Mindenki felsorolta az ő életében mik tartoznak az apró örömök közé: napsütés, találkozás régi barátokkal, mosolyt kapni, finom étel, könyvet olvasni, filmet nézni, lustálkodni, futás és biciklizés… A felsoroltak között voltak olyanok, amik mások számára nem jelentenek örömet, sőt egyáltalán nem szívesen csinálja. Megbeszéltük, hogy a következő napokban mindenki jobban figyel környezetére és önmagára és mindenben megpróbálja megtalálni a maga kis apró örömét.
Apró örömök élvezete
Jóhírmondót, Örömújságot szerkesztettünk a gyerekekkel. Jobbnál- jobb ötleteket írtak le, szépen megfogalmazva. Kitettük a kész munkákat a faliújságra, a folyosóra, és azt vettük észre, hogy nagyon szívesen olvasgatják más osztálybeli diákok is. 🙂
Ezen kívül van egy Örömgyűjteményünk az iskolában, ahová bárki kiteheti napi apró örömeit, esetleg rajzzal illusztrálva. Ez is sikeresnek mondható!
Talán ez volt azaz óra, amelybe leginkább be tudtam vonni a gyerekeket. Fel tudták sorolni, hogy mi okoz nekik apró örömöt. Készítettünk egy rajzot is arról, hogy mely érzékszervükkel, milyen apró örömöket tudnak megtapasztalni.
Óra végén felírtuk a táblára a számukra leginkább örömet okozó 5 dolgot.
Közös rajzkészítés a mindennapi, apró örömforrások érzékelése mentén
Rendhagyó beszámolóval készültünk március hónapban.
Szűkebb pátriánkban, Kőbányán ebben a hónapban rendezik meg a kerületi Pedagógiai Napokat, melynek ebben a tanévben a Projekt volt a témája. Mi, „boldogságórás” tanárok azt a feladatot kaptuk, hogy egy kiállítás keretében mutassuk be munkánkat. Így összefogtunk Petz Katalin alsós tanító kollégámmal, és a képeken látható prezentációt hoztuk létre.
A Boldogságóra rövid ismertetése mellett az első félév témakörei köré építve (nem kronológiai sorrendben) kiállítottuk a gyerekek alkotásait. Ezt pár „eredeti” feladatkiírással (szigorúan a forrás megjelölésével), valamint olyan játékok, versek, mesék kiplakátolásával toldottuk meg, melyek a mi munkánkat is segítették, illetve vélelmeztük, hogy a látogatókat is inspirálni fogják.
A tablók előtt egy opcionálisan végigjárható akadálypályát akakítottunk ki – így is el lehetett jutni a „Boldogságfokozó hálá”tól a „Célkitűzések”ig. Az ötödik paravánon szerepelt ez a felirat is:
„Kedves Látogató!
Szerencsésen elértél a Széchenyi Iskolás diákok Célállomásához!
Akár társaddal érkeztél, vagy csak magányosan, optimizmussal a szívünkben reméljük, új és izgalmas gondolatokat adott számodra kiállítási anyagunk!
Ha így van, hálás szívvel gondolj ránk!
Ha van, ami kevésbé tetszett, akkor is tudd, csakis jócselekedetek végrehajtása volt legfőbb vágyunk!
Búcsúzóul vigyél magaddal egy kis reskontót, melyen személyre szabott jóslatod szerepel!
Óvatosan válassz!
Üdvözlettel:
a Szervezők”
Ezen sorok írása közben az olvasó nevében választottam egy cetlit, melyen ez áll:
„Nincs megírva senkinek a sorsa: változások végtelenjét kínálja az élet. Lehetőségekkel és kockázatokkal teljes – épp ez a gyönyörű benne.” (Varga Domokos)
A kiállítás végeztével a 10 tabló visszakerült az intézményünkhöz, jelenleg az aulában tekinthetők meg. Számunkra, felnőttek számára épp annyira izgalmas ez, mint a gyerekeknek: láthatjuk, ki milyen ötlettel, technikával dolgozott, ugyanarról a témáról kinek milyen ötlete, gondolata volt.
Igen, ez is egy apró öröm a hétköznapjainkban!
Csenki Katalin
A gyerekek egyre nagyobb élvezettel vesznek részt a Boldogságórákon. Ennek a hónapnak a témája különösen megérintette őket. Szinte vég nélkül sorolták azokat az apró örömöket, amelyekkel folyamatosan találkozunk a nap folyamán. Az érzékszervek segítségével még jobban beindult
a gondolkodásuk. Számunkra is megható volt látni, mennyire nyitottak, érzékenyek és észre tudják venni a mindennapokban ezeket az apró örömeket. Ezek az órák segítenek abban, hogy még mélyebben át tudják élni az öröm felemelő érzését.
A gyerekek sokkal érzékenyebbek az élet apró örömeire, mint a felnőttek. Őszintén rácsodálkoznak a világra. Ezért rengeteg lerajzolható ötletük volt, melyet az érzékszervek köré csoportosítottunk.
A boldogság kék madara szállt le hozzánk . A gyermekek megérinthették, magukhoz ölelhették. Szívet, lelket melengető érzés volt látni, ahogy a nyugalom, a meghittség átjárta a gyermekeket.
A kék madár felhívta a figyelmünket arra, hogy minden apró örömöt meg kell látni, észrevenni. Megtapasztalni a világ csodáit olyan jó a lelkünknek. Éppen ezért elindultunk a közeli kis erdőbe, ahol egy tarisznyába apró örömöket gyűjtöttünk. Volt aki kavicsot, falevelet, szeretetet, kedvességet, barátságot tett bele. Az erdőben énekeltünk, párválasztós játékot játszottunk, élményeket gyűjtöttünk. Amikor visszaérkeztünk az óvodába a gyermekek rajzban fejezték ki a témával kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat.