A Boldogság napján március 20-án.

A gyerekek csoportokban dolgoztak. Az egyik csoport összefoglalta a négy évszakhoz kapcsolódó örömforrásokat. A másik csoport elkészítette az Apró örömök szigetének térképét. A harmadik csoport egy vacsora menüsort tervezett kedvenc ételeikből. Nagyon jó hangulatú óra volt, mindenki kivette részét a munkából.

Mária Popovics
március 20., 9:16
Boldogságóra az 1. osztályban – apró örömök élvezete

Ez a boldogságóránk azzal kezdődött, hogy megkérdeztem az elsős gyerekeket, hogy mikor érezték magukat boldognak. Ilyen válaszok születtek:
• Amikor nem kellett jönnünk iskolába, mert nem kellett tanulnunk. (Az egyik gyerek rögtön reagált: Tanulni szükséges, mert akkor nem fogunk tudni semmit!)
• Amikor megtanultam biciklizni és nem esetem el.
• Amikor boboztam és hullámvasutaztam keresztanyuékkal.
• Ma reggel, amikor számítógépes játékot játszottam, olyan pótlósat és sikerült.
• Amikor quadoztunk a legelőn.
• Amikor a tesóm kimentett a vízből, mikor majdnem belefulladtam.
• Amikor„lón” ültem, magamban lovagoltam……
Beszéltem a gyermekeknek a kutatásokról, amelyek azt mondják, hogy azok az emberek, akik élvezni tudják a mostani, adott pillanatot, azok boldogabbak, nagyobb az önbizalmuk és elégedettebbek másoknál. Csak sajnos, ritkán élvezzük a MOST-ot, a jelent. Azt hisszük, majd a jövőben megtörténik velünk valami, amitől boldogabbak leszünk. Későbbre halasztjuk a boldogságunkat és arról győzködjük magunkat, hogy holnap jobb lesz majd, mint ma. ….Kértem a gyerekeket, gyűjtsük össze azokat az apró örömöket, amelyekben MOST részesülünk és bizony, gyakran nem is vesszük észre, hogy mennyi mindennek örülhetünk!!! Hihetetlen, de egyből tudták, hogy mit szeretnék! Ilyen válaszok születtek:
• Süt a nap.
• Tele van a hasunk.
• Van szünetünk.
• Itt van a barátunk.
• Van testvérünk.
• Vigyáznak ránk, ha bánt valaki.
• Van szép ruhánk.
• Élünk.
• Van mit enni.
• Van cipő a lábunkon.
• Okosabbak leszünk.
• Velünk van Isten és megsegít….
Ezek után a gyerekeknek kézműves feladatot adtam, közben elolvastam egy mesét a 12 hónapról. A mesében az aranypénz ajándékba kapása, a bogáncs, a tövis és a szamárkóró „ajándéka” megtanított bennünket arra, hogy minden hónap egyformán gyönyörű, de hogy mi milyennek látjuk, az mitőlünk is függ.
Az apró örömök élvezetét az érzékszerveink segítségével tapasztaljuk meg. Össze is gyűjtöttük, hogy melyik érzékszervünk milyen örömöt adhat nekünk. Pl.: az orrunk segítségével érezzük a jó illatokat, a virág, a csoki, egy jó spray vagy a levegő és a természet illatát. A nyelvünkkel a főtt étel, a sütemények ízét érezzük, meg azt is, amikor az alma vagy a répa ropog a fogunk alatt. A bőrünkkel olyan apró örömöket tapasztalunk meg, mint anyukánk simogatását, a kutya, macska simogatását, a kályha melegét…Mikor megkérdeztem, hogy a fülünk segítségével milyen boldogság tapasztalható meg, ilyen válaszok születtek: a csend, a zene, egy kedves szó….Amikor a szemünkről beszélgettünk, ismételten előjött, hogy tőlünk is függ, hogy mit élünk meg örömként, boldogságként. A következő példákat gyűjtöttük össze: van aki szereti az esőt, van aki nem. Van akinek a napfény boldogságot okoz, mások meg bújnak el előle.
Az óra végére maradt egy „kakukktojás játék”, ahol ügyesen megtalálták a gyerekek azt a kifejezést, amelyik a többitől eltérő érzékszervhez kapcsolható.
Az apró örömök élvezete mindnyájunk előtt álló lehetőség. Miért nem élünk vele többször?!