közös erővel sikerült méltón emlékeznünk az 1956-os hősökre.