Csoportunkban a hónap témáját a közlekedés köré csoportosítottuk. A szárazföldi közlekedés állt elsőként a középpontba. A boldogság tevékenységet is ez a téma köré csoportosítottam. Minden tevékenységbe igyekeztem becsempészni a boldogságóra elemeit.
A napunkat minden esetben egy rituáléval indítjuk. A gyermekekkel megbeszéljük az adott nap időpontját, az időjárást, melyeket különféle szemléltető eszközöknek köszönhetően tesszük gyermekközpontúbbá. (kukac, kalendárium, gyöngyök) Ezt követően egy kisgyermek megszámolja, hogy hányan vagyunk, majd a hiányzó neveit felsoroljuk, majd gyógy puszit küldünk nekik a mihamarabbi gyógyulás érdekében.
A mindennapos mozgás során a gyermekkel kisautókká változtunk. Mindenki olyan színűvé, amilyen a medálján szerepelt. (kék, zöld, sárga, piros) Amíg a zene szólt táncoltunk, mikor a síp megszólalt akkor szóltam, hogy: „Sárga autók parkoljanak a saját parkolójukba.” (Sárga tábla jelzés) Akkor lehetett a parkolót elhagyni, amikor a tábla zöld jelzést mutatott nekik. A gyermekek annyira élvezték, a játékot, hogy újbóli játszás kezdeményeztek. A játékot a „jutalomtáblával” zártuk, melyet egy kislány kezdeményezett. Sorban álltak, majd mindenki kiválasztotta, hogy mit szeretne tőlem kérni. Ölelés, puszi, csiki, pacsi, tánc. Fontosnak tartom, hogy minden gyermek a saját aktuális érzelmi igényének megfelelő törődést kapjon, így mindenki saját maga választja ki, hogy mire van szüksége.
A délelőtt folyamán egy általam írt mesét hallhattak a gyermekek, melyet egy meseköténnyel szemléltettem. A mese tanulságos volt, hiszen Vili, a kíváncsi kisvonat elkóborolt a vasútállomásról és besötétedett. Nagyon félt, azonban Gyuszi, a nyuszi segített neki hazatalálni. Az önzetlenséget, és a hazatalálás apró örömét szerettem volna a mese által közvetíteni. A tevékenységet átvezettem egy matematikai tapasztalatszerzésbe, hiszen a gyermekekkel vonatot építettünk , majd egy mozdonyvezetőt és egy kalauzt választottam, a többi gyermek pedig ez által utassá vált. Mindenki elfoglalta a megfelelő vagonba a helyét, a menetjegy szerint, a kalauz pedig leellenőrizte, hogy mindenki jó helyen ül –e. A gyermekekkel közben a „Megy a gőzös” kezdetű dalt énekeltük és elutaztunk Kanizsára, Afrikába és Budapestre. A sorszámokat is gyakoroltuk, hiszen mindig mondtam, hogy hányadik vagonba lévő utasok álljanak fel, tapsoljanak. Ezt követően mindenki beállt mögém kisvonatba, majd abban a játéktérben szállt ki, amelyik szimpatikus volt számára. Ültettünk zöldségmagokat, amiknek a növekedését azóta is figyelemmel kísérjük és örülünk neki, mikor egy újabb kisgyermek magocskája is kibújik. A gyermekkel vonatot készítettünk. Mivel nagyon sok gyermek hiányzott ezeken a napokon, így megkértem a szülőket, hogy otthon ők is készítsék el a guriga festést. Nem szerettem volna ha bármelyik gyermek nem kerül ki a faliújságra, hiszen a csapategységet, az összetartozást szerettem volna szemléltetni mindenki számára.
A víz és boldogságvilágnapja alkalmából egy kis üzenetet adtunk át Makó város lakosainak, miszerint „a Víz kincs, vigyázzunk rá”! A kezdeményezésbe a Makói Óvoda mind a négy tagintézménye részt vett, ezért városi szintű esemény kerekedett a kis csepp ajándékok köré.
Apró örömök élvezete
Debreceni Bárczi Gusztáv EGYMI
Boldogok vagytok.. hát lássák rajtatok! kezdeményezésre megmozdult az egész iskola.
Hálás köszönet, hogy Boldog pillanatokat tudhatunk magunk mögött, mint örömforrást. Videó készítése folyamatban van.
Március havi témánk az „Apró örömök élvezete” volt. A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy mivel és hogyan lehet örömöt okozni egymásnak. Elmagyaráztam nekik, hogy apró örömöt mindennap lehet találni, csak észre kell venni, hiszen ott van a szemünk előtt! Beszélgettünk arról is, hogy mi minden lehet a mindennapjainkban az, ami pozitív örömet tud okozni számunkra. Mit tehetünk, ha kicsit szomorúak, dühösek vagyunk valamiért, hogyan tudjuk megvigasztalni, felvidítani egymást vagy akár saját magunkat, mi az, ami megnyugtat minket. A gyerekek hamar megértették azt, hogyan okoznak örömöt és boldogságot az apró örömök, és mik azok az apró örömök, amiknek örülhetünk akár egy kevésbé jó napon is. Mert minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó! Például egy simogatás, egy kedves szó, megérzünk egy jó illatot, egy ölelés anyától/apától/az óvónénitől, mosoly, napsütés, szabad levegő, madárcsicsergés stb. Pont jól jött a Nőnap, amikor a csoportba járó kislányokat köszöntötték a kisfiúk. A lányok nagyon örültek az ajándéknak.
Osztályunk örömmel fogadta a tízhónapos személyiségfejlesztés újabb témáját, ami az „apró örömök élvezete” témakör köré épül és ennek fontosságát boncolgatja. Annál is inkább, hiszen óráinkkal csatlakoztunk a „Boldogság Világnapja” időpontjához, március 20-hoz.
A délelőttünk mottójának egy csodás idézetet választottunk: „Mindenki a természetével és a szívében rejlő szeretettel lát téged”
Ráhangolódásként beszélgetéssel indult az óra, majd gondolataikat papírra is vetették a tanulók: „Mit szeretek magamban… címmel.
Az első órában a tanulók nagy érdeklődéssel fogadták előadásomban a Kék madár meséjét. Miután feldolgoztuk a szöveget, 4-5 fős csoportokba rendeződtek a gyerekek és csoportmunkában, rajzos feladatokon keresztül elkészítették alkotásaikat a mese különböző részeiről.
Mivel március 17-én volt az „Alvás Világnapja”, ezért a „Mese a kis lajhárról, aki nem akart elaludni” c. mesén keresztül vizsgáltuk a az alvás fontosságát. Szinte minden gyermek elmondta ezzel kapcsolatos személyes tapasztalatait és azok változásait az óvodai időszakot is felölelve.
Zárásként a március 27-ei „Színházi Világnap”-hoz kapcsolódtunk, hiszen az osztályunk állandó bérletes látogatója a Békéscsabai Jókai Színháznak. Legutóbb a Péter és Pál Lustaországban c. darabot néztük meg, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Beszélgetésünk is arról szólt, hogy miért jó színházba járni, mivel leszünk általa gazdagabbak…. Tartalmas és hasznos óráink voltak ismét, a program által adott remek ötletekhez igazodva.
Ismét várakozással telve tekintünk az áprilisi téma felé!
A márciusi boldogságóra témáját felölelve, a IV . osztályban arra próbáltunk fókuszálni, hogyan találjuk meg a mindennapokban az erőforrásainkat, az örömforrásainkat.
Kinagyítottunk egy- egy élethelyzetet, pillanatot, személyeket, pozitív visekedésmintákat, amelyek örömmel és boldogsággal töltenek el.
Rávilágítottunk arra, hogy, ha a „nagyítónkkal” jól keresünk és szeretnénk meglátni a szépet, akkor mindenképp találunk örömforrást amivel szebbé, gazdagabbá tehetjük a saját és társaink mindennapjait.
Gyermekeknek mesét olvastam a témában, majd meg beszéltük mik az apró örömök és mi történt a mesében.
Nőnap alakalmából egymást ajándékkal köszöntötték a fiúk és a lányok, majd a mese szereplőiről készült színezhették ki.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
4/a-4/b
hol érzem amikor öröm ér
Bagdy Bella- Jobb veled a világ- című zenére hangolódtunk és kifejezetten a tavasz szépségeire fókuszáltunk. Szerencsére az időjárás is mellettünk állt. Elkészítettünk „Boldog Dórát”, megbeszéltük, hogy mire van szüksége, hogy jól érezze magát. (szem, száj, orr, fülek). Az érzékszervekkel párosítottuk az örömöket. Díszítettük virágokkal, pillangókkal, készítettünk neki frizurát is.
Sétára mentünk, hogy az ébredő természetet megfigyeljük. Kértük őket, hogy szóljanak, ha látnak számukra csodaszép dolgokat. pl. rügyező fákat, előbújó virágok stb.
Elmagyaráztam nekik, hogy apró örömöt mindennap lehet találni. Csak észre kell venni, hiszen ott van a szemünk előtt! Ez volt a fókuszban márciusi boldogságóránkon. A gyerekek hamar megértették azt, hogyan okoznak örömöt és boldogságot az apró örömök, és mik azok az apró örömök, amiknek örülhetünk akár egy kevésbé jó napon is. Mert minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó! A téma bevezetése után az érzékszervekről beszélgettünk, rajzoltak is a gyerekek minden érzékszervhez valamit, amik boldogságot okoznak nekik. Játszottunk a feltétel nélküli önszeretethez kapcsolódó játékot, mindenki megfogalmazta, mit szeret önmagában. Elolvastam Az Öröm forrása c. mesét is, melyet feldolgoztunk a hozzá tartozó kérdésekkel és eljátszották a mese főszereplőjét is. Kerestünk a mesében érzékszerveket és a hozzájuk tartozó örömöket is. A kincsesláda játékot többször is játszottuk, megtanulták a hozzá kapcsolódó mondókát is. A játék végén pedig mindenki belenézhetett a kincsesládába, mi is van benne, majd a benne lévő kincsből egyet mindenki hazavihetett. Aznap biztosan ez volt számukra az apró öröm. Szülői visszajelzés alapján tudom, hogy többüknél becses helyet kapott a szerencsekincs és azóta is vigyáznak rá, mint a hálakövükre. A hetet egy kis gyurmázással zártuk, az érzékszerveket formázták meg a gyerekek papírfejeken és mindenki elmondta, hogyan érzi magát, aznap mitől volt boldog, mi okozott neki örömet. Remélem, hogy nap mint nap a boldogságórákkal én is örömet tudok neki okozni és azt is remélem, hogy ebből a szeretetből, boldogságból haza is visznek.