A téma feldolgozását arcizomerősítő relaxációs gyakorlattal indítottuk. A gyerekek nagyon élvezték a gyakorlatot és kacagásban törtek ki egymás arcát látva. Már jól indult a hét ezzel a vidámsággal, kacagással. Az Újra együtt! című mese élményszerű bemutatásához Góliát bábot készítettem, s általa még jobban átélték a történet mondanivalóját. A beszélgetőkör alkalmával az igaz barátságról, az egymás tiszteletéről, szeretetéről, közös örömpercekről folyt a diszkurzus. A mese szereplőit saját fantáziájuknak megfelelően megelevenítették ábrázolás alkalmával. A közös élmények, örömpercek sorát egy kisvonatos kirándulással folytattuk, ahol megfigyelhették az ébredező természet csodáit. Játékos formában felelevenítettük ismereteinket a vízi élőlényekről, költöző madarakról. A téma zárásaként meghívást kaptunk az Örökös Boldog Iskola címet viselő Báthory Iskola diákjaitól, egy felejthetetlen sportos délelőttre, ahol egy rajzpályázat díjkiosztó eseményén is érintettek voltak gyermekeink. Nagy örömmel vették át a jutalmakat és lelkesen vettek részt a játékos feladatokban. Ez a téma mindenkinek tartogatott apró örömöket, amitől még motiváltabbak lettek ovisaink.

Hétfő reggel azt a borzasztó hírt kaptuk, hogy elveszett a „Boldog vár” kulcsa! Tovább olvasva a hírt, kiderült, hogy visszaszerezhetjük, ha kiálljuk a hét próbát! A gyerekek olyan lázba jöttek, hogy bárki betévedt a csoportunkba, elújságolták neki a nagy hírt.
Az első próba a segítségadás volt. A Zsuzsi néni, a dadusunk rögtön főzött is nekünk egy ötletadó teát, amiből mindenki jó ivott. Gondoltuk, először viszonozzuk neki a segítséget és elmosogattunk a babakonyhában, és segítettünk megöntözni a virágokat is.
A következő próbatétel a jó cselekedetek gyűjtése volt. Nagy tál vízbe két kisebb tálat úsztattam, a gyerekek körül állták és két-két pajtás vetélkedett egymással. Mondaniuk kellett olyan helyzetet, amikor jók voltak, valakinek segítettek, örömet okoztak. Minden tett elmondásakor egy-egy üveggolyót tettek a kis tálba. Akié előbb elsüllyedt, az győzött. Nagy csaták voltak!
Harmadik próba A boldog ember inge című mese meghallgatása volt. A Mese szereplőit rárajzoltam egy ingre és abba beöltözve adtam elő a történetet. Megbeszéltük, hogy észre kell venni az élet apró örömeit, és akkor boldogabbak leszünk.
A következő próbatétel ide kapcsolódott, elmentünk sétálni és mi is apró örömöket gyűjtöttünk út közben. Szépek volta a virágok út közben, meg is szagoltunk párat, gyönyörködtünk a felhőkben, rügyező fákban, de a Duna-parton a dombról legurulás mindent vitt!
Ötödik feladatunk az volt, hogy mindenki rajzolja le magát, milyen, mikor boldog. A kicsik csak a fejüket, a nagyok egész alakos képet készítettek. A szülőket is bevontuk a feladatba, megkértük őket, írják le pár sorban, miért szeret gyermekük oviba járni. Eleinte szabadkoztak, majd azt vettük észre nagy örömmel, hogy minden rajz mellé került pár kedves sor.
Hatodik próba a harag lángjának eloltása volt. (Ez az én régi vágyam volt, valamire vízipisztollyal lőni az oviban). A gyerekek is nagyon élvezték a régi szülinapi gyertyák tüzének oltását. Szomszédos csoportok irigykedve nézték, de sajnos vizes lett minden gyertyánk.
A hetedik próba az volt, hogy mindenki öltözzön pirosba. Ez a szülőkön is múlt, de mindenki partner volt és ennek eredményeként megszereztük a „boldog vár” kulcsát. Mindenki boldog volt, hogy elértük a célunkat és közben jól éreztük magunkat!
A felnőtteknek is járt egy kis játék a Boldogság nemzetközi napja alkalmából. Húzhattak egy egy pozitív megerősítést egy kosárból, valamint a folyosón három helyre is tettem ki bókokat, erősségeket, amikből, bárki húzhatott magának, vagy másnak. Mozgalmas hetünk volt, többen kérdezték, mikor lesz újra.

Apró örömök a mindennapokban
Március a tavasz kezdete sok apró örömöt tartogat a számunkra. Ezek megfigyeltetése a mi feladatunk. Ebben a hónapban a Víz Világnapját is ünnepeltük, ami eleve jó kiindulópontja az apró örömöknek.
A víz, mint érték és minket éltető forrás nagy szerepet kap a mindennapjaikban. A gyermekekkel megbeszéltük a vízfogyasztás fontosságát, a víz természetbeni erejét és komoly szerepét. Játékokon keresztül megfigyeltettük, mi mindenre használhatjuk a vizet, miért kell nagyon örülni annak, hogy számunkra olyan könnyedén elérhető.
Vizes kalandokra indultunk kalózként. Hajót vezettünk és játékosan érzékeltettük a víz erejét. Segítő, de veszélyes, vad oldalát is megtapasztaltuk. A hajónk olyankor nagy hullámokon utazott, amit a jól képzett legénységnek bírnia kellett. Apró örömeink közé tartozik a zene, a közös éneklés. A kalózok imádnak mulatni, így nem volt kérdés, hogy utazásainkat énekkel és dalokkal kísérjük. Félelmeinket és szorongásainkat is oldja a zene, így örömünk jobban szárnyalhat közben. Az éneklés mellett a tánc is helyet kapott, ami szintén örömforrás. Az improvizatív, önfeledt mozdulatok közben a gyermek jól érezheti és kifejezheti önmagát.
A kalózok élvezik az élet hozta örömöket. A mulatozás mellett szeretik a hasukat is. A közös munka pedig összekovácsolja őket. Ezt összekötve, az együtt elkészített gyümölcssaláta kellemes finomság volt a kalandozások után.
A kalózok is jól tudják, hogy mozgás közben és mozgás után sokkal jobban érezzük magunkat. A legénységnek fel kell készülnie egy-egy kincskeresésre, és leküzdeni az akadályokat. Így ezt közös „edzéssel”, párban is kipróbálható akadálypályákon végezték.
Az akadályok végigvitték őket az óceánok és tengerek partjain, ahol a vízi élővilágot is megcsodálták. Az élőlények és növényvilág gazdagsága szintén okot ad az örömre és a boldogságra. Fontos, hogy lássák, mennyi értékes állat és növényfajta létezik (még ha azokkal nem találkozunk személyesen). Érzékszerveinket használva komoly kincskeresésre indultunk, ahol megtapasztalták mekkora öröm a látás, hallás, szaglás, ízlelés és érzékelés a mindennapjaikban. Milyen jó, hogy használhatjuk ezeket az érzékszerveinket és azok segítenek nekünk a problémák megoldásában, támogatnak minket a feladatok sikeres végrehajtásában. Mindennap hálát kell adni egészségünkért és örülni ezeknek a csodás pillanatoknak.
Örömteli pillanatokat tudunk átélni, ha együtt játszunk, kirándulunk és sétálunk. Ha nagyokat nevetünk közösen, ha egymást segítjük a nehezebb pillanatokban, ha közös élményeket gyűjtünk. A könyvtárba ellátogattunk, ahol kedves üzenetet hagytunk a gyermek könyvtárosoknak, így mosolyt csalva az ő arcukra is. Egy közös játszótéri kaland is örömöt csalt az arcunkra.
Örömöt lehet lelni az ölelésben, egy nagy mosolyban és egy baráti pacsiban is. A kalózok jól tudják, hogy ezekkel igazán jó csapattá válhatnak.
Mi is erre törekszünk!

Márciusi alkalmunkat is csendes, zenés relaxációval kezdtük. Napimádással folytattuk és Tüdőtakarítással folytattuk. Ez sok sok nevetéssel járt. Így megkaptuk a felszabadult kis szíveket és hangulatot.
Boldog Dóra ezúttal is velem tartott, meg is kérdezte a gyerekeket, vajon szeretnének-e elutazni vele? Hát persze, hogy mindenki utazni akart Dórával. Közös kis léghajónkon elutaztunk és ahogy a gyermekekkel leszállt a léghajó és elhelyezkedtek. Meghallgatták az Újra együtt című mesét.
A mesét követően elbeszélgettünk róla, hogy kinek mi okoz örömet. Sokan tárgyakat mondtak először, de volt olyan, aki anya ölelését említette elsőként.
Hogy megtudjuk, mennyi minden apró szép létezik körülöttünk, megrajzoltuk az mf55. oldalon található lapot. Együtt döbbentünk rá, hogy milyen sok szép van körülöttünk.
Végül relaxációs zene mellett megpihentünk.